|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:22 - |
A sziklák igen messze esnek a barlangtól, csak tapasztalt, az erdőt jól ismerő farkasok találnak el ide. Az idősebbek ide járnak pihenni... Nem is ok nélkül. Ha kiállsz az egyik sziklára, lehunyod a szemed, a szellő belekap a bundádba, úgy érezheted magad, mintha repülnél... Alattad hosszú, végeláthatatlan kékség terül el... Az óceán.
|
[383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*Most rajta a sor! Vicsorogva leolvad róla a dermesztő riadalom, bundáját felborzolva veti magát a sutára, egyenest a nyakára! Mivel két társa erősen fogja, a suta nem igazán tud ellen mit tenni...legalábbis reméli...fogait megpróbálja belemélyeszteni a nyakába és menten kettéroppantani azt.*
|
Draw:sikeresen felhúzta Démont és látta a sutát felé száguldani és a rajta csücsülő Moon,ekko egy nagy ugrással a suta oldalának támadt,megpróbálván fellökni azt
KM: Sajnos nem gondolt arra,hogy a nőstény ilyen hamar összeszedi magát...mikor a hátára érkezett elkezdett ugrálni,de öregsége most jött elő,a lecsillapodó düh miatt...rettenetesen fájt neki a nőstény álltal kapott harapások a hátán és már lassan földre rogyott volna,de mikor Draw oldalt nekiment tudta,hogy már nincs menekvés...a fölreesett moonal együtt és az oldalábó harapó Drawor próbálta patáival lerugdosni..nagyon mocorgott a suta ha Démon nem segít nekik lefogni még lenne benne annyira erő,hogy elmeneküljön..egy utolsó döfés a nyakra,és akkor vége van... |
*Látva, hogy a suta cselt változtat, megpróbál lehasalni. De enm időben, így a rúgás a fejét éri. Elsötétül előtte a világ, szédülve hátratántorog. Ekkor lép bevetésbe a kísérteties szellő. Bíztató lökéssel veti a nőstény a suta után, amitől kis híján hasra esik. Megrázza a fejét. Figyelgeti az elrohanó állatot, mi a terve. Megpillantva falkatársait, megszeppen* ~Draw..Démon..ajj!~ *Futásnak ered az állat után. Egyre csak gyorsít és gyorsít. Már szinte repül a talaj felett. Bár még mindig szédeleg, és sajog a feje, mégsem hagyja annyiban hogy egy öreg suta így rászedje* Na megállj csak, te vén szatyor! *Megcsattogtatja fogait. Minden erejét beleadva próbálja utolérni az állatot és elkapni a farkincáját. Bár ez nem nagyon valószínű hogy sikerül, így elrugaszkodik. Ha jól céloz, pontosan az állat hátára érkezik s így meg tudja állítani. Reménykedik, hogy nem csúsznak le a mélybe..*
|
*Ahogy megérzi Draw fogait, hiába a marás általi fájdalom, kicsit lehiggad. Melső karmaival újra megkapaszkodik és hátsó lábaival tolni kezdi magát fölfelé, megkönnyebbítve bajtársa dolgát ezzel. Mikor felhasal végre a biztos talajra szemét lehunyva lapul egy ideig, így adja túl magát az előző hatalmas riadalmon. Mikor kinyitja a szemét és meglátja a sutát lábai valósággal földbe gyökereznek, és amúgy is fáradtnak érzi magát ahoz hogy elugorjon. Szembe vánszorog a bestiával és kitátja fogakkal teli száját, remélve hogy el tudja majd időben kapni a suta lábát, vagy meg tud benne majd kapaszkodni.*
|
Draw: Mikor észreveszi Démont hirtelen úrrá lesz rajta a bajtársi kötelezetség és gyorsan felérohan..Nyurga lábai most biztonságot nyújtanak neki...a szilárd talajon biztosnak érzi minden léptét,minden mozdulatát.Majd mikor ordaért a nála kétszre szélésebb Démonhoz hófehér erős agyaraival ráfog annak grabancára..erősen ráfog,hiszen csak így húzhatja fel azt,és minden erejével húzni kezdi felfelé a biztonságot nyújtó talajra...mancsaival hátrafelé lépked,most nem az ügyetlen kis házikedvencet nyújta,hanem egy mindenre tettrekész hímet...
KM:
A suta hamar belátja mire is készül a farkas,így nem hagyja magát..hamár meg kell halnia nem adja könnyen magát,hirtelen lefordul a nőstényről hátatfordít neki és kirúg..A nőstény sziklák ölelik körül,úgyohgy elugrania elég nehéz lehet a suta utánna rohanni kezd előre remélve,hogy Drawot egyszerre lökheti a mélységbe Démonnal...Hogy életben maradjon a két hím csak Moonon múlik,hogy útjából eltérítse a felbőszült állatot |
*Amint a zsákmány boowlinggolyóként rúgta félre a hímeket, felsóhajt* ~Látod..Mondtam..~ *Ám amint az állat felé közelít, lelapul* ~O-o..Karambol!~ *Körbenéz. Nincs ideje félreugrani. Ha sikerülne is az ugrás, lecsúszna.. Büszkén kihúzza magát. Körmeit a talajba mélyeszti. Amikor a suta nekimegy, enyhén szólva hátraugrik. Hasraesik jól beverve bal első mancsát. Vicsorog egyet s talpra kűzdi magát. Ám mikor az állat talicskának nézi, felmegy benne a pumpa. Hátranéz a közeledő mélyésgre, majd Démonra. Tudja, hogy Drawnak muszály falkatársán segíteni. Így rá vár a feladat: Semlegesíteni az állatot* Áhhá.. Engem akarsz palacisntává tenni, igaz? Rossz gyufát húztál ki, pajtás.. *Körmeit ismét a talajba mélyeszti, próbálva tartani a sutát* Hát jó..legyen ahogy kívánod.. *Kicsit enyhít tartóerején, had tolja az állat. Kezd telljesen extázisba esni. Csak új tervére öszpontosít: Ha az állat eltolta a sziklák végéig, mielőtt belezuhanna az óceánba átugrik az állat felett. Az állat így hassal lezuhanna. Ekkor megfogja a zsákmány grabancát és viszahúzza. Csak reménykedik, hogy terve bejön, és nem lesz ma ő is áldozat..*
|
*Ahogy a suta felérúgva elinalt, ő reflexszerűen felhúzta a fejét, így a rúgás a pofája allját érte. Fogai összekoccannak, a fájdalom hatalmas. Pörögve ér földet, de legnagyobb meglepetésére ahogy földet ér csúszik is...LEFELE! Bizony, a lendület elvitte egész a szikla széléig...ez a szikla pedig nagyon csúszott. Szerencsére sikerült karmaival épphogy megapaszkodnia...kétségbeesve próbál felfelé menni..melső lábai körmeivel kapaszkodik ahogy bír, körme majd törik belé...hátsó lábaival pedig tolja fel magát. Izzad és minden erejére szüksége van...most télleg halálfélelme van. Mikor már épp felérne, bal melső lábával csalóka szikladarbban kapaszkodott meg, ami letört és most vészes sebességgel még lejjebb csúszott...kétségbeesve nyüszít és kapkod, majd feljebb küzdi magát de fél úton megremeg, úgy érzi nem bírja már sokáig tartania magát...*
|
KM: *A sutát bármennyire érezte csontjaiban ,hogy valami érkezni fog mint a hirtelen jött tavaszi vihar még sem számított rá,hogy három irányból kap támadást..Mikor meglátja Drawot hátsó patáival kirúg,így a hímt lerúgja magáról mielőtt az hozzárhetne,majd Démon elől ugrik ezzel egyetemben és egyenesen egy hatalmas lendülettel ütközik Moonak...saját egyensúlyát elvesztve,csakhogynem az óceánba esik maga is...Az állatban felgyülemlett dühvel nyomni kezdte maga előtt Moont,reméli,hogy Draw egy idejig még fekve marad rúgására és remélte,hogy a felé szálló paték érintették Démont is,hiszen nagyon érdekes pózban ugrott ki
Drawor kicsit kikészítette ez a váratlan rúgás az oldálba és nagy port felvereve ismét lezuhant..nagyott nyekkent,de a fájdalom hatására is újra felugrott,vagy tán azt sem hagyva,hogy ez a zsákmány ne kerülhessen bendőjébe..kicsit megijed mikor látja a nagy állatott Moon fele szállni,és reméli,hogy ebből nem lesz semmi,de így nem mer nekiugrani az állatnak
|
*Amikor Draw és Démon nekilendül, csak lapít tovább. Füleit hátracsapva figyeli a jelenetet. Vár..vár..vár.. Már már úgy tűnhet, hogy odagyökerezett.* ~Most!~ *Egy időben az óceán küldött északi szellő felkeltével lebben ki rejtekhelyéből. Eggyé válva a széllel, ruganyos, megnyújtott ugrással veti ki magát a suta elé. Karmait a földbe vési amennyire tudja, ezzel tartva meg magát az esetleges továbbcsúszástól* ~Gyere csak..gyere..~ *Támadóállásba ugrik. Fenék az ég felé, felsőtest a földön. Farkasvigyorral, morogva várja had ugorjon mancsai közé az állat*
|
*Ahogy meglátta, hogy Draw nekiindult a vadnak azon nyomban elindult ő is. Egy darabig futott Draw oldalán majd ügyesen kitért és oldaról közelíti meg a sutát. Hiába hogy oldalra is kirúghat, nagyobb a valószínűsége annak, hogy hátra fog rúgni. Kivillantja fehér agyarait és elrugaszkodva a talajtól szinte repül a suta felé. két melső mancsát előretartja, karmos részeit a suta felé szegezi, hogy ha a harapás nem is sikerül, valamelyest meg tudjon kapaszkodni a suta oldalában*
|
*Drawnak sikerült visszatartani a hapcit és mint egy villamcsapás ugrik ki rejtekéből..kivételesen ez most tökéletesen sikerült,hiszen az állat a hirtelen támadásból mit sem sejthetett..lábai rugóként lőtték ki,egyenesen a prédára...már csak társai segítségét várta,és remélte,hogy belekaphat az elő mozgó húsba
|
*Felhúzza egyik szemöldökét Draw hapcis majdnemkitörésére. Megcsóválja a fejét* ~Hímek..~ *Mennyi változáson ment keresztül! Már nem az a pimasz, engedetlen visszabeszélős kiskölyök mint 1 éve. Már egy komoly, felelősségteljes, makacs nőstény. Mikor elég távol került a hímektől, a fás rész hirtelen elkanyarodik balra. Ritkul ugyan a növényzet, de elég stabil. Követi a fák elhelyezkedését. Meglapul az egyik tölgyfa törzsénél. Bólint egyet a falkatársaknak, jelezve, hogy kezdődhet az akció. Elhúzza a száját* ~Tuti nem sikerül..El fogják rontani az egészet.. Kellett nekik idejönni..~ *Méltatlankodik magában. Összehúzza szemeit a hideg, télies szélre. Lelapul, s vár*
|
*Ahogy látja hogy Draw tüsszenteni készül hangatalanul mellészökken és mancsát az orrához rakja a kölyöknek, remélve, hogy ezzel megállítja a tüsszentést. Talán picit túl hevesen nyomta oda az orrához a hímnek a mancsát, mert picit érezte, hogy toppant a nedves orr a mancsán. Minden esetre kínosan felhúzza az ínyét és behúzza a nyakát, meg behunyja fél szemét.*
|
KM:*A Suta mocorogni kezd...mintha csak érezni,hogy készülődik valami...hirtelen maga körül és ágaskodott párat..rettenetesen feldúlt volt,és habár az idő már öregebbé tette a dühtől felgyülemlett erő bizony nem kicsi fejtörést okozhat a farkasoknak...Hirtelen a szél már nem olyan lágyan fújt...vágó és süvítő lett,hogy egyezzen az évszaknak ami körbefogta a jelent...Majd hirtelen,hol erről hol arról fújt,ezzel ide oda rángatva a farkasok lebuktató illatát...
Draw: Huncutul rávigyorog Moonra,ezzel jelezve,hogy igencsak felfogta a tervet...a földre lapult és egy kis résen figyelte az igencsak ideges állatot..Démon hirtelen kiesett látóköréből,és nem kicsit saját magát visszafognia,hogy ne induljon gyorsan neki szerinte mit nem sejtő állatra..farkát fel s alá csóvalta ezzel felverve a port,de ezt észre sem vette míg az bele nem szállt az orrába és hirtelen hatalmas ingert érzett a tüsszentésre amit alig bírt visszatartani..Ábrázata falkatagjainak rögtön elárulhatta,hogy mi is a helyzet...
|
*Mint mindig, most is a szél hozta őt. Sárga szemei élesen tapadnak az állatra. Mancsai alatt az apró kőtörmelékek hangtalanul mocorognak a rájuk nehezedő sújtól. Hirtelen támad fel a szél, mely megállásra készteti a majdnem támadásba lendülő nőstényt. Felemeli fejét, de csak annyira, hogy megnézze, kik érkeztek* ~Draw, és az a Démon.. Remek.. Ha elrontják a falka vacsoráját, megeszem őket..~ *Ahogy a feltámadott szellő végigcirógatja nyakát, kissé megnyugszik. Lehunyt szemmel búcsuzik el a segítő társtól, s lopakodva indul előre a szokásos támadási módszert bevetve. Tiától tanult meg lopakodni, így megeshet, hogy nem csap zajt, vagy ha igen, nem is hatalmasat. A törékeny ágakat ügyesen kikerüli. Terve a szokásos: Előrelopakodik, hogy ha a két hím megindulna, be tudjon vágni a suta elé. Cseppet sem zavarja, hogy egy rossz mozdulat, és továbbcsúszhat, le a hívógató mélységbe.. Szemeit élesen megvillantja, s ha falkatársai figyeltek, megérthetik jelzését..*
|
*Puha léptekkel és mint mindig, büszkén kihúzva lépked Draw nyomában. Mosolyogva nézi ahogy a kölyök játszadozva kergeti a pillangót, majd majdhogynem elkuncogta magát ahogy elesett a saját négy lábában.:P De mikor megérezte, majd később meglátta a sutát rögtön elnémult. Füleit előreszegezve kicsit lejjebb lapult, hogy ne legyen olyan feltűnő. Megnyalja a szája szélét, majd előreindul, de hagyja, hogy Draw menjen előtte, gondolván hogy a kölyök kisebb testsújával előbb megzavarja a sutát, aztán neki könyebb dolga lesz majd váratlanul rávetnie magát a pompás vadra.*
|
KM
*egy öregecske suta élvezi a hozzá-hozzá érő szellőt,úgy hat ez neki mint puha simogatás egykor édesanyjától akit a barbár farkasok hidegvérrel gyilkoltak meg..a méreg...a düh azóta is folytogatja,és bosszúra esküdött akár az élete árán is..de ebben az idilli pillanatban nem gondolta volna,hogy eljöhet számára akár a vég...vagy talán a bosszú édes percei..Majd számára a szellő furcsa alakat hoz..egyre közelebb és közelebb.Talán az anyja,talán egy káprázat.mindenesetre még jobban felidézi benne a fájó emlékeket és patájával nagy hangot csapja töri meg a finom zúgó csendett
Draw
Orra jó irányba vezette..szemei kopogtak az éhségtől és nem esett nehezére kifigyelni a a sutát aki magára így is felhívta a figyelmet..a többieket csöndre inti,bár tudja,hogy ő egyáltalán nem rangidős,de az ösztönök hajtják csak ebben a helyzetben is..a sziklákig érve vidáman ás játékosan egy lepkét kergetett,bár egyszer szokásához híven elesett saját lábában..ez jobban fájt neki a tegnapi verekedés miatt,mint általában...de mikor megérezte a haskorgató szagot ismét szemei felcsillantak szokásos módon és kellemesem megnyalta szája szélét..és nyurga lábaival szép lassan egy közeli sziklához lopózott,remélve,hogy nem kelt semmi zajt
|
*Sikerül visszahúznia magát. Erőtlenül terül szét a szikladarabon. Felpillant az égre, és sóhajt* Még nem találkozhatunk, Rhaido.. nem adhatom fel.. akármennyire is fáj, nem lehet.. *Lehunyja szemeit. Gyengén beleremeg az erre jövő hideg szellőre. Összeszorított szemekkel próbálja rendezni gondolatait*
|
*Csak fut szélsebesen. Ki a fák közül egyenesen a sziklák felé. Összeszorított szemeiben sorban jelennek meg a könnycseppek. A folytonos bizonytalanság, amiben él, kikészíti a nőstényt. A sok csalódás és düh amit szó nélkül lenyelt..most kiborult.. Szüksége lenne Agyarra. Hogy neki mindent elmondhasson.. de már nem képes megbízni egy hímben sem. Agyarba fektette bizalmát amnéziája alatt, de ő kegyetlenül becsapta. Képes volt vezérnek állni.. és még Shirora is szenilis jelzőt adott. De ennek már a vége. A düh és csalódás, tehetetlenség és bizonytalanság uralmába kerítette. Már érzi csontjaiban a hideg szelet. Kinyitja szemeit, és az óceán tárul elé. Lefékez, de már későn. Talán szíve húzza lefelé.. Az apró kavicsdarabok sorban zuhannak a nőstény mancsai alól a mélybe. Egy teljes fordulatot véve, körmeit kieresztve kapaszkodik meg a kiálló szikladarabban. Rhaido képe tárul elé* ~Még nem..még nem lehet..még túl korai..még ki kell tartanom..nem végezhetem úgy mint ő..még nem..előtte még mszály látnom őt..muszály..még nem szabad!!~ *Ereit összeszedve próbálja visszahúzni magát az óceán hívogató mélysége alól, melybe kis híján, szamár fejjel önkéntesen merült el..de még nem jött el neki az idő* |
*Egy árnyék bukkan fel a fák közül. Kecses, könnyed mozgásával szinte siklik az avar fölött. Meg sem áll a legnagyobb szikla széléig. A hold itt már felfedi kilétét a kamasz nőstényfarkasnak. Szemei nem árulnak el érzelmeket...Kiül a sziklára, és hagyja, hogy a szél beletúrjon a bundájába. Tekintetét a holdra emeli.* ~Apa...bárcsak itt lennél...Bárcsak sose történt volna meg az, ami...ami elválasztott minket! Bárcsak sose vittél volna magaddal vadászni! És Darkness? Neki miért kellett elmennie? Miért hagyott itt mindenki? Ez többé nem fog megtörténni...nem hagyom. Soha többé senki sem fog közel kerülni a szívemhez! ~ *A távolban felhangzott egy vonítás. Összerezzent a hangtól. Féloldalas mosolya megjelent az arcán. Felállt, és elindult abba az irányba, ahonnan a hang jött*
|
[383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
