|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:24 - |
Séta a fák között, mely minden helyet körbevesz... Madarak zenebonája, zsákmány léptei... Nyugodt egyedüllét vagy kellemes beszélgetések helyszíne ez
|
[3397-3378] [3377-3358] [3357-3338] [3337-3318] [3317-3298] [3297-3278] [3277-3258] [3257-3238] [3237-3218] [3217-3198] [3197-3178] [3177-3158] [3157-3138] [3137-3118] [3117-3098] [3097-3078] [3077-3058] [3057-3038] [3037-3018] [3017-2998] [2997-2978] [2977-2958] [2957-2938] [2937-2918] [2917-2898] [2897-2878] [2877-2858] [2857-2838] [2837-2818] [2817-2798] [2797-2778] [2777-2758] [2757-2738] [2737-2718] [2717-2698] [2697-2678] [2677-2658] [2657-2638] [2637-2618] [2617-2598] [2597-2578] [2577-2558] [2557-2538] [2537-2518] [2517-2498] [2497-2478] [2477-2458] [2457-2438] [Korábbi]
*Hűvös szellő borzongatja végig a fákat, de ez már nem az a megszokott téli hideg, bunda alá bújós reszketős szél... A fák közt hangtalan léptekkel közelít a fekete árnyék. Megáll, orrát megcsapja az a fenséges illat, melyet oly régen érzett... Hát igen. Betegeskedésének hála legyengült annyira, hogy pockokon és előtúrt egereken kelljen élnie. Sovány eleség, de életben tartja a farkast. Csapzott bundájába beletúr egy újabb szellő, de az árnyék meg sem rezzen, csupán orra finom mozgása utal arra, hogy észrevett valamit. Habár kívűlre még mindig sovány és koszos, belülről ismét ég már benne a tűz... Borostyán szemein keresztül szikrázik ki ez az energia. Embert nem érez, ám mintha fiacskája szaga annál erősebb lenne... Hirtelen moccan, a következő pillanatban már hűlt helye. Elnyújtott ugrásokkal közelít a zsákmány felé. Érzékeli, hogy ott van mellette fia, és Moon szagára is felfigyel, de nem érdekli. Veszett kutyaként veti rá magát a megdézsmált szarvasra, habzsolva kezdi magába tömni a finom puha részeket - legalábbis ami maradt belőlük. Csupán akkor néz fel, mikor hasát teletömte, mély elégedettséget érezve. A teli gyomor bizony ráereszti a lustaság gonosz démonát, mi körülfutja. De nem engedi az álmot szemére telepedni, a fürkésző szempár immár időt szakít végre a környezetre is..*
 |
*Spirit Night szavait hallva elgondolkodik.*~Szóval a hegyekből jöttés ismeri Lyvet~*Vonja le az egyértelmű következtetéseket. Már kicsit kezdi idegesíteni a hím hangneme. ha nem lene ennyire gyenge és nem szédülne annyira hogy ne hármat lásson a farkasból akkor nekiugrana és megtépné. de ere nem képes. Mikor meghallja hogy ő mentette meg egy kicsit meglepődik de sejti hogy nem felebaráéti szeretetből tette. Mindenesetre az vitathatatlan hogy ha nem lép közbe akkor már nem lenne itt. Egy kicsit megnyugszik és mindent pozitívan szemlél. De mikor Lyv csak úgy eltűnik és az idegen hím is már nem tudja ezt tenni. Hirtelen több ezer érzés fut végig rajta. Végül a düh marad meg benne és a csalódottság*Remek! Lehet hogy mégse ő volt a jó választás...*Morogja magában persze ezt nem gondolja komolyan. Az viszont nagyon is fájt hogy pont most hagyja magára.*Na lehet hogy most fogok a Mennybe költözni a hideg miatt de ne zavarjon senkit. Áh érdekel is téged Lyv!*Beszél maga elé miközben a hideg éjel egyre közeledik*Na jó akkor várunk az isteni csodára*Teszi még hozzá aztán lefekszik a hóba és bámul maga elé*
|
Te veszett kutya! *mordul rá.* Semmit nem tudsz! És soha nem is fogsz megérteni!* lábai remegtek a dühtől, és vicsora már majdnem szétfeszítette a száját. Ő nem áruló. Igaz hogy nem is mondták ki rá de ezt szűrte ki Night szavaiból. Legszívesebben rávetette volna magát a hímre és megszorongatta volna a nyakát, de ez már a harmadik harca lenne a héten, amit minden bizonnyal már elvesztene.* Törődj a magad dolgával, drágaság.* szűri ki vicsora mögül, majd felcsapott farokkal sértődötten távozik a helyszínről egy hang és minden egyes hívó tekintet nélkül. Egyedül akar lenni. Kiélni magából a felgyülemlett dühöt és azt a szégyent hogy gyengének bizonyult. Erősebbé akar válni. És ebbe senki nem akadályozhatja meg. Léptei, amint kikerült a többiek látóteréből futássá fokozódtak, majd saját útvonalát többször keresztezve indult a sziklák felé, hogy még véletlenül se tudják követni.*
|
[ Agyarral ]
*Csak figyeli, ahogy párja minden óvatosság nélkül odalépked a zsákmányhoz, ki mégcsak meg sem moccan. Ez gyanús..túl gyanús..végülis mindegy. Elhessegeti baljós gondolatait, többszöri ugrással odaszökken az állathoz..tartva a távolságot. Bundájából kiráz egy kis havat, fejét oldalra billenti.. mézsárga szemei hol Agyarra, hol a szarvasra tévednek. Agykerekei forognak..forognak..forognak..lendületet véve rugaszkodik el a földtől. Állkapcsa rázáródik a vacsi lábára, ki ha nem ellenkezik, hamar a földön köthet ki. Felemeli fejét, nyelve körbetisztítja pofája egy részét. Már emelné is hangját párja felé, de az megelőzve mindent és mindenkit a hasnak esik. Szemei mérgesen összeszűkülnek, izmai megfeszülnek..mintha ugrásra készülne, hogy félretaszítsa a hímet.Agya újabb és újabb fordulatot vesz, lassan, merengve ül le. A lakmározó farkast figyelve félig kitátott szájából apró nyálréteg cseppen a talajra..* ~NEM! Előbb Shiro..előbb Shiro..beteg..gyenge..először ő..utánna Neko..igen, Kineko..ő az örökös..Neko..utánna jönnek a kölykök..nem olyan erősek, mint a felnőttek..igen..Teh..igen igen..ne felejtsd el..utánna Agyar..mint Shiro fia, és mint a zsákmány elejtője..Agyar..azután a többiek..minden falkatag..rendben, így kell lennie...aztán a maradék nekem elég is lesz..bizony..~ *Ráz egyet fején, tekintete valamelyik fára tévedt erős gondolkozása közben..csak nézi a fát..nézi..emlékek halmaza..mikor még kölyök volt..szerető család..anyja, apja, testvérei..aztán nőtt..Rhaido intelmei..maga Rhaido..a falka ketté szakad..Tia elmegy..Shadowwal..aztán Darkness..igen..ahogy játszottak a pataknál..aztán ő is..Agyar eltűnik..s most.. Tekintetében harag robban, talpra ugrik, megeresztve egy öblös morgást villantja ki agyarait..*Shiro nagyon beteg volt..ő a vezér..ő volt velünk jóban rosszban..neki kell először ennie! Takarodj onnan! *Izmai ismét megfeszülnek, elrugaszodik, s már repül is Agyar felé, ki ha nem figyel, könnyen taszíthatnak rajta egyet..akár hogy is történik, hátrébb szökken, agyarai elrejtőznek, már szemei sem villognak olyan élesen..Felpislant az égre, vissza a hímre, s megelőzve mindenféle közbeszólást megfordul. Hosszúra nyújtott léptekkel veti be magát a fák közé. elnyeli az erdő sötétedő része, a nőstény pedig csak vágtat..el innen..messze..minél messzebb... Ha Agyar a nyomába ered, léptei, s szaga alapján üldözheti jó sokág..egészen addig, hol a fák már egyre inkább ritkábbak, jelezve: közeledik a falka területének, s az erdőnek a határa..ekkor minden nyom eltűnik, s nem marad más, csak nyomasztó csend..*
|
*Mikor meglátja az ismerős nőstényt elvigyorodik.*Áh! Micsoda meglepetés! Lyv milyen régen láttalak..talán ősz óta. Nem sokat változtál azóta mióta utoljára találkoztunk. És csak úgy szó nélkül otthagytad a hegyeket? Na mindegy a múlton felesleges rágódni.*Arcán még mindíg ott a sátáni vigyor*Apropó múlt.....Lehet hogy az én szemem csal de én csak 6 tetemet látok de mindegy.*Spirit felé néz és utána újra Lyvre*Hát micsoda vendégszeretet. Úgylátom ez a hely nem tesz jót az itteni farkasoknak.Már értem miért rivalizáltok....*Újra Spiritre pillant*Óh a párod? Lyv nemis mondtad hagy gratuláljak nektetk. Az ifju pár milyen szép is a szerelem...Egyébként hálás lehetnél*Fordul komoly tekintettel Lyv felé*Hálás lehetnél hogy megmentettem a haldokló barátodat..Ugyanis ha még egy pillanatig hagytam volna mostmár csak egy szép emlék lenne.*Aztán újra vigyorog a nőstény felé*Hogy ki vagyok? Azt kérdezd meg a párodtól ő már ismer. na de nem is húzom tovább az időt. ezer helyre kell még mennem úgyhogy ne is harasztaljatok. tudom hogy nehezen viselitek majd a hiányomat de ez van az Élet kegyetlen*Mondja irónikus hangon hajd elindul a hegyek felé. Jó szokásához híven még visszafordul egyszer*Ja és majd átadom az üdvözleteteket a hegyi falkának! Pápá!*Aztán a sötét árnyék eltűnik a fák között.*
|
Kutya:-Asma,kérlek,gyere velem,az otthonomban ételt is adnak.
*A bernáthegyi megpróbálja megnyalni Asma pofáját,de ezzel csak annyit ért el,hogy Asma kis híján leharapta a nyelvét.A bernáthegyi nyüszített és odébb szökkent,Asma meg vicsorgott rá.*-Mondtam,hogy ne merészelj a nevemen szólítani!*Vicsorogva nekirontott megint és ha a kutya nem ugrott volna félre,akkor biza feltépte volna az oldalát.Asma tovább száguldott a hegyek felé,a kutya meg utána.*
|
*Asma csak most ért oda a tett színhelyére.Döbbenten veszi észre a vérbe fagyott kutyákat és a legyilkolt embert.Nem mintha szánalmat érzett volna irántuk.Csak egy kicsit mellbe ütötte a látvány.Spiritre és Lyvre esett tekintete.Majd a bernáthegyire.A kutya amint ránézett,beléütött a felismerés.Pofájára vicsor költözik,míg a kutya csak megbabonázottan áll.Asma nem épp a leg erősebb állapotában volt,bordái itt-ott kilátszottak,bundája sem olyan szép,mint mikor bőség van.*
Kutya: -Asma...hogy nézel ki..?
*Asma leszegte fejét és vicsorgott.*-Te ne merészelj engem a nevemen szólítani! *Hirtelen nekiugrott a kutyának és tépni,marcangolni kezdte,de a bernáthegyi nem támadott vissza,csak menekült.Pedig már több sebből vérzett.*
|
*Spirit ájultsága nem tart sokáig. Igaz a lényegről, a vadász kivégzéséről lemaradt. Lassan kinyitja szemét és Lyv felemelt hangját hallja és látja maga előtt a fekete hímet. Mikor felfogja hogy egy idegen hímmel beszélget sőt veszekszik párja lassan felkel és rámordul*Ki vagy te? és mit akarsz a páromtól? Na kotródj innen mielőtt még apró darabokra tépnélek*Mondja idegesen és Lyvre néz kérdő tekintettel*
|
[Szépséggel ;)]
Dehogy hagylak...*Az újonnan eszébe ötlő jelzőt inkább hanyagolja 8) Nos tehát futásnak ered, így már nagyban áll száját tátva, nyálát csorgatva ácsorog a szarvastól messzebb, mire Szépsége odaér laposkúszásban :D ;) Enyhén félrebillenti a fejét. A kipányvázott állat ugyan nem áraszt emberszagot, de... Egyszerűen túl nyugodt. Nem figyelve kedvese óvatoskodására merészen kilép a tisztásra, majd elindul a szarvas felé. Az állat lomhán felkapja a fejét, felé néz, majd mintha a farkas ott se lenne, kaparni kezdi a fa törzsét. Éhesen lenyalja, de a kérget már lehántotta, így nem jut élelemhez... Agyar talpa alatt megroppan egy száraz ág, ami így hóban elég érdekes :D Dehát aki ügyetlen, az ügyetlen ;) A szarvas újabban felkapja a fejét, nagy busa szemeit a farkasra emeli. Nem mozdul. Agyar odaér hozzá, de húzgálja a száját.. Sose látott még olyan vadat, ami nem kezdett el menekülni a látványától. Belenyal a szarvas lábába, de az továbbra is mereven ácsorog, mintha orra enyhén megremegne. A farkas nem tétovázik tovább, nyáltöbblete már így is pocsolyát alkot a hóban... Átharapja a szarvas lábát, majd ha Szépség is így tesz, vagy valahogy máshogy... Egyszóval ha Szépség segítségével végre összeesik a zsákmány, a hasához fúrja a fejét és nem törődve vezérrel, kölyökkel... Éhesen, mint aki ezer éve nem evett mást, csak zúzmót, falni kezd... Még Szépség is meggondolhatja, hogy elzavarja-e onnan... Végtére is párja lassan odajutott a koplalásban, hogy ezután a kis zabálás után "enyhe" gyomorpanaszokra számíthat... Bár... Erős farkas ő ;)*
 |
*Durcásan égnek emeli orrát, s egy hisztis pillantás kíséretében motyog maga elé* Akkor hagyj itt..már az is baj ha gyönyörködök a fákban?? *Követi Agyart a Miku ajándékáig. Orra most nem vesz semmilyen szagot, hirtelen sikít csak fel. Örömében ugrik egyet és odarohan a legközelebb eső tölgyfához. Párjára pillant, szemei izgatottan csillognak, idegesen toporog* Ez volt az!!! Ez az a fa!! *Elfojtott hangon visítozik tovább, míg nem orra a szarvas illatát érezve megrándul. Sárga szeemi a kikötözött állatra tévednek, hasra vágja magát és Agyar mellé kúszik*Psssssszt!!!! Ne csapj ekkora lármát! Még megijed!! *'Kedves' szavai után már indul is a vacsora felé. Hasa súrolja a földet, próbál hangtalan lenni, bár nem erőssége a lopakodás, azért tanult egyet s mást ;). *
|
*Démon némán nézte Vadász holttestét.A fia,anyja...a régi barátja..fivére...a falkája mind mind halott...és most végre megbosszulta halálukat,végre nyugodhatnak a holtak lelkei.Nidht szavai zökkentik ki.*-Vadász megbűnhődött tetteiért.Életért életet.Így fizettem meg neki.Te pedig kotródj vissza oda ahonnan jöttél,ha csak sértegetni tudsz.*Enyhén lehorgasztott fejjel sétál el a csata színhelyéről.Pontosan emlékszik a napra,mikor dühe oly fékezhetetlen volt,hogy társai halála miatt ő is elvett egy életet...egy kisfiúét....Mindketten bűnösek voltak.Vadász is...s ő is.De kettejük közül Démon került ki győztesen.Lassan márcsak léptei hallatszanak,s a farkast már alig látni.Gyakran meginog egy kicsit sebei miatt.*
|
*Lyv észrevette az ismerős fekete hímet. szemeit összehúzta, bár jobb szemébe belehasított a fájdalom, hisz még mindig fájt a rajta keresztülvezető seb. Felállt és Night elé ugrott zászlóként felcsapott farokkal.* Csak a szád jár! * morogja.* Próbálj meg te 8 kutya mellett egy emberre figyelni! * a szavakat szinte köpi a hím pofájába. Szemével egy fél pillanatra eltekint Spirit és Démon felé hogy támogatják e.*
|
*Night a támadásra összeszorította szemeit és egyet nyüszített a mély sebre de próbált csak a kautya torkára koncentrált. Mikor a roti torkát elharapja torkából lassan kicsordult a vér és az éltető vérrel együtt életereje is lassan fogyni kezdett. Az életadó vér lassan teljesen elfoliyk és egyszer csak a lélek eltávozott a testből. Night egy pillanatra némán nézett a fekvő testre. Night agyában újra végigfutott minden állat arca amit eddig megölt. ezek a képek mindíg megjelennek előtte mikor kioltja valaki életét. eleinte a lelkiismerete nagyon bántotta de mostmár megszokta. semmi megbánást nem érzett és az se vetődött fel benne mien lenne ha ő feküdne ott a kutya helyébe. igazából nem is félt a haláltól. Épp ellenkezőleg. Egy felemelő érzés fut végig rajta a halál szó hallatán mert neki ez azt jelenti hogy lelke kiszabadul végre testéből,nincs több kín és szenvedés és az öröklét következik. Végre felébred gondolataiból , szájából kiköpi a vért és Démonra néz. Elönti a düh mikor a vadászt látja. Ő akarta meggyilkolni az embert. Bár ő a testel bármit tehetne azonban őt már ez nem vonza.*Brávó! Hát nem csodás ez a nap? Végre meghalt egy ember...és minden jól alakul. kivéve egy valamit hogy nem általam ment a Túlvilágra ez a nyomorult.*Mondja Nightnak gúnyolódó hangon*Látom letépted a kezeit....Szerintem ez nem elég.Túl keveset szenvedett. Márpedig az ő fajtájának nem elég kínzásból. azért amit velünk tettek..Persze nem tehetek róla hogy egyesek irtóznak a sok vértől és sajnálják áldozataikat*Elfordítja a fejét és gonoszan vigyorog*
|
KM: *Night és a roti kevés ideig marták egymást.A kutya már több sebből vérzett,mire Nightnak sikerül elharapnia a torkát,de Night is kapott egy mély sebet a lapockájára és a mellkasára.Démon ahogy egyre vadabbul cibálta,tépte,marcangolta a kezet,a csont eltörött,s Vadász második keze is porbahullott.*-NEEEEEM!*Ordított az ember és két csonkját nézte hitetlenkedve,el is feledte a farkasokat,vérbe fagyott kutyáit,Démont is és még azt is,hogy élete veszélyben van.*
*Démon nem törődött Vadász kínjával,szemében lobogott a düh és a bosszúvágy.Kihasználva azt,hogy Vadász keze láttán teljesen leblokkolt,nekiugrott a nyakának és egy erős harapással átharapta a torkát.Vadász még megremegett,rázkódott.Szájából vér folyt kis,még vetett Démonra egy gyűlölködő pillantást,majd szeme megüvegesedett,légzése abbamardt.*
|
*Night nem törődött a hímmel csak a kutyára bírt koncentrálni. Égett benne a bosszúvágy ami fö,ldöntúli erővel töltötte fel. Megfeszíti izmait füleit hátracspja és fogait kivllantotta. Nekiugrott a kutya nyakának. ha sikerül akkor a fekete farkas nem tétovázik tovább és elharapja a roti nyakát aztán felemeli fejét és kiköpi vért a szájából*
|
*Spirit érzi a jéghideg fogakat torka közelében de nem tart a végtől. Érzi hogyha a Szellemek azt akarták volna hogy mreghaljon már elvették volna életét. És az életerőt még a Lyv iránt érrzett szerelem is táplálta. Mikor már a kutya elég mélyre hatolt Night mint egy Égi megmentő jött. Megmentette életét. Csak egy átsuhanó fekete árnyékot érzett és azt hogy a kuyta fogai már nincsenek a nyakában. A farkas felemeli fejét hogy lássa vajon ki vagy mi taszította el a rotit. A vére mint egy patrak úgy folyt és a sok vérveszteségtől hirtelen elájult és elterült a földön.*
|
KM: *A kutya hatalmasat nyüszített ahogy Lyv átroppantotta torkát.Utolsó lélegzetével vergődött a földön,majd kimúlt...A roti már érezte a vér ízét szájában...belljebb..beljebb engedi fogát,mikor valami más eltaszítja Spiritről,le a földre.Kivillantja véres fogait és próbál felülkerekedni,de most Night van előnyben...Vadász ordít,mint a fába szorult féreg,ahogy Démon marcangolni kezdte karját...*
*Őrjöngő dühvel tépi a kart,néhol akkora húsdarabokat tépett ki,hogy talán még a csont is kilátszik.Nem kegyelmezett,nem érzett sajnálatot,szánalmat,csak vad gyűlöletet és bosszúvágyat...*
|
*Night már órák óta bolyong az ismeretlen tájon. Érzi a farkasok szagát ezért egy kicsit tart attól hogy összetalálkozik egyel. Figyelmesen szemlél mindent. Próbál hangtalanul járni a fehér hóban. közbe a hold fénye bevilágítja az egész erdőt.Egy pillanatra hátranéz. Mögötte ott tornyosul az idős hegy melyen testvére és családja van. ~Na Night te is tudiod tartani a szavad. egy kicsit beljebb mész mi?~gyötrődik magában. Aztán újra előrenéz és lassan halad előre. Egy ideig zavartalan csendességbe megy tovább majd hirtelen egy kuyta nyüszítését hallja és már érzi is a csípős téli levegőben az ember szagát meg három farkasét. Akaratlanul is rohanni kezd előre. a kíváncsiság erőt ad neki. Egyzser csak meglátja a vadászt és démont. utána Lyvet meg a vizslát. legutoljára pedig a rortit és Spiritet. Most kivételesen nembírta fékezni indulatait és a rotira vetette magát ami lehet hogy letaszítja a kutyát Spiritről. igaz nem érdekli egy csöppet sem fajtársa sorsa csupán a kutyák iránti gyűlölet vezérli erre a tettre*
|
*Lyv a vizsla nyakához kap és többé nem is ereszti majd, amíg érzi, hogy a kutyban egy szemernyi lélek is van. Összeszedte miden vadságát és rávetődött a vizslucira. Ha kipurcant a kutyus, akkor felül. Erősen liheg. Nem tett jót neki, eza két egymást követő harc :p Most hogy a vész elmúlt az adrenalinszintje leesett és kezdenek sebei ismételten szörnyen fájni. Pláne az ami a szemén keresztülvezet kezdett erőteljesen lüktetni.*
|
KM: *Ahogy Lyv hátrakapja fejét,a kutya pofáraesik,így a farkas könnyen hozzá tud férkőzni a kutya nyakához...Spirit ahogy belemar a roti hasába az felnyüsszentve összerándul és meghenteredik a földön,majd talpra áll,nem vacakol,rögtön támad.Mivel a farkas gondolatai elkalandoztak,tán már túl késő lesz és már érezheti is akár ahogy a roti fogai belemélyednek húsába a nyaka tájékán...Ahogy Démon ugrik,Vadász épp hátrafordul,így a farkas mancsai keményen koppannak a melkhasán és felborulnak.*-Átkozott dög!*Sziszegi Vadász és tőrével Démon szeme felé sújt.*
*Démon ha tudna beszélni,valami hasonlót sziszegne Vadász felé.A tőrt már nagyon unja,mindig az állja el az utat a nyaktól...Hirtelen ötlete támad,megpróbálja megragadni Vadász csuklóját,ha sikerül akkor tépni,marcangolni,cibálni kezdi.*
|
[3397-3378] [3377-3358] [3357-3338] [3337-3318] [3317-3298] [3297-3278] [3277-3258] [3257-3238] [3237-3218] [3217-3198] [3197-3178] [3177-3158] [3157-3138] [3137-3118] [3117-3098] [3097-3078] [3077-3058] [3057-3038] [3037-3018] [3017-2998] [2997-2978] [2977-2958] [2957-2938] [2937-2918] [2917-2898] [2897-2878] [2877-2858] [2857-2838] [2837-2818] [2817-2798] [2797-2778] [2777-2758] [2757-2738] [2737-2718] [2717-2698] [2697-2678] [2677-2658] [2657-2638] [2637-2618] [2617-2598] [2597-2578] [2577-2558] [2557-2538] [2537-2518] [2517-2498] [2497-2478] [2477-2458] [2457-2438] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
