|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:24 - |
Séta a fák között, mely minden helyet körbevesz... Madarak zenebonája, zsákmány léptei... Nyugodt egyedüllét vagy kellemes beszélgetések helyszíne ez
|
[Későbbi] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
*Moon hangja felé néz, szeméből kisüt a testében tomboló fájdalom...*Moon! Menekülj, hívd anyádat...*A medve mancsa ismét lecsap, oldalba kapja Shirot, mire a farkas nekiesik az egyik fának. Rövid ájulás után továbbra is fekve marad, míg a medve el nem hiszi, hogy meghalt, és odább nem kotródik...*
|
*Moon tudja hogy anyja ezért élve felfalja de nem érdekli és megpillantja a sötétben Shiro árnyékat * Shiro!
|
*Moon rémülten felkapja a fejét a vonyításra. Gondolkozóba esik * ~3 hónapos vagyok, de tudom, sőt biztos: Ez Shiro volt!~ * Futásnak ered a hang felé. Olyan gyorsan fut ahogy lábai bírják. Nem néz hátra, és szaglászva, elhatározottan fut *
|
*Végre utoléri kölykét.*Moon, ilyenkor már veszélys az erdő. Most azonnal menj haza, külömben elmondon Shironak a kis kalandodat. Majd én megkeresem! Tudod, hogy megtiltottam, hogy este kinn csatangolj!* Morgott rá Kiara.*
|
*A küzdelem a medvével kétségbeesetté válik, a medve erősebb... Sokkal erősebb... Shiro a vonításra felkapja a fejét, több sebből vérzik, gyengén, de még talpon van... A medve dühösen villogó szemekkel újabb, halálos csapására... Shiro a földre lapul, majd a csapást elkerülve sekélykérő vonítást hallat...*
|
*Szaporán lépked a sok fát figyelve, és hangosan felvonyít * Shiro! Merre jársz? * Körbenéz alaposan, és megáll. Fülel, de nem hall semmit, csak a szelet *
|
*És megérkezett. Körbenézett a hatalmas fák között, s a félelmetes árnyak között elindult. Lábai néha néha megremegtek, de nem rendítette el semmi sem a céljától: Zsákmányszerzés! Fülelt, és várt. Egy madár felrepült a bokrok közül * Brr... * Összerezzen, és lelapul. Körbenéz, nem lát semmit. Szaglászni kezd, és továbbmegy. Léptei egyre szaporábbak, egyre hangosabbak. A végén már rohan. Rohan rohan, azt se tudja merre. Ám ekkor hirtelen megtorpan. Orrlyukai kitágulnak, légzése leáll, teljesen megnémul. Valami arra motoszkál * ~Szegény állat! Most elkapom!~ * Gondolja. De rossz ötlet volt. Szívverése megsokszorozódott, levegőt egyre szaporábban vett. Lába megremegett, de elrugaszkodott, és ugrott.. Hangos vonyítás hatolt végig az erdőn. Ő vonyított keservesen * Az orrom! Az orrom! Mi ez? * Az előtte heverő sündisznóra nézett. Az állat gyorsan reagált, és bebújt tüskéi menedékébe. A kölyöknek tüskék álltak ki az orrából * Ha ezt Shiro megtudja! Jaaj! * Megfordult, és futásnak eredt. Visszarohant a barlangba, és bebújt a sarokba *
|
*Mivel a vonításra egy farkas sem jött Kiarának magának kellett cselekednie. Hirtelen megakarta támadni az egyik, de Kiara kitért előre, majd villámgyorsan megharapta azt a farkast, aki éppen az útjában volt, utána villámgyorsan elillant a helyszínről. Kiarát megpróbálták utolérni, de ő olyan gyors, hogy ezt aligha tudták még követni is. Kiara megmenekült. Egy kis tisztáson megpihent. De hirtelen a háta mögül kiugrott az egyik farkas, és megmarta Kiara nyakát. De ő sem hagyta annyiban, és rögtön megharapta a támadó mancsát. Mindkettő véresen nézett egymással farkasszemet. Kiara higgadt egyéniség volt, ezért ő nem támadt. De ellenfele rögtön neki ugrott, ám Kiara elillant, még mielőtt a támadója észrevette volna, hogy merre ment. Kiara csak futott, ahogyan csak tudott. Egyszer csak ismerős szagokat érzett, és eljutott az ismerős sziklákhoz. Végre a saját területén volt. Mivel szörnyen elfáradt, és nyaka csak ömlött a vértől, először ivott a vízből, kiöblítette sebét, és lepihent kedvenc szikláján. *Milyen szerencse hogy, túléltem. De miért nem jött senki a vonításomra? Még Shiro sem jött.* Gondolta de utána hamar elnyomta az álom. Hamar elaludt, mert nagyon elfáradt. Még az idejövő lóménes zajára sem ébredt fel. Végre biztonságban volt!*
|
*Miközben zsákmányt keresett Kiara elgondolkodott pár dolgon. Nem tudta miért váltott témát Shiro, amikor azt mondta neki, hogy vadlómént látott. De az éhségtől már gondolkodni sem volt nagyon kedve. Csak ment a maga útján, és figyelte a zörejeket és a zajokat. Hirtelen a szél finom illatokat hozott. Halkan az illat után eredt. Egy fiatal őzgida legelt. De az anyja nélkül. Ez nagy hiba volt számára. Halkan lelapult, és lopakodott. Amikor éppen támadni akart rálépett egy gallyra, és az őzgida ezt meghallva gyorsan elillant. De Kiara nem hagyta annyiban. Még egy ilyen lehetősége talánsohasem lesz, és már nagyon éhes. Ígyhát utánaeredt. A gida gyors volt, de Kiarát nem rázta le egykönnyen. De már úgy kergette a gidát, hogy arra se figyelt, merre megy! Egyszer csak az őzgida megállt. Kiara nem tudta miért. Mivel nem ment tovább, elkapta az őzgidát. De csak akkor látta meg, hogy egy szakadék szélénél áll. Az őzgidát arrébb húzta, nehogy leessen. Hamar megette. Miután jóllakott, csak akkor nézett körül. Hamar rádöbbent, hogy eltévedt. Olyan messzire kergette az őzgidát, hogy teljesen messzire került a falkája területéről. És a szél már elfújta nyomait, és a szagát is. De nem volt mit tenni, elindult. Amikor beért az erdőbe idegen szag csapta meg az orrát. Hamar megdermedt. Hamar rádöbbent, hogy körülfogta egy idegen farkasfalka. Egyetlen esélye az volt hogy, segítséget kért. Ahogyan tudott, csak vonyított. De az idegen farkasok csak morogtak *Mit keres itt?* Kérdezte az egyik farkas. *Eltévedtem a falkámtól* *Ez nagy hiba volt.* *Tudom. De én nem szeretnék harcolni. Én békésen elmegyek, ha elengedtek, és ígérem, soha többé nem jövök ide* Próbálta Kiara a maga módján békésen meggyőzni a farkasokat. *Na azt csak remélheted!* Mondta az egyik. Kiara egyetlen reménye csak az volt, hogy valaki meghallja vonyítását...
|
*Orrát a magasba tartva próbálja kideríteni, mi lehet ott, de a hátszél ellene van. Nem az a fajta farkas, aki csak úgy elfut mindenféle különös eredetű zajok elől... Ahogy most sem. Fejét a földhöz tartva lopakodni kezd a bűnös bokor irányába. Néhány másodperccel később a zaj forrása maga bukkan fel, amire Shiro csak egy ijedt hátrával tud felelni. Medve... ~Sosem járt még erre...~ gondolja összehúzott szemmel. A hatalmas barnamedve elszántan közelíteni kezd a farkas felé. Szemében különös őrültség csillog, mint mikor az éhség szinte már elveszi az állat eszét... Shiro csak tovább hátrál, majd megveti lábait, ínyét felhúzva mély morgást hallat.*Takarodj, Bundás féreg...*szűri ki fogai közt*Azt hogy ki a féreg, majd meglátjuk...*vág vissza a medve, pofáját nyaldosva közelít tovább. Mikor a farkas elrúgja magát a földről, két lábra áll, így Shiro nekipuffan a hasának, a nyaka helyett a hasát borító szőrt fogja össze végzetes harapásokra képes agyaraival..*
 |
*Füleit hegyezve lépked a fák között, egy egy zörrenésre felkapja a fejét, majd visszasüllyed gondolatai közé. Az erdőben elvileg nincs félnivalója, az egész az ő és a falka területe. Senki sem olyan bátor, hogy bemerészkedjen ide, ha ellenséges szándékkal közeledik... Ismét zörej hallattszik.*Moon?*pillant fel, kérdőn a hang irányába néz. Semmi válasz...*
|
| //Semmi baj, a barlangban majd összefuthatnának a karik:) Shiro kérdését pedig tekintheted semmisnek, majd beszélgetnek később:) Tényleg nagyon ügyi vagy, csak így tovább!// |
//Köszi! Nagyon tetszik a játék! Ja, és bocsi! Minden részhez írtam! Majd nézd meg! Most fogok majd a barlangba menni!//
*(válasz Shirónak) Nem én terítettem le. Egy társa elleni harcban vesztette életét. Gondoltam te és a falkatagok jóllaknak. Én már fogtam egy nyulat.* |
//Nagyszerű! Ügyes vagy:) El kell ismernem, első próbálkozásra nem rossz! Csak annyit kérnék, hogy hagyj reakció időt:) És Shiro és a többi falkatag nevében hagy írjak én és a többi falkatag;) A "hibás" részt perjelek közé teszem, hogy más is tanulhasson belőle;) Örülök, hogy játszani kezdtél!//
*A vonításra felkapja a fejét, azonnal futni kezd felé. ~Talán valami baj történt?~ Léptei alig csapnak zajt, csupán néha néha csapódik egy-egy bokor ága bundájának, de ezt tartja a legkevésbé fontosnak. Elérve Kiarát meghökkenve áll meg, majd mikor az tovább vonul éhesen nekiesik falatozni... Jó is a szarvas hús, mikor telerakja bendőjét a tó felé indul, hogy szomját oltsa...*
|
*Éhesen baktatva ennivaló keresve sétál az erdőben. Hirtelen éles fülével meghall egy nyúl ugrását. Lelapul, és figyel. A szél kedvező, így a nyul nem is tudja, hogy a háta mögött lopakodik. Izmai összehúzódnak, szíve ütemesen dobban. Egy hirtelen mozdulat, és már lakmározik is a nyúl húsából. A lakoma után jár egyet az erdőben. A nyúl éppen elég volt, hogy üres hasa megteljen. Nyugodtan és békésen elindul a sziklákhoz. Jól ismeri az erdőt, és minden élőlényt, ami itt él. A sziklákhoz vezető utat is pontosan tudja. Nem siet sehova, nem hajtja senki. Az út közben viszont meglát két egymással harcoló szarvast. Kíváncsiság fogja el. Nem tudja, maradjon vagy menjen. Marad... Az egyik szarvas egyszer csak fáradtan roskad össze. A területért harcoltak. Miután legyőzte a másik szarvas, a másik szarvast, büszkén és méltóságteljesen elmegy. Csak erre a pillanatra várt. Odamegy a halott szarvashoz. Úgy gondolja, idehívja a falkát, hogy mindenki jóllakjon. Vonyítása átjárja az egész erdőt, és annak minden zugát. //--Hamar megjöttek a falkatagok. Shiro megdicsérte a prédáért.--//Utána elkezdett enni. //--A rangsort követően mindenki evett. A kölykök ettet utoljára. Utána mindenki széjjelvált.--// Ő aztán folytatva útját baktat el a sziklákhoz...*
|
*Nyugodt léptekkel üget végig a fák között, kellemes szellő borzolja bundáját... Hirtelen megáll, ahogy megdermedve áll ott orrát a magasba tartva árnynak tűnik csupán... Ismerős szag csap az orrába, a szellő épp felé fújja az édes illatot... Szarvas jár... A kiszagolt irányba néz, majd csalódottan felmordul. Egyedül esélye sincs... És ha le is terítené, nem tudná az egészet megenni...*
|
Séta a fák között, mely minden helyet körbevesz... Madarak zenebonája, zsákmány léptei... Nyugodt egyedüllét vagy kellemes beszélgetések helyszíne ez
|
[Későbbi] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
