|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:35 - |
Az Árnyas rengeteg égig érő fenyőfái közé alig férkőzhet be a napfény. Ideális terep a vadászatra, de zsákmányban nem bővelkedik, csak pockok és mókusok tévednek errefelé.
|
[896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Elálmosodott az amúgyis sötét erdőben. Az utolsó kép amit látott maga előtt az a várakozó Mika volt. Lassan elnehezedtek szemhéjai és csendesen elszundított.*
|
*Megint eszébe jutott Risszo. Szomorúság költözött szemébe. Már rég nem látta.* Szerencsés.*sóhajtott* Igen az vagyok.* lefeküdt és összegömbölyödött.*
|
Ó értem*Mondta és leült egy fa tövében*Olyan szerencsés az a nőstény aki a párod*Mondta majd elmosolyodott*
|
Ha a mókusok úgy döntenek hogy lejönnek.*nézett fel a fákra, de a mókusok már messze jártak valószínüleg.
|
*Mika előtünt a fákközül*Szia DarkMoon bocsánathogy nem válaszoltam csak elgondolkodtam.Fognál az öcsikémnek is valamit?*Nézett rá a farkasra*
|
*Elege volt már abból, hogy éhezik. Gyomra már napók óta nyagatta, de akármerre járt nem talált egy fia harapnivalót sem. A falka többi tagjáról sem tudott semmit. Hihetetlen, de még rendkívüli szaglásával sem tudta megtalálni, őket. Elhagyatottnak érezte magát. Gyakran úgy gondolta, hogy az élete semmit sem ér. A fák között megállt. Kopogást hallott. Ahogy jobban szétnézett, meglátott maga előtt két mókust veszekedni egy makkon. ~Ez is jobb mint a semmi~ és a mókusokra vetette magát. Az egyik gyorsan kapcsolt és felugrott a fára, amásik pedig a makktól eltelve, nem figyelt fel a rá leselkedő veszéjre. DarkMoon egy hatalmas ugrással rávetette magát, és megroppantotta a vörös bundás jószág gerincét. Nem habozott, egészbe lenyelte, nehogy más is kicsalhasson tőle egy falatot. Nem tehetett róla. Ha ennivalóról volt szó, nem szeretet osztoszkodni.*
|
*Most sem aludt az odúban. Nem szeret ott aludni. Inkább az itt ásott kis jukban alszik. Amikor felébred újra éhes lesz. De már megszokta. Újra fojtatja útját, és keres...*
|
*A kis csík felé emeli orrát, és száját panaszos vonítás hadja el. Olyan vonítás, ami minden bánatát egybefogva küldi az éjszakának...*
|
Inkább vissza megyek a forráshoz a beteg öcsikémhez*Mondta szomorúan*Szia*És lassan elindult*
|
*Kissé megrezzen Mika hangjára.* Ááá, szia Mika!
|
Szia Buck*Mondta mikor szomorúan elősétált a fák közül*
|
*Csak ül, és a fák lombja közül kilátszó kis csíkot figyeli az égen...*
|
*Daemia után néz. Mindenét neki adná... Talál egy kis részt a fák között, ahol látszik a hold vékony csíkja. Csak azt a kis csíkot nézi, mint reménycsíkot, de még oly kicsi. Nem tudja mit hoz a jövő.* Még nem vagyok kész...* Ismétli Daemia mondatát. Szíve egyre jobban vonza Daemia után. Élete lényege után...*
|
*Daemia után néz. Mindenét neki adná... Talál egy kis részt a fák között, ahol látszik a hold vékony csíkja. Csak azt a kis csíkot nézi, mint reménycsíkot, de még oly kicsi. Nem tudja mit hoz a jövő.* Még nem vagyok kész...* Ismétli Daemia mondatát. Szíve egyre jobban vonza Daemia után. Élete lényege után...*
|
Túl nagy árat kérsz, Buck.*hajtja le a fejét, majd elfordul, és felnéz az ég felé... A fák lombján csak néhol szűrődik át a holdfény, ő mégis megelégszik vele...*Még nem vagyok kész...*Mondandóját éles síphang szakítja félbe, szinte belevág a farkasok agyába kitörölve minden gondolatot... Daemia ijedten a hang felé néz, majd ész nélkül rohanni kezd, alakja egy pillanat alatt eggyé válik a fák között gomolygó sötétséggel...*
|
*Nem mond semmit. Csak Daemiát nézi. Bármit teljesít Daemiának. Ő az élete ura... Daemia irányítja, de nem bánja. Csak rá vágyik bármiért cserébe* Életemet adnám neked! Te irányítassz, tiéd a sorsom Daemia...
|
Nonono, halkabban, Buck...*fogával finoman összezárja a hím száját, majd hozzáérinti az orrát az orrához*Had játszak még egy kicsit... Ha elárulsz, azzal semmit sem oldasz meg...*hangja különösen komolyan cseng, olyan, mintha kivetkőzött volna önmagából... Vagy mintha most lenne önmaga...*
|
Ha szórakozni akarsz velem, csak tessék! De ha te nem érzel irántam semmit, kérlek akkor ölj meg! De a te szépségeddel senki nem versenyezhet! Te vagy számomra a pokol angyala! Egy ördögi angyal...
|
*Újult erő csillan tekintetében, majd lehunyva szinte elnyeli azt... Sárga szeme fellobban, gyilkos mosolyra húzza száját...*Hát persze, Buck. De senkit sem szerethetsz ugyanúgy... Ebből még nem mondtad el, hogy annyira nagyon, vagy annyira kissé...*körbejárja a hímet, hozzá-hozzádörgöli dús, ezsütösen fehérlő bundáját... A hold különös árnyékot von alakja köré...*
|
*Meglepve pillant Lyverára, ösztönösen elhúzódik, amint erősebbik bensője felriad... De aztán visszasimul hozzá, a nőstény érezheti, amint energia áramlik testébe Daemia felől... Majd hirtelen szorítás, és az érkező energia eltűnik egy kisebb adag Lyvera által birtokolt életenergia kíséretében... Mindezt a nőstény csupán kis fáradtságnak élheti meg, semmi egyébnek... Bár furcsa lehet, hogy épp Daemia közelében nehezednek el szemhéjai...*
|
[896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
