|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:24 - |
Séta a fák között, mely minden helyet körbevesz... Madarak zenebonája, zsákmány léptei... Nyugodt egyedüllét vagy kellemes beszélgetések helyszíne ez
|
[Későbbi] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
Kineko sem hagyja el az anyját!*morogja Moonnak mérgesen, a kölyök már épp eleget tett azért, hogy feldühítse... Hope-ra néz, mérgesen összehúzza szemeit*Nem hallottad mit mondtam? Menj vissza anyádhoz*az utolsó mondatból minden egyes szót kihangsúlyoz*
|
Hagyd Rhaido, még kicsi! Nem tudja mik a szabályok.. *Nem tudja miért védi hugát, ezért gyorsan elhalgat*
|
*Meglátva Hope-ot felhúzza ínyét*Azonnal menj vissza anyádhoz, kölyök, ne csatangolj kinn az éjszaka közepén!
|
*Megáll. Szipogva leül, és várja Rhaidot*
|
*Érezte Moon szagát, és kitartóan követte. Még mindig nem tudta mit csinál, de beszélnie kellett vele.*
 |
*Darkness Kiara nyomait követte,s megtalála a helyet,ahol az apróságok világra jöttek,szaglászni kezdett és sok idő után elősször úgy érezte mosolyognia kell...a kellemes érzés átjárta testét...Ő magányos farkas,de boldog volt,hogy nem fenyegeti a kihalás,és imádja a kölyköket...Körbenéz,és leheveredik a helyre ahol a kicsik megszülettek..boldog akart maradni..
|
*Kiara mellet lépked. Kicsit megelőzi. Útközben szájába vesz pár puha gyomot, és betér a barlangba.*
|
*Két fűzfa tövénél fekszik. Tegnap bemutatta sérült testvérét Félixnek, és ő megigérte, hogy Lizának is visz ennivalót, és segít neki. A kellemes meleg délután apró szellő zúgását vitte Kiara felé. Csak feküdt a védett kis helyen. Az erdőt nézte. Kellemes csend honolt a fák között. Néha egy nyúl ugrott elő a bokorból, de Kiarát nem zavarták. Mintha csak várt volna valamire. Hirtelen erős fájdalmat érzett. Hasa már nagy volt. A fájdaom átjárta minden porcikáját. De ez nem olyan fájdalom volt, amikor egy golyó fúródott volna a puha testébe, hanem ez kellemes fájdalom volt. Kiara mocorogni kezdett, majd vonított. Vonítása átjárta az erdőt, és sokáig visszhangzott. Minden állat elriadt a közeléből. Sokáig vonított, majd egy mély lélegzetett vett, és... És meglátta a kis jövevényeket. Először egy, majd jött egy másik kicsi is. Az első kisfiú volt, a második pedig kislány. Nagyon örült a két apró csöpségnek. A kislány pár kis nyűszítéssel megtalálta z életet adó tejet, de bátyuskája teljesen másfele indult. *Hé, hé, kicsikém. Nem arra kell menni.* Mondta Kiara kedvesen. És gyengéden hugicája mellé tolta a kicsit. Ő is hamar enni kezdett. De veszélyes volt itt. Amikor a kicsik abbahagyták az evést Kiara gyengéden megfogta őket a grabancuknál, és a barlang felé igyekezett. A fák között mellé szegődött egy szürke árny. Büszkény nézett a kicsikre, és elkísérte Kiarát a barlangig. Lépteik halkak voltak, nehogy megriasszák a piciket.*
 |
*Egy bokorban érta őt a hajnal,és gyomra szüntelen korgott...Már egy hete nem evett...~Éhes vagyok...körbenézek*Ezzel lábra pattan,és érezte mancsai alatt a friss avart..Meg is ütötte majdnem a bokáját,hiszen egy sündisznó állta az útját...Szerencsére nagyon meggondolt~A szagból itélve jobb ha itthagyom...*Ment tovább fák között,mikor megérzett valamit...~Hm...harapnivaló*Egy őzcsordát pillantott meg,ahol egy gida messzebb csatangolt a többiektől,de ő nem vetette rá a hálóját.~szerencséd van te kis oktalan...*Darkness az öreg állatkra vadászott általában,a kölyköket nem tudta bánatni.A lényeg a lényeg,hogy végülis elejtett egy öregebb őzet,és jót lakmározott belőle
|
|
*A farkasok talán nem is gondolták,hogy egy új jövevény érkezik a területükre...Darkness érezte az ismeretlen szagokat..meggondolt lépteket tett..Nem siette el a dolgokat..Nagyon bizalmatlan farkas,hiszen kölyökkorában magára hagyták és isten tudja hogy maradt életben...~Itt még nem jártam vigyáznom kell...Nem vagyok egyedül...*és ezzel orrát a levegőbe elemte és szimatolni kezdett... |
*Éppen a barlang felé sétált, amikor meglátta Rhaidot a fák között. Megállt, és figyelte, hogy észreveszi-e. Már rég nem látta.*
|
*Lassan sétál a fák között, érzi, a fáradtság lassan leteríti... Aludni, aludni... Ez jár a fejében, de a sok új szag és a család azt követelte, hogy előbb őket látogassa meg. Elégedett és büszke, elérte amit akart, és amiért utóbbi időben küzdött és szenvedett... Szó szerint. Sóhajt, megáll, lehunyja szemét, muszáj pihennie kicsit...*
|
*Újra érzi azt a szagot amit a tónál érzett.Körülnéz nem talál senkit de nem is érdekli most igazából semmi csak a hasára gondol mint ébredés után mindig.Úgy gondolja utána ráér más dolgokkal is foglalkozni később.De persze a sürgős életbe vágó dolgok mindig kivételek*
|
*Halk léptek nesze töri át az éjszaka nyugalmas csendjének birodalmát.Egy kósza farkas alakja bontakozik ki a fák relytett sűrűjéből.Körbehordozza tekintetét,majd sötéten izzó szemeit a fényesen ragyogó Holdra függeszti.Nem tudja mihez kezdhetne,hisz árvalélek ő,nincs falkája,már rég elfelejtette,mi is az az összetartás.*Mihez kezdjek?*teszi fel magának a nagy kérdést
|
*Kábultan nézi a holdat...és valamilyen belső ösztöntől vezérelve égnek emeli orrocskáját és vonítani kezd. Maga is meglepődik azon, hogy miért csinálta....A barlang felé siető mamája után rohan...*
|
*Ti menjetek csak. Én megkeresem Kiarát!* És befutott a sok fa közé.*
|
*Felkapja a fejét, csak bámul a kelő holdra, mintha csodát várna...*Ez lenne a hold...*motyogja mély csodálattal, majd szomorkásan visszapillant a fák közé, de semmi... A csand szinte már nyomasztóvá válik számára, kicsinyére néz, végignyalja a hátát, majd sürgetően a barlang felé néz*Kincsem ideje visszamennünk, az éjszaka igen veszélyes az ilyen apróságoknak, mint te, édesem...
|
*Csak bólogat Félix szavaira, csendben figyeli az erdőt, szeme egy ismerős árny vagy rezzenés után kutat... Kissé csalódottan lehajtja a fejét, de aztán fejét rázva próbálja elzavarni a szomorító gondolatokat. Nem akarja, hogy Neko megneszeljen valamit... Talán neki is hiányzik az apja...*
|
*Este jelenik meg az égen. Nagy és kerek, és fényesen világít. Néha kerek formájú, néha meg olyan, mint egy kifli. Sose lehet tudni milyen alakot ölt. Este, a hold segít neked mindenben.*
|
*Kíváncsian hallgatta...a Feje szinte zsongott a sok új információtól...Kezdett fáradni is, ahogy sétáltak a fák között. Félixhez fordult. * Mi az a HOLD?
|
[Későbbi] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
