|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:23 - |
Az erdőben található patak forrása, kellemes langyos vízeséssel. Itt még nincsenek halak, de úszásra kiválóan alkalmas hely.
|
[1278-1259] [1258-1239] [1238-1219] [1218-1199] [1198-1179] [1178-1159] [1158-1139] [1138-1119] [1118-1099] [1098-1079] [1078-1059] [1058-1039] [1038-1019] [1018-999] [998-979] [978-959] [958-939] [938-919] [918-899] [898-879] [878-859] [858-839] [838-819] [818-799] [798-779] [778-759] [758-739] [738-719] [718-699] [698-679] [678-659] [658-639] [638-619] [618-599] [598-579] [578-559] [558-539] [538-519] [518-499] [498-479] [478-459] [458-439] [438-419] [418-399] [398-379] [378-359] [358-339] [338-319] [Korábbi]
*Szembe fordul Risszoval és hagyja, hogy a farkas rajta félig rá érkezzen meg, behúzza maga alá a lábait, és kicsusszan a nőstény alól, ismét veszett rohanásba kezd, míg... Nem ér az orrába a szag, de mégcsak nem is látja... Ösztönei súgdosnak egy érdekes hírt neki... Csak egy pillanatra torpan meg, majd szembefut Risszoval, átugrik felette, tovább rohanva beveti magát a bokorba és lerohanja Buckot, éles fogait kivillantva mar a farkas oldala felé...*
|
*Jeges hidegggel lelkében tér vissza....meglátja Buckot*Üdvözöllek Buck...őh...a füled szóval izé*Nyögdécseli*Jól vagy?
|
*A farkasok közelébe ér. Egy kis bokorban lefekszik. Mereven nézi őket, de egy, újra a szempár elé esik. Az elérhetetlen pokoli angyal, ami csak életével játszik. Aki csak játszadozik vele. Daemia számára az angyali halál, aki megölheti bármikor. De elhagyni képtelen ezt a gyönyörű lényt. Addog próbálkozik, míg a nőstény meg nem öli. Csak ő végezhet vele a farkasok közül. Másnak nem adja könnyen életét, csak neki. Csak vágyakozik utána, és szíve mindig összeszorul, ha érzi, hogy tán sosem lehet nálla esélye. De kitartása sosem hagyja gyerben. Nem adja fel...*
|
*Risszo kishíján felborítja, de sikerül megtalálnia egyensúlyát. Oldalába belenyilal a fájdalom, és inkább mégis lefekszik.
 |
*hé tudod,hogy utálom a nyálat...*fut Daemia után,de közben képennyalja Darkmoont...*és ugrik egyett,hátha eléri Daemiát...
|
*Teljes súlyával ránehezedik, majd vigyorogva elkezdi lenyalogatni Risszo fülét*Na kinek nyálas a bundája?*kicsit megrágcsálja a fület, de olyan óvatoskodva és játékosan, hogy a fájdalom legkisebb formája sem jelentkezhetett Risszonál... Felpattan, majd rohanni kezd egy kitűzött irányba*
|
*DarkMoon nagyot sóhajt. A szél felborzolja a bundáját. Hiányzik neki valami, valami apró dolog az egész falkából. Az ami a falkát családdá kovácsolná. Risszora pillant, de nem mert szólni. Nembiztos, hogy ez az érzés neki is hiányzik. Csak ül ott és nézi a játszadozókat.*
|
*Risszo erre nem számított,tappancsai négy felé tolódtok ki,és feje a földre huppant,de csa nevetett ahogy daemia rajta tehénkedik,pedig máskor ezért ölne :) de ez most más..testvéri szeretet...vagy mintha az anyja lenne Daemia...ő maga sem tudja
|
Előbb fogom kihúzni lábaid a hasad alól...*farkasvigyorra húzza száját, még egy utolsót lendít farkán, majd elrúgja magát, és igyekszik Risszo hátára érkezni, hogy rátehénkedhessen...*
|
*Szíve megtelt jéggel*Jó helyes... így tökéletes*Aztán sarkonfordul és továbbmegy~Mikor teljesedik végre be?Meddig várjak még?~Lassú és kimért léptekkel megy el*
|
*Mosolyogva nézi, ahogy játszani kezdenek. És örül, hogy Risszo nem neheztel Sarkcsillagra. Leül és úgy figyeli őket tovább.
|
*Risszo is ugyanígy van,aztán a fenekénél kinéz Sarkcsillagra...*legyen...de csak mert jókedvem van*hangja fennhéjázó és újra Daemiára mereszti szemeit...*megállj csak most összenyálazom a bundád...*mondta kedves és vicces hangon
|
DarkMoon csak nézi a három nőstényt. Sosem értette a nőstényeket. Volt egy-két szeszélyes dolguk. Igaz, hogy érezte az emberszegot bundáján, de szeméből kisütött valami érdekes fény, ami nem engedte, hogy haragudjon Daemiára.
|
*Kirázza fejéből az emlékeket, melyek visszatérnek a tudatalattiba. A játékos közeledésre megcsóválja a farkát, hátrőbb ugrik, lehasal a fűbe úgy, hogy feneke az égnek áll*
|
*Risszohoz lép és összeszedi magát*Risszo kérlek....tegnap túl gyerekesen viselkedtünk...szeretnék tőled bocsánatot kérni*Lenéz*Nem tudom mi ütött belém.....szeretnék békét kötni
|
*Risszo szomorúan Daemiára néz és félredönti a fejét...*semmi baj..*megy a nőstényhez közelebb*tudod,hogy rád sosem haragudnék és elmondod majd mikor jónaklátod*kezd mosolyogni és játékosan Daemiára szeretne ugrani...
|
*Risszo bebaktat szörnyen éhes már kínzó fájdalom ami a hasába szúr...de megpillantja Daemiát amire ezt haram le is küzdi és puha léptekkel odarohan
|
*Fel alá járkál és nem hagyja nyugodni a lelkiismeret~Miért veszek össze mindenkivel?~Deamiára néz aztán Dark Moonra....Csak Rissora nem mer nézni
|
*Emlékek.... A sárga szempár fájdalmasan megcsillan, amint felszínre törnek a rég elásott, nyomasztó és szívszorító emlékek... Egy lesoványodott anya és egy ezüst kölyök... Egy maradt... A barlang szellős, ami télen nem épp a legmegfelelőbb egy kis farkascsaládnak... Az anya hetek óta keres hiába... Csontsoványan, vinnyogva bökdösi meg kicsinyét... Felvonyít, minden fájdalmát és elkeseredését beleadja... Elhatározás születik gondolatai közt, lelkében, szívében... Letéphetetlen bilincs, mely megrögzött hímgyűlölővé teszi... Kivánszorog a barlangból egy utolsó körútra, hogy legalább ő maga túlélje az őszt, a beborult ég lassan elkezdi áldását szórni a földre... Az eső átáztatja az anya bundáját, de már ezzel sem foglalkozik. Elgyengülve, reménytelenül kutatva vánszorog tovább útján, majd leül, lassan szuszogva vár valamire. Egykor gyönyörűen csillogó szőre csomókban lóg oldaláról, telt alakja a múlté... Nyüszítve próbál felállni, és továbbmenni, de aztán feladja... Már nem éhes. Nem akar mást, csak pihenni. Túllenni az egész borzalmon... Lefekszik, összeszorítja szemeit, lassan szuszog... Beesett oldalán kirajzolódnak bordái... Tocsogás hallattszik. Utolsó erejéből megrezzenti fülét, de az orra már jelez. Ember. Talán ez a kétlábú gyilkos átsegíti a hosszú szenvedés kínjain... Feketeség, majd az emlék felgyorsul, apró emlékfoszlányokká válik, étel és tengődés, folyamatos hízókúra, az ember, mely nem is ember, mindent megad neki. A lány barna hajába különböző bogyókat, leveleket font, ruhája mutatja csupán egykori életét. Nemsokára ismét lelassít, az anya megerősödve járja az erdőket, mikor rátalál a lányra. A lány egy természetes kör, az erdő rétje közepén térdel egy farönk előtt, melyen különböző tárgyak vannak előkészítve. Mikor az anya odaüget mellé hosszú ideig térdel még motyogva az oltár előtt, majd felnyitja szemeit és átöleli a farkas nyakát*Adni szeretnék neked valamit, Daemia...*Daemia elszakítja pillantását, az emlék megszakad, ő maga hátrálni kezd*Risszo... Ez még túl korai...
|
*Előszökken egy fa mellől* Wolf! *Kiáltja el magát, és körbenéz, de nem látja testvérét* ~Hol lehet? Remélem nem gondolta komolyan hogy elmegy!~ *Szemében aggodalom villan. Ahogy szeme a megdézsmált medvetetemre téved, hangosan felmordul. Szeme villámokat szór* ~Tiszteletlen büdös hímek!!~ *Morogva körbeszaglássza a medvét* ~Legalább még friss.. Mindenkinek kell ennie, ez a legfontosabb! Én még ráérek..~ *Bólint egyet, majd továbbszökken és eltűnik..*
|
[1278-1259] [1258-1239] [1238-1219] [1218-1199] [1198-1179] [1178-1159] [1158-1139] [1138-1119] [1118-1099] [1098-1079] [1078-1059] [1058-1039] [1038-1019] [1018-999] [998-979] [978-959] [958-939] [938-919] [918-899] [898-879] [878-859] [858-839] [838-819] [818-799] [798-779] [778-759] [758-739] [738-719] [718-699] [698-679] [678-659] [658-639] [638-619] [618-599] [598-579] [578-559] [558-539] [538-519] [518-499] [498-479] [478-459] [458-439] [438-419] [418-399] [398-379] [378-359] [358-339] [338-319] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
