|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:23 - |
Egy hatalmas tó, melyben a patak végződik. Csupán a patak útját kell követned a barlangtól, hogy ide eltalálj. A nagy és kisvadak kedvelt ivőhelye ez, nagy vadászatok helye...
|
[824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
//Bocsi,és tudom hogy kell képet berakni.Csak néha elfelejtem.És a megpróbálok normálisan írni.
*May vagyok.Oh,jaj,és bocsánat,nem tudtam,hogy ez a ti területetek.Én még új vagyok itt.Ja,és ha falkatagok vagytok,lécci vegyetek be a falkába.Amint látjátok,béna voltam,és nem tudtam elmenni.Külömben elmentem volna már innenn rég.*May felállt.Szerencséjére,már nem fájt mindene.Már tud futni,igaz lassabban,de legalább nem fájnak már a lábai. |
//Kristály, ha tudsz, írj dőlt betűkkel, és kiskép ;) ha nem tudsz, szólj, és adok hozzá egy kódot, aminek segítségével menni fog. Moon//
*Két árnyék suhan keresztül a fák között. A nőstény újabb jelző hangot hallott, ami picit már sok volt neki. Két betolakodó, és mindkettő kedvére lop, és kedvére vonítgat. Mi ez, átjáróház? A mellette vágtázó hímre pillant. Szirt (NJK- Azaz Nem Játékolt Karakter. Tehát a falkatagok közül bárki mozgathatja, és most én vettem igénybe szolgálatait :P őr) néma, s csendes, szemei előre merednek, jött, mert kérték, de ettől nem muszáj folyton beszélnie. Lassan elérik a tó és környékét, Moon orra szagot fog, méginkább gyorsít, hangtalanul törnek elő a fák közül, s a sárga szempár hamar megakad az ismeretlen farkason, aki ráadásul elejtett egy zsákmányt. Szirt lemaradva baktat mögötte, nem fél, de így tartja a rangsor - hagyja Moont cselekedni, és közbelép, ha kell. A két farkas így indul meg May felé, s csak a nőstény hangja törte meg a csendet* Ki vagy, idegen, és mit keresel a területünkön?!
|
*Na,ebből elég,megkeresem azt az idegen farkast.*Állt fel May.Szimatolni kezdett.Tüsszentettt nagyokat.Kiváncsi volt,holvan Harcos,és nem figyelve semmire,elkezdett futni,és közben az orra a földön volt.Véletlen nekifutott a tónak,és belesesett.Nekicsapódott egy sziklának.Keservesen feluvított.*Ez fájt,de nagyon.*Alig bírt felállni.Fogott nehezen 1 halat.Nagynehezen kivánszorgott a partra.Nem mozdult,fájdalmaitól.De mégis megpróbál a fához menni,ahol a szarvasbőrt letette.Sikerült nagynehezen.Lefeküdt,letette a fejét,és ette a halat,amit elkapott még a tóban.Megint uvított,majd miután megette a halat,megnézte magát,és csodálkozva nézett.*Te jó ég!Nem csoda,hogy alig bírtam felállni.Tele vagyok sebbel.*
|
*Na végre,megérkedtem az erdőbe!*~Üvöltötte May,és boldogan futott,a szarvasa felé,mivel érezte a vér szagot.Gyorsan futott,csodása ragyogott a nap a bundájára,boldogságában vonított volna.A szőre fel-le lendült,világított gyönyörű fehér szőre.Elért a tóhoz.Gondolta:*Szomjas vagyok,mért ne ihatnák?*Lassított a tónál.Ivott a csillogó tiszta vízből.Miután ivott.elindult.Mikor a szarvashoz ért,tágranyílt szemekel nézett.Mert a szarvastetem nem olyan volt ahogy hagyta.Kevesebb volt a szarvason a hús.De nem volt baj.May csontjáig lerágta a húst,és csak a bőre maradt meg a szarvasnak,meg a csontja.Érezte 1 csonton,amiről nem ő rágta le húst,hogy az az ismeretlen farkas Harcos járt ott.Most dühös volt rá,hogy az ő tsákmányából evett.Követte Harcos szagát,de sehol nemtalálta Harcost.Mivel cmár éjjszaka volt,csak 1 rohanó alakot látott.Nem foglakozott vele.Talált 1 óriási bokrot,ami 1 nagyfa tövében van.*Ez csak megteszi alvásra!*Gondolta,és uvított a félholdra.Miután abbahagyta,lefeküdt,de nem alszik.*Áhh most jut eszembe,idehozom abőrt,és azon alszom.Lerakom levéllel a véres részteket,és azon kényelmesen fogok aludni.*Mondta magának halkan.Közel bolt a szarvasbőr,és gyorsanodahozta,a véres részekre nagy faleveleket rakott.A bőrön uvított a gyönyörűen fénylő félholdra.Nem aludt,csak letette a fejét abőrre,közben a csodás holdat nézte.Ha 1 hangot hallott,felemelte a fejét.Nem tud aludni,mert ha Harcos odajönne,és May megérzi a szagát le tudjon csapni a hím farkasra.
|
*Draw hamar megérkezett a tóhoz és annak környékéhez..Tüdeje vadul föl és le mozgott...Szíve hevesen kalapált.Négy fekete mancsa görcsösen remegett a homokosabb talajon.Egyszerre volt,ideges,mérges,dühös,boldog és izgatott.Sárga szempár,mi a fekete fejen helyezkedik el,lassan és élesen futott végig a tájon.*~Remek hely lesz a gyakorlásra~*Még pár lélegzetvételnyi pihenőt tartott és egy nagy sziklát véve célul,gyors vágtába megrohamozta.Biztosan haladt,nyelve oldalt lógott ki.Ugrani készült..Igen..átakar ugrani egy szikladarabot.Ez egy a sok vándorkő közül,mi annak idején a hegyekbe gördült le,ide az erdőbe..Sajnos a fekete hím az ugrást kissé elszámította így pont a tetején heverve,csontjait összetörve verte a buta buksiját a sziklatömbbe..*~Francba..a francba~*Lassan megpróbált megmozdulni,de csak annyit ért el,hogy legerult egyenesen a tóba...Prüszkölve,mancsaival kapálózva úszott..*~itt az ideje az úszóedzásnek...~*A tó egyik oldalát rohamozta meg célül..Fejét dacosan kiemelve a fízből.Orrlika ide oda mozgott.Mancsaival eszeveszettül kapálózott..Fél órás fürdés után,minden bolhája kiázott és egészen belejött az úszásba..Érezte,ahogy mancsai elfáradnak,így nehézkesen kievickélt a partra és ott oldalára dőlve kifeküdt..Órákat pihent,dörgölődzött a talajhoz és süttette a kánikulában nagy fekete bundáját.Mikor úgy érezte,hogy ereje újra visszaszállt,célul tűzte ki a vándorkőn való túllépést..felpattant,megrázta bundáját.Hatalmas szőrcsomók reppentek ki belőle..Hát igen..vedlik,de ez a fürdés jót tett neki.Szinte újjá varázsolta..Újra nekiindult,szőrét borzolta a szellő,ahogy az pofájába is belecsapott..Egy jól irányított ugrás és habár a szikla hasát súrolta,mégis a másik oldalán négylábon és épségben állt..Szíve megdobbant.Hát sikerült neki.Mégsem marad olyan szerencsétlen,mint volt..Eltervezte és megteszi.Senki sem fog többet rajta nevetni, és senki sem használja ki soha többet..Úgy állt ott..szilárdon.Szentül fejébe vésve elképzelését..*
 |
*Harcos gyorsan sietett a nagy tóhoz, mivel vonyítást hallott. Ekkor különös szag ütötte meg az orrát. Vér szaga... Ekkor megérezte a szarvasok szagát is... Ekkorra orra már a földön volt, éppen azt szaglászta. Végül is megtalálta a döglött szarvas maradványait, hollók ültek rajta, Harcos ráugrott az egyik madárra, és megette. Aztán elkezdett a tetemből lakmározni. Jóllakva, telihassal elkezdtett vonyítani... Harcosnak mindtha az lenne a hobbyja, hogy mindig vonyít... Reméli, hogy meghallja valaki, de már besötétedett.*-Jobb lenne már hazamenni!-* Ivott egy pár korty vizet, majd elindult a fészkek felé.*(Szobaváltás-Dombság-Fészkek)
 |
~May,a magányos farkas,elindul vadászni.Meglát 1 szarvas csordát,ahogy futnak a tó felé inni.Ő is elkezd futni,de a szarvasok észre se veszik.A legnagyobb szarvast szemelte ki,de ő egyedül van,és nem tudja elkapni.Ezért 1 kisebb szarvast szemel ki.Megpróbálja futtában elkapni,de nem sikerül.~*Na ezt elbaltáztam!*~gondolta.A szarvasok már a tónál isznak.Észreveszi a kisebb szarvast amit előbb melátott,és az a szarvas elkóbórólt kicsit a csordától.Óvatosan lépeget ide-oda,hogy a szarvas nehogy meghalja.Már épp elég közel van.Lelapul a földre.Meghuzza magát,és hopp!~*Na most megleszel!*~Gondolja,és ordítva ugrik.A szarvas észreveszi,és elmegy.May kergeti.~*Ilyen béna nem lehetek!*~Üvölti.Fújni kezd a szél,ami kicsi fisszatartja,de nem zavarja.A szarvas megáll.Körülnéz,és még a tónál van,jó messze társaitól.Most van itta pillanat!May ugrik.~*Elkaplak!*~Visítsa.Rá is ugrotta szarvasra.Erősen fogja a lábát,a szarvas megróbálja elrugni,de May kitartóan küzd.A szarvas nem bírja tovább,May leteríti a kis állatot,és vége.Meghalt a szarvas.May boldogan lakmározik belőle.Már be is falta~*Hmmm...Ez jól esett de kicsit kevés volt,nem baj majd vadászok még csak találjam meg a csordát*~Azzal távolabb ment,fel 1 magas sziklára,és úvítani kezdett,hátha van itt más farkas,aki falkatag,mert May is szeretne az erdő falkához csatlakozni.Áll,és uvít,közben a szél borzolja a bundáját.Abba hagyja az uvítást,és látja,hogy 1 farkas sincsen a közelben.Az uvítás azonban már abba hagyta,de a kellemes szél miatt áll még mindig ott.Elál a jó kis szellő,és a fehér farkas bemegy az erdőbe.Lefekszik 1 nagy fánál és el alszik ezután a sikeres vadászat után.~ |
| ~Kiszemelt áldozatot már hosszú óráknak tűnő percek óta figyeli. Éhsége már majdnem rávette, hogy lerohanja a vadat, de végül sikerült lenyugodnia és visszakushadt. Megfeszült izmokkal várja a falka többi tagját, hogy végre jóllakhasson friss szarvashúsból.~*Ebben a pillanatban, mintha a szarvasbika megsejtett volna valamit és továbbáll az itatótól* ~Ugrásra készen várakozik a bokrok között arra várva, hogy közelebb érjen a kiszemelt vad.~ |
*Halk léptek,surranó, ügető alak, észrevétlen kerülgeti a nyíló rügyeket, elé belógó faágakat, tüskés bokrok marasztaló ölelését... Orrával minden egyes szagot finoman érzékelve keresgél, figyel, füleit hegyezve ellenőrzni, ki járt erre. Hirtelen torpan meg, a víz közelében a fák között. Orrát megemelve dermed mozdulatlanságba, mintha árnyéka lenne csak a fáknak, csupán csak egy kósza árny... ~Spirit és Lyv...~nyugtázza magában, majd hogy ne zavarja meg a szerelmeseket hátrálni kezd, megnyújtott léptei által vezetve nemsokára tovatűnik*
|
*Ha Lyvnek most lett volna keze egy igen erőteljes pofont lekevert volna Spiritnek. Akárhány helyen is járt, akármiket tapasztalt is meg. Ez az a hely ahol először azt érzi, hogy otthon van. Nem akar elmenni, és nem akar tovább keresgetni élete otthona után, amikor itt meglelte azt. Megrázza a fejét, majd Spiritre néz.* Nem akarok elmenni. *mondja halkan. * Végre úgy érzem, hogy itthon vagyok. És nem akarok pont most elmenni.* most hogy végre érzi, hogy szeretik, és elfogadják olyan őrültnek amilyen, fél továbbmenni. *Persze ha te mész, én bárhová követlek.*teszi még hozzá, bár fülét hátracsapja és lehorgasztja fejét. Látszik, hogy nincs ínyére a költözés gondolata.*
|
Semmi baj...*Nyugtatja Lyverát*Nem muszáj vállalnod ha nem akarod...Ráérünk később is.*Mosolyog kedvesen*De arra gondoltam esetleg hogy...mi ketten kezdhetnénk egy új életet valahol máshol. Vávol minden régi rossz emléktől...*Néz a hegyre de félreértések elkerülése végett hozzáteszi*Persze nem a hegyi falkában. Hanem valahol jó messze a hegyen túl csak mi ketten*Bújik hozzá párjához*na mit szólsz hozzá?*Kérdi meg mosolyogva. Nem tudja honnan jött ez a furcsa ötlet ilyen hirtelen de valahogy elvágyott innen.*
|
Ösztön. *sóhajtja* Engem eddig az ösztönöm csak bajba sodort. Elkerültem egy olyan falkába ahol hataloméhes lettem, majd egy hiúz kishíjján cafatokra szedett, egyszer egy autóúton vagy valami hasonlón majdnem elütöttek és az ösztönöm mondta azt, hogy amíg élnek tőlem erősebbek addig veszélyben vagyok. Nem hiszem, hogy egy ilyen ösztönnel fel tudnék nevelni egy kölyköt...*hosszú monológját megszakítja és csak némán figyeli a mellette álló farkast. Emlékszik arra az érzésre, amikor még csak idegen volt számára, emlékszik amikor még belülről azt súgta neki valami, hogy vesznie kell. És emlékszik a találkozására Anubisszal, aki helyrebillentette életét. Tekintetével követi Spiritét.* A hegyiek tudnak vigyázni magukra. *szól halkan.* Én már csak tudod, hisz ott voltam, jobban mondva onnan jöttem. Azon is csodálkozom mi volt az ami engem ennyi ideig itt tartott. Eddigi életemben még sosem voltam 1-2 holdváltásnál tovább egy helyen.*Egy hideg fuvallat fut végig a tó partján és Lyv teljesen beleborzong. Visszatér belé egy olyan gondolat, hogy nem azért vándorolt ő annyit, mert sehol nem fogadták be, hanem azért mert ő érezte úgy nem neki való az a hely. De mi van ezzel? Itt valahogy elkerülték az eddigi érzések. Ez most jó vagy rossz? Akárhogyis szeretné, hogy válaszoljon valaki helyette, ezt a kérdést mindig magának kell majd megválaszolni.*
|
*Spirit Lyvera válaszán elmosolyodik és egy kis kuncogást is elfolyt magában a válaszon. Tudja hogy most még egy kis időre van szügsége tehát inkább nem akarja ráerőszakolni*Persze értem. Bár szerintem egyik nőstény se tudja először hogy kell bánni a kölykökkel de minden anyának ott van az a gyodálatos ösztöne amivel érzi mit kell tenni*Mosolyog a nőstényre majd a tó tükre felé fordul. Gondolatai elkalandoznak azokra az időkre mikor megismerkedtek. Meg ar mikor először itt járt. Még nagyon tapasztalatlan volt és úgy érezte mindenki ellene van. De azok az idők már rég elmúltak. A hegyekre néz aminek láttán mindíg megfájdulm a szíve mert érzi hogy a régi falka egy darabja még mindgí ott van. "Vajon mi lehet ott fent?" fogalmazódik meg gyakran benne a kérdés. "És vajon mi lehet azon túl a messzi végtelenségbe?"Hirtelen keresztülfut fején egy gondolat. Lhet hogy itt az ideje hogy végre egy új közös életet kezdjenek a hegyen túl messze minden régi fájdalmas emléktől. De ebben a nagy bambulásban észre se vette az idő múlását*
|
*Szipog egy kicsit, majd úgy érzi lábai igen nehezen tartják ezért lefekszik a földre. Lehunyja pár pillanatra a szemét és próbál erőt gyűjteni, ami Spirit vígasztaló szavaira mintha igen könnyen sikeredne is. Erőt vesz magán és ismét felül. De menten úgy érzi, hogy összerogyik a következő kérdéstől. Itt áll 3 évesen és arra kérik, hogy legyen, hogy legyen... hogy legyen anya. Soha életében nem látott magán kívül másik kölyköt max Tehyt, de hát már ő se az a tipikus kölök. Egész testén végigfut a hideg és sündisznó módjára elálltak tőle a szőrszálak. Jelen pillanatban jobban hasonlított egy pamacsra, mintsem egy farkasra. MAjd végül egy kis hezitálással végre megszólalat.* Izé.... hát hogy is mondjam...*hangja ingadozott és nem akarta megsérteni párját azzal, hogy most mikor ismételten kibékültek, összevesszenek, bár nem is igazán érti, hogy jönne ebből összeveszés.* az a nagy helyzet, hogy... nem igazán tudom, hogy kellene egy kölyökkel bánni meghogy mit kéne vele csinálni, na meg szóval érted....*nézett kicsit zavartan Spiritre.*
|
Semmi baj!*Nyugtatja Lyvet halkan és hozzábújik. Próbálja vígasztalni. Aztán eszébe jut valami. Mintha egy isteni ihlet szállta volna meg. Nem tudta hogy fogadja ezt Lyv de úgy gondolta hogy szerelmük most lépettt egy felsőbb "dimenzióba" és éppen itt az ideje annak hogy egy saját kölykük legyen*Lyv!*Kezd hozzá és kicsit vár hogy a nőstény ráfigyeljen*Arra gondoltam hogy ha esetleg te is úgy gondolod akkor...*Kezdi habogni*..ha lenne kedved arra hogy legyen egy saját kölykünk...*Most egy pillanatra lehunyja a szemét és összerezzenve várja a választ*Persze nem muszáj ha nem akarod. Csak úgy gondoltam hogy a szerelmünk már megérett erre...*Aztán nem beszél többet hanem várja az elutasító vagy igenló választ*
|
*Kezd egypicit megnyugodni. El se hiszi magáról, hogy egy hisztis tyúk lett. e legalább nem madárinfuenzás tyúk. A világ minden kincsénél jobban szereti Spiritet és nem akarja elhagyni.* Új jövő *szipogja* szép gondolat. *görbül szája mosolyra.* biztosra veszem *hangja elvéknyul és kicsit megint sírás környékezte.*
|
*Csak áll egyhelyben mint a cölöp amelyet jól beledöngöltek a földbe. Őszinténszólva fogalma sincs mit fog válaszolni a nőstény. Csak sejtései vannak. Lehet hogy Lyv valami flegma választ ad kérdéseire. Már szinte hallotta is a fülében mikor egyszer csak a nőstyén hozzásimult. Már ez is csodálattal járta át egész testét de mikor meglátta a könnyeket és a sírás hangját már abba se volt biztos hogy párja az. Nagyon meglepte ez a reagció. Erre egyáltalán nem számított. Fejével ő is hozásimul párjához. Aztán megnyalja arcát. Nem tudja mit mondjon. Semmi se jut eszébe. Csak hozzásimul és némán állnak ott a tó mellett*Semmi baj! A múlt már elmúlt..*Szólal meg végül halkan*Együtt új jövőt építhetünk!..
|
*Lyv nem tudja mit tegyen. Menni akar, de maradni is. a kettő együtt pedig nem megy. Amikor Spirit odatoppan mellé és felhalmozza neki a kérdéseket egy kicsit megszeppen, ami egyébként egyáltalán nem volt rá jellemző és válaszok helyett csak Spirithez bújik és sírni kezd. Engedi könnyeit feltörni és végigfolyni pofáján. Reméli, hogy a hím megérti, hogy ezek a könnyek a változást hozták el Lyv életébe.*
|
*Elege lett hirtelen az egész világból. Azt kívánta bárcsak Night ne mentette volna meg vagy hogy bárcsak fagyott volna meg azon a jéghideg éjszakán. Minden hit elszállt belőle. Már csak egy valamit várt. A halál angyalát aki egy utolsó lágy csókot ad amivel aztán elhagyhatja e romlott és szédült világot. De az angyal nem jött. A sok kíntól és gyötrelemtől a szyvében nem szabadíthatta meg senki. A fájdalom erőt vett rajta és egy könny gördült le arcán ami mielőtt még leesett volna a földre csillant egyet. Ez a kis szikra mintha a lelekébe hatolt volna és bár ez egy másodparc volt mégis végtelennek érezte. Mintha minden megvilágosodott volna előtte. Egy végtelen óceán közepén találta magát. Fuldoklott. Sehol egy ág vagy egy kis sziget...Mindenhol csak a végtelen víz ami egyre csak nyeli el és nincs menekvés. A remény utolsó kis fénye is kialudni látszott. Aztán megjelent előtte Lyvera a víz ben és akkor az ég megvilágosodott. A hullámok már nem emelkedtek olyan magasra és hirtelen a víz lassan visszahúzódott. A táj pedig kizöldült és a víznél ott állt Lyvera. Spirit elmosolyodott. aztán látja hogy ez nem álom. A táj valóban létezik és Lyvera tényleg pont úgy áll ott mint látomásban. Nem tudja mit tegyen. Meg bocsájtson-e a nősténynek vagy örökre felejtese el és fulljon bele a kínok végtelen óceánjába? Nem tudja hogy nem ez a helyes út. Érzi a szerelmet a szívében ami egyre csak fórósodik benne. Lángjai betöltik egész lényét és minden bánatot vagy szomorúságot elfeledett. Feláll és Lyn felé fut. úgy érzi mintha repülne a végtelen fellegekbe egy angyal felé. Megáll a nőstény mellett*Szia Lyv! Örülök hogy látlak. Gondolkodtam..*Veszi újra komolyra a hangnemet*Tudod néha úgy érzem hogy csak egy teher vagyok a számodra ami akadájoz. Én nem akarom hogy csak a gondoldra legyek ezért ha úgy érzed hogy egy teher vagyok akkor én nem állok a szabdságod útjába. De..*Éled fel benne újra a tűz*én mindíg és mindenkor szeretni foglak bármi is legyen. és megteszek érted bármit akár az életem árán is. Amit kérsz megkapod..Ha akarod meg is változhatok érted..*Lendül bele monológjába aztán észreveszi hogy Lyverának ígyis sok kérdésre kell választ adnia tehát abbahagyja*
|
*Nem tudta mi vitte errefelé. Csak lehorgasztott fejjel kóborolt amerre az útja vitte. Anúbisszal való találkozása igencsak fordított személyiségén. Lefogyott néhány kilót, mert a vadászattól most elment a kedve. Sebei viszont már nem fájtak. A szemén keresztülvezető heg azonban örök marad. Emlékeztetvén a hiúzok hegyes karmaira. Amikor figyelmetlenségének hála kis híjján belegázolt a tóba, felnézett végre elhagyva az avarvilágot. A tó fodrozódó tükrét nézve elgondolkodott azon, hogy mi lenne ha belefolytaná magát ebbe a tiszta vízbe? Talán a többiek is jobban járnának vele. De döntését ne tudta cselekedetté fokozni, valami visszatartotta.*
|
[824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
