|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:24 - |
Séta a fák között, mely minden helyet körbevesz... Madarak zenebonája, zsákmány léptei... Nyugodt egyedüllét vagy kellemes beszélgetések helyszíne ez
|
[Későbbi] [1477-1458] [1457-1438] [1437-1418] [1417-1398] [1397-1378] [1377-1358] [1357-1338] [1337-1318] [1317-1298] [1297-1278] [1277-1258] [1257-1238] [1237-1218] [1217-1198] [1197-1178] [1177-1158] [1157-1138] [1137-1118] [1117-1098] [1097-1078] [1077-1058] [1057-1038] [1037-1018] [1017-998] [997-978] [977-958] [957-938] [937-918] [917-898] [897-878] [877-858] [857-838] [837-818] [817-798] [797-778] [777-758] [757-738] [737-718] [717-698] [697-678] [677-658] [657-638] [637-618] [617-598] [597-578] [577-558] [557-538] [537-518] [Korábbi]
*Szemébe visszaszökik a játékosság, Moon nyomába ered, majd egy szökkenéssel bevág elé*
|
*Kissé elhúzza a száját, nem mindenkivel szeret személyeskedni... Azért bólint*Majd meglátjuk, hogy mennyire bízhatunk benne. Ahogy téged is figyeltelek és a többieket is.
|
*Megcsípi Shiro oldalát, és finoman, óvatosan meglöki Hopeot, majd alrébbugrik farkincáját csóválgatva* Játszunk! *Mosolyogva futásnak ered*
|
*Igen nagyon hamar*mosolyog Dark és figyeli Shiro reakcióját bocsánatkérésére
|
*Milyen hamar megnőnek ezek a kicsik! Igaz Dark?* Vidáman mosolyog.*
|
*Bocsáss meg moon,hogy nem jöttem előbb...csak ismerkedtem Darkmoonnal..nem olyan mint amilyennek hittem.sajnálom Shiro!nyalja pofán a vezért
|
*Moon, játszunk?* Kérdezi reménykedve.*
|
*Kissé felvonja szemöldökét, megcsóválja a fejét*Moon, az magától megy... Mindent hagyni kell a maga útján haladni... Ne siesd el, hiszen még van időd...*kedvesen megcibálja Moon fülét, majd hátraszökken, mintha játszani hívná....*
|
*Minden farkas életében eljön egy pont, amikor fordul a kocka. Az ő életében most következett ez be. Bár még mindig makacs és engedetlen volt, egy kicsit féltékeny is a kicsikre, már teljesen megváltozott. Makacssága és kitartása sose múlik el, ez a vérében van. Engedetlenségét sem tudja megváltoztatni, de sokkal feleősségteljesebb lett. Féltékeny egy picit a kölykökre, hisz ők most élik életük legszebb időszakát, míg Moon lassan felnőtt lesz. Percről perce önzetlenebb* Azthiszem, itt az ideje hogy felnőjjek. Meg szeretnék változni! *Mondja elhatározottan*
|
*Sóhajt. Vannak olyan pillanatok, mikor semmit sem mondani, nehogy megtörjük a békességét... Ő is így tesz. Nyugodtan ülve figyeli Moont, ahogy végre helyreáll a béke a lelkében... Boldog és elégedett. Sikerült elérnie, hogy a féltékenkedés és viszálykodás legapróbb jele is eltűnjön a falkából...~Nem lesz ez mindig így~Erre a gondolatra megcsóválja a fejét, szemében huncut csillogás... Nem is bánja. Unalmas lenne az élet az ilyen szép pillanatok nélkül*
|
*Látod Moon. Ha nem szeretnénk nem jöttünk volna utánad, de mindenki szeret. Annyit kapsz, amennyit adsz! Ezt ne feledd!.*
|
*Moon bundája mindig is nagyon puha volt. Szeretett nővére bundájába dörgölődzik. *Sose felejtünk el, ezt jegyezd meg, és ne gondolj butaságokat!* Mondja boldogan.*
|
*Körbenézett mennyien jöttek utánna. Szemét elfutotta a könny, de ez már a meghatódás könnye volt. Körbenyalta Shiro arcát, majd anyjáét és Hopeot sem hagyta ki a jóból. Amikor megpillantotta a virágot, mielőtt újra elöntötte volna a sírás gyorsan becsukta szemeit* Köszönöm!
|
*Anyját követve Moonhoz fut. *Én sose felejtelek el! És más sem Moon!*Majd Moon puha bundájába dörgölődzik.*
|
*Moon, édesem. Brave és apád nagyon szeret téged. De hamar el kellett menniük, hogy sötétedés előtt találjaak alvóhelyet. Érts meg őket. És, ha nem szeretnének, ezt sem adták volna neked. *Majd átnyújt Moonnak egy gyönyörű ibolya virágát. *Brave csak neked szedte, hogyha ez a virág veled van, ők is itt vannak. *
|
Így van, Moon...*tűnik fel a fák között sötét alakja, ahogy odabaktat a nőstény mellé, leül, alaposan végigméri, majd megcsóválja a fejét*Nekem te sosem leszel egy nőstény a sok közül, kicsim. Jól emlékszem még a napra, mikor kicsi voltál, de rendkívűl bátor... Jusson eszedbe, hogy nélküled sem én, sem Neko nem lehetnénk ma itt... A hála nem mindenkinél tart örökké... Ez velem is így van. A hála már jó ideje szeretetté vált... Ne feledd, mindig lesz valaki, aki szeret téged. Nemsokára te is megleled majd a párod. És utána a kicsinyeitek töltik be ezt a szerepet. Sosem leszel egyedül.*utolsó szavait kihangsúlyozza, szeméből szeretet, szavaiból kedvesség árad Moon felé...*
|
*Megáll. Meglepődött Shiro kedvességén, de most hogy megnőtt, már értett mindent. Értette, miért utálták meg féltékeny irigysége miatt; értette, miért nem érti meg senki amit testvérei iránt érez. Rájött, hogy ő csak egy farkas a többi közül. Egy engedetlen, rossz nőstény farkas. Halk szipogásokkal ejtette élete utolsó könnyeit* Soha többé nem fogok sírni. Soha, soha, soha többé! Nem érdemlem meg a sírást, a szeretetet. Elüldöztem magam mellől azokat, akiket szeretek. Most értem, mit jelent amit Tia szokott mondani: Csak akkor érezzük mennyire szeretünk valakit, miután elvesztettük..
|
*Már rohan is, és hamar vissza is ér anyjával. Majd elindulnak a patakhoz.*
|
*Ragd be a kis kavicsot a barlangba. Utána elmegyünk a patakhoz.*
|
*A kis kavicsot erősen fogva ézte apját és bátyját.*
|
[Későbbi] [1477-1458] [1457-1438] [1437-1418] [1417-1398] [1397-1378] [1377-1358] [1357-1338] [1337-1318] [1317-1298] [1297-1278] [1277-1258] [1257-1238] [1237-1218] [1217-1198] [1197-1178] [1177-1158] [1157-1138] [1137-1118] [1117-1098] [1097-1078] [1077-1058] [1057-1038] [1037-1018] [1017-998] [997-978] [977-958] [957-938] [937-918] [917-898] [897-878] [877-858] [857-838] [837-818] [817-798] [797-778] [777-758] [757-738] [737-718] [717-698] [697-678] [677-658] [657-638] [637-618] [617-598] [597-578] [577-558] [557-538] [537-518] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
