|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:24 - |
Séta a fák között, mely minden helyet körbevesz... Madarak zenebonája, zsákmány léptei... Nyugodt egyedüllét vagy kellemes beszélgetések helyszíne ez
|
[3397-3378] [3377-3358] [3357-3338] [3337-3318] [3317-3298] [3297-3278] [3277-3258] [3257-3238] [3237-3218] [3217-3198] [3197-3178] [3177-3158] [3157-3138] [3137-3118] [3117-3098] [3097-3078] [3077-3058] [3057-3038] [3037-3018] [3017-2998] [2997-2978] [2977-2958] [2957-2938] [2937-2918] [2917-2898] [2897-2878] [2877-2858] [2857-2838] [2837-2818] [2817-2798] [2797-2778] [2777-2758] [2757-2738] [2737-2718] [2717-2698] [2697-2678] [2677-2658] [2657-2638] [2637-2618] [2617-2598] [2597-2578] [2577-2558] [2557-2538] [2537-2518] [2517-2498] [2497-2478] [2477-2458] [2457-2438] [Korábbi]
*Lassan lépked elő a fák közül. Nem szeret lapítani, így inkább odalépked Démon mellé. Testén még ott pihen 1-2 kisseb seb mely a vadászat nyomait takarja. Sárga szemeit a hiúzra szegezi. Kihúzza magát, bár Démon még ígyis nagyobb nála* Azt ajánlom, gyorsan takarodj vissza oda, ahonnan jöttél mielőtt még a végén én hámozom le rólad a bőrt..
|
*Ahogy meghallja a farkas közeledtét, ő is abbahagyja a dagasztást. Komótosan megfordul, szembe a másikkal. Lábán, amit akkor a farkas megsebzett, még mindig elég csúnya, félig beforrt seb tátongott. De a fájdalom szerencsére már nem nagyon akadályozta a mozgásában, és rövid távon rá is tudott nehezedni teljesen. Leült, mancsát unottan elkezdte nyaldosni. Majd felnézett a fekete farkasra.* Mit akarsz? Nem volt elég a múltkor az, amit az orrodra kaptál? Szeretnéd, ha le is hámoznám teljesen? *kérdezi, és ártatlan tekintettel néz a másikra. Bajuszpárnái előre húzódnak, szemei érdeklődve csillognak. Akár az ártatlanság mintaképe :D*
|
*Egy darabig csak nézi a hiúzt...majd előlép a fák közül. Nagy testalakja kibontakozik a sötétből. Ahogy közelebb ér pár métert felismeri a hiúzt, mire gonoszan elvigyorodik. Tekintete a hiúz mancsára kalandozik, ahol csúnyán megharapja. Fehér agyarai szépen lassan elővillannak, izmai feszesek lesznek a lábában...valószínű, hogy a hiúz nem takarodik el, vissza, a saját följére, bajok lesznek....*
|
*Füle még mindig hátrafelé figyel, és szeme sarkából meglátja a távolban a két szempárt. Tudomásul veszi a jelenlétét, és majd észben tartja, de most sokkal kellemesebb elfoglaltsága is van, mint a farkasokkal való vesződés. Folytatja a dagasztást az avarban, közben halkan murrrog is hozzá...*
|
*Ahogy megy, egy tisztás felé közeleg. A szélén megáll és az erdő sötétségében rejtőzve nézi a hiúzt. Csak áll ott, mint egy hatalmas kőszobor, megsemmisítő, csontig hatoló tekintetével szinte átdöfi a ciccet. Sárga szemei árulkodnak róla egyedül...de aki belenéz ebbe a két sárga szembe...Nem csak egy szigoru farkast lát benne...hanem mellette valami tébolyult, elkeseredett fényt pislákolni, mely mindenre elszánttá és igazi bestiává teszi a farkast.*
|
*Elmélyülten tanulmányozza a kis rágcsálót. De végül unottan hagyja, hogy elfusson. A fák közötti tisztás közepére vonul, ahová beszűrődik a nap még éppen meleget adó sugara. Kiáll középre, és elégedetten a nap felé fordítja fejét. Mellső mancsaival dagasztani is kezd átszellemülten az avarban, mintha csak lefekvéshez készülődne. Fülei antennaként pásztázzák a terepet, majd egyszercsak az egyik hátrafelé fülel...mintha valaki közeledne... *
|
*Ahogy egyre közeledik a barlanghoz, a távolból recsegő hangot hall...mintha letört volna egy ág...megvillannak sárga szemei és megfordul, majd a hang iránya felé veszi útját ~már megint egy éhenkórász! Ajánlom hogy mire odérek elhúzza a csíkót!~ Bele is szimatol a levegőbe, de mivel teljesen szélcsend van, nem érez semmilyen fura szagot. Nesztelenül lébked.*
|
*Alaposan megütötte magát. Felnéz, orrát ráncolva a félig letört ágra fúj egyet, és gyorsan körbenéz, hogy látta-e valaki az incidenst. Megnyugodva tapasztalja, hogy senki sincs a környéken, majd elkezdi magát letisztogatni, mintha mi se történt volna. Az esés zajára előugrik egy pocok az odújából, és futásnak ered. Megcsillannak szemei, és utána veti magát. Nem éhes, így nem akarja megfogni, csak játszik vele. Ide-oda ugrál, játékosan, mind a négy lábával elrugja magát, és a csörgő-zörgő avarra esik vissza. Néha odacsap mancsával, a levegőbe lendítve a kis pockot, de hagyja, hogy tovább fusson.*
|
*Nagyot ásít, és megfeledkezve tartózkodási helyéről elkezd nyújtózkodni. Mellső mancsain lábujjait szétterpeszti, kivillantva karmait. Érdes nyelvét kiöltve ásít mégegyet, és megrázza fejét. Bágyadtan, álmosan pislog, de alig résnyire nyitja csak ki szemeit. A mocorgástól az ág elkezd recsegni, mire szemei ijedten felpattanak, és egyszercsak nyikorogva letörik. A földön landul tompa puffanással. *
|
*Ahogy megy, egyre csak régi falkája jár az eszében...Evíl..mikor először találkoztak...hmajdnem leszedte a bundáját....Shark...menni minden bolondságot csináltak együtt...Rubel...sok fejfájást okozott neki...Graf...mikor kinőttek fogai és első dolog amibe belemélyesztette őket, az a farka volt....Dub....a kis álomszuszék....Spitz....igazi hű társ.....Asher, Donna és Riki.....a három testvér..mennyi finom szarvast fogtak meg életükben ők hárman...tőlük tanulta vadásztudomnya javát....Ahogy végigfutott gondolata a boldog emlékeken is, szomorú mosoly csalinkázott arcára. Felnézett az égre, a dagadt felhőkre....és az anyja...Bella....mennyire szelíd teremtés volt...de úgy tudott küzdeni, mint egy vad oroszlán....torkából mély vonítás tör elő...mintha azt jelezné falkájának: "várjanak türelemmel, előbb-utóbb ős is csatlakozni fog hozzájuk" Majd újra büszkn kihúzta magát és a távolba meredt. ~hamarosan elválik, hogy ki fog előbb társaival csatlakozni...Vadász...~ Ahogy gondolataiban megjelenik a vigyorgó, sebhelyes arcú férfi emléke beleborzong. Majd megrázza magát, mintha csak lerázná magáról ezt a képet. Melső mancsával megdörzsöli szemeit, így a könnyek java is lejön szőréről. Majd úgy dönt viszaüget a barllanghoz.*
|
*Mikor már csak távolról érezte a hím szagát dühösen inkább fújtatva, mint szipogva halad tovább. Fülei rásimultak a fejére, fogai kinn villogtak. Aki így talál rá, valószínű hogy először meg is ijed a látványtól. Sárga szemei csakúgy villognak még mindig. Egyre csak a látomás jár az eszében. Mikor megint emlékeibe tolakszik halott kedvese képe újra kitör belőle a sírás. Régi seb szakadt fel a szívében, ami amúgy sem volt begyógyulva teljesen.*
|
*Ahogy száguld az erdőben szinte nem is nézi merre megy. Aztán megérzi az idegen hím szagát, de nem látja semerre. Tágra nyitja szemeit, kivvalantja fogait. Szeme alatti szőr teljesen el van ázva a könnyektől. A fekete farkas tiszta depis állapotban van, csorog a nyála és úgy vicsorog, tisztára úgy néz ki, mint aki megveszett. Zihál és fújtat a dühtől, villogó, sárga szemeivel keresi az idegen hímet. * Ki vagy? *kérdi szokatlanul mély és szinte hörgő hangon* Miért jöttél? Hogy te is lopj? *szavaiból csakúgy árad a tébolyodott gyűlölet, valami nagyon nincs rendben nála, ez látszik.*
|
*Megjelöli az egyik fát, majd lassan visszafelé indul, az Ösvények felé. Vissza a hegyekbe. Vissza az ezüst nőstényhez. Szinte mágnesként vonzza.* ~Elment az eszed....elment az eszed.~ *Magában viaskodik, és közben maga mögött hagyja a kihaltnak tűnő erdőt*
|
*Lassan lépdel, árnyékként oson a fák között. Igyekszik árnyékban maradni, és nem felfedni kilétét idő előtt. Parázsló szemeivel a fák közötti tisztást pásztázza, hátha van itt valaki. Orrába tolakszik rengeteg idegen szag - ez a terület is foglalt. Fogait kivillantja egy percre, ahogy megérzi a hímek szagát ~Szánalmas korcsok~ és megy tovább*
|
*Rohan, szalad az erdőben. A látomás szinte teljesen megőrjítette. Dühött könnyek hullnak szeméből, arról is megfeledkezik, hogy óvatos legyen. Egyszer aztán megtorpan. Núlszőrcsomókat pillant meg a földön és farkas tappancsnyomokat. Megszagolja őket és azonnal felismeri. Vicsorogva felkapja fejét. ~Akela!!!~ Hangosan vonít egyet, megzavarva ezzel az erdő nyugalmát. Idegen farkas aki halja, bizony jobban teszi hogyha kinn marad, különben talán soha többé nem megy ki ebből az erdőből. Tovább száguld az erdőben. Úgy érzi energiája kifogyhatatlan. Fűti a düh, a szomorúság és a félelem. A fájdalom oldalában szinte már nem is érződi. De tudja...érzi minden porcikájában: Vadász hamarosan ideér. Talán két hónap, talán egy év..de idejön..és összefut vele 4-edszer is az életben. *
|
*,ikor ide ér, egy pillanatra megtorpan, és a levegőbe szippant. Megkönnyebbülve haad tovább, miko érzi, hogy nincsenek itt az itteni falka tagjai, de az az illat tulajdonosa errefelé mászkál, ami az erdőbe vezette. Mikor már erősebben érezte a mennyei illatot lépéseit lelassítva kushadt le a földre, és kúszav haldt tovább, majd egy nagyobb bokorban megtorpant. Pupillűja kikerekedett, mikor meglátta a két nyulat békésen majszlva valamit. ~Egyik nekem, másik a falkatagoknak, illtev a kölyköknek, amelyek már húst esznek.~*Annyi időn élt már bogyón, szinte el is felejtette a vér édes ízét. Nem habozott sokáig, máris elrigaszkodott a talajtól. A két préda egymás mellett voltak, így nem volt nehéz ügy. Rávetette magát a kért rágcsálóra. Az egyiket azonnal megfojtotta éles agyaraival, a másikat pedig rögtön fejebecsapta mancsával, majd annak is átharapta torkát. A vér ízétől teljesen bezsongott. De túl evszélyes lett volna itt elfogyasztani a zsákmányt, íg tűrtőztetev éhségén, megfogav a két nyulat, és újra itthonába, a hegyekbe indut.*
 |
*Akela keresett valami ennivalót.A bokrok mögül leste a zsákmányt,merre járhat.Hosszas keresés után egy nyulat lát arrafele.A bokor mögé lapult,majd lesből támadt.Egy nagy ugrással elkapta a nyulat.A légcsövébe harapott,és így végzett áldozatával.Majd visszatért a fészkébe.*
|
| //bocs tiszta hülye vagyok..az a reag nincs is ott :$// |
*Draw az idegen szagra felpattan és morogni kezd...-Mit keresel te itt?*Pillantja meg Silvert,tudja,hogy segített nekik a hizúknak,de mégis,hogy gondolta,hogy bepofátlankodik a barlangba??Bár igen fáradt volt és nyúzott nem tehetett mást,mint ellenséges viselkedésével megpróbálni elrettentetni az idegent..ezért ínyét felhúzva morgó hangott hallattva megy közelebb fájó csontokkal az idegenhez de megtratja a tisztes távolságot
|
*Silver saját magát szidva ostobasága miatt vonul vissza a barlangb aahol Camill várja.. ha minden igaz. .bár nagyon régóta nem hallott felőle..*
|
[3397-3378] [3377-3358] [3357-3338] [3337-3318] [3317-3298] [3297-3278] [3277-3258] [3257-3238] [3237-3218] [3217-3198] [3197-3178] [3177-3158] [3157-3138] [3137-3118] [3117-3098] [3097-3078] [3077-3058] [3057-3038] [3037-3018] [3017-2998] [2997-2978] [2977-2958] [2957-2938] [2937-2918] [2917-2898] [2897-2878] [2877-2858] [2857-2838] [2837-2818] [2817-2798] [2797-2778] [2777-2758] [2757-2738] [2737-2718] [2717-2698] [2697-2678] [2677-2658] [2657-2638] [2637-2618] [2617-2598] [2597-2578] [2577-2558] [2557-2538] [2537-2518] [2517-2498] [2497-2478] [2477-2458] [2457-2438] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
