|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:33 - |
A völgy zsákmányokban bővelkedik, de az éhes farkas jobb, ha éjszakára időzíti a vadászatot, mert a hatalmas nyílt terepen nincsen rejtőzködési lehetőség.
|
[546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
*Hirtelen megakad pillantása DarkMoonon, kissé félrebillenti a fejét, de nem mozdul. Szeme kutítón, kíváncsian méregeti a másik farkast, várakozón kíséri figyelemmel minden mozdulatát...*
|
*DarkMoon szagára rögtön felfigyel. Felvonja ínyét, és tovább indul.*
|
*Körbepillant, de mindent a réginek talál... Bár egyvalamit mégsem. Mindenütt farkasok jelenlétét érzi. Ahogy lehunyja a szemét átérzi a környezetéből áramló energiát.. Egy egész falka...~Ez a Buck lenne a vezér?~kirázza fejéből a gondolatot~Akkor nem akarna falkát alapítani...~ Éles szemével ismét szemügyre veszi a körülötte elterülő tájat, de farkasnak-Buckon kívűl persze-nyomát se látja...*
|
*Lehajtott fejjel ügetett a völgyben. Megpróbálta az össze szagot összeszedni. Hátha valami ehető is errejárt. De csak egy idegen farkas szagát érezte. Fintorodva felkapta az orrát. ~Ínség idejére, nem kell több tag!*
|
*Éberen követi a nőstény szagát. Tetszett neki, hisz nem adja be könnyen a derekát. De Buck megtanulta, hogy az ilyen okos nőstényeket nem szabad otthagyni. Meg kell neki mutatni, hogy mire képes. Csak ügetett a völgyben, közben azon goldolkodik, hogy káprásztassa el Daemiát.*
|
*Bátran lépked a völgyben. Tetszik neki ez a hely. Itt kiélheti ösztönét, és itt megerősödik. Uralmába hagyjhatja az itteni kóborló farkasokat is. Régi falkája puhány volt, és nem volt méltó hozzájuk. De nem is ő hagyta őket ott. A vadászok ölték meg falkáját, de Buckot nem tudták megölni. Ő nekitámadt mindnek, és megölte a vadászokat, de régi falkájáért már nem tudott semmit se tenni. Mikor meghallotta a nyűszítéseket már az összes társa holtan feküdt. gy kénytelen volt vándorolni.*
|
*Bátro itt is körülnézett.De most se látott senkit*
|
*Lassú léptekkel elindult a nyomokat követve, melyek a Rengetegbe vezettek. A nyomok régebbiek voltak, úgyhogy szaporázta a lépteit, tudta, hogy nem a közelben fog rájuk találni..*
|
*risszo észrevette a nyomokat,és figyelte Shadow minden mozdulatát...mint ergy féléves kiskölyök akit elősször visznek vadászni
|
*Abban a pillanatban, hogy meglátta a régi őznyomokat a puha földben, Risszo megtámadta. Kissé megszeppent, de gyorsan magára talált. Megpróbálta lerázni magáról a nőstényt és csendre intette. Fejével intett a nyomok felé. *
|
*Halkan lopakodott shadow után kecses tappancsiaval majd egy óvatlan pillanatban rávetette magát Shadowra
|
*Halk, óvatos léptekkel osont a ködös tájon. Sötét volt, csak a csillagok világítottak. Próbált az orrára hagyatkozni, de a nyirkos fű és a vizes levegő megnehezítette a szagok felismerését. Néhány másodperc várakozás után szomorúan belátta, hogy most sincs semmi vacsorának való a Völgyben*
|
*Egy hatalmas sík terepre ért...~jó lesz vigyázni nincs búvóhely...*szorosan a fölhöz lapult és lassú lépteket tett,hogy körbejárja a terepet...érzet egy idegen szagot...valami farkasé lehetett...de az már messze innen járhatott...
|
*Bátor kiért a fákközül és látott egy őzbakot egy őzgidát és egy őzet.Aztán kúszva elindult feléjük.Majd az őzbakra rávetette magát.A nyakába mélyesztette a fogait és amikor az utolsó lélegzet vétel is elhallatszott eleresztett akkor fogta és lassan magautánvonszolva elindult az odú felé*
|
*Hatalmas meglepetés érte amikor az agancsos, megállt közte és a őzek között. Próbált elsurranni mellette és ide-oda ugrándozott, hogy rést találjon, de mindig szembe találta magát vele. Fenyegetően morogni kezdett, és egy agresszív mozdulatott tett a patás felé, aki meg sem lepődve, lehajtotta a fejét, és agancsára akasztotta, majd átlendítette maga felett a tehetetlen DarkMoont. Hatalmasat koppant a földön, és egy helyen át is szúrta a bundáját, az a fene nagy aggancs. Kicsit megsemmisülve sántikált vissza az odúba.*
|
*Sikeresen megközelítette az állatokat. Az egyik egy hatalmas agancsos őzbak volt, a másik egy őz és egy gida. Gida gida, de mekkora. Majdnem akkora mint az anyja. Ez egy kisebb csorda lehetett. A nagyobbak már rég elköltöztek. Kiugrott a bokorból, és a legkisebb felé kezdett rohanni.*
|
*DarkMoon megállt a völgy szélén. Próbálta nem elijeszteni az ott lévő három szarvast. Lehasalt a földre és kúszva közeledni kezdett feléjük.*
|
*~Ennyi emelkedő nincs a világon!~ *háborgott egy kicsit magában. De itt legalább biztonságban érezheti magát. És a táj kárpótolta mindenért. Az élelemről, meg majd vlahogy gondoskodnak.*
|
*Fürge és kíváncsi léptekkel halad Shadow után, de szemét le nem veszi a tájról. Lélegzete eláll az izgalomtól, lábai folyamatosan megremegnek ahogy közelednek újdonsűlt lakóhelyük felé, lépteit viszont továbbra sem lehet hallani*
 |
*Felkaptatott az emelkedőn*
|
[546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
