|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:20 - |
Kis patak csörgedezik előttesd, a felfelé úszó pisztrángok ki-ki ugranak a víz fölé, hogy aztán visszacsobbanva folytassák útjukat vagy egy farkas gyomrában...:) A patak nem messze esik a barlangtól, a fák között egy keskeny, kijárt ösvény vezet a patak partjára.
|
[1111-1092] [1091-1072] [1071-1052] [1051-1032] [1031-1012] [1011-992] [991-972] [971-952] [951-932] [931-912] [911-892] [891-872] [871-852] [851-832] [831-812] [811-792] [791-772] [771-752] [751-732] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [Korábbi]
*szerbusz Hope*lép darkness Nekohoz és képen nyalja...és nagyon boldog,hogy most lát valami reményt Nekonál
|
*Megrezzen a hangra, de mikor meglátja Nekot és Darkot megkönnyebbül. Még kissé álmatag.* Sziasztok! Hát igen, rég láttuk egymást ez igaz.* Majd beledugja fejét a vízbe, hogy felfrissüljön egy kicsit. *
 |
Szia Hope! Téged is látni? *vidáman mosolygott *
|
*Felkapta a fejét és megbámulta Hope-ot. Annyira belefeledkezett Darkness szemeibe, hogy észre sem vette, hogy van ott még valaki rajtuk kívül*
|
*Elüget, majd szaporán iszik a frissítő víztől. Éhségétől már alig lát, ezért Darkot és Nekot sem vette észre. Belegázolt a vízbe, és a víz alá bukott. Jól esett neki a frissítő, hideg víz...*
|
*Belenéz Darkness szemébe újra, még mindig féloldalas mosollyal, majd csillogó szemekkel azt suttogja* Te is nekem.... *Gyorsan odafordul a patakhoz, és inni kezd, hogy ne látszódjon, mennyire elpirult*
|
*Darkness kissé meglepődik,hisz haragban vált el Nekotól...de mikor a nőstény hozzábújt kihúzta magát...megerősödött izmai láthatóbbá váltok és finoman megnyalta neko fejét...*Hiányoztál...
|
*Megcsóválja a farkát, és mélyen belenéz Darkness szemébe...majd szája egy féloldalas mosolyra húzódik. * Azt nem mondhatom, hogy te is megnőttél *kacsint rá, majd odadörgöli fejét Darknesshez, és bebújik az álla alá*
|
*Darkness rápillant Nekora és megint megdobban a szíve...*igen..messze jártam...megnőttél*próbál közönyösnek tűnni
|
*Elgondolkodva sétál, hosszú, elnyújtott léptekkel. Anyját nem látta napok óta, de a többiek is elmaradoznak egyre gyakrabban. Megpillantja Darknesst és odasétál* Szia! Régen láttalak...
|
*Darkness a patak mellé ül és felidézi a rég elmúlt emlékeket...a szellő fújja a hatalmasra nőt csapott bundáját,izmai elernyedtek.szemei fürkészték a messzeséget
|
*Idegen szagot érez, és felébredve álmából az erdőbe siet.*
|
*Lassan ér el ide. Lábát óvatosan belehejezi a vízbe, hogy kimossa koszt belőle. Majd szépen, lassan belefeküdt a jéghideg vízbe. A patak, amiben még tolakodtak a pontyok, pisztrángok s lazacok, most csöndesen folydogált. Oly búsan csordogált a tó felé. Olyan szomoró volt ilyen csöndesen, hogy egy hal sem ugrik ki a vízből, hogy levegőt vegyen. Kiara csak feküdt a csendes patakban. Bár a víz kegyetlenül csípte sebeit, de tudta, hogy csak így tisztulnak ki. Amikor kissé fázni kezdett kikecmergett a vízből, és óvatosan kirázta bundájából a vízcseppeket, de háta újra sajogni kezdett. De tudta, hogy élete árán is vadásznia kell még kölykének, hogy legalább ő életbenmaradjon. Feküdt a patak partján búsan, és gondolkozva.*
|
*Régen járt már erre. Lassú léptekkel odaszökken a víz széléhez. Nyelvét a vízre tapasztja, és mohón inni kezd. Szeme megakad a messze elterülő hatalmas hegyeken. Ekkor nyelve elszakad a víztől, izmai megfeszülnek, és egy hangos, szomorúsággal teli vonítás hagyja el tüdejét. Szívből vonyít, szemeit összeszorítva adja ki lelkéből a szomorúságot. Dalolása végén reménykedő szemeit a hegyre tapasztja, fülei az ég felé állnak. Választ vár, de semmit sem hall. Tudja, hogy soha többé nem mehet a hegyekbe. Van elég gondja SHironak, nem kell még neki az is hogy Moon után rohangásszon. Már csak egyetlen egy reménye maradt, hogy Tiával, aki oly sokat jelent neki, tartsa a kapcsolatot: A szívből jövő vonítás. Nyelvét újra a vízre tapasztja, és leheveredik. Szemét ismét a hegyek felé emeli, és mancsaira hajtott fejekkel álmodozik. Álmodozik, egy csodáról, amely segít neki kikászálódni ebből a nehéz időszakból*
|
*Leér a patakhoz. De nem lát egy halat sem. Éhségétől nem volt türelme itt várni. Jobbnak látta, ha a tóhoz megy, hisz ott több esély van zsákmányra.*
|
*Visszamegy a fák közé*
|
*Jön és iszik egy kicsit*Te aztán gyors vagy Hope*Mondja vigyorogva*
|
*Gyorsan lefetyeli a hideg vizet. Visszatér belé az élet. Az éhség még nem zavarja túlzottan. Amikor eleget ivott, megvárta, amíg anyja felveszi, és újra visszavágtatnak a barlangba.*
|
*Bátor erőtvett magán és visszament a fák közé*
|
*Bátor idejért a patakhoz majd lefeküdt*~Ez a kis mitugrász mit avatkozik bele hogy mi a bajom?*Járták át az agyát a gondolatok*
|
[1111-1092] [1091-1072] [1071-1052] [1051-1032] [1031-1012] [1011-992] [991-972] [971-952] [951-932] [931-912] [911-892] [891-872] [871-852] [851-832] [831-812] [811-792] [791-772] [771-752] [751-732] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
