|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:39 - |
A hegyeken rengeteg ösvény cikázik keresztül, de a terep nagyon nehéz, ráadásul nem tudni, melyik bokorból vetődik elénk egy éhes hiúz!
|
[295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
Myra.. *Egy pillanatra hagyja csak abba a játékot, hogy végig tudjon nézni a nőstényen átrágcsálva a nevét. Illik hozzá..kifejezetten illik. Gyorsan feleszmél, amint Myra is mutat valami hajlamot afelé, hogy nem harapja át a torkát. Játék.. játszva nőtt fel, virgoncságban, elevenül, mint egy rossz kölyök. Előre szökken egyet, szándékosan, hogy a pofonféleség eltalálja. S bár nem volt erős, lendülettel teli, egyáltalán, attól még szép bukfencet bemutatva a hátára pördül. Mély, észrevétlen lélegzetet vesz, majd lehunyva szemeit mozdulatlanná dermed. Levegőt se szippant be, tartalékolva a tartalékot tetteti a halottat, legalábbis az ájultat. Ki tudja, milyen közel merészkedik hozzá Myra? Ha túl közel, talán egy hirtelen mozdulattal rá tudja vetni magát, hogy a földre nyomja játékosan, óvatosan, féltve, mégis határozottan...*
|
*Mikor nem engedi meg a hím,hogy megszaglássza felkapja nagy fehér tömött pofiját és testsúlya nagyobb részben a hátsó lábaira irányul,de még nem ült le.Mikor Valdó előadja a falkavezért ismét egy kisebb csintalan,mégis elvarázsoló kacaj.*~Ugyanmár...~Mikor az ifjonc körbejárja tekintetével követi és farkát csóválni kezdi,ezzel félresöpörve egy-két követ az útból.Ezután előadja magát a kis pamacs mire Myra elmosolyodik,és játékosan oldalra szökken egyet.-Myra..-Adja tudtára a becses nevét.Valdó szökken jobbra balra,amire Myra fenékre huppan és fejét oldalra dönti.Nem szokott játszani,de most megerőlteti magát.Lehasal a földre és egy bájos vicsor ,majd jobb melső mancsával Valdó felé kapdosgat.A hím láthatja,hogy Myra nem éppen hivatásos kölyök,de mozdulataiból mégis csak leszűrhető,hogy a szándék megvolt*
|
*A farkaskacajra mint akit megcsíptek, ugrik fel, hozzá nem méltó fürgeséggel. Szaglászni? Nem..az sérti az önbecsülését. Kihúzza magát, orrát az ég felé emeli, s mély, öblös hangon megszólal* Ki vagy, s mit kóbászolsz nemes falkám határánál? *Közelebb lép, a behúzott farokról ítélve körbejárhatja a nőstényt valószínüleg. Ha ez megtörtént sikeresen, megcsóválja a farkát, s megáll Myra mellett* Szia szivi, a nevem Valdo. Nincs párom.. *Fűzi hozzá fürgén, egyet szökkenve előre. Fejét és mellkasát a földnek nyomja, hátsóját az ég felé emeli, majd hátrébb szökken egyet. Sérült mancsa mintha már nem is fájna annyira.. játékra hívja a nőstényt, melybe talán keveredik egy kis udvarlás is. Dehát ő ilyen.. tehát hátrébb szökken, majd vissza Myrához, akárcsak egy kölyök..*
|
*Egy figyelemreméltó nőstény bandukolt közel a hegyek falkájának határához és közel a dombság végéhez.Lassú léptekkel haladt előre,megfontolt minden egyes lépést.Nóziját erőszakosan a talajhoz nyomta és szimatolni kezdett.Füleit hegyezte,hátha kizökkenti valami a nagy keresésből.ez meg is történt.Egy vicces farkas zakkant az ösvények lábánál,nemmessze Myrától.Az egy hosszú nyúlánk ugrással ottermet és egy halk farkaskacaj ad jelet affelől,hogy a hím mostmár nem egyedül van.Myra rég beszélt már valakivel.Igaz,nem nagyon szokott beszélni,most mégis társaságra vágyik,és egy szerelmes kiskutyától márcsak nem kell félnie..Fejét a föld felé emeli farkát behúzza két hátsó lába közé és úgy baktatt közelebb a hímhez,s ha az hagyja megszaglássza*
|
*Halkan motyorászva maga elé baktat lefelé az ösvényen határozott, hangos léptekkel. Itt-ott kikerül egy félig kidőlt fatörzset, vagy egy útjába került kissziklát, de annyira nem figyel rá, hogy merre jár. "Virágot szedni" jött drága Zairának, ám rájött, hogy a hegyek között kevesebb virág van, mint télen az erdőben. Ahogy baktat lefelé, hirtelen elékerül egy kiálló gyökér, s megbotlik. Hasra vágódik, hogy gurulva tehesse meg azt a pár métert, ami még hátra van. Végül a talaj egyenessé válik, s nem épp halk nyüsszögés kíséretében talpra áll* Gratulálok, Valdo.. *Tovább nyüsszög, amint testsúlya bal mellső mancsára kerül, így inkább leül.* Hát, virág az nincs itt, de én majdnem kitörtem a nyakam. Mindezt egy idegesítő nőstényért.. *Lefekszik, ott, ahol ül. Fejét a földre támasztja, onnan pislantva körbe a kihalt tájon...*
|
*Izmait megfeszítve tartja a nőstényt, no nem mintha olyan nehéz lenne. Lassú léptekkel indul meg felfelé az ösvényen, nem siet, most kivételesen aggódik Zaiért. Megadó sóhajjal lépked felfelé, lassan-lassan, de elérik az ösvények tetejét, miközben a nőstény megállás nélkül tisztítgatja. Nem esik rosszul, dehogyis..csakhát..olyan ciki. De mivel nincs itt senki, ezért nem is lesz gond. Hátracsapja füleit, akárcsak egy kiskölyök akit szidnak, óvatosan mégközelebb simul Zaihoz, de csak gyengéden, hisz nem akarja fellökni. Van már róla fogalma, hogy mit fog kapni ezért.. ellógtak, és az Örökös meg is sebesült. Na, de mostmár mindegy.. meg fogja védeni őt ha törik, ha szakad. Jajj, csak Risszo meg ne tudja..*
|
*Zaira lassan kinyitja szemét,de fejét még mindíg a talaj támasztja..felsandít a hímre,hogy az mit toporog ott körülötte,aztán lassan eszébe jutnak a dolgok..a maci..és örömmel látja,hogy Valdónak kutya baja..Lassan feltápászkodik,de Valdó segítsége biztosan el fog kélni,ehhez. MIkor már biztosan áll négy lábán fejét belefúrja Valdó szőrébe..Majd azt az édes kis fejet kezdi el nyalogatni tisztítgatni a portól..nem szól..nem is akar..Majd lassan megindulnak egyenesen az odú felé,de közben végig tisztítgatja a hím édes kis pofáját..A nőstény számára kezd nyílvánvalóvá válni,hogy teljesen beleszerett ebbe az idegesítő,nagyképű fenevadba...dehát ilyen azélet és nem fog ellent mondani a sorsnak :$ *
|
*Büszke léptekkel üget Zaihoz, s megáll előtte. Felhúzott szemöldökkel méri végig a nőstényt, de nem mozdul, csak akkor, mikor a maci dübörögve legurult. Odadugja fejét a nőstény fejéhez, orrával gyengéden megbökdösve* Ébresztő...ne ijesztgess! Vissza kéne mennünk, rossz érzést hoz erre a szél.. *Így igaz. Bár orra nem olyan érzékeny, és hallása sem éles, mégis a feltámadó szél igen rossz dolgot sugall. Mintha közeledne..sok idegen.. sok ismeretlen..Elpillant hátrafelé, végül visszafordul Zairához, mellé áll, mancsaival egyhelyben toporogva* Gyerünk gyerünk! Segítek.. minden rendben? Élsz még? *Aggódó pillantások, halk szűkölés. Fejét ismét Zaiéhoz dugja, s megpróbál segíteni neki talpra állni* Bátor vagy, hallod? Csak szólalj meg.. *Mikor a nőstény halkan beszélni kezd, felkapja fejét. Kihúzza magát, majd halványan elvigyorodik* Ohh hát ig..héé, én nem vagyok az anyukád.. csillagooom
|
*Szóval a macika hasra vágódik,Zaira meg a fa törzsének..mint egy kimúlt farkas hever a fa előtt szemeit puhán lehunyva mancsai oldalt kifacsarodva..hogy holt vagy élő nehéz kitalálni..csupán annyi látszik,hogy tudeje fel le emelkedik,ezzel is levegőt adva az állatnak.Mikor hozzá beszélnek csak hangfoszlányokat hall..az anyukáját akarja..-Ne anyu nem akarok lefeküdni...Valdóval akarok játszani..-nyökögi,mint egy féléves kiskutya akit éppen anyukája rángat,hogy ideje lefeküdni..hirtelen felnyüsszen,mikor megpróbál felkecmeregni..szemei még mindíg csukva..A medve a nagy puffanás hatására rájön,hogy neki tulajdonképpen itt semmi kerisnivalója és különben is,ő enni akar egy kis mézet..szal visszagurul a dombságra :D és marha jól lezártam ezt,de megsülök és meghalok :D most romantikázni akar Zai pukk :)*
|
*Leszállni? Esze ágában sincs. A dölöngélő fotel láttán mégjobban belecsimpaszkodik a hátba. És lássuk csak. A nőstény ugrik, a maci dől. Oldalra. Tehát ha megpróbálja rátenni a súlyát, talán ebből az oldalraesésből hasraesés is létrejönne. Ami ahhoz vezet, hogy nem lapítják ki..na, helyes.. tehát akkor súlyával előre dől, naizé..ezt ugorjuk. Zai a fához csapódik, amire szíve szerint elröhögné magát, dehát.. Mielőtt a maci beteríti, elrugaszkdova a kényelmetlen helyzetről puffanva ér talajt, s fürge léptekkel igyekszik kikerülni a grizli közeléből, hogy a nőstényhez mehessen* Héé, nőstény, élsz még?? Válaszolj!
|
//KM és Zai//
*A nagy medve követi a fiatal nőstényt,dübörgő léptek, ordítások,félelem ami körülöleli most az ösvényeket,talán néhányan a hegyi falkából hallhatják a medve agresszív üvöltését és marcangoló tekintetét.Zai oldalazva ugrándozik vissza a dombok felé,hogy a maci utánna mennyen,amikor is egy varjú áll közé és a medve közé.A barna kolosszus a szájából ömlő nyállal kapkod a szárnyas jószág felé,míg Zai megáll és oldalra dönti a fejét.Számára ez csodás mégis félelmetes látvány..Ekkor történik,hogy Valdó könnyedén ráveti magát a medve hátára...Jól célzott ugrás és az erős álkapcsok belekapaszkodnak a medve bundájába és húsűba.Az fájdalmasan felüvölt és négykézlábra ereszkedve dobálja magát jobbra majd balra,nem sok sikerrel,hiszen Valdó erős fiú :) Zaira lábai a földbe gyököreznek,úgy áll ott,mint egy ernyedt ruhadarad..Ekkor a Grizli újra két hátsó lábára áll és egy egyszerű mozdulattal a hátára vetné magát,hacsak Valdó nem ugrik le..ha nem ugrik le,akkor Zai rögtön ott terem és végre cselekszik a soknak nem mondható,de mégis teljes erejéből fejével a maci oldalának támad és megpróbálja az egyensúlyozó állatot oldalára dönteni.Ha ez sikerül akkor sem teljes a siker,hiszen a medve hadonászó kezével a kis nőstény felé csap,teljes sikerrel,aki egy fának verődik...*
|
*Morog, vicsorog, morog, vicsorog, ő a terület ura, övé az egész Birodalom, egy több tonnás vérengző fenevad aki egy pillantással legyőz mindent és mindenk.. álmodozását egy erős rántás szakítja félbe, elvesztve egyensúlyát bukfencezik az oldalára.. elszakad a fonál, egy pillanatra nem is tudja hol van és ki mit csinál. Lassacskán leesik neki, hogy most Zai a csali. Meglepve tápászkodik fel. Neem, ezt nem hagyhatja! Hisz mit fognak szólni az unokái.. az asszony kergetett el egy grizlit amíg ő hevert a földön..ekkora égést..különben is, mindenki a saját fejét fogja levenni, mert elcsatangoltak, akkor ne tépjék már ki a lábait azért, mert az örökös megsérül. Mert egy nőstény nem tudja megvédeni magát..nem hát..egy erős és bátor hím kell ide. Bár..bátor? Hát..egen, bátor!* ~Bátor vagyok nem félek bátor vagyok nem félek..~ *Izmai megfeszülnek, felvont ínnyel löki el magát a talajtól. Összpontosít, akár csak egy termetes őzgidánál..a cse(i)rkészés a mindene.. pontosan ugrik, ha a grizzli nem repül jobbra vagy balra, minden bizonnyal Valdó a hátán ér talajt. Körmeit fogait mindent amit csak tud mozgatni megpróbál beleváj/lyni a bőrbe/szőrbe, egyrészt hogy kapaszkodjon, és legyőzze tériszonyát..*
|
//Km és Zai//
*A két suhanc együtt rohan az életükért,Zai néha néha megbotlik,de szerencsére egyszersem bukfencezik a durva talajon...Újra képek jelennek meg fejében és színes játszadozó fények villannak fel pillanatokra körbeölelve a tájat,mik megállásra késztetik,vagy kanyarra.Nem ő irányítja saját magát..egy kis bokron át kanyarodnak le,s ekkor pillantják meg az ősvények allját.Se Valdónak se neki nincsen szerencséje,a medve követi őket,nem tesz le a könnyű zsákmányról.Nagy dübörgő léptekkel csörtet át a bozótoson.Mikor Valdó megáll és morogni kezdd,akkor a macika két izmos hátsó lábára áll és erős mancsaival hasítja a levegőt, megpróbálva Valdóra vetni magát..Ami valószínüleg sikerülne is,ha Zai hősiesen nem rángatná alrább a hímet a grabancánál.//amennyiben erre szükség van// Most a fiatal nőstény bugdácsol a medve előtt csalogatva őt maga után,messze Valdótól és a falkától..Anyuja ki is tekerné a nyakát,ha egy medvét vinni fel a területükre.Egyenesen belenéz a medve szemébe mely sárgán villódzik.A grizli hatalmas energiát érezve követheti a nőstényt,hacsak valami meg nem állítja..vagy valaki*
 |
*Vígan kocog. A völgy után végülis erre vezette lépteit, nem bánja. A hólavina már javában felolvadt köszönhetően a napsütésnek, ám az emelkedő ismét tele új, és ismeretlen szagokkal. Farkasok, hiúzok.. hím, nőstény, egy-két ismerős. Átugrik egy kisebb, az ösvényre dőlt fatörzs felett, s ügyelve lépteire lefékez a talajt éréskor. Vigyázni kell, könnyen legurulhat itt az ember. Eléggé meredek, nehéz járású, és hosszú.. tovább baktat lefelé, orra egyre inkább érzékenyebben fogja az ismerősnél ismerősebb szagokat. Az erdei falka területéhez közeledik, lassan, de biztosan. Régebben itt szoktak találkákat vívni Moonal, de már ez is megszakadt.. A talaj hirtelen vált egyenesre, mancsa alatt kettétörve reccsen egy ág, ám ez sem zavarja túlságosan. Immáron egyenes az út, nem meredek, még pár lépés és beérne a régi falkájának területére.. csak pár lépés.. szinte hívja, csábítja a dallamos szélzúgás..csak pár lépés.. megáll. Oldalra döntött fejjel mered a távolba, végül megrázza fejét, megfordul, s feliszkol az ösvényen, eltűnve a hegytető felé vezető kacskaringós úton.*
|
*Akela az ösvényekre lépett.A verébbel a szájában ment előre céltalanul.~Na,ideje haza menni.Bár már jó lenne ténylegesen tudni,hogy hol van az a haza...~Majd az ösvényeken keresztül távozott.*
|
*Lélekszakadva rohant. Mögötte a "vicsorgó" lavina. De ez a lavina már jócskán megfogyatkozott. Lassan de biztosan kezdett lemaradni. Asmának NAGY szerencséje volt. Már alig állt a lábán. Mikor a lavina teljesen megállt, lihegve visszanézett. A fáknak csak a csúcsai látszanak ki a hóból,s itt-ott, akár a tüskék, úgy állnak ki a letört fatörzsek a hóból. Az egyik ösvénynek annyi. Mostantól elég nehéz lesz a farkasoknak az erdőből a hegyekbe, vagy fordítva mászkálni. Így ő sem mehet már másmerre. Ha a legkönyebb úton aka visszajutni a hegyekbe, akkor bizony várnia kell tavaszig, vagy pedig neki kell vágnia mostantól a nehezebb, vészesebb utaknak is. Komótosan megy lefele az ösvényen az erdőbe.*
|
*Ahogy felkaptatott a hegyekbe vezető ösvény tetejére, megállt. Egy apró vonítást megeresztett, hátha hallja az, akinek szól. Hátha....Szíve hevesen dobogott, várta, hogy kap-e választ, vagy ami még jobb lett volna, megjelenik-e az, akit hív....Türelmetlenül lehuppant a fenekére, farka izgett-mozgott, és hangosan csörgette az avart. Parázsló szemeit az Árnyas Rengeteg fáira szegezte, hátha előlép a várva várt farkas*
|
*Megjelenik az ösvény alján. Felkapaszkodik egy-két lépést a meredek úton, majd megáll. Visszanéz. A köd gomolyog a hegyek lábánál, misztikusan beburkolva a tájat. Elmosolyodik. Egyre jobban tetszik neki ez a hely. De tulajdonképpen ez már akkor el volt döntve, mikor életében először járt erre, és megpillantotta Daemiát az ösvény tetején. Már akkor meg volt pecsételve a sorsa. Komótosan elindult fölfelé*
|
*Halj szuszogás, és léptek zaja hallatszik. A hím valami különös oknál fogva az erdőbe kényszerül menni. Östöne ezt súgallja neki, hogy nem hadhatja ki ezt a lehetőséget, így lépéseit egyre jobban megszaporázza. Ügyesen lépkedve megy le az ösvényről, egyenesen az erdőbe tartv, egy misztikusa édes illat csalogatására.*
 |
*Mosolyogva követi az előtte haladó fehér stépséget. Nagyon örül, hogy végre együtt lehet párjával, és együtt fedezhetik fel a környéket. Először ugyan még lassan üget, és el-el bukik, de nem engedi, hogy csusszon. Majd erőt vesz magán, és egyre gyorsabb ütemben követik egymás után puha mancsai. Majd immár vágtázva öveti a nőstényt...*
|
[295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
