FrissítésSúgó

Shiro	2005.08.12. 00:22 -
	A sziklák igen messze esnek a barlangtól, csak tapasztalt, az erdőt jól ismerő farkasok találnak el ide. Az idősebbek ide járnak pihenni... Nem is ok nélkül. Ha kiállsz az egyik sziklára, lehunyod a szemed, a szellő belekap a bundádba, úgy érezheted magad, mintha repülnél... Alattad hosszú, végeláthatatlan kékség terül el... Az óceán.

[383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]

n.a.	Előzmény | 2005.08.16. 21:01 - #3

*Miután kipihente magát felkelt az esti szél hideg fújására. A nyaka még mindig vérzett, és nagyon fájt. De újra megéhezett. Bement az erdőbe. Hiába fülelt, és hiába szaglászott, semmi zsákmány a közelben. Ígyhát elindult a tóhoz egy pisztrángot fogni.*

n.a.	Előzmény | 2005.08.16. 14:52 - #2

*Hosszú séta után elérte a sziklákat. A nyugalom és pihenés helye. Elsétál a kedvenc sziklájához, és lefekszik. Szemét behunyja, és hallja, ahogyan a víz a partot mossa. Apró halrajok úsznak a vízben, szarvasok isznak. Minden olyan gyönyörű békés. A lágy szellő olykor felborzolja bundáját, és finom illatokat érez, de nem érdekli. Csak a nyugalom, és a békesség. A naplementében egyszer csak hangos patahang kelti fel álmából. Felfigyel... Vadloménes ügetett ide inni. De még sose látott errefelé vadlovakat. Az egyik ló észrevette őt. Nyugtalanná vált. De ő nem akarta bántani, hiszen hasa televolt, és ha meg is próbálná megtámadni, csúfos véget érne, hiszen a vadlovak nem kímélnek egy vadászt sem. A lovak végre elvágtattak. Ő már nem akart aludni. Eleget pihent. Gondolta, elmegy a folyóhoz egy pisztrángot fogni. A nyúl húsa nem tartott sokáig, és a szarvasból nem evett sokat. Kedve lett halászni. Ígyhát feltápászkodott és nyugodtan elsétált a folyóhoz...*

Shiro

Előzmény | 2005.08.12. 00:22 - #1

A sziklák igen messze esnek a barlangtól, csak tapasztalt, az erdőt jól ismerő farkasok találnak el ide. Az idősebbek ide járnak pihenni... Nem is ok nélkül. Ha kiállsz az egyik sziklára, lehunyod a szemed, a szellő belekap a bundádba, úgy érezheted magad, mintha repülnél... Alattad hosszú, végeláthatatlan kékség terül el... Az óceán.

[383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]