|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:35 - |
Az Árnyas rengeteg égig érő fenyőfái közé alig férkőzhet be a napfény. Ideális terep a vadászatra, de zsákmányban nem bővelkedik, csak pockok és mókusok tévednek errefelé.
|
[896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Nyeked egyetlen kis Tündérfarkaskám bármit meg tudok bocsájtani.* dörgölödzik Risszohoz. Nem akarta elengedni sohs sohs többé. Ő volt az aki nélkül nem tudná elképzelni az életét. Szűkölt nöszörgött a nősténynek. Teljesen el volt telve hogy ismét vele lehet. Belenézett Risszo csillogó szemeibe.*
|
-oh szívem mócsingja!!!nem bírtam nélküled...mit ér egy falka ha nem vagy velem...annyira buta voltam...kérlek bocsáss meg*kezdte ő is nyalogatni a hímet és közben dörgölte hozzá fejét és boldogan, no meg persze szomorúan nyökögött
|
*DarkMoon felborult, ahogy Risszo belészaladt, de egyáltalán nem érdekelte most a fájdalom. Az illat ami elért idáig, igaznak minősült. Felpattant és könnyei potyogni kezdtek, de már nem a fájdalomtól, hanem az örömtől.* Risszo! *ugrott oda a nőstény mellé, és nyaldosni szeretgetni kezdte.* Hát mégis visszajöttél?! *sóhajtott fel, de azért fél szemmel a nőstény mögé nézett nem e jön mögötte az az eszelős Navarro.* Úgy hiányoztál Tündérfarkas!! * de egy kérdés megragadt abban a kis buksijában. ~Miért jött vissza?~ De elhesegette a gondolatot, és csak arra figyelt, hogy imádott szívecsücske visszatért hozzá.*
|
*Risszo egy pillanatra visszanyerte az erejét,és rohanni kezdett újból míg egy nagy ismerős testnek nem ment neki....ismerős szag ami boldogsággal töltötte el
|
Ne... ne... ne hagyj itt megint! * és a szél után eredt. Elhatározta, hogy ha kell akár Navarro területére is bemerészkedik, de visszahozza Risszot.*
|
| Km:a megtestesíthetetlen lény eltűnt mint egy káprázat...a szél apró darabokra fújta szét..eltűnt egy szemvillanás allatt |
*Mintha a szellő megformálta volna Risszo alakját, aki közelebb lépett, és pofánnyalta. Átfutott rajta a hideg. Becsukta szemét, hogy ez az érzés sose távozzon belőle. Egy újabb jelet kapott, hogy nem szabad feladni a reményt, ha szeretünk valakit.*
|
| KM:-szia Darkmoon...nemsokára együtt leszünk...*mondta kedves hangon a szellemi más...majd gyengéden megnyalta a hím pofáját...a hím számára ez valami jeges érintés lehetett... |
*Az összes szőrszála az égnekállt az érintéstől. A düh elöntötte az agyát, hogy minden ellene játszik. Hátrafordult mérges tekintettel, de a düh abban a pillanatban lehervad pofájáról...*
|
| KM:*a valami közelebb lépett Darkmoonhoz Risszo alakjában..egy áttetsző fény volt az...lassan érezhette a hím a hideg valamit ami végigfutott a hátán.. |
*Risszo nemrég indult el loholva az édes otthon irányába...annyira ott akart már lenni...elképzelte magát Darkmoonal..újra együtt...ekkor energiát érzett magából távozni...a rohanásból márscak léptek lettek..egy nagy valami szállt ki belőle...
|
*Csak állt ott, mintha földbe gyökerezett volna a lába. Hallotta a lépteket, de nem merte magának bevallani, hogy Risszo az. Nem akart azt ha hátrafordul, meglátja maga előtt Tiát vagy Csillagot, legroszabb esetben Wolfot. Nem. Csak állt és fülelt. Orrát magasba emelte és mélyeket szippantott a levegőből, egy édes illat furakodott be nózijába. Szíve megdobbant, de ~akárminek lehet ugyanilyen illata, mint Risszonak~...*
|
| KM:*Puha fáradt léptek hangját verte vissza az avar...a göcsörtös fák sűrűjéből... |
*DarkMoon minden egyes nap visszajárt oda ahol Risszot utoljára látta. Mindennap reggeltől estig ott ült és csak bámult el a göcsörtös fák között a messzi sötétségbe. Félt, igen rettenetesen félt, hogy ismét magányos kell élnie. Bár a remény napról napra egyre kevesebb lett, félelme pedig egyre nőtt. Ezen az estén is bámult a semmibe. Várt. Az erdő már szinte haláltusát vívót szívével. És ezen a napon elvesztette azt a maradék kis reményt, amit tartogatott szíve legeldugottab részletében. Felállt, és még egyszer visszanézett arra, ahol, Risszo és Navarro távoztak...*
|
| KM: Lassan teltek a hetek...a falevelek potyogtak a fákről...egyre egyre hidegebb lett...az árnyas rengetegben komor hangulat uralkodott...Talán a megterhelt események,vagy a zord időjárás miatt...mindíg csönd és sivárság uralkodott... |
*Ahogy látta a két távozó farkast távozni, és már biztosra vette hogy nem látják orrát a magasba emelte, és üvölteni kezdett. Az üvöltése hosszú volt és szomorú. Mintha a világ összes baját beleszőtte volna. Miután elfogyott a levegője. Fülelet hátha jön válasz. Pofáján végigfolytak a könnycseppek és a földre peregtek. Amikor egy idő után nem jött válasz, fejét a föld felé hajtotta és zokogni kezdett.~Miért? Risszo.~* MIÉRT! *üvöltötte el a távolba.*
|
*Risszonak majd a szíve szakadt meg,ahogy látta ott Darkmoont..minden könycsepp amit Darkmoon ejtett egy késszúrás volt a szívében...-megyek Navarro*Még egy utolsót hátratekintett Darkmoonra,próbált erősnek maradni...és felemelt fővel eltűnt a hímmel a sötétségben
|
KM:* a hím elégedetten bólintott egyett majd gúnyosan rávigyorgott Darkmoonra...-Látod öcsi így megy ez...egyszer fenn...egyszer lenn*mondta minnél jobban kiemelve a szavakat..ezzel még pofánnyalta Risszot is és elindult a messziségbe...arrafelé,amerről jött
|
*DarkMoon ott helyben összeomlott. Lehuppant a fenekére, fülét hátracsapta. Szeme sarkában könnycseppek jelentek meg. A szíve szakadt meg abban a pillanatban, hogy a nőstény akit ennyire védelmezett, a többiekkel szemben. A nőstény, akit annyira szeret. A nőstény, aki most elhagyja, csak mert Navarro azt akarja. Nem szólt semmit, csak ült és próbálta visszatartani a könnyeit. Nem akarta se azt, hogy Navarro gyengének tartsa, se azt hogy Risszot meghassa. ~Ő most már másé~ és úgy érezte magát, mintha ott helyben egy ember egy golyót eresztett volna a fejébe. Legszívesebben felüvöltött volna fájdalmában, hogy az egész világ megtudja, hogy hogy is fáj az ha valakit elhagynak.*
|
*Risszo mély kábulatba zuhant...hallotta a körülötte lévő hangokat...Előtte volt a kedves mosolygós Darkmoon,akivel boldogan élheti az életét...aztán a hím mellett még egy aprócska kölyök is megjelent...aztán Feltűnt a képben az izmos jól megtermett Navarro is,aki egy egész falkát nyújthat neki..Ez az amire mindíg vágyott..egy saját falkára.Azt is tudta,hogy Navarro hamar megölhetné DArkmoont amit nem élt volna túl...Nehezen vacilált a két dolog között...a szerelem,vagy a ,,siker,,ekkor egyre közelebbinek érezte újra a kinti világot...Lassan feltápászkodott...összeszedte erejét,majd felült...egy pillantást sem vetve senkire és semmire...tisztítgatni kezdte csupa homok bundáját...-Mehetünk Navarro*mondta ki a magabiztos szavakat
|
[896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
