|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:35 - |
Az Árnyas rengeteg égig érő fenyőfái közé alig férkőzhet be a napfény. Ideális terep a vadászatra, de zsákmányban nem bővelkedik, csak pockok és mókusok tévednek errefelé.
|
[896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Kérdés költözik szemébe.* ~Mi nyomaszthatja~ *közelebb lép Daemiához, és hozzádörgöli a fejét, hogy hátha tud segíteni, lélekben megerősödni.*
|
*Lyverára néz*Hát tudod pihentem Lyvera........Az út nagyon hosszú volt*Ásít*
//Csak megőrülök a lassúságtól!!! // |
Én mindig szeretni foglak Daemia, úgy mint senki mást az életemben!
|
Még nincs itt az ideje...*ismét hátrál néhány lépést, majd Sarkcsillag felé néz*Üdv...*~Nem tudom...~~Maradj a tervnél...~~Nem akarom...~~Akkoris..~Ismét lehunyja szemét, hogy kettévált lelke összeforradjon... Szüksége volt egy kis gondolkodásra... Nem akarja és mégis...~Minden tőle függ...~Ezzel a végső gondolattal némileg megnyugszik...*
|
Még nincs itt az ideje...*ismét hátrál néhány lépést, majd Sarkcsillag felé néz*Üdv...*~Nem tudom...~~Maradj a tervnél...~~Nem akarom...~~Akkoris..~Ismét lehunyja szemét, hogy kettévált lelke összeforradjon... Szüksége volt egy kis gondolkodásra... Nem akarja és mégis...~Minden tőle függ...~Ezzel a végső gondolattal némileg megnyugszik...*
|
Még nincs itt az ideje...*ismét hátrál néhány lépést, majd Sarkcsillag felé néz*Üdv...*~Nem tudom...~~Maradj a tervnél...~~Nem akarom...~~Akkoris..~Ismét lehunyja szemét, hogy kettévált lelke összeforradjon... Szüksége volt egy kis gondolkodásra... Nem akarja és mégis...~Minden tőle függ...~Ezzel a végső gondolattal némileg megnyugszik...*
|
Még nincs itt az ideje...*ismét hátrál néhány lépést, majd Sarkcsillag felé néz*Üdv...*~Nem tudom...~~Maradj a tervnél...~~Nem akarom...~~Akkoris..~Ismét lehunyja szemét, hogy kettévált lelke összeforradjon... Szüksége volt egy kis gondolkodásra... Nem akarja és mégis...~Minden tőle függ...~Ezzel a végső gondolattal némileg megnyugszik...*
|
Csak szabatíts meg a szenvedéstől, ami mindig gyötör, ha meglátlak... Velem bármit csinálhatsz, amit akarsz. Számomra az a legmegtisztelőbb, ha te végzel velem! Csak te végezhetsz velem, te gyönyörű Szépség. Rajtad függ az életem!
|
Szia Csillag. Merre jártál? *érdeklődve figyelte ahogy Daemia, Bucknak csavarja el a fejét. Bár nem igazán tudta eldönteni mire is vélje ezt a torokcsikarási gesztust.*
|
*Végighúzza a állát Buck fején, majd hozzáérinti az orrát... A hím észre sem veheti, hogy játszik vele... Hirtelen vonja fel ínyét, majd végighúzza fogait a hím torkán, apró vércsíkokat húzva maga után... Daemia hátrébb lép egyet, majd lehunyt szemmel végignyalja száját*Ne kérj olyat, amit megtehetek, Buck...
|
*Jön a forrás felöl lassú léptekkel*Üdvözöllek titeket!*Mormogja kissé fáradtan*
|
*Kezdett esteledni, és az árnyas rengeteg más sötétebb színbe kezdett vándorolni. Az egyre hidegebb időjárás, gyorsan közeledett. Lyvera feltekintett a fák lombkoronája felé. A szél lengette az ágakat és kísértetiességet hoztak a tájra.*
|
*Újra elfogja az édes érzés Daemia iránt. Minden pillanatot ki akar élvezni, amikor érezheti Daemia puha bundáját...*
|
~Hímek!~ *nézett az ég felé.* ~Mindig mindent megígérnek, aztán ha elfogadod őket, kapásból fordítva csinálnak mindent.~ *hatalmasat ásított Buck próbálkozásán.*
|
Örülök, hogy megismerhettelek...*biccent a nőstény felé, szeme továbbra is az angyali ártatlanságot sugározza, egész énje, mintha egy földre szállt angyal lenne... ~Lássuk..~Kíváncsi a reakciókra, ezért hozzádörgöli a fejét Buckhoz, majd úgy helyezkedik, hogy mindkettejüket lássa... Kissé reménykedve figyeli a másik nőstényt, ami persze kívűlre nem látszik... Ahogy valódi énje sem...*
|
*Nagy levegőt vesz, szíve hevesen ver...* Daemia... én, mindig is szerettelek, és ez sosem változik. De kérlek, ha te egy cseppet sem érzel így, kérlek inkább ölj meg, mert gyötör ez az érzés irántad! Csak veled lehetne boldog jövőm, és talán neked is. Téged nem tudlak elfelejteni... *Mondta halkan, tiszta szívéből.* Csak azt akartam, hogy tudd...
|
Én Lyvera vagyok. *kocogtatta össze fogait. Látta Daemia szemén hogy valami nem tetszik neki. Erdeklődve hegyezni kezdte fülét, szeme csillogni kezdett.* ~Vajon mi fúrja az oldalát?~
|
*Csak nézi a gyönyörű nőstényt. Szeméből a vágy ég, az elérhetetlen Szépség iránt. ~Csak Daemia, és egy boldog élet!~ Súgallja ösztöne. Daemiával lehetne csak boldog jövője...*
|
*Rengeteg gondolat fut át agyán, mikor végigméri a másik nőstényt. Kihúznia sem kell magát, nemessége, tartása jóval erősebben megmutatkozik mint máskor... Ahogy Lyvera alakján végigér, egyik fele megnyugszik, a másik ösztönösen felmordul... Talán épp azért ragaszkodhat hozzá annyira, mert véznább és könnyebb nőstény, mint ő... Sajnos nem olvas Buck gondolataiban, csak azt látja, hogy Buck állandóan a másikkal van.. Nincs ínyére a dolog...*Daemia.*mondja kissé hidegen, majd kirázza fejéből Buckot, szemébe angyali ártatlanság költözik...*És neked mi a neved?
|
*Daemia-t nem bírja kitörölni fejéből. A gyönyörű bunda, és test, és a remk ész rabul ejti mindig. Egy nőstény sem mámorítja el úgy, mint Daemia. Nem érdekli, ha a vesztébe rohan is, de követi Daemiát, akár még egy Haláltáncba is, ha ő úgy akarja...*
|
[896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
//
