Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:22 - |
A sziklák igen messze esnek a barlangtól, csak tapasztalt, az erdőt jól ismerő farkasok találnak el ide. Az idősebbek ide járnak pihenni... Nem is ok nélkül. Ha kiállsz az egyik sziklára, lehunyod a szemed, a szellő belekap a bundádba, úgy érezheted magad, mintha repülnél... Alattad hosszú, végeláthatatlan kékség terül el... Az óceán.
|
[383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*Ahogy felemeli tekinteté, szinte azonnal hátrakapja a fejét, majd fejét rázva magyarázkodni kezd*Hidd el, félreérted, ő buzdított, hogy jöjjek elő!
|
*Megáll jópár lépésre Shirotól, és leül. Nem akar hallgatózni, de azért nem megy el, nehogy Rhaido valami ostobaságot csináljon*
|
* Rendben.*
|
*Szinte azonnal Rhaido és Tia felé fordul, kissé elképedve, nem érti, mit keresnek ezek együtt...*
|
*Feláll* Rhaido visszajön hozzád! Itt is van * Alrébbmegy, és apját is alrébb tuszkolja* Menjünk apa, had beszéljenek!
|
*Kibaktatott Rhaido után. Magában rég eldönötte* ~Ha visszafordul, kitépem a lábait~
|
~Shironak kölyke lesz? Szegény. Milyen szörnyű lehet neki. ~ Odamegy Shirohoz.* Ne sírj Shiro. Minden helyrejön, meglátod.* Többet nem tudott mondani.*
|
*Fülei már jóelőre megsúgták neki Tia közeledését, de mintha az ösztönei még örültek volna is neki... A lelkiismeret akkor válik elégedetté, mikor Tia buzdítására Rhaido mégis elősunnyog, lehajtott fejjel, képtelen Shiro vagy a többiek szemébe nézni... Az ösztön tiltakozik, de már nem törődik vele... Jöjjön aminek jönnie kell...*
|
*Makacsul megráza a fejét* Én ismerem! Hidd el, visszajön hozzád!
|
*Megérzi Rhaido szagát. De nem szól. Tudja, hogy Rhaidonak lelkiismeretfurdalása van. ~Ha előjön, és hajlandó beszélni Shiroval, akkor csak jöjjön. De ő többet nem szól bele.*
|
*Mivel háttal ül Rhaidonak, valószínűleg az utolsók közt lesz, akik észreveszik...Könnytől csillogó szemét Moon felé fordítja, nyel egyet, sóhajt*Igen, Moon... Egyedül hagyott... Pedig az övéit várom... *megrázza fejét*Azt akartam, hogy ő tudja meg először...
|
*Hátrafordul. Moon kijelentésétől tudta, beszélnie kell Rhaidoval. A sok fát kémlelte, amikor egy sötét alakot látott. Mindig is jól tudott lopakodni. Csöndesen ellopakodott a farkasok közeléből, be a fák közé. Onnan már csak szaglászott, míg nem Rhaido mögé jutott. Csöndesen megállt* Menj oda!
|
*Már épp előjött volna, hogy rákérdezzen Shironál arra a bizonyos jó hírre, de félúton megtorpan... Ösztöne azt súgja a keserű szavaknál "hátra-hátra..." lelkiismerete és kíváncsisága"Menj..." Reméli nem vették észre, ha mégis, akkor már nem hátrál meg... Van annyi becsülete még...*
|
*Mivel Shiro? * Hangja, most gyöngéden csengett. Csak teljes nyugalomban beszélt így. Szemét becsukta.*
|
*Moon befejezi a falatozást. Ott van nem messze Rhaidotól. A szembeszél neki is kedvez. Már ülne le, de Shiro szavára felugrik. Odarohan, és nem törődve azzal milyen pimasz, bodlogan befurakodik Tia és Shiro közé * Kiskölyköd lesz?
|
Rhaido?*hangjából kicseng a gúny és csalódottság*Ezek után meglepne, ha az álszerelme után még sajnálná is a dolgot... Majd felszed egy fiatal szukát, én meg egyedül maradok a falkával és a...*lenyeli a mondat végét...*
|
*Csak hallgatta a beszélgetést. Nem volt kedve hozzászólni. Az egyik szikla peremére ül, kihúzza magát, és a holdat nézi. Közben élvezi a gyengéd szél cirógatását. Ezen a helyen mindig megnyugszik.*
|
*Becsukja a szemeit, és úgy hagyja hogy a szél összeborzolja a bundáját. Pár perc után nyitja csak ki a szemét, és Shirora néz* Ne haragudj rá. Biztosan most nagyon szenved
|
*Rövid ideig némán ücsörög Tia mellett, majd egészen kihúzza magát, lehunyja szemeit... Ez a mennyei érzés, a repülés gondolata sem tudja kiverni fejéből Rhaidot... Felmorran.*És képes volt... Áh...*felmordul, elhúzza a száját*Pedig mondani akartam neki valamit... De ez már biztos nem számít jó hírnek nála...
|
*Apjára néz hálásan* Köszönöm! * Most végre maradt egy kis ideje a nagy izgalmak között. Ellenkezés nélkül nekiesik az evésnek*
|
[383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|