|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:24 - |
Séta a fák között, mely minden helyet körbevesz... Madarak zenebonája, zsákmány léptei... Nyugodt egyedüllét vagy kellemes beszélgetések helyszíne ez
|
[Későbbi] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
*Sóhajtott és anyját figyelte. Érezte hogy itt felesleges, ezért inkább elindult szólni Rhaidonak*
|
*Ne félj, nem bántalak? Hogy hívnak?*Közeledett lassan. Szeretett ismerkedni.*
 |
*Ahogy meglátta Kiarát, a nyakán önkéntelenül is felborzolódott a szőr...* /most látott először idegen farkast/ *Füleit hátralapította, és lekushadt az aljnövényzetbe*
|
*Boldogan ugrált be az erdőbe. Csakhamar ő is felfigyelt az idegen szagra. Rögtön követte is a szagot, míg nem anyja mellett kötött ki* Jéé, egy ideges farkas! Szia, én vagyok Moon ő meg itt a..*Érzi, hogy megint kinyílt a szája, de időben viszafogta magát. Hisz ha meg akar változni, tudnia kell hol a határ*
|
*Idegen szaot érzett, és bement az erdőbe. Hamar meglátta az idegen farkast. De kedvesen szólt az idegenhez.*Szia! Te meg ki vagy?*
|
//Ügyi vagy, de dölt betűkkel írj, és az erdőbe!!//
*Én már álmos vagyok, úgyhogy alszom. Ne félj, nem lesz semmi bajom.* És hamar elaludt.*
|
*Ahogy a zajokat végtelen csönd váltotta fel, megtorpant...fülelt, és orrát felemelve a szél által hozott szagokból próbálta kitalálni, mi történhetett....*
|
Az erdőt betöltötte a mennydörgések és vonítások hangja. Egy csata hangjai, melyet egy farkasfalka vívott az életbenmaradásért. A zajok más ragadozókat régen elriasztottak volna, de Shadownak nem volt veszítenivalója.
Fiatal volt még, de rövid életét már sok átélt tragédia beárnyékolta. Anyját, az egykori falkája vezérét egy vadászok ölték meg, mikor alig volt 7 hónapos. Az emberek követni kezdték a csapatot, és nem telt bele 3 hónap, mire újra a nyomukra bukkantak. A falka odaveszett, Shadow a szerencséjének köszönhette, hogy ép bundával megúszta, ugyanis aznap egy vadnyúl után vágtatott, messze a barlangjuktól. Mikor felfedezte, hogy a családja odaveszett, menekülni próbált a helyről, amilyen messze csak a lába bírta vinni....Tudta, hogy nem fog sokáig élni egy új falka nélkül, hiszen túl fiatal volt még...
*éppen a folyó vizéből ivott, mikor meghallotta az első dörrensét....felkapta a fejét és a hang irányába indult* |
*Kölykét a sziklákhoz viszi, mert reméli, ott bizonságban lesz.*
|
*Szépen lassan elindul a barlang felé*
 |
*Mivel nem válaszol senki, visszamegy a barlangba.*
|
*Látja, hogy valami nincs rendben. Mi történt Shiro?*
|
*Nem zavartatja magát. Sok hím hitte már, hogy mindent tud és övé a világ... Gondolatai elkalandoznak, morgolódva fejét csóválja.*Ott se volt, mégis mennyire odavan...
|
*Ő maga is a barlang felé baktat, rázogatja még kissé a fejét*Beszélünk még... De mikor?*morogja maga elé, miközben belép a barlangba*
 |
*Látva, hogy nem lett semmi baj elindul csatangolni*
|
*Én nem szórítom a barlangba!! *~Gyáva! Máris megfutamodik. Szép kis alvezér, mondhatom! ~Még mindig morog, és már nagyon mérges Rhaido mondatán. Egyetlen vágya az lenne, hogy Rhaidot megtanítsa, nem ő a legokosabb, és hogy megmutassa, mit tud! Egyre jobban megutálja Rhaidot. De hadja a dolgot. Visszamegy a barlangba.*
|
*Kissé a történtek hatása alá kerül, csak némán bólint Rhaido után, majd elháborodott morgása nyüszítésbe torkollik, bár mondani semmit sem mond*
|
Én bántom meg? Ti beszéltek úgy vele, mint egy pólyással!*elhúzza a száját, nem vicsorog, csupán szeme villog, de jelenleg jobb dolga is van, mint Félixszel összekapni egy ilyen apróságon...*És ha már ennyire okosan rájöttél, hogy milyen voltál kölyökként, akkor miért szorítjátok be a barlangba?? Na ezen gondolkozz el..*veti oda még, majd fejet hajt Shiro felé*Majd még beszélünk, kedves...*Ugrik egyet, majd eltűnik a bokrok közt*
|
*Lelapul, és ugrásra készen figyel. Ha az események elfajulnak, majd ő rendet tesz. Addig is inkább nem árulja el magát*
|
*Rhaido! Ne beszélj így Moonról. Még kölyök. Talán mindannyian ilyenek voltunk kölyökkorban. Ha felnőtt lesz megérti. Most is nagyon magaalatt van szegényke. Ő még kicsi. Nem szabad ennyire megbántani! *Mondta dühösen Rhaidonak.* Nem tűröm, hogy így beszélj a kölykömről!* Rhaido szavai nagyon felidegesítették. Már egy kicsit vicsorgott is.*
|
[Későbbi] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
