|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:35 - |
Az Árnyas rengeteg égig érő fenyőfái közé alig férkőzhet be a napfény. Ideális terep a vadászatra, de zsákmányban nem bővelkedik, csak pockok és mókusok tévednek errefelé.
|
[896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Mérgesen és idegesen morog a pimasz nőstényre, de amikor az végre behúzza farkát morgása alábbhagy. Szemével követi a farkast, és a nyúlhoz cammog, amely még mindig halottan fekszik a földön. Agyaraival felemeli a húsánál, és odébbviszi, egy nagy fához. Megkerüli a fát úgy, hogy Shina ne lássa. Leheveredik a fához, és elkedz csámcsogni a sovánka nyúl húsán. Bár Shina már tele van, azért megérezheti az ínycsiklandozó hús szagát, és összefuthat szájában a nyál a cuppogásokat hallván. Miután Gin tökéletesen elrejtette magát nem is zavarta, hogy Shina is a közelben van. Alaposan rágcsálta a csontokat is, miután a hússal végzett. A fehér havon látszódott merre ment, a vérnyomok által. Erős agyaraival könynedén harapta el a nyúl csontjait, és élvezettel rágódott vele. Agyarai kegyetlenül tépte a tetemet, a nyúlból csupán már csak a húszafatok látszottak ki.*
|
| *Még morog magába pár dolgot,és halja mikor Gin megöli a nyulat.Viszont mikor az elő ugrik megrémül,de az csak a pillanat hatása.Felpattan állásba,hátrál,hátracsapja füleit,bár nem támadó állásba áll.* Én mit képzelek? *Fúj dühösen.* Te parancsolgatsz itt nekem! Az hogy morgok,egy dolog,de te meg is támadsz....*Gin 2x nagyobb,és erősebb a már amúgy is kifárasztott Shinánál,és a nőstény fél is tőle,nem is kicsit.* ~Legszívesebben megmondanám neki,hogy sajnálom,és fülem farkam behúzva hátrálnék előle,de ez a lenézés is sok már...bár ha csatátvesztek lehet az rosszabb....Mit tegyek? ~ *Még emlékezett milyen élesek Gin agyarai,és nem szívesen találkozna velük ismét,ha belegondol nyaka még mindig szokott fájni,pedig már begyógyult a seb.* ~Akkor Gin majdnem megölt engem..~ *Végül farkát hasa alá húzta,fejét majdnem a füldre tette le,és agyarait se lehetett látni töbé,a teljes tisztelet jelét mutatta.Pofáján pedig megjelent a "Kérlek ne bánts" nézés,ha a hím békénhagyja arré megy,és ledől egy fa tövéhez,ahol szélcsend van,és kiszedegeti talpáből a tüskéket.Ha a hí mbelekapna,akkor halk nyűszítés hagyná el torkát.*
|
*Amikor Shina ellenkezni akarna, kivillantja agyarait, és a nőstény felé ugrott, de nem sebesítette meg. Türelmetlenül figyelte Shian minden mozdulatát, és mintha direkt, megeresztett egy hangosabb morgást, amiért a nyúl hamarabb ugrott meg, és a nősténynek kicsit tovább kellett futnia érte. Amikor elérakta vicsorogva tekinett Shinára, miután morgott. A nyúl felé kapott, agyarai mélyen belehatoltak a meleg húsba, és megfolytotta az állatot. Az már nem lélegzett többet, vörös vére pedig bepirosította a hófehér havat. De nem törődött nyúllal. Shian elé ugrott, agyarait kivillantva.* mit képzelsz magadról? Ne pimaszkodj velem! És még rám is morogsz?* Fülei lelapulnak, nyakán felborzolja szőrét, agyarait kimutatva morog. Farka lefelé lóg, görbe és hajlított, a lealacsonyítás jeleként. Bizony, nem jó, ah felhúzzák, és nem fél megtámadni Shinát sem. *Vigyázz a szádra!* Mondja, és addig morog, amíg a nőstény tisztelet jeleként be nem haljítja farkát lábai közé. Ha nem hajlandó megadni a kellő tiszteletet bizony alaposan megtépheti...*
|
*Az igazat megvalva megied Gintől,főleg kegyetlen tekintetétől.Amint meghalja a hím szavait kirázza a hideg,és ha tudna elsápadna.Mikor Gin felé kap,gyorsan elugrik,füleit hátracsapja,és kivillantja fogait.idegesen morog rá.* Ne parancsolgass nekem! *Hátrál pár lépést,inkább védekező állásba vált,majd mikor a hím csattogtatja agyarait elindul a szag irányába.Szinte magába,de mégis hangosan,akinek jó a füle halja.* Mit képzel ez magáról,parancsolgat mint valami főnök...*Még egy kis morgás,majd csendbe marad.Most dühös,ezért tudja meg kell nyugodnia.Csak most tűnik fel neki,alig áll a lábán,de ez nem érdekli.Egy töves bokron kell átkelni,és ott a nyúl...kicsit lelapul,és elindul befelé a bokorba,a sok kis száraz töske felsérti a lábát,de most fonosabb dolog érdekli.Mikor végre átér a bokron lelapul a hóba.Kicsit messze,de ott a nyúl.Vesz pár mély levegőt,erőt gyűjt.* ~Ha megint elzavarnám tuti Gin széttépne....,de vajon hol van ő?~ *Elhesegeti a gondolatokat,izmai megfeszülnek,és vad vágtába indul.A nyúl menekülőre fogja,de Shina elgáncsolja,és megfogja a nyakánál,de nem öli meg.A nyúl sokkot kap,és nem mocorog sokat.Shina körülnéz,és megpillantja Gint.Odaüget hozzá,leül,és leteszi a még élő nyulat,aki ilyedségében nem fut el,hanem tetteti a halottat.Düh van szemében,ami elég ritka nála.Belenéz a hím szemeibe,majd tesz pár lépést oldalra,és leül,háttal Ginnek,és a lakomályának.Csak egy halk morgást enged ki magából.*
|
*Amikor közeledni látja a barna pontot Shian felé fordul, és lenéző pillantással emelkedik a nőstény felé.* Nincs szükségem a magadfajta segídségére!* Szemei lenézőek, és megvetőek...* Én nem utállak téged. Én mindenkit gyűlölök...* Mondja rideg hangnemben.* De... Ha enynire unatkozol, hogy engem üldözöl egyfolytában kíváncsi lennék a vadásztudásodra* Kegyetlen fény csillan meg szemében.* Na gyerünk, menj! Vadászd le nekem azt a nyulat, amit az imént ilyesztettél el!* Hnagaj nem tűrt ellentmondést, és hogy nagyobb hangot is adjon kijelentésének Shina háta felé kapott, csak úgy, hogy a nőstény felpatanjon. Nem érdekelte, hogy hulla fáradt, meg akarta ismerni, hogy hogyan vadászik. *Na gyerünk, úgyis ráérsz!* Megcsattogtatja agyarait, hogy jobban ösztökélje Shinát, itt bizony nem lehet választani...*
|
*A hím csak szalad tovább.* ~Vajon minek vagyok én itt,mintha láthatatlan lennénk...~ *Feláll,és nagy erőfeszítések árán,de utoléri a hímet.Legszívesebben szétterült volna a havon,de,az rossz fényt vetne a már amúgy is megalázó hírnevére,ezért leül.Mély levegőket vesz,majd lassan beszélni kezd.* Sajnálom,....sajnálom,hogy megzavartalak vadászat közben,nem volt szándékos.Most segíthetek valamiben? *Kicsit kérdőn néz a hímre.* Légyszives ne haragudj rám. *Kéri szívmelengető hangon.* ~Útálom,ha útálnak.~ *Gondolja szomorúan.A nőstényt anyira nem érdekli a zsákmány tele a hasa,ezért nincs semmi baja.*
|
*Ő csak vágtat tovább, teste hosszan nyúlik, mancsai biztosan hatolnak a hórétegbe, ahol könnyedén rugaszkodnak újra el egyre nagyobb lökeket adva. A hím szinte észre sem veszi a másik farkast, csupán füle moccan el a hang irányába. Mikor az majdnme beéri próbál gyorabban galoppozni, mintha versenyezne vele. Régóta űzi már ezt... Verseng a széllel, a hóval, az esővel, és mindennel az égvilágon, de a legnagyobb kihívás egy mésik farkas számára. De Shian nem bírja sokáig. Lenézően hátratekint, amikor a nőstény lemarad, de ő megy tovább. Shina számára úgy tűnik, hogy nem is áll meg, mert már számára nem látszódott a szürke kis pont. Ám Gin lassítani kezdett. Utolérte Shinát, és a vele száguldó pelyheket is, büszke volt magára. Jó kondícióját ezeknek a szokásos futásoknak köszönhette. Amikor megállt kicsit tétlenül néz hátra, vajon visszamenjen-e, de úgy dünt, hogy Shian majd utánajön, ha akar valamit. Ő addig fontosabb dologgal van elfoglalva. A levegőbe szimatol újjabb zsákmány szagát keresve...*
|
*MInden erejét össze kellett szednie,hogy utolérje a hímet,de az nem lassított.Már a sarkábn volt,mikor az begyorsított.A nőstény fejében megfordult,hogy megáll,és feladja,de valami nem hagyta.Izmait mégjobban megfeszítette,és hosszabbakat lépett.A hó is hullani kezdett,és Gin nagyon elemében érezte magát.Shina teljesen ledöbbent mien gyorsan tud menni a hím.* ~Soha nem érem utol....~ *Gondolta idegesen,de ezek után már nem érezte fáradtnak magát,ő is gyorsított,és már majdnem fej-fej mellett haladt a hímmel.Ha az végre hajlandó megállni,akkor ő is lassít,de ezt a tempót nem bírja sokáig.* Kérlek,állj már meg,sajnálom.... *Próbálja elmondani két levegővétel közben,majd hirtelen lefékez,és teljesen megáll.Leül és szaporán veszi a levegőt.* ~Nem vagyok már jó formában~ *Ideges,és a talajt nézi..* ~Régen még a sasokat is lehagytam,most meg ez a kis táv is kifog rajtam~ *Vesz pár nagy levegőt,összeszedi erejét,és kicsit félénken felnéz,vajon a hím megállt e.*
|
*Már azelőtt tudta, hogy Shina követni fogja, még mielőtt a hangok megszólaltak volna fejében. Mérgesen megrázta fejét, és úgy tett, minha nem is hallaná. Lépései egyre gyorsabban lesznek, majd átvált ügetésbe, aztán vágtába. Szemei összeszűkülnek a csípős széltől, de élvezi, ahogy bundájába belecsípett a szél, és megrezegtette szőrszálait. Bár mancsai szinte már jéggé fagytak, nem is érezte őket, keményen érintette őket a talajhoz. A hó százfelé szállt, ahogy vágtatott, és szőrszálai között is megbújt pár pehely. A hirtelen hideg csípésektől csak még gyorsabban galoppozott. Aztán elkezdett hullani a hó is. Bár még csak kicsiny hópihék, de vidáman szállingóztak a lent lévő társaik felé. Gin pedig ettől csak gyorsabb lett, mivel bundájába mégtöbb hideg kis pehely férkőzött, és érzékeny bundájához ért. Élvezte a vágtákat a hóban... Önfeledten versengett a pihékkel, teljesen megfeledkezve arról, hogy az előbb pont Shinát akarta lehagyni...*
|
Héé!Várj meg!Úgyis elkaplak!*Kiáltja kislányos komolytalansággal és loholni kezd Gwin után,fel a csúcsra.Gondosan kerülgeti a néha útjába eső nagyobb sziklákat.*Nincs esélyed!*Neveti miközben egyre közelebb ér a hegytetőhöz.*
|
*Felnéz a csúcsra és megpillantja a fehérséget.*Hát, ha az a fehér ott hó, akkor rendben.De ezt csak egy módon deríthetjük ki.*Megrázza a bundáját és tesz pár lépést előre.Sessyre néz.*Kapj el!*Elkezd futni vidáman fel a hegytetőre.*
|
Én is jól aludtam.*Szemei felcsillannak a kérdés hallatán.*Hát,az a hegycsúcs ott szembe nagyon gyönyörű.*Féjével a hegytető felé bök.Mikor Gwin meghemperedik elmosolyodik.*~Mint egy kölyök.~*És mosolyodva várja a választ,reménykedik közelebbről megtekintheti a hegytetőt.*
|
*Óriásit ásít,majd nyújtózkodik.Észreveszi Sessyt.*Jó reggelt Sessy! Hogy aludtál?Én egész jól.Mostmár viszont tanácstalan vagyok.Hova szeretnél menni? Nekem momentán mindegy.*Körbenéz, és meghemperedik a földön.*~Erről már le kéne szoknom.Eggyáltalán mire jó?Csak koszos leszek.~
|
*A madarak zenebonájára ébred.Fejét felemeli,igen még Gwin mellette van.Lassan fölkel,nyújtózkodik,majd leül és elmereng a tájon,az óriás fák mögött ,megpillantja a hegytetőt hosszasan bámulja,a hófödte hegycsúcsokat.Majd Gwinre pillant.*~Nem,nem ébresztem fel.De olyan gyönyörű az a hely...~*Majd csendes léptekkel tesz pár lépést,de megtorpan.Lelkiismerete vissza rángatja,újra lecsüccsen és messziről csodálja a szép hegytetőt.*
|
*Felriad amikor Sessy melléfekszik, de ez a kedvesség jól esik neki.Fejét kinyújtott lábára fekteti és régi lakhelyén mereng.*~Ott sokkal hidegebb volt és ott is összebújtunk melegedni.Este nem jó aludni, régen ez volt a vadászat órája.De úgy látszik, hogy itt ez másként van.De nem baj, majd megszokom.~*Szeme lassan lecsukódik, és Gwin mély álomba zuhan.*
|
*Végre megérkezett az árnyas rengetegbe.Miközben Gwin kiássa az őz maradványokat szemei lassan felkúsznak a magas fák törzsein.Majd kedvesen rámosolyodik Gwinre,mikor megkínálja Sessyt.Elkezd enni,mire jóllakik,már szürkül az ég.Homály lepi el a tájat és Sessyt hamar elnyomja az álom,szorosan fekszik Gwin mellett,hogy jó meleg tartsa magát és társát,hiszen az éjszakák egyre hidegebbek.*
|
~Hát igen, Újra itt.~*Kiássa az őzet, megszaglássza és Sessy felé fordul.*Gyere, egyél nyugodtan.Én nem vagyok éhes.*Leheveredik a tetem mellé.Kissé elbóbiskol.Feje a mancsán, szeme lehunyva.A szőre már egy kicsit kiszos.*
|
*Felkelt,majd elkezdett falatozni a zsákmányából.Kiette a belsőségeketés még egy lábat is elropogtatott.Majd munkához látott,lyukat ásott és belefektette prédáját.Rákaparta a kiásott földet.Nem fedte le teljesen az őzet, de Gwinnek ennyi is elég volt.*~Ténleg finom volt.Azt hiszem visszamegyek oda, ahol az a két nőstény beszélgetett.~*Nyújtózkodott, majd elindult az erdei facsomó felé*
|
*Amint megérkezik észrevesz egy őzbakot*~Azt hiszem , ez finom lesz~*Lassan , óvatosan közeleg az őzhöz, majd hirtelen kiront . A bak megijedt , de nem futott el , hanem agancsával a farkas felé bök.Gwin kikerüli és az oldalának ügrik.Zsákmánya vállát csúnyán felsértette , de az is odébblöki az agancsával .A nőstény még egy próbálkozásképp az egyik hátsó lábába akar az őznek harapni , ami sikerül .Sikrén felbátorodva a másik lábába is beleharap , és a bak elesik.*~Apuék is így csinálták.~*Aztán ügyesen elkapja zsákmány torkát , majd elharapja.Amint az őzbak kiszenvedett , Gwin melléfekszik pihenni , mivel a küzdelem nagyon kifárasztotta.*
|
*Selly az árnyas fák sűrüjében sétálgat,kezdi megszkni az új környezetét.Ám,jirtelen valami furcsa szag üti meg a nóziját...valami olyan szag ami az otthonára emlékezteti...valami ismerős...nagyon ismerős szag.*~Sandy!~*Gondolja.~Hogy kerülhetett ide!Ó,tesó bárcsak megtalálhatnálak!~*Ekkor elhatározza bármi áron megtalálja a (kis)hugát.Nem tartja őt vissza már semmi,se farkas,se hiúz...de egy valami mégiscsak közéjük állhat!...Selly már megint éhes.Úgy dönt ennivaló után néz.Nem kell sokáig keresgélnie,egy mosómedvét pillant meg amint a bokrok sűrűjében próbál elrejtőzni a préda szeme elöl.Egy gyors szempillantás alatt előugrik a bokorból és megragadja a félelemtől megdermett állatkát.Jót falatozik belőle.*~Hol lehet Sandy?~*Majd elügetett a fák mellett és folytatta huga keresését...*
 |
[896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
