|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:33 - |
A völgy zsákmányokban bővelkedik, de az éhes farkas jobb, ha éjszakára időzíti a vadászatot, mert a hatalmas nyílt terepen nincsen rejtőzködési lehetőség.
|
[546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
*"Ez jó lesz". Legalább egy "ügyes vagy", vagy valami. De nem, anyja büszkén indul előre. Csalódott fejrázás, látja bátyján is, hogy nincs éppenséggel felvillanyozódva a reakciótól. Küld felé egy bíztató mosolyt, mikor..* ~Megint mit csináltak már??~ *Fülei a hang irányába dőlnek. Szuper, megint falazhat a testvéreinek, akik nem bírnak ki egy utat nyugisan. Vágtában lendül anyja után, megelőzi, fürgén lesiet a domboldalon. Hangjára az apró állatok is elbújnak helyeikre, de őt ez most nem érdekli. Nyelve kibucskázik pofijából, mint ahogy ő maga is. Lihegve terül ki a fűben, farokcsóválva pislogva anyuja felé.*
|
*Shina nagyon lassan ment,maga se tudta miért akart távol kerülni a hímtől,aztán mikor Gin hangját hallotta maga mögött hátratekintett,de már késő volt,a hím belefutott,és a domboldalon végiggurultak... Shinának tetszett ez a móka,kölyökkorára emlékeztette.Viszont mikor a hímre tekintett,és anak megint komor arckifejezésére,megértett valamit.* Köszönöm,ez minden kérdésemre választ adott.* Mondta bájosan,és egy kedves mosolyt küldött a hím felé.Lassan feltápázkodott,és a hím fájós lábára nézett.* Csak nem beleléptél egy sünbe?? A kegyetlen vadászt egy sün tette el lábalól ... *Majd nagyot nevetett,de azért figyelte a hímet,hogy lássa annak reakcióját...ha az támadni akarna,lesz ideje hátraugrani....sajnos Gin volt az egyetlen,akinél nem tudta eldönteni hol a határ....*
|
*Fájó mancsa mellé helyezte fejét, és úgy aludt. De amikor meghallotta a nőstény lépteit fülelni kezdett, de szemeit nem nyitotta ki. Mikor Shina elment lassan felemelte szürke fejét. Szemével a nőstény után nézett, de tekintete alaposan megváltozott. Szürke tekintete, most valami másra váltott. Egy kis szomorúság is vegyült a semmi mellé... Kétségbesettség volt ez, és így nézett a farkas után.* ~Miért...? Ő mit ártott neked? Miért kell ez a bosszú? Talán boldog vagy?~*Nem, ő nem volt boldog. Felküzdötte magát, és piros vércsíkot húzva maga után vágátázott Shina felé. Nem tudja miért, de ő nem akart ilyen lenni. Ki akar térni a szürkeségből! De valami mindig közbelép. Még mindig a hold uralta az eget, avgy talán újra, mert a két farkas átaludta a nappalt. Gin sebére lépett, és összecsuklott. Mikor a földre került furcsa képek kezdtek derengeni előtte. //Szabad Lélek!! Egy kis kölyköt látott maga előtt, szemét sem nyitotta ki. Körülötte egy nőstény és egy hím farkas. A nőstény gyöngéden végignyalintott a kicsin, aki odadörgölte mamájához kicsit fejét. Gint ekkor valami furcsa melegség öntötte el. Nem tudta miért... Majd kezdett megvilágosodni előtte minden. Mancsát a két farkas felé nyújtotta.*Anya! Apa!*Hangja elhalt a fák között, és visszatért a valóságba. //Szabad Lélek// Döbbenten bámult maga elé, majd Shina felé. Újra feltápászkodott, és megint a nőstény felé futott. Aprókat nyögött, mikor vérző mancsára helyezte testsúlyát, de ez most nem volt fontos. Ám amikor egyre közelített a nőstény nem tudott lefékezni, és beléfutott. A két farkas bucskázott egyet, majd végre megálltak. Gin szomorkásan Shinára tekintett. Majd valami furcsa történt. Szája felfelé kezdett görbülni, és egy kedves mosoly terült rá.*~Hé, te ostoba, mi a fészkes fenét csinálsz?~*Próbált ellenállni, de kételyek közt bolyongott. Melyik oldalra álljon? A mosoly hirtelen eltűnt arcáról, és kétségbeesetten tekintett a holdra, mintha tőle várna választ, de az csak a nőstényre világított...*
|
*Mikor felkelt már kipihent volt.Először semmire nem emlékezett,de aztán emlékezete is visszatért.Kicsit csalódott volt,hogy a hím elment,de mikor felált,akkor látta,hogy a hím kicsit lejjebb pihen,a mancsa kicsit piros volt .....* ~Talán sünbe lépett? Annyira csak nem vak...~ *Észrevette a nyulat is,amit tagnap leölt,de nem ette meg,így bereggelizte minden egyes darabját.Ginre nézett,úgy látta alszik.Odasétált hozzá,és akaratlanul is beszélni kezdett hozzá.* Miért? Miért teszed ezt? Hogy tudsz ekkora fájdalmat okozni? Én szeretlek,kérlek mond el te mit érzel,hogy ne legyenek tévhiteim..... fáj a szívem miattad, ... érted *Könnyebb volt neki így,hogy végre kiöntötte szívét,észrevételei szerint a hím aludt,így nem várt választ,nem bírta sokáig nézni a hímet,tudta a hímnek miért vannak kécségei...* ~Túl sokat kérdezek a múltjárol..... ~ *Hirtelen hátatfordított Ginnek,és sebes léptekkel elhagyta a völgyet.Minnél messzebbre került szíve annál jobban sajgott.*
|
*Mikor a nőstény összeesik, mancsa hirtelen megindul, de megállítja magát. Lassan meg fog ilyedni magától, hogy lelke újra "felolvad". Kissé tétlenül tekint Shinára. Ittmaradjon? Vagy menjen? Képtelen eldönteni. Újra megrémül. Máskor ez nem volt neki kérdés. Őt nem fogják megtörni sohasem. Mégegyszer visszanézett, majd elfordult a fekvő nősténytól, és lassan ballagva megindult. de nem jutott sokáig. Egy pocsolyába tekintett. Az ő komor arca nézett vissza rá. Megrázta fejét, és mancsával belelépett a kis vízbe. Ám szemei a Holdat vizslatták, így belelépett egy sündisznóba. Mancsát azonnal felemelte, de nem jött ki hang torkából. Kénytelen volt lefeküdni, és óvatosan kiszedni fájó mancsából a kegyetlen tüskéket. A sün pedig örülve páncálja hatásának odébballagott. Ígyhát a hím nem ment el messzire...*
|
*Kicsit furcsálja a választ,és kérdezni szeretne,de ínyébe harp.* ~Nem lehet,énse örülnék,ha kérdezgetnének~ *Olyan erősen harapja a saját száját,hogy abból folyni kezd a vér...már nem ura tetteinek,gondolatainak,már régen aludt,pedig ráfért volna,eddig csak harcolt és futott,forogni kezdett vele a világ,majd minden elsötétült.Elájult.Hirtelen az összes fájdalma elszált,jól jött ez a kis alvás,bár ne mtudta mi lessz a hímmel,most bárki megölheti,de gondolatai eltompultak,csak feküdt és aludt.Ínyéböl pár csepp vér a földre csöppent,aztán már nem tudta mi történik vele,ezután már az álmok világába lépett.*
|
*Furcsa pillanat. Mikor a nőstény kérdez a hím szájára furcsa mosoly húzódik. Ritka alkalom, nem szokott mosolyogni, még gúnyból sem. Most sem tudja miért tette* Talán azért, mert mindenki ezt tette velem.* Jó is lenne, ha nem kérdeznél annyit! Még bajbakerülsz emiatt.*'Mintha érdekelne is ez engem.~*Próbálja elhiteteni magával, hogy nem aggódik a nőstény miatt.*~De ha nem érdekel, miért nem mondtad ki?~*Teszi fel magában a kérdést, de válaszolni nem tud. Nem akarja beismerni, hogy ő nem gyilkos, nem vérszomjas öldöklő... Csupán egy eltévedt lélek. Ha máshogy történtek volna a dolgok, most egy pajkos, és vidám hím lehetne, és a mostani komor arc helyett mindig mosolyoghatna. Titokban, szíve méllyén erre is vágyik, de a kialakult dicsősége ezt már nem engeheti. Az elforduló nőstény után néz, de nem tudja, miért tartja rajta mindig a szemét, de ha az nem nézi őt, akkor ez még nem gond.*
|
*Egy pillanatig öröm fogta el,mikor a hím azt mondta örül,hogy látja...,felkpja fejét,de csak komor pillantással találja szembe magát.A keserűség ismét kiül tekintetére.* Csak erre jártam. *Nem akrata említeni,hogy a tavacsától eddig menekült,mert a bűntudat üldözte.Majd ahogy az tőle várható .... Belenéz a hím szemébe,és kérdez * Miért? Miért csinálod ezt? *Szavait lehet a hím értetenül nézi,mivel elég halványan fogalmazott.Mondanivalójának célja,miért hidegül el a világtól,és más farkasoktól ,majd saját szavait korrigálni próbálja ...* Hagyd,nem akarom tudni,sajnálom,hogy mindig kérdezek .... *Majd elszégyeli magát,és pár percre hátatfordít a hímnek,méj levegőt vesz,emészti magát az előbbi miatt....*
|
*Fejét a földre téve, lekushadva figyelte, ahogy a nőstény felkel, és felé ballag. Legalább nem kell távolról meredni a szempárba. Ha ő idejött, azért ő is felkel. Hasáról lehullottak a hozzátapadt levelek, és a piszok. Komor tekintete a nőstényre szegeződött.* Én is...* Egy pillanatra megrebbent, hogy hogyan modhatott ilyet. Aztán azon kapta magát, hogy nem ura szájának. Ez bizony nagy baj. Mert ha ő enm ura, akkor csakis a lelke irányítja beszédét, és elmondhatja bármely titkát, és azt is, mi nyomja szívét. De nem, ő ezt nem hagyja, és visszaveszi az irányítást. Vagyis reméli, hogy sikerül...* Mi járatban avgy errefelé?* Nem érti miért szólal meg, de legalább nem mond semmi rosszat. Azért, hogy ne tűnjön érdeklődőnek szemével semmitmondóan néz a nőstényre, amin szintén megcsillan a félhold sugara. Szemei oylan mint bundája. Szürke, de mégis szépséges, viszont komor, és magányos...*
|
*Csak feküdt és nézte a hímet .... ,de nem bírta sokáig ...* ~Oda kell mennem,ezt én nem bírom ki!! ~ *Felált,és félénk léptekkel elindult a hím felé,szíve dobogott fejét leszegte,nem akarta látni a hím reagációját.Majd mikor már majdnem ott volt mellette leült.* Szia ,örülök hogy látlak. *Mondta félénken,szavaiba riadtság volt,pedig nem a hímtől félt,hanem a attól amit az mondhat ... A hold megvilágította bundáját,és szeme is felcsillant a fényben.Várta mit tesz,mit mond a hím,és csak remélni tudott.*
|
*Nem, ő nem utálja a nőstényt, ő nem utál senkit se... Csupán gyűlölni tud, de ezt enm érzi Shina után. Csupán próbálja megérezni, hogy a nőstény hogyan tud így turkálni lelkében. Olyan furcsa számára ez a farkas. Gyöngének tűnik, de mégsem az. Különleges... Amikor észreveszik állja a pillantást, és próbál kutatni Shina gondolataiban, de nem siekrül neki. Csalódottan néz utána, és szeme a bundán marad. Nem látta a könnyet, de sejtete, hogy Shina nem ivott. Amikor lefeküdt és őt nézte próbálta állni a pillantást, de félt, hogy ő helyett Shina fog kutatni tudatában, és ettől igen félt. De most nem tudott felkelni és tovább állni, valamiért ittragadt. Szemét se tudta levenni Shináról, nem értette miért. De hogyha nem, hát nem erőlteti. Hát állja a szemeket, dacolva azzal, hogy lelkét újra megtörik. De azért ő is próbálkozik, hátha beleláthat a szempáron keresztül a nőstény gondolataiban. Erősen koncentrál, de csak szomorúságot érez, de nem tudja miért...*
|
*Nyugodtan evett,de ekkor a szélnek köszönhetően /ami elég nagy a völgyben/ megérezte a hím szagát.Felkapta fejét,és a szag irányába nézett.Meglátta Gin kémlelő szemeit,mélyen belenézett,de sammit nem látott benne ....* ~Vagyis ... szerintem győlöl engem ~ *Shinának ez a zérzés jobban fájt mint bármeik seb,úgy érezte,mintha megszakadna a szíve.Gyomra még korgott,de egy falat se ment le a torkán.* ~Miért fáj ennyire? ... ~ *Kicsit gondolkodott...* ~Mert tetszik nekem,de ő útál,remek Shina,ezt is elrontottad.~ *Megpróbálta tekintetét levenni Ginről,felált,és arrébb sétált,de nem ment el,a nyulat sem vitte,már nem is érdekelte az evés.Lehajolt egy pocsojához,mintha inna,de csak egy kósza könnycseppett ejtett el,aztán parancsolt szívének,pofájárol eltűnt a szomorúság,vagyis ő ezt hitte.Lefeküdt és a hímet nézte.*
|
*A szürke árny újra megjelenik és a fák között cikázik. Érezte a tavacska felőli vérszagot, de ő most nem harcolhatott. Nem baj, majd máskor küzd. Most úgyis rosz lett volna, hiszen akkor lelke gyöngébb lett, és a hím könynen tudta volna irányítani, és a harcban csupán nyers erejét használta volna, pedig ahhoz ész is kell, és ha akkor hipnotizálták volna nem tudott volna ép ésszel gondolkodni. Mivel erre még nem járt elhatározta, hogy felfedezi ezt a környéket is. Amikor viszont érzékeny orrába jutott az ismerős nőstény szaga felhúzta ínyét, és kivillantotta agyarait. Miért kell neki mindig összetalálkoznia vele? Annyira felkavar mindent. De most inkább nem leplezi le magát, ha a nőstény tudni akarja ittlétét majd rájön egymaga. Bár nem volt éhes, azért a nyúlra beindult nyáltermelése, de nem akart lealacsonyodni a lopósok szintjére. Bár a völgy oylan volt, mint egy pusztaság, azért akadt egy dús bokor, bár azon is már sárgultak a levelek, de egy kopárabb fa is akadt mellette. Az ezüstös farkas azoknak takarásába feküdt le, és szürkés tekintetével nézte a nőstényt. Kíváncsi volt mit akar, bár nem szeretett kémkeni jobb dlga nem akadt...*
|
*Gyorsan kapkodta a lábát,messze akart kerülni a tavacskától,bűntudatot érzett ,és éhséget.A völgyben még voltak nyulak,így a szaguk erre csalta Shinát.Elrugaszkodott,izmai megfeszültek,teljes erőböl kapta el a nyulat,erős álkapcsával kettéharapta a torkát.Körülnézett,senkit nem látott,nem vitte fedezékba a zsákmányt,annyira éhes volt.Sebei már gyógyultak befelé,így nem félt még egy csatától ..... Mármint attól függ ki lenne az ellenfele.Gyorsan evett,a legjobb részekkel kezdte...*
|
*Nesztelen léptek, kecsesen ringó gyorsaság, vöröses bundájába belekap a szél, mélyvörös íriszei kitágulva pásztázzák a dombról a nyílt terepet. Hát természetes, hogy Tia az. Messzebb szarvascsorda legelészik, fogalma sincs, hogyan kerülhettek ide, de az biztos, hogy elérhetetlen zsákmány. Egyedül, nappal, nyílt terepen.. Titokban Alecto-t lesi, hisz meg lett ígérve, hogy visszatér. De sehol senki..még Shadow se, vagy egy őr, valak.. nocsak. Pillantása megakad egy hófehér folton. Elmosolyodva lendül vágtába, észrevétlen fékezve le a kiszemelt mellett* Corle.. - Üdv, Tia *Hangzik a mormogó válasz. A fehér hím, hasát a földhöz nyomva, párszáz méter távolságból szemléli a legelésző húsokat. Éhesen megnyalintja pofáját. A nőstény is elpillant az irányba, tényleg régóta nem ettek. Senki sem végzi a feladatát.. de ketten?* Elbánunk velük. Simán. *Mintha gondolatokban olvasna, érkezik ismét a rövid, mély válasz. A fehérség mocorog egy keveset, kissé talán maga sem hisz szavainak. Megnyugtatásra vár* Hát persze, Corle.. *A kimért szavakra apró bólintás érkezik. Ám már három szempár legel a vacsorán* Mi a terv, főnök? *Csendül fel az inkább cincogásra emlékeztető hang, ahogy szürkés bunda simul a vöröshöz. Két oldalról fehérség.. Tia széles mosollyal pillant a két, reménnyel teli szempárba* Rendben, Honey, te bal oldalról lopakodsz. Corle, te hátulról, középen támadsz. Enyém a jobb oldal. Melyiket szemelted ki? *Feketés orr nyomódik a vezér pofijához, a hím, szavait méginkább lehalkítva zárja látókörébe a termetes állatot* Nagyon a közepén van. Védik. Biztos, mert sebesült. Ha menekülniük kell..hátrahagyják * Kizárt! *Érkezik a másik oldalról az ellenkező suttogás. Honey, bekapcsolódva a beszélgetésbe bök fejével a többiektől elkülönülve legelésző felé* Az ott, sokkal jobb.. el van különítve, tehát nem fogják megvédeni, gyenge, de van pocakja *Morcos pillantás a hím felől, de a két tűz között fekvő nőstény óvatosan felemelkedik. Hangja tiszteletet parancsoló, mégis nyugodtan cseng* Nem. Az lesz ott, a bal szélén. Nagy, de bízzatok bennem. Menekülésnél hátramarad. A cél, hogy ne tudjon semerre se menni, csak előre. Mindenki maradjon a helyzetén, semmi esetre se térjen ki: bal oldalt, jobb oldalt, és középen. Ha elszakad a többiektől, én beállok elé, feléd terelve, Honey. Így valószínüleg meg fog fordulni, és a tétovázása alatt Corle leteperi. Ha megpróbálna kitörni.. *Szavai elakadnak, nyel egyet, fejéből kizárja a zavaró, rossz gondolatokat. Hárman vannak..* Nem lesz semmi baj. Vigyázzatok magatokra *Hasa súrolja a földet, ahogy némán elindul, ahogy megbeszélték, jobbra, hogy majdnem beleolvadva a fás részbe haladhason némán előre. A többiek is elfoglalják helyüket, ezzel alkotva V alakot. Corle erőt gyűjt, végül felugorva helyéről lendül vágtába, a két nősténnyel egyetemben. Lihegésük belevész a feltámadó szélbe, a leghátul álló szarvas kapja csak fel fejét, riadtan fogva menekülőre a dolgot. Társai is ezt teszik, ám ahogy Tia mondta, a kiszemelt a hátramaradottak közé került. Lassan szedi lábait, de agancsai annál élesebbek. A hosszútávú üldözés után kimerülve lassít, de Corle még mindig nem tudja utolérni. A vörös nőstény töpreng, majd kitörve helyzetéből, megnyújtott ugrásokkal vág be a zsákmány elé, ki lefékez, s tudva, hogy veszély van mögötte, Honey felé indul, hogy kitörjön a háromszögből. A nőstény hamar feleszmél, a fehér nőstény is betér, elzárva a menekülésre használt utat. Corle rugaszkodik, s ugrik, az oldalt célozva meg, fogai a húsba mélyednek, fájdalmában ugorva egyet hátrarúg. A pata a szép ívben repülő Tiát söpri el az útból, ki hátrafelé repülve puffanva ér talajt, s jócskán gurul egy ideig, majd zavartan néz körbe. Honey a magáról lerázó hím felé mutogatja szép kis agancsait, fenyegetően, társai hátra se nézve rohannak veszettül. A fehér nőstény kapcsol leghamarabb, becélozva a mellső jobb lábat kap oda, ám mielőtt a felé forduló fejdísz eltalálná, kiszökkenve oldalra mélyeszti fogait a kiszemelt lábba. Fogsora csattava zárul, morogva próbálja egyensúlyából kibillenteni a vacsorát, amire még Corle is rásegít. Becélozva a riadtan ficánkoló állat véres oldalát mélyeszti fogait a húsba, a vér íze elbódítja, de nem fogják tudni sokáig féken tartani a riadt állatot. Tia végül nagy nehezen összeszedte magát, kavargó fejjel lendült neki váratlanul a toroknak. Állkapcsa határozottan zárult, a feldőlő szarvas alól elszáguldó Honey elégedett pillantással néz végig a testől eltávozó hímen, a torkot szorongató vezérén, és az erőtlenül rúgkapáló áldozaton. Az állat még kűzd egy kicsit, végső elkeseredettségében próbálva lerúgni magáról a nőstényt, ám a határozott fogak nem engednek. Feladva a harcot lazul el, s áttér a nyugodalmak völgyébe. Eközben Tia a nyakat szorongatva, üveges tekintettel élvezi a rég ízlelt vérrel keveredett hús ízét, a holt nyakán végigfolyik saját, kicsorduló vére, végül még egy utolsó, végső szorongatás, és a gyilkos hátrébb lép. Lenyalva pofájáról a vért, elégedett pillantásokat vet a zsákmányra, majd a fáradtan ziháló többiekre. Egy ideig még kapkodva szippantja az oxigént, végül határozottan megszólal* Vigyük az odúba. Segítsetek! *Átszökken a lény felett, hátulról ragadva meg a nyakát, s húzni kezdi. Corle a mellső lábakba mélyeszti bele fogait, példáját Honey is követi. Hárman kezdik húzni az odú felé zsákmányukat..*
|
*Egy mosoly. Nem túl széles, nem túl halvány. Angyalpofi.. na, nem fogja egykönnyen elfelejteni a hímet, az biztos. Az egyre távolodó alakot figyeli, s mikor eltűnik szemei elől, még sokáig bámul utána. Ebből az állapotból csak egy gyenge széllöket ébreszti fel - ideje menni. Füleiben még tisztán cseng Alecto ígérete, hogy visszatér.. felsóhajt, s megfordul. Úgy legyen. Későre jár. Lassú léptekkel indul meg vissza, az odú felé, hol talán várja családja. Kölykei, és..párja. Már ha ő ott lesz. Még mindig rossz előérzete van..lehet, hogy csak Zaira érkezett vissza. Gondolatai visszatérnek a hímhez, s rajta jártatva agykerekeit tűnik el nesztelen ügetéssel a fák között*
|
Megyek....*ismétli enyhe bizonytalansággal, de aztán újra csak a farkát csóválja. A körbepillantásra maga is úgy tesz, bár kicsit meglepődik, mikor ilyen bizalmas információt közölnek vele... Meg kicsit nem is.*Éjjel, ide. Értettem, főnökasszony.*biccent vigyorogva, majd hátrál néhány lépést.*Még viszont látjuk egymást, angyalpofi.*néhány ugrás, majd nagyságához mérten nem túl gyorsan, de azért megfelelő sebességgel elüget az Ösvények felé, majd onnan le, vissza a Dombságba. Talán onnan is el... De a nőstényt már képtelen kiverni a fejéből. Talán ezért is válik olyan jó kedvűvé, míg halad elfele a biztos tudattal, hogy még visszatér.*
|
Győztem.. *Viszonozza a biccentést, diadalittas vigyorral gördül le Alectoról, kirázva bundájából a koszt. Mély sóhaj tör fel belőle, amint mancsait nyalogatja, ám a felé intézett szavakra meglepve kapja a hím felé pillantását* Mész? *Meglepődött, talán keseredett kérdés, bár a válasz egyértelmű. Hát igen, aranyos hím.. Na, de ő vezér. Őr..mindkettő...ceh..zavarodottam megrázza fejét, ismét a büszke tartás, mélyen bólint* Menj.. jól is teszed. Ha bármikor visszajönni lenne kedved.. *Körbenéz, nem leskelődik-e erre bárki. Most bizony olyan infot fog átadni, ami miatt leszedhetik a fejét..* Ha jössz, sose gyere nappal. És mindig ide gyere, ha nem akarod magad cakkosra tépetni. *Kacsintás, majd hátrébb lép, elpillantva a völgy másik oldalra felé. Várni fog rá? Talán..*
|
*Nos, termetes méreteinek köszönhetően nem nyerne gyorsasági versenyt, így ugrása enyhén célt téveszt. Már érkezik is rá néhány kilócska, amire rövid morrantással felel, de nem ellenkezik. A hátára hemperedik, és enyhe, gyengéd pofozómozdulattal nyúl ki a nőstény pofája felé. Inkább csak játékosan, ahogy eddig is. Megtehetné, hogy egyetlen mozdulattal lerúgja magáról Tiát, no de... Mégiscsak egy nőstény.*Győztél.*biccent vigyorogva, majd óvatosan oldalára fordulva teszi magát szabaddá, márha a nőstény nem kapaszkodik erősen*Ha megengeded, távoznék is*löki magát talpra, majd bundáját kirázva függeszti várakozó pillantását az "Őrre". Nem, nem csalódott. Kicsit sem.*De ne reménykedj, még visszatérek.*teszi hozzá incselkedve, farkát újra meglendíti, míg a nőstény látványát iszogatja*
|
*Az orronnyalintásra elvigyorodik, és töprengésbe is merülne, mikor fülébe vág a hang.. * Ne hidd, hogy nem foglak.. *Dacosan felemeli fejét. El tud ő kergetni fél manccsal is egy ilyen..ilyen..ilyen..ilyen hímet. Készenlétben állva hegyezi füleit, na de most gonosz lesz. Igen, nem hagyja magát. Amint Alecto mozdul, hogy ismét a földre döntse, harmadszorra, már szökken is félre, így próbálva meg kitérni a hím útjából. Gyorsaságára bízza magát, talán van olyannyira fürge, hogy ha sikerült a félreugrás ő vethesse rá magát a hímre, szolídan, kissé gyengén ugyan, de nem célja a továbbsiklás. Szeretne Alecton maradni, hogy a földhöz kényszerítse, mozdulatlanná téve, rajta fetrengve. Ami nem biztos hogy összejön neki, de próba szerencse.. ha valamilyen okból mégis a földön köt ki, megadó pislantásokat ereszt meg*
|
[546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
