|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:33 - |
A völgy zsákmányokban bővelkedik, de az éhes farkas jobb, ha éjszakára időzíti a vadászatot, mert a hatalmas nyílt terepen nincsen rejtőzködési lehetőség.
|
[546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
*Ő is kiér ide. Kihúzva magát sétál az óriási völgyben. Valamit keres, de nem tudja mit. Vet egy pillantást Risszora, majd elhúzza fejét, és újra keresni kezd valamit...*
|
*Risszo fáradtan de tisztelettel lépett a völgybe...mélyen a megszaglászta a talajt és lógatott nyelvel futott a völgyben
|
*Két nyulacska eszik a völgyben. Buck csak erre várt. Nem volt éhes, de dühe éhes volt a bosszúra. Kergetni kezdte a két nyulat. Az egyik visszafelé szaladt, de Buck nem futott utána, csak az előtte lévő nyúl után loholt. Mikor beérte mancsával fellökte, és hagyta, hogy felkecmeregjen a nyúl, majd tovább futottak. Féktelen dühét szerette a zsákmányán lehűteni. Nem ölte meg a nyulat, csak megkergette. Néha a nyúl elé vágott, és mikor a nyúl ilyedten megfordult tovább futottak. De Buck hamar megszomjazott az üldösésben. Hagyta a nyulat, hogy rémülten és fáradtan fusson tovább, majd amikor már kifáradt, hátranéz, és megkönnyebbülve látta, hogy a farkas már nem kergette. Buck az élvezetes hajsza után elindult a forrás felé szomját oltani.*
|
*Az éjszaka minden nap egyre hidegebb lesz.De az ő szívíbe még hidegebb van.Elindul tovább.*
|
~Ha azt akarod hozzád se szólok Mr. Nagyképű~ *majd fújtatott egyet és elindult az odú felé.*
|
Ne te oktass ki!* Mordul rá. Majd szó nélkül elindul a rengetegbe, szétnézni, hogy akar-e itt élni, vagy keres egy nyugalmasabb helyet.*
|
A dühöddel próbálod meg elnyomni a fájdalmadat. Ez tisztán érződik rajtad. Az itteni szarvasok is vigyáznak magukra, mert kevesen vannak, és nem számíthatnak arra, hogy majd a másikat támadjuk. Ha itt élni akarsz, jobb ha megszokod, hogy itt sem más mint nálatok volt. ~Leszámítva a vadászokat~ *gondolta magában.*
|
De mit érdekel téged a múltam?* Mordul DMonra, de nem olyan haragosa, ahogyan harcolt.*
|
Tudod idegen, ha elpuhulunk nem éljük túl a telet. De te biztosan nem jártál arra, amerre én. Az én régi területemen mindennap megtámadtak a vadászok, és kiírtották volna minél hamarabb a falkámat, ha nem öltem meg volna mindig őket. És arrafelé sokkal vadabbak voltak a szarvasok is. Ha megláttak egy szarvast, rögtön nekirontottak. És én nem tűröm, hogy úgy sértegessenek, mit ahogy azt te tetted!
|
*Szomorú, hogy Daemia elment, de nem mutatja.*
|
Azt hiszed, hogy az esztelen harccal mindent meg lehet oldani? Látszik a szemedben a gyűlölet és a harag. Ki volt az kit ennyire meg akartál védeni, mégis elvesztetted?
|
*Kedvtelenül elnéz a fák felé, majd vissza a szótacsatává harc felé... Fintorogva végigméri a küzdőfeleket*Itt már rám úgysincs szükség...*sóhajtja maga elé csak úgy... Még vet egy utolsó pillantást a két hímre, majd elbaktat a forrás felé...*
|
Csak azért nem öltelek meg, mert csak gúnyolódtál rajtam. Szerencséd, hogy nem te támadtál rám először, mert már rég végeztem volna veled.* Mondja egy kicsit higgadtabban.*
|
Te gúnyolódtál! Engem nem lehet akárkinek csak gúnyolnia.* Csak a rendes szót érti meg, a sértegetéseket harccal bosszulja meg, hisz a szócsatáknak számára nincs értelme.*
|
Elég legyen már! Te tényleg le akarod magad amortizálni!? *ugrott el Buck elől.*
|
*Elrántja fejét. Majd újra DMoon nyakának ugrik.*
|
*Egy erős rántással, kiszabadítja magát, a következő pillanatba, visszaugrik Buck mellé és a szemébe kap.*
|
*Lefekszik, majd ásít, jelezve, hogy Buck-nak már rég végeznie kellett volna... Fektében is sugárzik egész lényéből a nemesség, ahogy bundáját borzolja a szél meg-megcsillan a napfény által... A harc kimenetele egyre kevésbé érdekli, hisz nem érte folyik, így tulajdonképpen neki teljesen mindegy, ki győz.. Majdnem teljesen. Ismét végigméri a küzdő feleket, majd lustán felkel, hogy a következő pillanatban már a fák között járjon... Nem sok dolog tarthatja vissza...*
|
| //először a nyakába mar, csak elfelejtettem leírni!// |
*Majd egy erős harapással DMoonba mar, utána oldalába is belemar, de úgy, hogy akármilyen fordulással, vagy hempergéssel sem eresztette volna. Csak kegyelemmel eresztett volna, de anélkül nem.*
|
[546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
