|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:43 - |
Az Odú a megfáradt farkasoknak kényelmes, biztonságos menedéket nyújt. Itt nőnek fel az apróságok és itt folynak a fontosabb tanácskozások.
|
[707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Miért, hát ez az igazság.. *Sóhajtva hunyja le szemeit. Nyaka bizsergése talán már alábbhagyott, de attól még mindig fáj neki a mozgás. Szemeiben viszont ugyanúgy így a kiolthatatlan tűz, mint eddig*
|
*Elneveti magát Wolf kijelentésén. *Te aztán vicces vagy! *Még mindig a hímet nézi... Csodálla, hisz olyan erős és kitartó, és a humora is kifogyhatatlan...*
|
*Elfintorodik* Mi szép rajta? Sok hangyát párosítottak szentjánosbogárral, a keveréküket felnyomták az égre és egy 2005 éve lejárt sajkorongot felpattintottak közéjük..
|
Olyan gyönyörűek a csillagok, és a hold! A telihold, olyan csodálatos...* Álmodozik az eget nézve... Majd szeme hirtelen Wolfra téved... Nem tudja levenni szemét a hímről. Édes pofi, de kemény belső...*
|
*Félig nyitott szemmel Hopet figyeli. Nyaka vérzése elállt, de még mindig szörnyen sajog minden testrésze. Nem volt elég, hogy Tia lábon harapta, hogy egy medve megtépte a farkát, hogy több kilós kövek zúdultak rá, hogy nem evett majdnem 3 hete, hogy alig aludt egy nap fél órát most még kis híján meg is halt. Lemondóan sóhajt és a csillagokat kezdi nézegetni*
|
*Kissé boldogabb lessz, és arcán már egy kis mosolyt is lehet látni. *Csak olyan egyedül vagyok mindig! Nem szeretem a magányt...* Mancsaira hajtja fejét, és a gyönyörű teliholdat kémleli... Gyönyörű a telihold...*
|
*Kis érzelem szorul belé Hope szomorúságát látva* Jól vagy? *Képen nyalja Hopet. Nem érti mi ütött belé. Mancsaira hajtja fejét és lehunyja szemeit*
|
Értem...* Lehajtja fejét... Kissé szomorú, de nem érti miért... Szeretne, ha Wolf legalább megkedvelné, de már látja, hogy a boldogság elhagyta... Senki nem szereti úgy, és kerülik társaságát... Úgy irigyli nővérét, hogy ilyen hamar megtalálta az örök boldogságot, de őt mindenki elhahógyja... A szomorúság elönti lelkét...*
|
*Más helyzetben kicsit alrébb húzódna Hopetól, de mivel meg sem tud moccani, csak sóhajt* Tia kis híján kinyírt.. Aggódok érte.. Tudod, ha nem is vé.. *Gyorsan elharapja a mondat végét* tudod, testvérek vagyunk, és én ezt megérzem..
|
*Besétál, és lefekszik Wolf mellé. *Mi történt veled? *Hangja bájos, és símogató. Komoly és halk... Wolfért nagyon aggódfik, hisz nagyon súlyosak a sebei... De úgy érzi kedveli. Hisz olyan bátor és kitartó... És olyan helyes pofija van...*
|
*Fejét a földbe veri és mérgesen sóhajt* Gyere.. *Hangja rekedt. Sugárzik belőle a fájdalom. Lehunyja szemeit, és fülel*
|
*Nem volt része az iménti eseménynek, csak Wolfot követte. Meglátja a barlangban, és látja, hogy nyakán újjabb súlyos seb van...* Szia! Bejöhetek? * Hangja most csendes és békés. A magány volt a legnagyobb ellensége ezért kereste a társaságot...*
|
*Felmordul, kitágult szemekkel, rémült tekintettel fordul meg* Mii? Hazudsz.. ostobaságokat beszélsz.. ezt..ezt csak azért mondod, hogy provokálj! Hazudsz!! Hazudsz!!! *Telljesen leütötte a hír. Összezavarodva megfordul, és könnyes szemekkel, kettétört szívvel rohan ki az odúból. A hegytető felé veszi útját, miközben mély, hangos, segítségkérő vonítást hallat*
|
*Sóhajt, és lehunyja szemeit* Tévedsz.. nem ez az igazság.. azért irigyeltelek, mert.. *Enged a feltörő emlékeknek* Mikor megszülettél, az anyád elhagyott.. Az én anyám megtalált téged.. talán akkor voltál 3 napos.. örökbefogadtak.. te.. én.. mi.. *Hangja elcsuklik, és sóhajt. Nem most kellett volna elmondani, de nem bírta tovább* Te nem vagy a vértestvérem, mint ahogyan az én szüleim nem is a vérszerinti szüleid. A folyóparti este reggelén tudtam meg.. *Ismét sóhajt, de szemeit le sem veszi Tiáról. Életében először nem hazudik*
|
Azért irigyeltél mert..? Te hülye vagy!! Te is a fiúk voltál, ugyanúgy szerettek minket! Elment az eszed..*Egy szökkenéssel alrébb megy, de töpreng még a hallottakon*
|
*Ahogy a földre érkezik, hangosan puffan egyet. Nyaka enyhén ugyan, de újra vérezni kezd. Testrészei továbbra is zsibbadnak* Köszönöm.. Ne menj! Kérlek! Vagy legalább csak hallgass meg.. Én.. igen.. otthagytalak a folyónál.. De te nem tudod mit éreztem.. Én.. otthagytalak, mert.. irigyeltelek.. fiatal voltam, és irigyeltelek, mert téged anya és apa jobban szeretett.. irigyeltelek, és ezért otthagytalak.. önző voltam, fiatal, naív, és nem gondoltam rád, csak magamra.. Jóvá tenni nem tudom.. de kérlek bocsáss meg!
|
*Behátrál a barlangba maga után húzva Wolfot. Ledobja az odú közepén* Ne köszönd meg.. Inkább itt rohadj meg mint odakint.. *Mormogja oda, megfordul és indul is kifelé*
|
*Bátor beügetett az odúba,majd a helyét megtalálta és elaludt*
|
*Csapzott bundával, korgó gyomorral, sajgó fejjel és sántító lábbal érkezik. Már napok óta fel sem bukkant. Halk morgása jelzi, hogy nincs jó hangulatban* Persze.. mindig én vagyok a szörnyeteg.. Mindig mindenért engem kell okolni.. Ha kilapította volna a medve, azért szedte volna le a fejem hogy miért nem segítettem. Félrelöktem, nehogy baja essen, és ez a hála.. Nem ezért jöttem ide.. 3 hónapon át, hóban fagyban étlen szomjan bandukoltam, csak hogy lássam.. csak hogy érezzem az illatát.. hogy hozzámbújjon.. *Hangja lággyá változik. Álmodozó szemei felcsillannak. Egy ideig csak áldogál, aztán újra felmordul* Erre?! Belelök a vízbe, megharapja a mancsom, leszid mindenki előtt és folyton vicsorog rám. A többiek se látnak szívesen, még vadászni se tudok. Felesleges vagyok, felesleges farkas pedig télen nem kell a falkába. Inkább kihúzom egyedül a telet, de itt nem maradok. Teljesüljön a vágyad, kicsi Tia. Elmegyek. Ha megbocsájtani nem vagy képes, nem maradok. Feltartóztatni úgyse fog senki, mint ahogy marasztalni se.. *Megkönnyebbül, hogy kiadhatta magából bánatát. Teleszippantja tüdejét az odú illatával.. Aztán sarkon fordul, és sántítva indul a völgy felé..*
|
*Mika belesett.*~Nincs itt senki.Na megyek a forráshoz vissza~*Majd sarkonfordult és elindult*
|
[707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
