|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:24 - |
Séta a fák között, mely minden helyet körbevesz... Madarak zenebonája, zsákmány léptei... Nyugodt egyedüllét vagy kellemes beszélgetések helyszíne ez
|
[Későbbi] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
*Tia, tudod mi bánt? Moon már csak veled van! Neked mondja el minden baját! Már te vagy az anyja. Hozzám már nem is jön. Nem szeret, de engem, se testvérkéit. Most születtek, és ilyesmin kell átvergőniük. Moon, ha már Tia a családod, hát legyen. Te tudod. Gyertek kicsikéim. Hideg van már kinn.* És sírva visszaballagott a barlangba.*
|
*Kiugrik az egyik fa mögül* Jóóó estéét! Mi van, mi történt, mi van itt? Olyanok vagytok mintha valaki meghalt volna. Jajj ne! Valljátok be! Jaj istenem belehalok szegény Shadow.. miért pont ő? miért pont most?? *Látja hogy Moon odarohan hozzá, ezért mégjobban belekavarodik* Moon, már megint mi hülyeséget csináltál?! *Megpillantja a 2 kölyköt* Jéé! Sziasztok csöpségek! Én Tia néni vagyok, és ti? *Rögtön rájön mi baja Moonak. Megkomolyodik, és már mindent ért* Jól van Moon. De csak ma *A kölyök nem mondott semmit, de Tia rögtön rájött mit akar Moon* Kiara, Moonak muszály átgondolnia mindent. Kérlek adj neki egy kis időt hogy feldolgozza a testvérei jelenlétét. Addig is, ha megengeded, magamal viszem a sziklákhoz. Vigyázok rá nagyon! Kérlek engedd meg
 |
*Az egyik bokorban volt. *Moon. Én mindig szerettelek. Nézz magadra. Nem bízol a szüleidben, és nem mondod el nekik a bajaidat. És testvéreidet is magárahagyod. Én azt hittem jó anya vagyok, és szeretni fognak a kölykeim. Moon, ne akard, hogy én is sírjak.*
|
Az ember egy olyan lény, akinek 2 lába van. Mindenki azt hiszi hogy veszélyes, el is vagyok tőlük tiltva. Pedig néha azt hiszem az ember sokkal jobb mint két testvér.. *Lehajtja a fejét*
|
*Huga mellé lép. *Mi az az ember Moon?* Kérdezi könnyes szemekkel.*
 |
*Bravera nézett.* Moon, mi szeretünk, tiszta szívünkből. Kérlek, ne utálj meg. Nekem te vagy a legjobb nővérke a világon. Szemeiből ismét könnyek szöktek ki. A hidg szél felborzolta szőrét. Könnyeit elffújta a szél. *Én szeretlek Moon!*
 |
*Hátrébbugrik* Ne merj sírni! Hogy merészelsz sírni?? Te nagyfiú vagy, menj játsz az új farkassal, keress embereket! *Mondta szemrehányóan, de ő maga is sírt*
|
*Kirohan a barlangból. *Moon, kérlek ne haragudj rám! Én szeretlek, és szeretném, ha te is szeretnél! Én szeretnék tanulni tőled, és játszani, meg fogócskázni!* Csak ennyi jutott eszébe, majd sírva Moonhoz bújt. Nagy szemekkel a kicsire nézett. *Téged tartalak a legjobb, és a legbátrabb nővérkének Moon.*
|
*Pont ezekre a szavakra számított. Húgára mérgesen nézett* Ne avatkozz bele, te még 1 napos se vagy! *Rhaido szavaira nem szólt semmit. Nagyon rosszul estek neki a fájó szavak. Egyre inkább hiányolta Tiát, de tudta nem jön el. Nem szólt semmit. Felállt, és hátrébb lépett húgától hogy ne legyen olyan közel hozzá*
|
*A fejébe szökik a vér, összeszorítja szemeit, hogy ne mondja ki, ami épp eszébe jut... Dührohamának egy hosszú, öblös morgás ad hangot, majd ahoyg ez elcsitul, Rhaido is kinyitja szemeit*Ahha*mondja végül, ezzel a szóval próbálja minden dühét kituszkolni bensőjéből... Nem sikerül. Fejét lehajtja onnan néz Moon felé... Annak azért örül, hogy Nekoról nem esett szó... Lehet, hogy meg is ölte volna, ha hasonlókat mond a lányáról, mint a saját öccséről...*És mikor tapasztaltad te ezt a Brave így, Brave úgy dolgot, mikor a kicik ma születtek meg? Mi okod van féltékenykedni? Nem te kérted talán a kistesót? Eddig sem voltál itthon, így ezután is ugyanannyi szeretet fogsz kapni, mint eddig. Megértem, hogy csavarogsz, hisz már serdülsz, de... Semmi sem változik meg. Semmi. Kiara állandóan érted aggódik, azt se tudja merre jársz! Gondolsz másra is magadon kívűl??
|
*Bravere vagy mérges? Tudom, hogy első benyomásra nem tetszik neked, de a fiúk mr csak ilynek.* Elmosolyodik.*Brvave, csak azért játszott Darknessel, mert látta, hogy nem veszélyes, mert nem bánt téged. Nekem mondta, hogy milyen bátor Moon. Szerintem bocsáss meg neki.* Próbálja meggyőzni Moont.*
|
*Körbenéz. Az hagyján, hogy Rhaidonak nem akarja elmondani, most még húga is ittvan. Tudja, ha nem válaszol, Rhaido akkor is meg fogja kapni a válaszát. Halkan nyüsszög, de tudja Tia ezt nem hallja meg. Lehajtja a fejét, és mérgesen nézi a földet* Kellett nekik megszületni.. Persze mindenért én vagyok a hibás, most hogy ők is ittvannak.. Az a nyápic pedig csak akkor bátor ha más is az.. Ha odadobnám egy ember elé belehalna a rémületbe.. Pisis.. *Hoperól nem szól egy szót sem. Hope eddig a legjobbat csinálta, ami neki nagyon tetszett: Nem csinált semmit* Brave így.. Brave úgy.. Nagyszájú, csak a szája jár. Na majd hajnalban odaadom egy embernek, vigyék el dísznek egy állatkertbe *Így fejezi be mérgelődését*
|
*Hope hősiességét egy megvető pillantással jutalmazza, nem az ő kölyke, ha valami történik vele, nem az ő dolga. Ezek után meg sem lepődik, hogy Moon ilyen lett..*
|
*Nagy szemekkel nézi az eseményeket. Még nem érti mi történik.*
|
*Mérgesen szusszan egyet, lehatja a fejét, próbál lehiggadni. Hope pontosan az a kölyök, akivel nem akart így beszélni... Érzi, ahogy távozik belőle a düh, bár egy keveset meghagyva felpillant Moonra, sóhajt*Hallgatlak.
|
*Hugára nézett. Tudja, ha nem megy el, Rhaido irtó mérges lesz. Úgyhogy nem tehet mást: Ki kell állnia húga mellett*
|
*Ittmaradok veled!* Cincogva, és Moonhoz bújva nézi Rhaidot, ahogyan közeledik.*
|
*Felállt és hátrébblépett* Menj haza Hope, kicsi vagy még az éjszakához *Tudja, hogy a kicsi enm megy haza bíztatás nélkül, ezért emgnyalta az arcát* Otthon beszélünk.. *Rhaidora emeli könnyes szemeit, majd körbekémleli a bokrokat. EGy árnyat keres, amelyik őt figyeli. De tudta Tia valahol máshol jár. Talán a pataknál, vagy a szikláknál.. Csak neki akarta elmondani ami bántja. Szüleivel nem akart beszélni érzelmeiről, hiszen a szülei. Ők ezt nem értenék meg, meg az neki kínos lenne. Tia viszont minden roszban vele van, mindenben segít neki. Most Rhaidonak kellett mondania valamit..*
|
*Valamiért nagyon erős kötődést érez nővére iránt.*
|
*Moonhoz siet. Lihegve odabújik a kicsihez. Sírva és szpogva mondja.* Moon, engem ugye nem utálsz?* Kérdezi könnyes szemekkel. Még mindig a kölyök puha bundájába furta magát.*
|
[Későbbi] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
