|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:22 - |
A sziklák igen messze esnek a barlangtól, csak tapasztalt, az erdőt jól ismerő farkasok találnak el ide. Az idősebbek ide járnak pihenni... Nem is ok nélkül. Ha kiállsz az egyik sziklára, lehunyod a szemed, a szellő belekap a bundádba, úgy érezheted magad, mintha repülnél... Alattad hosszú, végeláthatatlan kékség terül el... Az óceán.
|
[383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*A porfelhőtől ő is prüszkült eggyet. Aztán mosolyogva nézte a földön heverő hímet.*Hé, mi vagy te, szőnyeg?*Nevetett. olyan aranyos volt a hím. Még nem látta, hogy valaki még nálla is több bakit követett volna el.*Na és... Miért jöttél pont errefelé?*Pislogott sárga szemivel. Kedves vigyora egy percre sem tűnt el. AZ ő farkincája is csapott egy kis port, de nem olyan nagyot. A jellegzetes farkasvigyor sem tűnt el pofijáról. Csak nagyon kevesek tudják eltűntetni pofijáról a mosolyt, és kevesen tudják szeméből elcsalni azt a bájos és kedves tekintet. Meg persze farkát is nehezen lehetne megállítani most, pont egy ilyen kedves, és esetlen hím előtt.*
|
*Pedig állítom Draw nagy teher :) véleménye szerint az egész falka ki nem állhatja,mert olyan szerencsétlen,habár az utóbbi időben összeszedte magát..*Hogy honnan?*Most még jobban kidüllesztette mellkasát..Igazi óriás :)*Hát..megjegyeztem..*Szemeivel szaporán pislogott,mintha csak arról akart volna meggyőződni,hogy nem csak káprázat Sora jelenléte.Mikor Sora is csóválni kezdi csinos farkincáját,már oly erővel csapja a földhöz a sajátját,hogy a por lassan elnyelte a fekete jószágot..Köhécselve kiugrott a porfelhőből s egy kisebb csúszás sikerével ismét hason találja magát.Talán Sora jobban megfontolja,hogy biztonságban érzi-e magát a hímmel.*Hogy mikor csatlakoztam?*Feküdt a földön és úgy csinált,mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne a földön heverni egy csinos nőstény előtt..Bár számára természetes,hiszen mindenhova hason érkezik,mert az utolsó pillanatban mindíg sikerül a két ballábával elszúrni a brilliáns belépőt..*Nem is igazán tudom..Régóta...Elég régóta.*Sóhajt fel,de rá kell jönnie,ő sem ismeri annyira a falkatagokat.Bár persze,azért ismeri őket,de Tehyán kívül mindenkit csak felületesen ismer,s bár azthitte eddig Nekot ismeri,mostmár belátja,hogy őt is inkább a felületesség fonja körbe Draw elmélyében..A gondolathullámok kiülnek a hím fejére és igazán bugyuta ábrázata lehet..Majd elmosolyodik...és újra csóválni kezdte,óvakodva az esetleges ismét keletkező porfelhőtől*
|
*Azért örül, hogy a hím leszállt róla, nem teherhordó ő. :P*Honnan tudod a nevemet? Már egyszer láttalak, de még nem volt részem megismerkedni veled.*Hangja kedvesen cseng... Nem zavarja őt a kor, hiszen ő talán lelkileg még drawnál is fiatalabb. :D De azért megtévesztő a nagy méret.*Mellesleg, mit keresel te errefelé?*Kicsit zavarban van, most először nem tud nagyon mit mondani. Farkát elkezdi csóválni, barátkozás képpen. Felméri a hímet... Magasa se tudja miért, de biztonságban érzi magát a közelében, hiszen oylan nagydarab. :D*Te mióta csatlakoztál ehhez a falkához? Csak most csatlakoztam, és szeretnék megismerni mindenkit!*Mondja barátságosan. Sárg szemei csillognak a boldogságtól, hogy mostmár nincsen egyedül, és megismerkedhet egy falkataggal is.*
|
*A hímnek pedig nincs szándékában még egy ideig lemászni a nősténytől,előtte jó mélyen beszívta a nőstény kellemes illatát és farkát csóválva nyalta képen a nőstényt,hacsak az el nem rántja a fejét a hirtelen szeretáradat elől..Ő is nevetni kezdett maga sem tudta miért..Hát igen viccesnek találta,ahogy a nőstény ficánkol alatta,majd végül nagykegyesen legurult róla és a hátára vetve magát farkát csóválva tekintett a nőstény felé,lábaival ide-oda kalimpálva..*A nevemet?? peppeppe..persze*Dadogta és gyorsan négy lábára is perdült,s alaposan kihúzta magát,hogy mégnagyobbnak látszon mint amilyen nagy :)*A nevem Draw..Te pedig Sora vagy,ha nem tévedek.*Vigyorodott el és nagy fekte bundáján végigsöpört egy kellemes széláradat..*Draw reménykedett,hogy a nőstény nem veszi észre hatalmas termete miatt,hogy még nem igazán töltötte be a ketőtt..Igaz közelebb van már hozzá,mint az egyhez..dehát akkoris.Sora mindenesetre idősebb nálla..*
|
*Túlságosan elmerült gondolataiban, nem is figyelt orrára, amely figyelmeztette Draw jelenlétére. A nőstény csupán akkor vett tudomást a másik farkasról, amikor az letámadta.*Hé! Nem ér hátbatámadni!*Mondta nevetve. Nem zavarta, hogy ki az, de érezte, hogy nem rosszindulatú a támadója, ígyhát csak nevetett.*Nahát, ilyet!*Aztán megpróbálta óvatosan letuszkolni magáról a nagydarab hímet.*Nem volt rossz támadás, elismerem, elkaptál, de azért illik elengedni a zsákmányt, had kapjon levegőt!*Ha sikerül leszednie magáról a hímet megrázza magát, hogy ne legyen poros a bundája, és leül Drawval szembe.*Megtudhatom a támadóm nevét setleg?*Kérdezi vidáman. Ha pedig a hím makacsul rajta marad csak ficánkol tovább. De szereti ezt a fajta játékot.*
|
*Egy nagydarab fekete hím csörtetett keresztül az erdőn.Sárga szempár óvatosan tekintgetett jobbra s balra..Folyamatosan megállt.Orrát a földhöz nyomta..Keresett valamit.Egy nyomot.Nem találta*~A fenébe is..gyerünk Draw..gyerünk..szimat..~A hím saját magát próbálta hajszolni a siker felé.Egy farkas nyomára rábukkanni nem nagy szám,bár ő most mégis az életét adta volna érte.Hiszen kíváncsi volt..Annyira kíváncsi..*MEGVAN!*Kiálltott fel még messze a szikláktól s mancsait óvatosan emelve követte egy nőstény nyomát..A nőstény szép volt és kissé kerge.A hím végignyalt pofáján.Mikor meglátta már megfogta valami a nőstényben.Bár inkább csak kíváncsi volt.Hajtotta a vágy,hogy megismerhesse..Mintha már látta volna valahol és a szaga is ismerős volt számára,meg az ahogy beszélt.A hím ezt a legkedvesebb hangok közé sorolta.Kedves megnyugtató és pattogós.Egy bozótosban folytatta tovább útját s meg is találta akit keresett..Sora a szikla peremén pihent és vált eggyé,ha akárcsak egy pillanatra is a természettel..Sárga szemei megvillantak,ahogy végignézett a szuka idomain..Farkát megcsóválta,de csöndben,nehogy bármi neszt kiadjon..Hogy is tanította neki Démon..Lapul..lopózik..és lecsap..Így is tett..Mancsait puhán a földhöz érintette és ügyelve a részletekre lopódzott a lehető legközelebb.Majd egy príma ugrással és a meglepetés erejével a nőstényre vetette magát,de úgy,hogy az véletlen se buckáshasson le a szikláról..Ha sikerült ráugrani,akkor óvatosan a fülét vette célbe és meghúzogatta*Hát megvagy*Mondta és ha minden igaz vígan heverészett egy puha teremtésen és közben farkasvigyorral és farka csóválásával bámulta Sorát*
 |
*Bár még alig ismeri a területet ösztönei azt súgták neki, hogy ide jöjjön. Mancsai ütemesen érték a földet, és amikor az ösztön monta, megállt. Beszippantotta a tengeri illatokat, és érezte az itt történt dolgokat. Érzett itt halált, de más dolgokat is. A sziklaperemre érkezett, és lenézett a mélybe. Érezte, hogy itt már oly sokat álltak, ahol most ő is áll. A tenger nyugodt volt, ütemesen csapódtak a hullámok a sziklának. Sora leült, és a tengert nézte. Elámult a látványtól. Olyan nyugodt és békés volt minden, furcsálta, hogy pont itt haltak meg eggyesek... Ugyanis érezte a halált. Régen lehetett, de érzi... Egyedül van, és vágyna társaságra... Hátranéz az erdőbe, de senki sincs itt... Gondolatai csak úgy keverednek...* ~Milyen hamar csatlakoztam a falkához, mégis, olyan régen történt minden kölyökkoromban... És máris megtaláltam a helyemet, de barátom még csak egy van... Vajon itt vannak emberek? Kíváncsi vagyok rá...~*Érezte, hogy itt voltak nagyobb rangúak is, de voltak oylan rangú farkasok, akik eggyek vele is... Különös volt ez a hely. Békés volt, de talán túl békés... *~Mintah egyre hidegebb lenne...~*És valóban, hideg szél söpört át a sziklák között, és felborzolták Sora bundáját... De ő csak nézte a tenger zaját. Még sohasem látott tengert, és kíváncsi volt, milyen élőlények laknak benne, de ahogy lenézett, félelem járta át a testét a nagy magasságtól. Újra hátratekintett, de még mindig senki... Visszafordult, és elmerült múltjában...*
|
*Szinte gépiesen hozzák a lábai erre. Fut. Rohan. Lélekszakadva. Éppen a szikla peremén fékez. Sokáig nézi karmai rovátkáit, melyet a fékezéskor hagyott a puha nyári talajban. Mintha az apja nyomait látná. Összeszorul a szíve.* ~Hát ezért jöttem vissza? Hogy újra megtörténjen?~ *Feltekint a holdra* ~ Ó bölcs, nagy Hold... Farkasok istene.. mondd meg, mit vétettem én a világnak? Miért hagy el azonnal mindenki, aki egy kicsit is közel kerül a szívemhez? Aki elfelejti a múltat, az újból át kell, hogy élje... De.. Hogyan lehet létezni ennyi fájdalommal? Hogyan lehet vele együtt élni? Miért kell a sorsnak mindig figyelmeztetnie, hogy az apám, majd Dark Moon itthagyott?~
//befejezetlen reag//
|
*A szellő felborzolja a sziklák közt megbúvó fűszálakat, majd... Erőteljes, öblös dallamot visz tovább, mely hosszan elnyújtva zengi a farkasok énekét... A fekete bundát felborzolva öleli körbe a nyitott szájú, orrát ég felé tartó farkast, melynek torka adja a dal fészkét, szülőhelyét, hogy a sziklákról visszaverődve erősödjön fel... A dallam elhal, majd hosszú, perceknek tűnő másodpercek után a sziklák felől újra életre kel a hang. A fekete farkas fülelve, megremegő lélekkel hallgatja a dalt, mely egészen másképp cseng, mint az övé... Mintha még érezni tudná a Csendes Őrző illatát...*Rhaido...*suttogja alig hallhatóan maga elé, összeszorítja szemeit, hogy még néhány percig éljen az illúzió, mely hirtelen felkeltette lelkében a reményt.... Majd hosszú, elnyújtott léptekkel, szemeit összeszorítva, fejét lehajtva elhagyja a sziklákat és a két vonítást elkergető némaságot..*
|
*Az egyik szikla szélén állt és hagyta, hogy a tenger felől fújó szél belekapjon a bundájába. Már órák óta csak áll széllél szemben becsukott szemmel és töprengett. Valami erősítésre várt. A tengertől várta a segítséget. A jéghideg szél, már az összes tagját csak zsibbasztotta, sebei eleinte csípte a sós permet, de most már az se érdekelte. Lassan kinyitotta a szemét. A nap épp lenyugvóban volt és elvakította. A nap előtt elsuhanő felhőkből egy farkast látott kibontakozni, de mégis valahogysatnyább volt. Mire Lyv feleszmélt egy sötét árnyvilágba került, ahol valaki agy távoli hang szólította magához. Forgolódni kezdett. *Hol vagy!* ordította , de egy hang se jött ki a torkán és továbbra is néma csend volt. Gondolkodóba esett.~ Miért nincs hangom~ ez a gondolat már megszólalt az ürességben. ~Ez az árnyak birodalma.~ magyarázta az ismeretlen ~ itt csak a gondolatok léteznek. És a te gondolataid ide vezettek, hozzám.~ egy rémisztően démoni sárgaszemű lény lépett elő. Egyenesen járt mint egy ember, teste mégis farkasalakú volt. ~Ha jól tudom te hiszel bennem nem?~ kérdeztem. Lyvera nem tudta ki ez az alak csak egy pillanatnyi gondolkodás után jutott eszébe, hogy ki is áll előtte. ~Igen. Igen hiszek benned Anúbisz~ A démoni sakál elvicsorodott. ~Rossz úton jársz gyermekem. Nem veszed észre, hogy gyakran nem az a fontos, hogy te ki vagy, hanem az, hogy te kikért vagy! Tartsd ezt a fejedben és meglásd megvltozik majd az életed.~ Lyvera megbotránkozva rázta a fejét. ~ De miért kéne nekem másokért lennem, hisz a többiek csak gyengítenek!~ üvöltötte gondolatban. ~Értsd már meg... ~ kezdte a idegesen Anubisz. Teste megnőtt szájából tűz tört elő, hogy félelmet keltsen Lyverában, ami sikerült is. ~ .. nem rajtad múlik a világ sorsa! És ha így haladsz megölöd saját magad.~ majd egyszemvillanás alatt eltűnt. Lyvera pedig ott állt a szikla tetején úgy ahogy azt utolsó tiszta gondolatában érezte. Kinyitotta szemét, majd megrázta a fejét, hogy Anubisz gondolatait tisztázza. Megfordult és hazafelé indult, haza a barlang felé, hogy megértse az élete igazi értelmét.*
|
*Kuncogva figyeli Agyar nyelvbotlásait. Hátára gurul és kitör belőle a nevetés. De mikor Agyar felveti a visszamenés ötletét, rémülten kezdi hegyezni füleit* De..de..de.. *Dadogva kezd el szipogni. Talpra áll és bekúszik Agyar két melső mancsa közé hátsóját az égnek emelve* De ott van egy hatalmas démon! *Kimászik a has alól, egy mancsal Agyarra támaszkodik hogy tudjon valamit a fülébe súgni* Ugye nem fog megenni? *Shiro gondolatától is feláll hátán a szőr. Dideregve bújik oda apujához és most a másik oldalról is megcibálja a fülét. Ezután ered csak futásnak. Egymás után kapkodja apró lábait hogy legalább Agyar sétatempójában tudjon futni. Nyelve félig kilóg pofijából és száguld is a barlang felé* Juhééé!!
|
Olyan voltál...*sóhajtja egy félmosollyal... Érezhetően megkönnyebbült, hogy Teh-et egyben találta... Szépségről megint a kölykök jutnak eszébe, és egészen elkomorodik. A fogadott kölykére se tud vigyázni, mit kezdene egy sajáttal... A fülcibálásra játékosan felmordul, mancsát rányomja a kicsire, majd leszorítja vele, habár ezzel rendesen megrángattatja a fülét is...*Héj, kiscsillag... Kinőttél már a rágókás korszakodból...*pofin nyalja a kölyköt, majd tovább nyalogatja... Elképesztő... Hirtelen szakad félbe a mozzanatsor, Agyar egy ideig maga elé néz, majd megrázza a fejét* Azt hiszem ideje lenne hazamenni... Any... Mármint Szépség már biztos vár...~Megháborodtam?? Mi-mi-mi... Neem... Méghogy...~*szöget üt fejébe egy gondolat. Szépség kölyköt szeretne. Neki pedig... Mindesetre érdemes felvetni az ötletet*Gyere Kiscsillag... Van egy kis megbeszélnivalóm an... Szépséggel. És talán egy kis potyakaját is találunk a Barlangban*kacsint, majd lassított futásba kezd*Aki hamarabb a Barlangba ér, az rángatja meg Szépség fülét...*kiáltja nevetve, de egyértelmű, hogy előre engedi majd a kicsit... Tőle talán még el is nézi majd a nőstény, hogy megcibálják az egyik alkatrészét:D*
 |
*Összerezzen. Agyar hangja villámcsapásként éri. Hátra se mer nézni, megdermedve ácsorog* Ööö..szia Agyar.. *Hátrafordul, szemeit lesütve bájosan elvigyorodik. Reszketve hallgatja a szidásokat, és mikor Agyar lefekszik, eltöpreng. Kihúzza magát, büszke léptekkel Agyar elé ballag és ugrik egyet. Szemeit durcásan összehúzza* Mi az hogy bukás?!?! Szóval, ha engem felfal egy medve akkor az neked bukás??? *Nevetve szökken Agyar mellé, szorosan hozzábújik* Most olyan voltam mint Szépség..igaz?? *Próbálja elgyömöszölni a szidások hátralevő részét. Nem tudja, hogyan kérhetne bocsánatot, így éles fogait hirtelen rácsattintja Agyar fülére és játékosan cibálni kezdi*
|
Hé, kiscsillag...*csendül fel Agyar nem épp kedves hangja...*Melyik részét nem értetted annak, hogy ne menj messzire?*Számonkérő hangja enyhén élesre sikeredett, de elég hosszú, aggodalmas napokba tellett, míg körbejárta az erdőt, meg amit még ismert, és kezdett kétségbe esni. Ha felfalta volna valami dög Teh-et, sosem bocsátotta volna meg magának.*Hiúzok garázdálkodnak az erdőben, ráadásul errejárhat egy kóbor medve vagy kutya, te pedig egyedül csatangolsz, mint aki jól végezte dolgát!*Atyai szigor... Na ez is ritkaság ám nála. Hirtelen veszi észre magát, morogva megrázza a fejét, majd belefekszik a hóba. Ha elég hatásosan ráijesztett Teh-re hirtelen haragjával, felemeli a fejét*Figyelj, kiscsillag én tudom milyen jó mászkálni a világban, de az én hasam is korog, és te sem éhezhetsz örökké... Nem akarom, hogy megegyenek... Az nekem lenne bukás.
|
Juhéé!! *Vidáman ugrál. Senki sem zavarja, nincs mitől félnie. Keresztül próbál ugrani egy nagyobb hókupacot, minek következményében belepottyan. Dideregve felmorog és játékosan elkezdi pofozgatni a havat. Körbenyalogatja mancsát, s a stabil talajra pottyan. Kirázza magát és nevetgélve rohan el a magas sziklákig, melynek ölét az óceán rideg hullámai mossák* Nahááát..tök jóó! *Elképedve mered le a mélységbe, mancsai alatt egy ideig lépeget. Körbepillant. Sehol senki. Csalódott fintorral ereszt meg egy unott sóhajt, s megfordul. Már bejárta az egész erdőt, mégsem sikerült Agyar nyomára bukkannia. Ez egyre nyomasztóbb. Mi van ha örökre eltévedt, és fel fogja falni egy fenevad??*
|
| Juhéé!! *Vidáman ugrál. Senki sem zavarja, nincs mitől félnie. Keresztül próbál ugrani egy nagyobb hókupacot, minek következményében belepottyan. Dideregve felmorog és játékosan elkezdi pofozgatni a havat. Körbenyalogatja mancsát, s a stabil talajra pottyan. Kirázza magát és nevetgélve rohan el a magas sziklákig, melynek ölét az óceán rideg hullámai mossák* Nahááát..tök jóó! *Elképedve mered le a mélységbe, mancsai alatt egy ideig lépeget. Körbepillant. |
*Fáradt lihegésekkel emeli fel fejét. Végignéz az élettelen testet* ~Ölj, vagy megölnek..~ *Lehunyja szemeit és lemászik az állatról* Vigyük el a barlangba..Az a legláthatóbb hely, ott tud enni belőle a falka és még az idegenek sem dézsmálják meg.. *Már nem törődik a hímekkel. Még akkor sem, ha mást mondanak. Aki csak egy picit is ismeri a nőstényt, tudja, hogy most van abban az állapotban hogy egy rossz szó és még eggyel bővül a halottak listája.. Fogait beelmélyeszti a suta grabancába, és húzni kezdi. Egyedül, fáradtan, sebzetten, de kitartóan húzza el a barlang irányába. Lehunyt szemmel mormolja imáját. Újra életbe lép, a hús elleni sztrájk..A zsákmány elleni tisztesség, gyász..*
|
*Még jó ideig vicsorogva fogja az állat nyakát. Nyála csordul belé, majd elengedi. Lenyalja pofájáról a vért és büszkén néz végig a sután. ~végre...hát nem gondoltam hogy ennyire küzdeni fog~Kifújja magát és újra megnyalja pofáját. Már most nekiesne az ételnek, de úgy gondolja biztonságosabb lenne az erdőben elfogyasztani. Ránéz társaira, akik ebből a pillantásból sejthetik, hogy mit akarnak kifejezni ezek a szemek*
|
KM:
A suta elengedi magát..~vége*ezekután átengedi magát a mindent elintéző harapáson, és a torka elroppan..már semmit nem érez...vége..ennyi volt.nagy küzdelem volt és úgy érezte megfizetett mindazért ami történt...
Draw
Erősen harapja az oldalat és érezi,ahogy a rúgások csillapodnak...és végül megszűnnek,ekkor elengedi finom véres izű oldalt,és némán végigméri a már holt,sokat harcolt sutát..
|
*Akkor se szállna le a sutáról, ha az cigánykerekeket hányna. Mikor feldől, amúgyis fájó bal mancsa mégjobban megfájdul. De a célban nem adja fel. Mivel a nyakhoz nem fér, próbálja a patákat lefogni hogy csillapítsa a Drawhoz mért rúgásokat. Lélegzetvisszafolytva, kimerülve tehénkedik szét a sután, várva, hogy kilehellje lelkét.. Egyre jobban szédül, de egész jól titkolja külsejéhez képest. A lényeg, hogy minél kevesebb rúgást kapjanak a hímek..*
|
[383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
