|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:24 - |
Séta a fák között, mely minden helyet körbevesz... Madarak zenebonája, zsákmány léptei... Nyugodt egyedüllét vagy kellemes beszélgetések helyszíne ez
|
[Későbbi] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
Kicsikém... Az erdő hatalmas*fejéve körbeint, szemében büszkeség csillan*Sok-sok élőlény osztozik rajtunk ezen a gyönyörű helyen. Szarvasok, nyulak, sündisznók, madarak... Bogarak, halak... Minddel meg fogsz ismerkedni, igyekszem mindent megmutatni neked, hogy felkészülhess arra, amire születtél.
|
*Csodálattal hallgatta a mamája szavait. Bár nem egészen értett mindent. Ő még anyatejen élt, nem is értette, hogyan lehet más élőlényt megenni. Különben is, van más élőlény rajtuk kívül? Meg is kérdezte mindjárt..* Mama...Milyen élőlények vannak még az erdőben?
|
*Shironak igaza van. És még a hold is a barátunk. A falkatársainkkal együtt a hold is a legjobb barátunk.* Mondja bölcsen. Ő ugyanis imádta a holdat, és majd saját kölykeinek is megakarja tanítani, hogy a falkán kívül még csak a holdban bízhatnak meg.*
|
*Kineko oldalán baktat, nemsokára megáll, orrát a levegőbe tartja. Sóhajt.*De imádom az erdőt... Olyan nyugodt és békés...*kicsinyéhez fordul, kissé komolyan, de leginkább vidáman, tanító szellemmel*Neko, az erdő az otthonunk. Tiszteld az erdőt, mert akkor ő is tisztelni fog téged. Amit adsz, azt kapod vissza. Tiszteld az erdő teremtményeit azzal, hogy nem ölsz feleslegesen. Az életbenmaradásunkért vadászunk, és nem szórakozásból.*kicsinyéhez dörgöli a fejét, igazítgatja a bundácskáját*
|
*Ahogy kiért a barlangból, hirtelen elé tárult a világ. A nap még nem ment le teljesen, és rózsaszínben úsztatta a tájat. A fák koronái átszűrték a fényt, és sejtelmes, bensőséges hangulatott adtak az erdőnek. Orrát megcsapták a szagok milliói, szeme alig volt képes feldolgozni a hatalmas teret, mely elétárult. Elszédült a látványtól, és fenékre huppant. Tátott szájjal bámult, igyekezett mindent megnézni, de úgy érezte, egy élet is kevés lenne hozzá, hogy mindent kellően megvizsgálhasson.*
|
*Követi Shirot és Kinekot. Elbűvöli a kölyök kíváncsiságát a világra. ~Kineko biztosan remek örökös lesz. Shiro és Rhaido tulajdonságaival remek falkavezér lesz. És majd ő lesz az én kölykeim falkavezére!~ Gondolja büszkén.*
|
*Lassan lépdel és untalanul gyönyörködik a tájban.~Milyen más ez éjszaka~S lépdel tovább.Hirtelen megát két kövér nyulat egy fa mellett.Megnyalta száját~Ez jó lesz reggelire~És halkan lopakodik a nyulak felé.Egy óvatlan pillanatban rájuk veti magát.Az egyik rögtön meg is hal a másik egy nagy sebet kapott így nem volt nehéz utólérnie.Az egyiket jóízűen elfogyasztotta a másikat vitte magával szájában.
|
*Előlép egy fa mögül. Körbenéz, van - e itt valaki*
|
*Léptei lelassulnak, majd megáll. Egy keserves vonítás csapja meg az erdő zaját. Csak erre várt. Hirtelen elindult, és vágtázva sietett arra, amerről a vonítás hallatszott.*
 |
*Boldogan üget a fák között. Lába már egyáltalán nem fáj. Hamar megérzi egy őzbak illatát. Lelapul, és csendben halad a finom illat felé. Rátalál az őzbakra. Micsoda szerencse. Még kicsi, és ott alszik egy fánál. ~Az ostoba. Nem tanították meg neki, hogy védett helyen aludjon? De az ő baja.~ Az őzbak éppen háttal aludt Félixnek. Félix egy közeli bokorban leskelődött. Kicsit közelebb ment, hogy rávethesse magát. Izmai megfeszültek, szíve ütemesen dobogott. Dobbant egyet, majd egy kis időre leállt... Megvolt az őzbak. A békés álmából rémálom lett, és azt se tudta, mi történt vele. Félix addig szórította a nyakát, ameddig az meg nem fulladt. Aztán megszagolta. Makkegészséges volt. Nyakánál fogva elvitte a barlangba. Örült, hogy ilyen jó reggelit fogott. Ameddig sérült volt nem tudta annyira élvezni az ennivalót. De most más volt...*
|
*Halkan lépked. Hamarosan felfedez egy varacskosdisznó csapatot. Mostanában elég sok jár erre. Megnyalja száját. Muszáj az egyiket elkapnia. Lelapul, és lassan megy előre. Kiszemel egy sánta nőstényt. A csorda amikor tovább ballag a sánta varacskosdisznő lemarad. Próbálja utolérni a többieket. Kiara a mögötte lévő bokorhoz oson. Izmai megfeszülnek, és a megfelelő pillanatban elrugaszkodik a földtől. A többi varacskosdisznó ilyedten és visítva elfut. De a sánta nőstényt Kiara elkapta, bár nagyon erősen harcol az életéért. Kiara egy erős harapással megfolytja zsákmányát. Az abbahagyja a visítást. A vadászat sikeres volt. A varacskosdisznót megfogta a nyakánál, és elindult a barlang felé.*
|
*Felkel a helyéről. Szépen lassan elgondolkozva elindul a többiek után*
|
*Rendben. *És megy Shadow után Félixszel.*
|
*Féltékenyen nézi Tiát.* Hát jó....Akkor Kiara, Félix, menjünk le a patakohoz....
|
Nem.. Senkit. Kit várnék? Csak gondolkozok egy kicsit *Mancsaira hajtja a fejét*
|
*Összehúzta a szemeit...*Nem jössz velem?*végigmérte Titát.* Talán vársz valakit?
|
-szóval- *Lefekszik az egyik fa árnyékába* Ti menjetek csak, én még maradok
|
*Shaowot követve megy lassan, Félixet támasztva.*
|
*Kijön Tia után a barlangból.*
|
Wolf...*ismétli a nevet, sóhajt*Örülök, hogy elmondtad*Eszébe vési, hogy erről még elbeszélget Tiával... Nem haraggal gondol rá, csupán némi kíváncsisággal... A két falka viszonya sosem volt jó, a nagy téli egyesülés idején sem jöttek ki egymással sosem...*Na gyere... Mostmár tényleg kíváncsi vagyok a többiekre...*kedvesen Moonhoz dörgöli a fejét, majd megindul a barlang felé*
 |
[Későbbi] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
