|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:20 - |
Kis patak csörgedezik előttesd, a felfelé úszó pisztrángok ki-ki ugranak a víz fölé, hogy aztán visszacsobbanva folytassák útjukat vagy egy farkas gyomrában...:) A patak nem messze esik a barlangtól, a fák között egy keskeny, kijárt ösvény vezet a patak partjára.
|
[1111-1092] [1091-1072] [1071-1052] [1051-1032] [1031-1012] [1011-992] [991-972] [971-952] [951-932] [931-912] [911-892] [891-872] [871-852] [851-832] [831-812] [811-792] [791-772] [771-752] [751-732] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [Korábbi]
*Mikoto nem hagyja, hogy Neko elé kerüljön, legaláb begy fél fejjel mindíg előtte van, de hagyja hogy ő beszéljen és ő oldja meg a helyzetet.. elvégre is ő van otthon* -hercegnőm... ezek az idegenek. .elűzzem őket? vagy... jobb ötleted van esetleg?-
|
*Rájön, hogy még mindig szomjas, így útját ismét a patak felé veszi, azt remélve, hogy a többi farkas már elment. De hamar megérzi, hogy még mindig ott vannak, sőt, egy újabb farkas is érkezett.* ~Áhh, ha nem feltűnösködöm, nem is fognak velem sokat foglalkozni~ *Csendben odalépked a patakhoz, iszik a vízből, majd a többi farkas felé fordul. Csendben áll, szokásához híven, mintha néma lenne*
|
*Amint megérezte hogy a nőstény önfeláldozóan eléállt abban a pillanatban felpattant.Szemei tágra nyíltak hogy pont egy nőstény próbálja védeni aki ráadásul a falkába atrtozott ezt onnan tudta hogy mindegyik farkason lehetett érezni a másik szagát.*~Nem hagyhatom hogy egy szépség védjen meg engem mikor pont fordítva kellene ennek lennie~*Mikor Moon befejezte a mondatát Két mozdulattal kilépett a nőstény takarásából.Nem tudta volna elviselni ha miatta sérült volna meg az aki meg akarta védeni úgy hogy nem is ismeri.A mozgása közben sebei láthatók voltak de őt ez nem zavarta.Fülei az egekig szöktek állkapcsa csaknem fog villogtatásra állt be de türtőztetni tudta magát hogy elkerüljék a sérülést.Fejet nem hajtott a vele szembe álló Kineko és Mikoto előtt mivel nem lett volna oka erre.Orrát egy különös szag csapta meg úgy érezte hogy tőle nem messze egy vaddisznó halad el a háta mögött.Régen nem evett már de tudta ha utána ered abból vérfürdő lesz.Szemhélya nagyságát kisebbre vette testéb a földre vetve várt a cseppet sem nyugodt válaszokra.Fejét a mellette álló farkasra szegezte.*Mért álltál elém?*Kérdő hangol regélve eme mondatot*
|
[Más idősíkban, mint a kaland (Fák között), egy idősíkban Nekoékkal, és így senki sem szedi le drága fejem]
*Büszke léptekkel bandukol ki a fák takarásából. Kihúzott testtartás, felszegett fej, noha semmire sem büszke.. csak jól esik ez a tartás. Hisz a gerincferdülés rossz dolog. Hajj.. Zavaros gondolatai közt ki tudta szedni azt, hogy szomjas. Lejött hát a patakhoz. Kimért, ruganyos léptekkel hajol a vízhez, s mohó lefetyelésbe kezd. Fülei éberen hegyeznek, ügyelve minden kis zajra, nehogy hátsó támadás érje. Paranoia..Talán elkapta Tehytől. Hirtelen kapja fel fejét, csak most esett le neki, hogy mások is vannak itt. A vele szemben fekvő idegenre néz, majd a hófehér hímre, és Nekora. Láthatólag nem éppen vígan társalognak, dehát..mit számít az neki. Tovább oltja szomját. A vicsorgásra ismét felkapja fejét, egy kíváncsi pillantás, majd pár fürge szökkenéssel a tett helyszínére ugrál gondosan befurakodva Kinekoék elé, így próbálva meg védeni, és takarni Hitatsu-t. * Sziasztok! Nahát, mi a baj? Hova tűnt a vendégszeretet?
|
*Meglepődöttségében még a szája is tátva marad...* Mégis.. mit képzelsz te magadról? *Nyakán felborzolódik a szőr* Hogy képzeled, hogy hátat fordítasz? *Vicsorogni kezd és kilép Mikoto mögül*
|
*Végighallgatja a hímet, majd Neko elé lépdel... * -te.. akárkinek is képzeled magad.. te így nem beszélsz és nem viselkedsz a hercegnőmmel értetted? nem fordíthatsz neki hátat.. ha vele beszélsz... a testvérem is a nagyképüsége miatt halt meg .. - *rávicsorog a farkasra * -jobb ha megtanulod. mielőtt én tanítalak meg.. .-
|
*Hátrébbugrik és ezt feleli*Jelenleg az erdőben tanyáztam mikor a vonyításra és idesiettem.*Fejét félrekapva elfordította testét és lefeküdt háttal a nősténynek fittyet hányva a falkára és az ott tartózkodó másik hímre.*Nem ilyedek meg attól hogy egy falka területén vagyok mivel a vadon megedzett.Farkasoknál nagyobb állattal is harcoltam már.*Mondat ütán elhallgatott és a válaszra várva kémleltek fülei.*
|
*Elnéz a távozó nőstény után, és megkönnyebbülten felsóhajt. Mikotora néz, megcsóválja a farkát, megereszt felé egy féloldalas mosolyt* Te is hiányoztál már... Gondoltam ám rád, tudod? Fogalmam sincs, kik ezek...Idegenek, nem a falkánk tagjai...Bár mostanában annyi az idegen köztük is, hogy csak kapkodom a fejem...*Majd Hitatsu-ra néz* Nos, az én nevem Kineko.. *Kicsit közelebb lép a hímhez* Honnan jöttél? *Kíváncsian oldalra billenti a fejét, és úgy hallgatja Hitatsu-t, amennyiben válaszol*
|
*Bólogat Neko szavaira* ~Ezek a mai fiatalok.. Egyfolytában falkák területén csalingáznak~ *jegyzi meg vigyorogva gondolatban, majd ásít egyet, ezzel is kifejezve unalmát.* Szívesen elcsevegnék, de most megyek. *feláll és elindul a dombságba, ahol barangolása közben mintha látott volna kisebb helyeket, ahol meghúzódhat. Amennyiben nem akadályozza meg senki, és nem hall egy rossz megjegyzést sem, már itt sincs, Mikoto és Neko csak nyugodtan maradjanak kettesben*
|
*Két szökkenéssel Neko mellett terem* -szia kedvesem- *a nőstényhez dörgölőzik, majd támadásra készen áll meg, bár még nem szándékozik támadni, ott, ahonnan ő jött, midnen pillanatban .. főleg az olyanokban, melyekben lehetséges hogy vetélytárssal áll szemben, készen kell lenni a harcra. * -kik ezek? - *megnyalintja Neko füle tövét, majd suttog pár szót a fülébe* -nagyon hiányoztál már.. kedvesem-
|
*Viszonzás képpen visszavicsorog a hímre,végigmérte de a tekintete nem maradt sokáig a hímen.Gyorsan bemutatkozott*A nevem Hitatsu*Fejét a nőstények felé fordította és jól megnézte őket.Már tudta hogy egy falka területén jár*Csak a vonyításra figyeltem fel és gondoltam meglesem mi történhetett.*Azzal fejét az égre szegezte és lehevert a földre*
|
*Összeszűkült szemekkel méregeti a nőstényt, de végül ő is bemutatkozik* A nevem Kineko... *A fejét az idegen hím irányába fordítja... majd hátra pillant Mikoto-ra és üdvözlésképpen megcsóválja a farkát* Úgy látszik, ma nagy itt a forgalom... *Kihúzza magát, hogy nagyobbnak, vagy legalábbis erősebbnek tűnjön, de a téli bundája híjján ez nem nagyon sikerül* Ez a terület foglalt... egy falkáé... *Mondja immáron mindkét idegennek*
|
*Mikor megjelenik Neko, lassan feléfordítja a fejét, majd szokásához híven őt is végigméri.* Sinda *mondja röviden, majd megpillantja Hitatsu-t is. Egy gyors végigmérés, aztán visszafordul Neko felé.* ~Úgy tűnik, csak a fehér hím, meg ez a nőstény ismerik egymást... Mázli, hogy nem egy falkával futottam össze~ *egyelőre nem mond többet a nevénél, és várakozón néz Kinekora, hátha bemutatkozik ő is, közben fél füllel a hímek felé is figyel :)*
|
*Elég fura élményben van része... Egy nőstény ér a közelbe, aki valamelyest hasonlít Nekohoz, de korántsem olyan gyönyörű.. bár némi hasonlóságot felfedez, de nem tudja mit mondhatna egy idegenfarkasnak. örül neki, hogy nem ke larcolnia, ezért tovább vár. aztán nem sokkal később, megérkezik a hőn áhított szuka. azon persze meglepődik, hogy a nősténnyel szemben sokkal kimértebb, mint egykor vele volt. Úgy gondolja, jobb ha ebbe nem szó bele, majd ha ENko kivívja a tiszteletet és a neki járó pozíciót.. akkor illene inkább "letámadnia". egészen addig nyugodt volt míg meg nem érezte a másik hímet. Ekkor vicsorogva fordult felé. * -hát te? mit akarsz itt? és ki vagy?... -
|
*A fák közül meghallotta a vonyítást és könnyeden végtatott a patak felé mikor odaérkezett meglátta a sok idegen farkast és nem gondolt semmi rosszra csak hogy nem kéne velük összeverekedni.Léptei becserkésző mozgását követte de amint közelebb ért egy nagy bokorhoz megfigyelte a többit és gondolta egye fene ő is odamegy.Nem habozott mivel a farkasoknál nagyobb ellenfele is volt már.Közelebb lépdelt a fajtársakhoz.*
|
*Lassú, elnyújtott léptekkel közeledik. Már hamarabb meghallotta, képességének hála, hogy Mikoto átlépte a határt. De a hívására felgyorsítja lépteit. Mikor az idegen nőstény is hallótávolságba kerül, nyakán felborzolódik a szőr. Kilép a fák közül, és egyenesen a nőstény felé üget. Rosszalló pillantásokkal súlytja* Ki vagy te? És mit keresel a falka területén? *Nem morog, de nem is túl barátságos a hangja*
|
*Lassan lépked az idegen területen. Az erdőből sétálva látja, hogy a terület zsákmányokban gazdag, de gyomrát már telerakta, így csak nézelődik, hogy hol lenne érdemes legközelebb vadásznia. A vonításra összerezzen, hiszen hozzá közel szól. Kinéz a bokrok takarásából, és a fehér hímet nézi. Egy pillantással végigméri, majd nyugodtan kisétál a fák takarásából. Mikoto amíg nem néz oda, esetleg azt is hiheti, hogy Neko az :angyalka: Belekortyol a hűs vízbe, majd a hím felé fordítja a fejét. Egy szót sem szólva megfordul, majd egy fa alá sétálva leheveredik a fűbe*
|
*Fáradtan és éhesen érkezik vissza a területre, amely az idegen falkáé. Neko nyomait keresi. Legutóbb nem erre volt vele, de mintha a szél innen hozná a legkellemesebb illatot amit valaha érzett.* ~Igen! Ő az! Biztos vagyok benne..~ *Most végigsétál a patak mentén, majd megáll. belekortyol, aztán felnéz a holdra. Elvonyítja magát... hívón, de mégis aki nem ismeri, arra félelmetesen hathat hangja... vonzza a figyelmet, de aki nem ismeri, talán tudomást sem vesz róla.. csak egy valakit hív, ezért mások, hacsak nem feltett szándékuk, nem valószínű hogy idejönnének... Az Erőteljes hang mérföldekre hallatszik. Nyomában néhány fáról madarak szállnak fel menekülve.. megrezzenik néhány bokor, elárulva hogy laknak bennük, de a hím nem élelemért jött.. még nem arra vágyik... *
|
*A tótól érkezve a patak mentén kaptat felfelé, mikor végre elég messzire érkezik, lesétál a patak partjára, lehajtja fejét, majd lassú kortyokban inni kezdi a hűs vizet. Mindenünnen a tavasz illata szárnyal felé, hívja a szerelmesek táncára, de... Nem... Nem követheti el még egyszer ugyanazt a hibát. Érzi, ahogy a tavasz illatú szellő csábítva terelgeti, kacéran lengedezve előtte... ~Nem jár erre magányos farkas..~ Mordul fel gondolatban, hogy elkergesse a bugyutának vélt gondolatokat, majd megindul felfelé, tovább csak tovább. Hátha valamelyik farkas szolgál valami olyan hírrel, aminek hasznára lehet... Pontosabban... Mára már egyik farkas sem végzi a dolgát... Látszik, hogy a vezér gyengélkedett, méghozzá nem kevés ideig. Fejét felemelve néz körül, majd megbizonyosodva a hely nyugodtságáról tovább indul*
|
*Korgó gyomorral sétált le a hegyekből idáig. Útja során semmilyen vadat nem látott..Odasétált a patakhoz és reménykedve blenézett a vízbe, de halat nem látott. Gyomra hangosan megkordult. Ivott pár kortyot a vízből, szomát oltva ezzel. Majd eszébe jut, hol is juthatna élelemhez. * Hátmégis kénytelen leszek felkaptatni...*néz a hegyek fel, és futva indul meg a patak mentén a hegyekbe...valószínűleg a Völgyben fog előbukkanni.*
|
[1111-1092] [1091-1072] [1071-1052] [1051-1032] [1031-1012] [1011-992] [991-972] [971-952] [951-932] [931-912] [911-892] [891-872] [871-852] [851-832] [831-812] [811-792] [791-772] [771-752] [751-732] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
