|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:28 - |
A hegytető az örök hóhatár fölött található. Több órás gyaloglásra van az Odútól, de a kilátás mindenért kárpótol. Itt mindig hideg van és a szél bizony csípős...
|
[267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Hát erre jártam vadászi,mert ha nem járhatnék ide éhenhalnék.Mit tett veled a falka,hogy ennyire elkülönültél??Mert én csak azért vagyok ennyire egyedül,mert se családom,se barátaim.Te vagy mindenkim.Persze csak ha barátok leszünk.*Mondta Akela.*
|
Szóval te sem...értem*Moromogja maga elé. Mikor meghallotta hogy Akela barátkozni akar szíve nagyot dobbant.*Barát? Már el is felejtettem milyen valakit szeretni..Annyira régen vagyok itt fent elszakadva a falkától hogy már nem is érzem magam a tagjának...*Mikor kérdőre vonja miért akarta megtámadni elszégyeli magát és zavarban van. Nem tudja mit válaszoljon. Most annyira kitörne belőle minden gyűölet daemia iránt de hát ő úgy se értené*Csak van valaki aki megölt egy olyas valakit akit én szerettem és ezt nem tudom megbocsájtani..*Aztán Daemiára gondol. Szinta ég a vágytól hogy láthassa azt a gyilkost nagyon szenvedni. Érezni a gyengeségét. A gyűlölet elemészti egész lelkét és olyan mit egy hamarosan kitörő vulkán. Buckot mindenképp meg akarja bosszulni.*És hogy kerülsz ide ahol madár se jár? A többi farkas most biztos élvezi a tavaszt és a meleget. Csak én szaratem ezt a megnyugtató hideg kietlen helyet..
|
Igen,visszajöttem.Én nem tartozok falkába és nincsenek barátaim.Úgyhogy ha gondolod,mi lehetünk barátok.*Mondta Akela.*Amúgy miért álltál be hirtelen támadó állásba amikor jöttem?Bánt valami? Vagy bántott valaki?És azt hitted,hogy az a farkas jön,vagy mi??*Kérdezte kíváncsian Akela.*
|
*Csillag már szinte már két hónapja el se hagyta a számára lelki vígaszt nyújtó helyet. Már igazából nem is érzi magát falkatagnak. Sőt abba sem hisz hogy van egyáltalán itt falka aminek a tagja volt. Valahogy nem vett észre szoros összetartást a tagok közt. Mint egy magányos remete az örök elmélkedésnek szentelve az életét járkál itt és maga tartja fent magát. Gondolkodik rajta hogy elhagyja ezt a helyet és keres magának egy új falkát. Vagy hogy lemegy és megpróbálja újból ezt falkatagságot. De úgyis hiába. A tél minden falkának a legnagyobb összetartás időszaka és ha ez eddig nem sikerült most hogy ott lent tavasz van és az örök hó birodalmának határa egyre kisebb lesz még kevesebb a remény. Ha még lenne párja akkor bírná is ezt a széttagoltságot. Valójában egy kicsit irígy Risszora meg Tiára hogy nekik szép családjuk van és boldogok neki meg nincs más csak Buck emléke és saját maga. Sokszor a hóesésbe maga előtt látja Daemiát és ez mindíg megrémíti. Mai napig úgy él benne mint maga a négylábon járó halál akit azért küldtek hogy megkeserítse az ő életét hogy elvegye azokat akiket szeret. Nem bírja elképzelni hogy lehet ennyire jéghideg valaki lelkében. Sőt rémíti ez a könyörtelenség. Hirtelen a hóban már lát is maga előtt egy farkas alakot. Kicsit összerezzen majd támadóállást vesz fel mikor észreveszi hogy Akela az. Megkönnyebbül a felismeréstől*Hát visszajöttél? Örülök hogy újra látlak? Te is a lenti úgynevezett falka tagja vagy vagy csak egy eltévedt farkas aki falkát keres? Lentről jöttél? A nevem Sarkcsillag. A barátaimnak Csillag lennék ha volnának barátaim*Néz a hideg hóra. Szívében teljesen elfagyott a szerelem és a szeretet utolsó szikrája is.*
|
*Akela visszatért Sarkcsillaghoz,remélve,hogy még ott van.*Szia!Visszajöttem.Csak volt ott egy farkas,meg egy rühes korcs."Az ember legjobb barátja".Én meg utálom az embert és a legjobb barátját is!*Mondta Akela,és úgy beleélte magát,hogy szinte már ordított.*
|
Boccs,egy kicsit el kell mennem a forráshoz.Mingyárt jövök.Várj meg itt!*Azzal elvágatott a forráshoz és reménykedett benne,hogy Sarkcsillag meg fogja várni.*
|
*Akelát nem hagyta nyugodni a kíváncsiság és visszatér a fészkektől a hegyre.Majd megpillantja Sarkcsillagot és bátran várja a következményeket.Mélyen a farkas szemébe néz,és magában kérdez valamit tőle:~Barátság vagy harc?~Egy enyhe mosoly telepszik Akela arcára,mert végre kielégszik a kalandvágya.*
|
*Sarkcsillag a havas fenyők között járkál. Mélabúsan bámul magaelé és közben magában gondolkodik~Sose leszek én már boldog...Soha..~Szomorkodik magában az ifjonc. Hirtelen megpillant maga előtt egy fekete árnyékot. Az árnyéknak farkas alakja van. Léptei felgyorsulnak és közeledik Akele felé.*
|
*Akela fel akarja deríteni a terepet,ezért a forrástól ide jött.~Hol a nyavajába lehet a vezér? Minden álmom,hogy csatlakozzak,de ha sehol senki...~Szétnéz,majd tövábbb megy.*
|
*Unottan bóklászik a hegytetőn. A szél bele-belekap a bundájába, és éles fogaival a csontjáig hatol. Egész testét átjárja a hideg. De nem tördik vele. Csönd van. Vérfagyasztó csönd. Csak a szél töri meg ezt a némaságot. A nap utolsó sugarai sem látszanak már az égen. Csillagot nem látni-mindent beborít a felhő.* Jaj nekem, ennél a vérfagyasztó csöndnél még a TORKONHARAPÁS IS JOBB! *"TORKONHARAPÁS IS JOBB! Torkonharapás is jobb! torkonharapás is jobb!"-szól a visszhang. Asma mérgesen néz a távolba. Majd hallatszik egy hang, a hegy csúcsáról: "Ropp". Asma szemei kikerekednek, de nem mer visszafordulni. "Ropp-ropp-ropp". Ez a hang émelyítően félelmetes.. "Roproproproproprop!!" Majd hatalmas dübörgéssel: "RRROOOOOOPP". Asma hátrakapja a fejét. És szemei mégjobban kikerekednek az ijedtségtől. Ugyanis hatalmas hóförgeteg közeleg felé szélsebesen. Kiabálásával ugyanis elindított egy lavinát. Szótlanul előrenéz.* Futás...*Reszketeg hangja elfúlt a nagy robajban, melyet a közelgő veszély sodort magával. Asma nyakába szedte lábait, és vágtázott le a hegytetőről..csak remélni tudta, hogy elakad valahol a hóförgeteg.*
|
*rémülten szalad Fallen után, mikor csúszni kezd, de mikor landol a hóbuckában, hamar megnyugszik* Ne ijesztgess! *mosolyog* Menjünk az odúba akkor! *lassan elindul az odú irányába, majd egyre gyorsítja lépteit, hogy mikor már az odú közelében van, már rohan, mert a dermesztő hidegben már rázza a hideg. Az odú előtt kicsivel lefékez és bevárja párját*
|
*Csak nem te akartad megfullasztani a havat! *Majd ő is bekap egy kis havat. Az olvadó pelyhek hamar vízzé váltak a meleg szájban, és a hím érezte a szájában széolvadó hideg hópelyhet, melynek jéghideg, és felfrissítő érzése volt.*Rendben, én is kezdet fázni. Gyere!*Mondta, majd rögtön leindult a hegytetőről. Ám túl gyorsan indult el, és ennek következtében elcsúszott, lábai is kicsúsztak alóla, és a csúszósabb havon immár kinyújtva, négy felé állva csúsztak lefelé. A farkas így egy szánkóra hasonlítotva széguldott kefelé. Szemében meggyulladt a félelem, amint meglátott előtte egy bokrot, és annak szúrós, kopaz ágait. Ám lábaival sikerült elkormányoznia magát a bokortól. Ám mielőtt ráeszmélt volna egy nagyobb hókupacban találta magát. Szája megtelt hóval, és immár jobban vacogott, de legalább megállt. Vigyorogva nézett fel Pride-ra, utána óvatosabb léptekkel indult meg lefelé, de mos nem csúszott meg...*
 |
Na peeerszeeeee... A havat jobban szereted nálam, látom rajtad! *gúnyolódik, majd "lefetyelni" kezd a hóból, mert kicsit szomjas lett ebben a nagy ijedelemben* Brrrr... Fázok, menjünk be az odúba *kérleli párját. Kicsit átázott bundája a ráolvadt hópelyhektől.* ~Jó lenne most valami melegebb hely!~
|
*Szívverése pár másodpercre leáll, mikor még nem bukkant elő a fehér fej a hótakaró alól. De mikor végre hallotta a hangokat újra tudott lélegezni, és még egy kis ásással segítette a nőstény könnyebb felszínre jutását. Mikor végre nem a hókupac alatt volt Pride, és vele szemben ült egy kő gördült leszivéől, az ilyedség köve.*Hát, igen... Mostmár kvittek vagyunk...*Hangja még egész halk, és kissé akadozik a volt félelemtől, de hogy ezt elkergesse nagyobb levegőket vesz.*Amúgy sem hittem volna, hogy épp attól mennél el, amitől gyönyörű bundád szinét kaptad! Imádom a havat, épp annyira mint téged... No jó, téged azért jobban szeretlek.*Mondja mosollyal az arcán...*
|
*Végre egy kis levegő betör hozzá a vastag hótakarón át. NAgy levegőt vesz, majd újból segítségért kiált* Fallen, itt vagyok! *Nagyobb mozgásterének köszönhetően ő is ásni kezd, szinte törtet a felszín felé...* Itt vagyok... *Kibukkan a hó alól, és kifulladva, zihálva kifekszik* Huhh... Már azt hittem, hogy... Mindegy... *feltápászkodik, és hálája jeléül képennyalja párját* Én kimentettelek a vízből, te kimentettél a hóból. Most már megmentettük egymás életét... *mosolyog, majd lehuppan hátsó felére*
|
*De mikor viszont nem látja párját, és nem ássa ki kétségbeesik. Viszont mikor meghallja a kiálltást villámgyorsan kitör a hóból, és kis mozgáshoz ugrik, ahol Pride is van. Majd elszántan kezd ásni, és erősen vájja bele a hóba mancsát, majd söpri odébb. Érzi, ahogy a hó puha mancsába hatol, és immár jóval hidegebben csíp mint máskor, de továbbra is csak ás, és ás. Nem tudja milyen méllyen van a nőstény, de reméli, immár tud valami jelet adni Pride hollétéről, ahol pontosabban áshatna. De nem adja fel, és egyre méllyebre hatol, ám nem tudja merre süllyedt el párja.*
|
*Mikor felborítja Fallent, akkor rögtön leugrik párjáról, minek következtében kapálózva elmerül a mély hóban, most tényleg megijed kicsit* Falleeeen! *kiáltja, miközben lemerül. A hó, mint futóhomok szívja maga alá. Levegő után kapkod, egyre mélyebbre süllyed a magas hóban, próbál kiszabadulni a hó fogságából, nem sok sikerrel. Fallen már csak apró mozgást láthat a felszínen, ahogy Pride próbál szabadulni a hótakaró alól.*
|
*Épp, mikor bundájáról lekerül a hó újjabb pelyhek széítik barnás bundáját, de azt már nics idelye lerázni, hisz a hókbuckában találja magát. Teljesen elmerült az imádott fehérségben, és csak fekete orra látszott ki. Majd prüszkölve rázza meg fejét, aminek következtében feje körül elkerül a hó, immár csak testét fedte a hideg. De nem kelt fel.*Hééé! Valaki segítsen!*Kiáltotta, hogy hátha majd Pride ássa ki a szorításból, ami átjárta minden porikáját. De fölödtébb élvezte a hideget...*
|
*kimászik az ásástól támadt gödörből, majd kicsit meglepődik, mikor belepi a Fallen által lerázott hó. Prüszkölve védekezik a betemetés ellen, majd ő is kirázza hófehér bundájából a hópelyheket.* Naaaa, nem vagyok én hófarkas! *kacagva ráveti magát Fallenre, és megpróbálja beledönteni egy hóbuckába.*
|
Héé, de gyorsan megtaláltál!*Kezd nevetni, de mikor Pride tűnik el kissé meglepedten néz körbe. Párja szagát követve viszont rátalál a hókupacra, és buzgón ásni kezd. Lassan láthatóvá válik a nőstény fekete orra, és még gyorsabban ásni kezd, így végre kikerül a nőstény a hóréteg alól. Ám Fallen még több hóval lepi meg a megtalált nőstényt, mikor kirázza bundájából a havat.*
|
[267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
