|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:24 - |
Séta a fák között, mely minden helyet körbevesz... Madarak zenebonája, zsákmány léptei... Nyugodt egyedüllét vagy kellemes beszélgetések helyszíne ez
|
[Későbbi] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
*Kicsit megnyuodott, hogy a gyerek legugolt, ezért már nem volt olyan nagy. És látta, hogy Mont is megsimogatta. Közelebb lépett. A fiúnak barátságosabb szaga volt, mint a vadászoknak.*
 |
KM:*A fiú nagyon megijed Shiro viselkedésétől, de erőt vesz magán és szépen lassan leguggol. Egyik kezével megsimogatja Moon bundáját, másik kezével Kiarára bök* A mamád?
Moon
*Bólint egyet. Anyjához megy, és bátorítóan a szemébe néz* Gyere anyu! Nem bánt!had nézze meg a sebed
|
*Felmordul, szinte azonnal hátrálni kezd, orrát is megcsapja az az ismerős szag... Behátrál Kiara mellé, ínyét felvonva néz a gyerekre...*
|
*Kicsit fél a hirtelen előbukkant kölyöktől. Hátrált pár lépést, a biztonság kedvéért.*
|
KM:*Gyereknevetést lehet hallani. A hang egyre erősödik..Egyre közelebbjön..Hirtelen előmászik az egyik bokor mögül egy kisfiú. 9 Éves forma lehet, barna haja tele van falevéllel, tengerkék szeméből boldogság áradt. Amint meglátja Moont, boldogan kitárja karjait* Szürke Farkas! *Ám amint Kiarára és Shirora emeli tekintetét, szemében félelem villan. Megtorpan*
Moon
*Feláll és odamegy a fiúhoz* Ne félj Josh! *Szájába veszi a fiú nadrágját, és anyja felé húzza*
|
*Sóhajt egyet... És lemarad, majd Shiro után kullog. ~Azért mert sérült vagyok nem kell máshogy bánni velem.~ Gondolta letörten.*
|
Azért kell hátul menned, mert sebesült vagy, nem emlékszel?*ideges hangja mögött emlékek bújkálnak, észrevehető, hogy valami nincs rendben vele...*Könnyebben el tudsz menekülni, ha nem hátrébb állsz! Kérlek ne bíráld felül a döntéseimet, biztos jó okkal vezetem én a falkát*szeme továbbra is villog, de ez nem düh, több annál... Szusszan egyet, majd Moon után megy, de ezentúl egy hangot sem mond, hallgatásba burkolózva néz körül, orrát a levegőbe nyomva szimatol... Keres valami jelet...*
|
*Rendben kicsim.*
|
Tudok vigyázni magamra! És különben is, senki más nem volt ott csak a fiú! Nem kell ennyire félteni *Beüget a fák közé egy hangos vonítás kiséretében. Megy pár métert és leül egy fa tövében* Most várni kell
|
*Én is előre megyek. Minek maradjak hátul?* És Moon mellett ment.*
|
Fel tudja mérni? Mi lett volna, ha elfogják és sosem látjuk viszont? Az emberek nem kezes bárányként kezelik a kölyökfarkast, mindent megtesznek, hogy betörjék, míg annyira szelíd nem lesz, mint egy.....*megdermed, érzi, túl sokat mondott... Lehajtja a fejét, majd sóhajt*De csakis velem... Kiara te maradj hátra... És... Óvatosan...
|
*Rendben menjünk.* Moon szerencséjére Kiara furcsa szokása az, hogyha sebesült, bármibe belemegy, és engedékeny lesz.* Ne félj Shiro. Moon már okos, és fel tudja mérni a helyzetet.*
|
*Lehajtja a fejét és úgy néz Shirora*Sajnálom..
|
*Bízz bennem anya! Nem fognak bántani! Ők nagyon kedves emberek!*
|
Te egy emberkölyökkel játszottál, kockáztatva a lebukást?*felvonja ínyét, vádló szavai, villogó szemei, elég ijesztőek lehetnek, ahogy Moonra néz...*
|
//Bocs valamiért többször ment el!//
De akkor újra beleasított a fájdalom. *Tudod hol az az orvos? De ugye nem bánt? Az ember kiszámíthatatlan. Mindegy. Egy próbát megér. De ha nincs igazad te csak fuss. Én is ki fogok szabadulni. *És nagy nehezen felkelt. Nem bízott az emberben, de mivel lába egyre jobban fájt nem volt más lehetősége. ~De az emberről akkor se fog megváltozni a véleményem, ha az a gyógyító segít. Az egyik ilyen, a másik pedig olyan ember. Nem lehet tudni melyik milyen.~*
|
*Egy ember segítsen azon, amit egy másik ember csinált?
|
Ééééén...Szóóval.. Az úgy volt.. Öö.. Amikor rábukkantunk Shadowra, és Tia elengedett játszani, a fuvallattal játszottam. És hát egyszer csak sírást hallottam. Egy ember sírt. És ééén.. Szóóval.. Én odamentem hozzá. Még kölyök volt, vagy ahogy az emberek mondják: Gyerek. De ő nem bántott. Kedvesen megsimogatott, és abbahagyta a sírást. Nagyon sokat játszottunk. Az apja gyógyító. Valami orvosnak vagy minek hívta, az anyja meghalt. Ő tudna rajtad segíteni! *Anyját figyeli reménykedve*
|
*Moon felé néz, majd hátrál néhány lépést, kissé félrebillenti a fejét, de nem szól. Várakozása közben ismét elmereng, majd a hideg borzongás fut végig rajta... Inkább csöndben marad...*
|
*Hogyan Moon? És honnan tudod? *Kérdezi gyanakodva.*
|
[Későbbi] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
