|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:24 - |
Séta a fák között, mely minden helyet körbevesz... Madarak zenebonája, zsákmány léptei... Nyugodt egyedüllét vagy kellemes beszélgetések helyszíne ez
|
[Későbbi] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
*Tudja, hogy nem szabad elmondania. A fejével kűzd. Mivel anyjáról van szó, hát enged magán, és elmondja* Én tudom hogy lehetne kiszedni..
|
*Az ember kegyetlen.*
 |
Titkos gyógyszer*kacsint Kiarára, majd közelebb üget hozzá, alaposan vizsgálgatni kezdi a lábát*Nem jött ki a másik oldalon...*motyogja rövid idő elteltével*De mi nem tudjuk kiszedni...*sóhajt fel, majd elgondolkodva leül, továbbra is a sebre mered, de eléggé messze jár már, látszik, hogy megoldáson töri a fejét*
|
*Csak még mindig fáj, amikor az ember meglőtt. De ne aggódj, tudok menni. Örülök, hogy meggyógyítottad Moont. De milyen állat volt az?*
|
*Elégedetten bólint*Mostmár csak jobban leszel...*Elnéz Kiara felé, sóhajt*Mi történt a lábaddal?
|
*Orrával megbökdösi az előtte levő állatot. Összehúzza a szemeit. Nem nagyon akarja megenni, de ha Shiro annyira ragaszkodik hozzá: Villámgyorsan megeszi*
|
*Végre utoléri Shirot, de lába már nagyon fáj, ezért lefekszik és figyel.*
|
*A kicsi érezheti Shiro fújtatásán, hogy kissé megerőltető neki a futás... Az oldalában felszólaló szúrás és a hátsó lábában lüktető fájdalom lassítja kissé, majd a fák közötti ösvényen áttörve egy csodaszép tisztásra érkeznek. Leteszi a kölyköt a fűbe, majd rövid zihálás után orrát a földre nyomja, keresgélni kezd. Nemsokára eltűnik szaglószerve egy üregben, majd ásni kezd. Maga az állat egyáltalán nem kivehető, ahogy kirángatja az odújából, majd ledobja a kicsi elé, kissé eldeformálódik az alakja*Ezt edd meg.*Ebben a rövid mondatban egyszerre jelenik meg az aggodalom, féltés és a szigorú vezér hangja...*
|
*Nézi merre mennek, de nem tudja hova viszi őt Shiro*
|
*Feláll és ő is elindul Shiro szagát követve.*
|
Kiara... Előremegyek Moonnal, te kövesd a szagot*fogai közé kapja a kicsi grabancát, és erőteljes szökkenésekkel a fák közé veti magát, majd inaszakadtából futni kezd*
|
Még élek..*Félreteszi a pimaszságot és Shirora néz* Jól vagyok.. Azthiszem.. Talán..*Kicsit megszédül*
|
*Shirot figyeli mit csinál. Lassan leül, bár lába megint nagyon fájt, de meg akarta tanulni ő is, hogy hol van az a mérgezés elleni gyógyszer.*
|
*Kint fut még egy kicsit, majd berejti az őzt egy bokor alá, és földet kapar rá*Így ni...*Moonra néz*Hogy érzed magad?
|
*Figyeli a szelet hátha hoz valami finom illatot. De hirtelen úgy érzi, mintha valami belehasított volna a lábába. Összeesik... Képtelen felkelni. Jobb combja kegyetlenül fáj. De nagy nehezen csak felkecmereg. Fájú lábát felhúzza, és három lábon sántikál. De mégse térhet vissza ennivaló nélkül. Félix számít rá. A patakhoz megy, hátha tud fogni pár pisztrángot.*
|
*Egy ideig Tiáék mellett halad, majd nemsokára belevesz a rengetegbe. Folytatja áldásos Őrző munkáját, a távolból, észrevétlenül...*
|
*Félixet is csúnyán megtámadták!*
|
*Beszl még Moonal aki utánna boldogan elmegy játszani és besántikál a barlangba*
|
Akkor ezért volt az a nagy zaj....*sóhajt, és követi Kiarát a barlang felé*
|
*És Félixel! Na induljunk!*
|
[Későbbi] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
