|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:24 - |
Séta a fák között, mely minden helyet körbevesz... Madarak zenebonája, zsákmány léptei... Nyugodt egyedüllét vagy kellemes beszélgetések helyszíne ez
|
[3397-3378] [3377-3358] [3357-3338] [3337-3318] [3317-3298] [3297-3278] [3277-3258] [3257-3238] [3237-3218] [3217-3198] [3197-3178] [3177-3158] [3157-3138] [3137-3118] [3117-3098] [3097-3078] [3077-3058] [3057-3038] [3037-3018] [3017-2998] [2997-2978] [2977-2958] [2957-2938] [2937-2918] [2917-2898] [2897-2878] [2877-2858] [2857-2838] [2837-2818] [2817-2798] [2797-2778] [2777-2758] [2757-2738] [2737-2718] [2717-2698] [2697-2678] [2677-2658] [2657-2638] [2637-2618] [2617-2598] [2597-2578] [2577-2558] [2557-2538] [2537-2518] [2517-2498] [2497-2478] [2477-2458] [2457-2438] [Korábbi]
*Nem bírta tovább a nyomasztó magány, és mivel másik énje annyira tuszkolta muszály volt elszakadnia az odútól, és mivel az erdőben életet szagát érezte lemerészkedett ide. Bár eléggé félt, dehát ha cak itt vannak farkasok... Halkan lépkedett, nem akarta leleplezni magát. Járt már itt, de csak télen, mikor nyulat lopott. Egy ismerős szagot érez.*~Silver!~*Ismerő őt, mikor Pride-ért harcoltak. De idegen szagot is érzett. Nem messze a két farkastól, egy vastag törzsű fa mögé rejtőzött, halkan lehuppant a földre, és kíváncsian figyelt, mi történik...*
|
*először alig hiszi, hogy amit hall az nem már az álma, de mivel ennyire nem ostoba, kinyitja szemeit, majd a hang irányába néz.*-Ki vagy te és mit akarsz?-*Lassan efltápászkodik.. megrázza a bundáját, ásít egyet, majd szembe fordul az áloműzővel. Magabiztos lépésekkel indul el a másik ordas felé.*-Tán megzavartalak valamiben? Vagy csak... a puszta létezésemet viseled nehezen? Esetleg... valami elintézetlen ügyük van?-*Megáll a másikkal szemben nagyjából két ugrásnyira*
|
*Gondolataiba mélyedve jön-megy a fák között, de csak automatikus mozgás ez, alig figyel a környezetére. Elméje most sokkal fontosabb problémákkal van elfoglalva, mint a külvilág figyelése. Újra hazatért, és próbál beilleszkedni. Nem tetszett neki, ami itthon várta. Csöppet sem. Valami korcs kölyök az anyja körül sertepertél, és különben is.. már senki sem tiszteli őt úgy, mint régen. Kissé fel is háborodik ezen, nyakán a szőr égnek mered, és úgy baktat tovább, szitkozódva magában. Egyszercsak észrevesz egy ezüstös hímet maga előtt. Megtorpan, és morogni kezd*
|
*Silver morogva bandukol a fák között. Gondolataiban még mindíg az az "átkozott" jár... Fogalma sincs, hogy szedhette ennyire rá, de már nm tud tenni ellene semmit. Gondolatib mélyedve ül le, végignéz ezüstösen csillogó bundáján és elkezdi nyalogatni a talpát. Ásít egy nagyot, majd az erdő közepén talán kicsit vakmerően, de lefekszik. Bízik az érékeiben, úgy hiszi, akárki jönne erre, észrevenné.. és kinek lenne kedve egy egészséges hím farkassal harcolni? még ha lenne a közelben valami élelem... vagy nőstény.. de semmi értelme... így hát nyugalomban hajtja álomra fejét.*
|
*Napok ota fekszik ott a bokorban.Sebei szepen gyogyulnak,kicsit erore is kap..marcsak azert is,mert a bokorban ott lakik egy nyulcsalad,amit egyszer megritkitott mar,bar azota szinuket se latta.Gyotri az ehseg,bar meg nem mer elobujni.Akkor aztan az orra elott levo kis lukbol harom jo nagy vadnyul mereszkedik elo.Nyilvan ugy velik,Demon mar tovabb allt.A fekete him amint meglatja a nyulakat,abbahagyja a legzest es feszulten figyel,izmait megfesziti....A nyuszik szaglasznak...erzik a szagat...s mar felig fordulnak is meg,de abban a pillanatban Demon elrugaszkodik,egyeneszt rajuk.Kettot teljesen sikerult megfognia,a harmadiknak csak a laba szorult be mancsa ala,amit aztan ketsegbeesett rugkapalassal ki is szabaditott es befutott alukba.A masik ketto eszeveszetten visit,de mar keso szamukra.Egy pillanat es mindketto elhallgat...orokre...Demon elegedetten nyaldossa pofajarol a meleg vert.Az egyik,kisebb nyuszinak maris nekilat.Kenyelmesen enni kezdi.Miutan az utolso csontokat is elropogtatta felpattan,szajaba veszi a masik nyulat es kilep a bokorbol.~Ez Shiroe lesz.Ugy hallottam gyengelkedik.Rafer a hus..~nameg ez a vadaszok dolga.Futva megindul a barlang fele,bar ut kozben elvicsorogja magat es felmorran~Idegenek!~Amde nem torodik sokat veluk,most egyeduli celja a barlang.*
|
*A morgásra szokásához híven csak egy gúnyos pillantással válaszol. Mikor a fekete farkas elindul, utánairamodik* ~Most úgy is ráérek~ *jót vigyorog magában, majd meghallja Moon vonyítását* ~Ajaj, ha összegyűlik a falka, nekem annyi...~ *Persze ugyanúgy követi Shirot, közben pedig tovább gondolkozik* ~Végül is egészen sokáig voltam itt, szóval már épp ideje továbbállnom. Vagyiiiis.. NEm is olyan rossz ez a hely, még maradhatnék egy kicsit. Ráadásul ez a fekete izéke teljesen úgy néz ki, mint egy vezér, szóval ha véletlenül ő lenne a vezér, amit ugyan egy kicsit kétlek, és nem zavart el, akkor valószínüleg a többiek sem fognak. Vagy nem? Hmmm...~
|
*Már a csörtetésre felkapja a fejét, orrcimpája megremeg, majd a megjelenő újabb idegenre rövid, fenyegető morgást hallat. Mi van itt, újonc találka? Idegenek... Tolvajok... Egyszerre hárman is. Először az a nőstény a barlangban, majd a hím, most meg egy kölyök... Noha valamikor vendégszeretőbb volt nem felejtette, mennyi munkája volt a határokon még télvíz idején... És csodálkozott, hogy Rhaido mogorván fogadta az idegeneket. Felkapja a fejét, magasra emeli, szoborrá dermedve érzi, ahogy szinte kifacsarják a szívét. Két név törtet fejébe minden más gondolatot kitörölve. Anyai szíve megremeg, mégis a másik nevet ejti ki szinte suttogva*Rhaido...*Összeszorítja szemét, majd a többiekre pillant, ők is érezték-e a furcsa "veszély" jelzetet. Ösztönei a hegyek felé kergetnék, de... Hiszen ő maga tiltotta el a hegyieket az erdőből. Talán csak nem menne most oda betolakodni?*Gyertek!*szól oda ellentmondást nem tűrőn a másik négynek, majd szökkenve beveti magát a fák közé, egészen a barlangig meg sem áll, ekkor csendül fel fülében Moon vonítása..*
 |
*Csapzott bundaval,darabos leptekkel,logo nyelvvel kullog az erdo fele.A falak hataran megall.A fak foletornyosulnak,mintha csak azt mernek fol,betolakodo...regi barat...esetleg ellenseg meri-e haborgatni oket ejnek evadjan?Demon felnez ezekre a ven,tiszteletet parancsolo oriasokra.Elidozik tekintete a fakon.Aztan amint tovabbsiklik tekintete a holdra...erre a gyonyoru fenyessegre az egen...bal szeme is fenybe kerul.Azon mely seb huzodik keresztul,de a szeme ep..am a heg orokre megmarad.(akarcsak Zordonnak az Oroszlankiralybol.)Elintezte a feladatat...bar nem egyedul...hanyingere van a gondolatra,hogy egy ilyen...ilyen kartevo miatt sikerult kiuznie a betolakodo falkat az o teruleterol.Labai kicsit megremegnek.Miota elment,csak pockokon es elhullott allatokbol el.Elegge le is sovanyodott.Feltamad a szel.Majd' felloki ot,de talpon marad.Szemeben visszatukrozodik a hold kepe,majd egyszer csak elsotetul elotte minden,mert szemhejait lezarja.Szajat kitatja es kisse erotlen,de megis borzongato vonitas hagyja el torkat.Ez egy jel.Ki felismeri,ki meg nem.Nem is jel...inkabb csak..uatalas...sugallat...hogy egy falkatag visszatert...es Demon akarva-akaratlanul egyben segtseget is ker a vonitassal egyutt.Nem is csoda.A sok harctol es a nem megfelelo taplalek miatt ugy legyengult,hogy vadaszni se lenne kepes normalis vadra.Es ekkor mint a villamcsapas,nyilall bele a felelem.Most...hogy ily gyenge...elturi-e majd a falka?Visszafogadjak-e,vagy eluzik,mintha halalos beteg lenne?Oldalat nekitamasztja egy fanak...mintha egy zart ajtonak tamaszkodna neki...idegessegeben megnyalja pofajat,es mintha kopogtatast ismetelne meg,ujra felvonit.Lihegve all ott egy jo darabig meg,aztan megfarkasolja magat es belepdel ateruletre...alig jut el nehany bokorig,es beesik az egyik bokorba,mint egy szak krumpli,s ott is marad,oly elettelenul,oly mereven,akar a ko...persze ez csak a latszat...mert borostyansarga szemei nyitva vannak,mellkasa egyenletesen jar fol-le,orrcimpai kitagulnak,s osszeszukulnek.A legjobb orru farkas se talalna ra ott ahol van.Am a szel maris szerteviszi szagat a messzesegben....Ezt barki megerezheti....s akar el is gondolkodhat rajta...honnan ismeros e szag?*
|
*A hegyi levegőt és a "kedves" hegyi falkát megunva útját az erdő felé veszi, nem is sejtve, hogy itt egy másik falka van. Persze aztán megérzi az idegen farkasok szagát, úgyhogy rögtön Shiroék csapata felé veszi az irányt, hogy szemügyre vegye az erőviszonyokat :P Nem nagyon óvatoskodik, mindent legázolva üget a kis csapat felé. Lefékez mellettük pár méterre, kihúzza magát, majd közelebb battyog. Előveszi a lehető leggúnyosabb hangnemét, leglenézőbb pillantását, aztán végigméri a farkasokat* Üdvözlet!
|
Agyar?*kérdő pillantás, de mégcsak fel sem emeli a fejét.*Agyar ilyeneket mond? Kinek?*szemöldökemelgetés, de egyebet nem fűz hozzá, vagy nem mond igazat a kicsi, vagy... Dehát Agyar ezer éve leszokott erről... Úgy tudta... Feltápászkodik, kirázza bundáját, majd felmordul*Gyere, beszélgessünk Agyarral... Shiro.*teszi még hozzá, ekkor ötlik szemébe érkező lánya*Neko...*sóhajtja szavak nélkül, Tehyre ügyet sem vetve siet oda hozzá, hozzásimul, nyaldosni kezdi a fejét, majd a fülét, mintegy anyai szeretetből*Kicsim... Merre jártál..? Nem láttalak az erdőben sehol sem...*talán kis szemrehányás is kiérezhető hangjából, a jobb fülüeknek... Meglepve néz az őrültnek tűnő vadidegen farkasra, majd felvonja ínyét, még mindig kicsinyéhez simulva morogni kezd*Tolvaj...
|
*Felkapja fejét. Tehát a Fekete még él..tragédia...most meg fogja enni. Vége. Idáig tartott* ~Ahogy Agyar csinálja..ahogy Agyar csinálja..kenjünk másra~ *Talpra áll, remegő mancsokkal közelebb araszol Shirohoz* Agyar mondta ezt! Azt terjeszti, hogy ő a vezér! Én ártatlan vagyok Fek..akarom mondani.. öö..hogy is hívnak? *Oldalra dönti a fejét, nevére csak bólint egy nagyot. Már meg is válaszolná a többi kérdést, mikor ágzörrenések, és megjelenik Neko. Felvisít, és amilyen gyorsan csak tud megpróbálja Shirora vetni magát, hogy fedezéket keressen az idegen nőstény elől. Ismét ágzörrenések..ez neki már sok..ha a Fekete nem kergeti el, orrát belefúrja a sötét bundába. Így, félbiztonságban, a maga helyéről motyogja halkan, de hallhatóan* Mit kerestek a területemen?? *Hát igen..volt kitől tanulnia..*
|
*Rohan a fák között, szájában egy halott nyuszikával... szemében szinte látszik, hogy vadászatkor agyát elönti a harci láz. A nyulat néha elhajítja, vagy hozzávágja egy egy fához, hogy aztán ismét szájába vegye és rohanjon vele tovább.. aztán mikor elérkezik egy tisztáshoz, földhöz vágja a már kicsit sem nyúlszerű nyulat és marcangolni kezdi... pofája már szinte teljesen vörös a vértől... aztán mikor már majdnem nicns is nyúl, lihegve és büszkén néz körül.. most hogy már nincs annyi a zsákmányból hogy enni lehessen, kicsit lehiggad és elkezd gondolkodni.. aztán észreveszi hogy nincs egyedül....*
|
*Messziről érkezik. Bundájához tapadva megannyi távoli hely szagát hozza magával. Talán kicsit ő is idegenné vált az erdőben. Régen jött már haza. Kíváncsisága újra és újra messzire sodorta a biztonságot nyújtó barlangtól, a falkától és az anyjától. Mióta Dark meghalt, nem tudott mit kezdeni magával, így az időre és ösztöneire bízta magát, újra és újra vándorútra kelt, hogy a jótékony felejtés begyógyítsa sajgó szívét. És most úgy érezte, eljött az ideje, hogy visszatérjen. Immáron felnőttként, apjától örökölt ezüstös bundában jelent meg. Lopakodva közeledett, tisztes távolságban megállt a szokásos gyülekezőhelytől...és hallgatózott. Mikor füléig eljutott anyja szava, a szíve olyan hevesen kezdett verni, hogy azt hitte, menten kiugrik a helyéről. Izgatott lett, és egyben szégyellte is magát, amiért nem került elő olyan sokáig...Toporgott egy darabig egyhelyben... majd méltóságteljesen, ahogy csak a szülei és ő tudtak az erdőben, a többiek közé vonult. Sokan azt hihetik, idegen, hiszen annyira megváltozott....*
|
~Vezér..?~*alig néhány perce szundikál, mikor a kijelentés fülébe csattan, felkapja a fejét, orrcimpái megremegnek, ahogy szagokat gyűjt, de már bukkan is elő a hang tulajdonosa. Pontosabban szinte beletép a csendes képbe, a bucskázásra felmordul, nem szokta meg, hogy csak úgy átgyalogoljanak a hátán. A visításra szemöldöke is felszalad*Fekete?*végignéz magán és leszögezi, ez a kijelentés neki szólt. Nem, nem áll szándékában egyenlőre felállni, habár felemeli fejét, tartása még így is tiszteletteljes és büszke.*Hogy kerülsz ide? És mióta vagy te a vezér?*hangja nem számonkérő. Sosem volt az a morcos fajta, aki odakap minden hibára, hisz maga is követett el hibákat kölyökkorában..*Persze mindenki az én helyemre pályázik...*morogja az orra alatt a komolyság legcsekélyebb jele nélkül*Te Tehya vagy, igaz?*fordul újonnan a kölyök felé* Miért nem vagy Agyarral?*fejét visszafekteti lábaira, de érezhetően válaszokat vár, habár pillantásában, mozzanataiban érezhető a megenyhülés is a kölyök felé*
|
*Ügyesen sikerült kisurrannia a barlangból. Mostmár szabad az út, és nem kell se az idegen nőstény se Moon beszélgetését hallgatnia. Boldogan szökdécselve veti be magát a fák közé, élvezve a szél susogását, a madarak csicsergését- már amelyik van olyan merész, hogy errefelé repüljön. Gondosan kiver fejecskéjéből minden gondolatot, miközben néha ahsraesve saját lábaiban, de büszkén halad a fák között* Én vagyok a vezér! *Boldog kijelentése után, amit persze senki se hall, mégjobban kihúzza magát, oda se nézve, merre szökdécsel. Így esik meg, pontosabban ő esik..tehát nem véve észre a fekete árnyalakot botlik hasra benne, szépen átgurulva a vezér hátán. A kellemes földet érés után megrázza fejét, körbepillant. * A FEKETE!! *Hangosan felvisít, míg orrát mancsaiba dugva vacog*
|
*Nos igen, végre valami hír. Új farkas, betolakodó farkas. ~Majd Moon kezelésbe veszi~ Így hát megnyugodva, a határokat ellenőrizve végre eljön a pihenés pillanata. A fák között ácsorogva szimatol még egy keveset, majd először lecsüccsen, végül elheverve fekteti fejét mancsaira, enyhén elnyújtózkodik. Tudja, hogy itt úgysem találnak rá. Nem is keresik. Pedig talán egy normális falkában az lenne a rendes, hogy mindenki a vezér közelében legyen, ne pedig elszórtan a területen... Bár ha belegondol, ez télen normális. Mint ahogy télen jönnek a betolakodók is. Nyáron pedig... A falkák párokra szakadnak, hogy aztán új "falkát" alapítsanak a 8-9 kölyökből az egykori egész területén. Ők legalább együtt maradnak. Elnyújtózva ölti ki nyelvét, majd néhány cuppogás után szemeit is lehunyja. Messzebb valamerre hallja, hogy mókus riaszt, vadkan röfögése, róka surranása. Közeledik a nyár... És ez megelégedéssel tölti el, habár talán jó lenne tudni, merre csatangolnak a többiek...*
|
*Miközben esnek,ő már elengedi Agyart.Gurul lefelé,mint valami szőrös kőgolyó.Aztán hangos csobbanással ér vizet a folyóban.Rögtön alámerül és a meglepettségtől rögtön levegőt akar venni,aminek az eredménye az,hogy rengeeg víz özönlik be a torkán.Felküzdi magát a felszínre ahol köhögve próbál levegőt venni,sikertelenül.A hullámok könyörtelenül lehúzzák amikor csak tudják és újabb vízadagokat diktálnak belé.Végre aztán mikor a szeme már vérben forog,sikerül levegőhöz jutnia.Ijedtsége alábbhagy,ahogy kortyokban nyeli a levegőt...levegő..levegő...levegő..Víz!Újabb köhögőroham fogja el.~na ha most nem fúlok vízbe,akkor soha~Gondolja elcsigázottan.Már ép feladná,mikor a víz lassulni kezd és ő úra fel tud úszni a felszínre...hiába,nem a legjobb úszó...és fél is a víztől...Egyszercsak finoman nekiütődik valaminek.Nem tudja mi,incs is ereje hozzá,hogy megnézze.Csak ösztönösen evezni kezd lábaival,mint egy robot,ki a part felé...Nyögve mászik ki és kuporodik le a partra.Úgy érzi mindjárt szétdurran.Végre aztán sikerül felköhögnie egy kis vizet.Legalább két liter ömlik ki minden egyes köhögés után a száján,közben remeg,mint a nyárfalevél.Mikor megszabadult az utolsó felesleges vízcsepptől is ami a gyomrában volt,erőtlenül felnéz és kipislogja szeméből a vizet.Az első dolog amit meglát,az Draw...Draw...ki is ő?És akkor beugrik neki ki miatt fulladt majdnem meg -persze nem teljesen Draw miatt csak,hisz Démon nem is tud úszni-,s a hirtelen harag új erővel tölti fel.Szemei még mindig vérben forognak,de már azért,mert nagyon...NAGYON DÜHÖS!!*-Teeee...!!!!!!!!!!!!*Lódul Draw felé és megporóbálja elkapni a grabancát.Ha sikerül elkezdi cibálni,s két cibálás között szórja rá a szitkokat.*-Sehonnai...Bugyuta...Féreg...!Na most...aztán...megtanítom neked....hogy kell....viselkedni,ha...küldetésen vagy...!*Fogai kíméletlenül belehatolnak a bőrbe,sőt egy kicsit a húsba is,ámde ha nem sikerült elkapni a agabancát a kölyöknek,vagy idő közben az lerázta őt,hát most acsarkodva,fogait csattogtatva lohol utána és tépi,marja ahol éri,mígnem egyszercsak Moon hangja töri meg a csendet.Még egyszer belemar Drawba,vagy csak felécsattintja fogait,majd villámló szemekkel néz a nőstényre,szeme sarkából Drawra,de Agyart egy pilantásra se méltatja.Mélyen meg van sértődve azért,mert kénytelen volt "úszni".Még egyszer kivillantja fogait rájuk,majd futva elindul hazafelé....Fut...Fut...de egy idő után letér az útról...és elszalad...a volt falkájának...tanyája...felé...Visszatér-e még?Nemtudni....*
|
*Szépségét hallgatva bólint, majd még egy rövid pillantás hátra ~Ellesznek, ahogy nézem...~ és már kocog is utána gyorsított farkasügetéssel. Szinte már a játékos hév is elkapja örömében, kölyökként tudna ugrándozni... Dehát sehol egy száraz levélkupac vagy hódomb... Így végül lemond erről, az idő mintha mit se koptatott kölyökségén. Az örök kölyök... Végül mégis lelassít, majd szorosan Szépségéhez simulva eltűnnek a hazavezető úton..*
|
*Agyar szavaira enyhe vigyorral felel, szemeit lesütve, fejét félrebillentve* Ne tudd meg, miken vágtam keresztül, míg ideértem.. és itt se várt nyugalom.. *Fejét felemeli, tervben volt egy válasz-kobaknyalás, de most ez is elmarad. Tekintete a fás rétegre vándorol, szinte kutat benne..keres...túr...nincs ott semmi, de már szinte akarja, hogy legyen..hogy szembenézhessen vele egy izzó szempár..egy akarat szülödte, vadul megcsillanó lélektükör.. hátrál egyet, lába megcsúszik a sáros rétegen, kis híja, hogy nem tolat bele a folyóba.. Visszaszökken Agyarhoz, rózsaszín nyelve végigsimít a buksiján* Tudok egy másik utat.. erre.. *Démonról és Drawról tényleg nem vesz már tudomást :D Csak menni akar. El innen..minél messzebre..egyenlőre nem magyarázkodni, nem beszélni, csak menekülni..menekülni a semmi elől, ami mégis kísérti. Vagy mégsem? A zavar újra kezd felkavarogni benne. Ismét futhatnéka támad. Védő környezetbe..napsugaras vidékre..mint nem oly régen, a falka területén. De most nem teszi meg. Nem teheti. Itt van Agyar. Mégegyszer nem hagyja el..* Erre.. *Suttogja, szinte csak magának, léptei sietőssé válnak, izmai dacolnak lelkével, szép, kecses ügetéssel halad a folyó mentén..*
 |
*~Beszélnünk kell..~ Felkapja a fejét, megáll, belemélyed Szépsége szemeibe... Borostyán szemeiben egy pillanatra még átsuhan csalódottsága, majd ez is eltűnik valahol a lélek kifürkészhetetlen bugyraiban.. Leteszi a fenekét és várakozón Moonra néz. Furcsa lehet, hogy nem szól egy szót sem. De nyelvére bilincset tett az a néhány szó, mely a lelke mélyéig felsebezte. Egyetlen farkas tud csak idáig lenyúlni... Sosem vett magára szitkokat, hisz kölyökkora óta kísérik... "korcs", "félkutya"... ~Otthon..~*Rendben.*motyogja maga elé, azonban a hozzáförzsölődő fej mintha kizökkentené ebből a megfagyott zavarodottságból. Kibukkan a rózsaszín nyelv, végigsimít a fejen*Csupa kosz vagy...*feláll, Szépségéhez bújva biccent*Menjünk.*kíváncsi, mit mondhatna Moon... Kölyköket továbbra sem akar o:) ;) *
|
[3397-3378] [3377-3358] [3357-3338] [3337-3318] [3317-3298] [3297-3278] [3277-3258] [3257-3238] [3237-3218] [3217-3198] [3197-3178] [3177-3158] [3157-3138] [3137-3118] [3117-3098] [3097-3078] [3077-3058] [3057-3038] [3037-3018] [3017-2998] [2997-2978] [2977-2958] [2957-2938] [2937-2918] [2917-2898] [2897-2878] [2877-2858] [2857-2838] [2837-2818] [2817-2798] [2797-2778] [2777-2758] [2757-2738] [2737-2718] [2717-2698] [2697-2678] [2677-2658] [2657-2638] [2637-2618] [2617-2598] [2597-2578] [2577-2558] [2557-2538] [2537-2518] [2517-2498] [2497-2478] [2477-2458] [2457-2438] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
