|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:24 - |
Séta a fák között, mely minden helyet körbevesz... Madarak zenebonája, zsákmány léptei... Nyugodt egyedüllét vagy kellemes beszélgetések helyszíne ez
|
[Későbbi] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
KM: *A gyerek feláll és hátrébblép hogy apjának legyen helye. Az orvos kedvesen mosolyog Kiarára* Farkashölgy? Fura nevet adtál neki fiam. Gyere szépen kisasszony, nem bántalak. Csak megnézem azt a csúnya sebed
Moon
*Bátorítóan nézi anyját*
|
*A férfi megjelenésére szinte azonnal összerándul, majd behátrál a bozótosba, morog, vicsorog, izmai ismét megfeszülnek... A bizalom teljes hiánya látható rajta...*
|
*Nem tud dönteni. Amikor betörtek az emberek othonába, nagyon fél az embertől, de ezek még nem bántották. Nem tudja Shiroban, vagy Moonban bízzon. Csak ül és gondolkodik.*
 |
KM: *Alig telik bele pár perc, a gyerek viszarohan, és megáll Moon mellett. Leguggol, és kinyújtja a kezét Kiara fele* Gyere Farkashölgy az apám orvos, ráadásul állatorvos, ő megnézi a sebed! Gyere szépen, ne félj! *Alig ejti ki ezeket a szavakat, egy férfi lép a fiú mögé. 50 év körüli lehet, majdnem kopasz. Szeme olyan kék mint fiáé. Fehér köpenyben van, és egy táskát tart. Ő is leguggol*
Moon
Anya! Kérlek! Gyere! *Kérleli anyját*
|
*Rendben.* Már hallgatott Shorora. Tudta, hogy ő bölcs, és csak jobban ismeri az embereket mint Moon.*
|
*Összehúzott szemmel néz a gyerek után*Na tessék... Az emberkölyök mintha értené amit mondok...*szavaiból csöpög a gúny, de nem mozdul*Fekete Farkas...*megrázza a fejét*Várjuk meg, mit tesz az apja... Itt még van esélyünk elmenekülni...
|
*Nem is akarom megismerni. Gyere, menjünk hamar, mielőtt az apja idejön!*
|
KM: *A gyerek meghallotta neve kiabálását. Leguggolt Moonhoz* Mennem kell, hívnak. Ha a mamád, Farkashölgy nem akar jönni, hát idehívom az apám. Addig szólj a Fekete Farkasnak, hogy ne egyen meg senkit. Sietek vissza, Szürke Farkas *Felállt, és eltűnt a fák között*
Moon
* Csak azért mondjátok ezt, mert nem ismeritek őket! *
|
*Moon, kérlek menjünk. És ne találkozz mégegyszer a gyerekkel. De azért néhányszor láthatod, de az apjában ne bízz. Kérlek, csak jót akarok neked, nehgy úgy járj, mint Shiro. Nem szeretnélek elveszteni.*
|
Tőlem kiteheted magad a veszélynek, Kiara... De én azt mondom, vagy idejön az ember, vagy találunk más megoldást...*hangjából is kitűnik, hogy egészen bizonytalan... De a gyerekre továbbra is összehúzott szemekkel néz*
|
*Lehet, hogy a gyerek kedves, mert még tudatlan, mint te, de az apjában nem bízok, mert felnőtt. Olyan, mint a vadászok. A sebem majd magától meggyógyul, de nem engedem, hogy az ember hozzá nyúljon.*
|
KM:*A fiú látta hogy félnek tőle, pedig ő sokkal jobban félt. Hátrébblépet egyet így mutatva hogy nem bánt senkit, csak segíteni akar*
Moon
Tiának nem ember ölte meg a családját.. Megígértem hogy nem beszélek róla. Ugyanmár anya! Igen, vannak olyan emberek. De én benne bízom! Az apja is rendes ember, amikor megtalálta a fiát engem is megsimogatott. Kérlek! Legalább bennem bízz!* A fiú mellé lépett*
<i>Szöv
|
*Nekem az ember ölte meg a családom. Mint Tiának és Shadownak. * Shiro történetétől, már tartott a gyerektől. Hátralépett Shiro mellé.*
|
*A fejét rázza*Engem...*szavai akadoznak, nehezen beszél a múltjának ezen szakaszáról.. Mélyen eltemetett emlékek, melyeket sohasem sikerült feldolgoznia...*Engem kölyökkoromban...*Sóhajt*Egy csapdával kezdődött. Rácsapódott a lábamra, és mivel még kölyök voltam úgy döntöttek, hogy felnevelnek. Életem egy fontos korszakát, melyet te, Moon, játszadozással töltesz, rácsok mögött töltöttem. Egy ehhez hasonló emberkölyök gyöntölt, a játéka voltam....*felmordul*De mikor megnőttem átvettem a vezérséget tőle, végül sikerült elszöknöm. Nagy szerencsém volt...*némi undorral pillant a gyerekre, küld felé egy ijesztőnek ható morgást is...*
|
KM:*A fiú kedvesen megsimoatja Kiarát. Letérdel, és megvizsgálja Kiara combját* A golyó még bent van. Biztosan egy vadász volt, pedig betiltották errefelé a vadászatot. Csak az északi részen szabad vadászni *Feláll* Minek beszélek, biztos nem érted. Gyere, elkísérlek apához, ő majd meggyógyít
Moon
Csak azért beszélsz így mert téged is elvittek egy olyan helyre. Biztos te is összebarátkoztál egy gyerekkel, és a gyerek amikor felnőt bezárt téged oda. Állatkert,vagy mi a neve. Nincs igazam? *Tekintete Shiro szemét fürkészi*
|
*Megilyed Shiro szavaitól. *Mit akartál mondani Shiro?* És odébb húzódik a gyerektől. Egyet megtanult: Shironak nagyon sok dologban igaza van, és ha emberről van szó, nem szabad kockáztatni. De megint beléhasított az éles fájdalom, és összeesett. Most fájt a lába a legjobban.*
|
*Kissé meghökken, mikor a képbe bekerül Moon is, izmai elernyednek, önkéntelenül is felvonít...*Ez egy ember*vágja oda Moonnak*Ha felnő, ugyanolyan lesz, mint az összes többi... Miránk fog vadászni, vagy csak elfog olyan élőlényeket, melyeknek semmi keresnivalójuk a vadontól távol, egy rácsos helyre bezárva...*szavaiból továbbra is az iszonyat tűnik ki, felvont ínye alól előtűnnek borotvaéles fogai*Olyanokat, mint te, örök rabságra ítélnek, csak azért, hogy nézegethessék őket, és etethessék*iszonyatát az undor váltja fel*Hidd el, tudom miről beszélek, ott volt...*hirtelen észbe kap, elharapja a mondatot, megrázza a fejét*
|
*Óvatosan megszaglássza a fiú tenyerét. Melegség árad a fiú tenyeréből. Közelebb merészkedik. Egyre több önbizalma lett a gyerekkel kapcsolatban. Leült a gyerek elé.*
|
KM:*A fiú végignéz Kiarán. Rögtön felfedezi a sebét. Tekintetét Moonra emeli* Már értem miért hoztad ide. Ne félj, apa segít rajta *Szépen lassan kinyújtja a kezét Kiara felé* Gyere farkashölgy. Gyere bátran
Moon
* Shiro elé áll* Shiro mi a baj? Miért viselkedsz így?
|
*Továbbra is vicsorogva bámul a gyerekre, nagyon rossz érzése van... Az emlékei el-elnyomják azt, ami a szeme elé tárul, ha hívták volna sem menne oda a gyerekhez*Emberkölyök... Csak a bajt hozza ránk*morogja maga elé, majd morogni kezd, szemeit összehúzza, izmait megfeszíti...Képtelen irányítani önmagát, az iszonyat uralkodik rajta...*
|
[Későbbi] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
