|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:35 - |
Az Árnyas rengeteg égig érő fenyőfái közé alig férkőzhet be a napfény. Ideális terep a vadászatra, de zsákmányban nem bővelkedik, csak pockok és mókusok tévednek errefelé.
|
[896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*A két nőstény felé lopakodik. Mivel lopakodásban a legjobb így szinte teljesen láthatatlan, és valószínűleg nem veszik észre. Lehasal az avarba olyan óvatossággal, hogy az alatta lévő levelek reccsenése meg se hallatszott... Nem akart beleavatkozni, de nem mert elmenni, se, hisz akkor biztosan észrevennék, ha most elindulna... Nem szeretne hallgatózni, de nem tehet mást...*
|
*Nem vagyok jó anya..álmaimban még mindíg visszatér a kölykök segítségért könyörgő vonitása...*ekkor kissé könybelábad a szeme.*de ellenben rettenetesen szeretem Darkmoont...Nem tudom mi legyen,ezért kértem tőled tanácsot
|
*Elgondolkodva néz Risszora. Sok minden eszébe jut... De mielőtt tanácsot adna fontos tudnia, hogy Risszo hányadán áll a dologgal... Aszerint talán helyes tanácsot adhat neki...*Te mit szeretnél?*néz komolyan Risszo szemébe, szemében aggodalom és kíváncsiság csillan*
|
*kicsit zavarban van..nem is zavarban..érzi,hogy Daemiával valami baj van..fél attól a kígyótól ami természetes is,de Daemia utáni szerete nem rettenti vissza,ha az életéven fizet is!*Kölyköt akar..kölyköt..és...ez megrettent..Én nem voltam jó anya..meghaltak a kölykeim régen,és ő ezt nem tudja,..nem tudja milyen rémítő ez nekem!Szerinted mit tegyek?
|
Te nem hibáztatsz... Legalább te itt vagy még nekem...*lehajtja a fejét, egy pillanatra fellobban szívében a harag Sarkcsillag iránt, majd lenyugszik. ~Mit forralsz megint?~ A néma csönd megrémíti...~Hallod?? Mit forralsz? Ki a következő?~Felkapja a fejét, szemei kitágulnak~Csak nem...~~Nem.~*Hajj...*felmordulva leül, lenyalogatja a bundáját~Direkt szórakozol velem~~Te mondtad, hogy maradjak csöndben...~*Hogy DarkMoon?*kapja fel a fejét hirtelen, eljut agyáig és gondolatláncáig a mondat...*Hallgatlak.*kíváncsian pillant a nőstényre, felmerül néhány ötlet agyában, de elhessegeti őket. Risszo úgyis megmondja...*
|
*Hogy BUck??és te...értem..*Hirtelen nem tudta,hogy mit mondjon erre,hisz megértette,hogy Daemai megölte Buckot...De ismeri már Daemiában lakozó kígyót is..Álmaiban még mindíg gyakran feltárul egy homályos félelmetes kép,a kígyóról ami minden álmában közelebb csusszan hozzá...*Nem hibáztatlak!ezt tudnod kell*nyalja meg a nőstény gondterhelt pofáját...Rólam és Darkmoonról van szó..
|
Segítettem Bucknak elköltözni egy szebb világba... Talán apának is segítségre van szüksége, hogy megtalálja a helyes utat...*ismét csak sóhajt, szemébe könny gyűlik, de szinte azonnal ki is rázza őket. Erősnek akar mutatkozni a gyenge pillanatokban is...*Miről szeretnél beszélni?
|
*Tudom,hogy valami baj van??érzem..mi történt??-nyalogatja meg Daemia pofiját és hozzádörgöli nagy puha buksiját~mi történhetett???-beszélnem kell majd veled!Fontos dologról
|
*Egy rövid pillanatra ismét megdermed, szemei kitágulnak, majd gondjai eltörpülnek a rövid feltörő boldogságtól... Risszohoz fut, körberohanja, majd hozzásimul*Risszo! Annyira hiányoztál...*suttogja alig hallhatóan, majd boldogságát ismét elfújja a szívében tekergő rossz érzés...~Talán mégis hiba volt...~~Ne butászkodj... Nyamvadt hím volt... Falkaromboló... Helyeszen cselekedtél...~~Tűnj el a fejemből~ Összeszorítja szemeit, de a Kígyó nem ellenkezik... Meglepő könnyedséggel tér vissza a "valóság talajára", gondolatai ismét kitisztulnak, egy mély, szívből jövő sóhajjal elzavarja a gondokat...*
|
*Risszo megáll és Daemia szagát érzi..de van ott valami más is..valami félelmetes dolog...de nem érdekli beszélni akar Daemiával..és gyorsan futni kezd,hogy minél hamarabb odaérjen hozzá
|
*Puha léptekkel baktat végig a fák rengetegén, néha-néha megáll, szoborrá dermedve szagokat gyűjt, majd megrázza a fejét, és továbbsiet. Próbál elkerülni minden farkast... Nyugodt, higgadt bűntudatlanságába egy kis nyomasztó rossz vegyül... Keserű szájíz... Az élvezetet összerombolta ez a Sarkcsillag.. Nem bírta kiverni a fejéből...~Gyilkos...~*Ehh...*mordul fel hangosan, ismét megrázza a fejét, majd megáll, szemével a környéket pásztázza, a sárga szempárban nyugtalanság csillog...*
|
*Sóhajt egyet... *Dehogy Bátor... Ez egy egészen más dolog, de had maradjon meg magamnak...* Hangja kissé titokzatos, és határozott... Lelki bajait nem szerei elmondani... Csak aki megérdemli, de nincs ilyen személy még életében...*
|
De annyit árulj el nekem hogy miért vagy ilyen szomorú.Talán az anyukád hiányzik vagy az apukád?
 |
Mert az erdőben nem éreztem jól magam! Nem illettem oda... És vonzott ez a hely, hívott... És már régebbóta elterveztem, hogy feljövök ide! Itt vannak a barátaim... És annyira hiányzott innen mindenki...* De neki legjobban egy pár hiányozna... Szíve már befogadt valakit, de az illető nem tanusított utána semmi vonzódást... Hope így napról napra szomorúbb és magányosabb lett...*
|
Jaj Hope olyan jó hogy feljöttél a hegyekbe.Minden este rádgondoltam.És végre eljöttél.De miért?*Kérdezi Bátor meglepetten*
|
*Mikor megpillantja orra előtt Bátort felemeli szomorú buksiját.* Szia! Persze, szeretem ezt a helyet! *Hangja halk és kissé szomorkás... Gondolatai még mindig Wolfon járnak... És a magányon... Hatalmas éhségét most elnyomják ezek a gondolatok... *
|
*Bátor előbaktat a fákközül és meglátja Hope-t*Szia!*Köszön kedvesen*Jólérzed itt magadat?
|
*Éhesen és magányosan lépked... Puha mancsa alatt könnyedén törnek el a száraz faágak súlya alatt. Unottan nézi a tájat, de nem lát semmi különöset... A fák közül pár örökzöld még mindig zölden virít, de a többi fa megsárgulva hullatta leveleit... A mókusok is készültek a télre, és mint mindig, most is szorgalmasan gyűjtögették a makkokat, de ha meghallották Hope-t ilyedten futottak fel a fákra. A madarak csoportokban költöztek délre, keresve a meleget... Az este hűvös volt és nyirkos volt a levegő. A hold nem látszott a fák lombjaitól, és a felhőktől, amik ellepték az egész eget... Hope csak figyelte az álomra készülő természetet...*
|
*Bátor beért ide*~Sarkcsillagom hol lehetsz?~*kérdezte magában
|
*Hamar megtalálja azt a kis zugot, ami még Buck-é volt, de már csak Hope szagával volt tele. Betelepszik a kis lyukba, és lefekszik. Még nézi a holdat, a csillagokat, és az esti zajokat. Ebben a kis odúban mindig kellemes meleg fogadja, és nem érzi az esti hideg szeleket. Csak néha rebben be egy kis hűsítő szél, amitől Hope-nak nem lesz nagyon melege. Leteszi fejét a földre, és lehunyja szemét. Majd átadja magát az álmoknan...*
|
[896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
