|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:23 - |
Egy hatalmas tó, melyben a patak végződik. Csupán a patak útját kell követned a barlangtól, hogy ide eltalálj. A nagy és kisvadak kedvelt ivőhelye ez, nagy vadászatok helye...
|
[824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
*Tavasz van. A hó már egyre olvad a földön. Már alig látni néhány fehér foltot a zöld mindenségben. Az énbekesmadark vidám csicsergése hallatszik mindenfelől és egyre több állat jön elő téli menedékéből. Az olvadástól a patak medre megnagyobbodott és csak úgy folyt le a tóba a segesen áramló jéghideg víz. A jég is olvadásnak indult a tó tetején. Már nem lehetet rajta biztonságosan közlekedni. A napkorong még mindíg csodálatos ékkőként ragyog az ég koronáján. Fénye igaz már gyengült és már lassan lenyugodni kész de még mindíg betölti a tájat. Ezen a csodálatos délután egy barna farkas fekszik kedvenc helyén. Ő Spirit akinek már sebei majdnem teljesen begyógyultak. Eltelt ugyanis már egy kis idő azóta a jéghideg téli nap óta mikor legyőzték a vadászt és kutyáit. Hál istennek azután valaki segített neki eljutni a barlangig. Azóta nem találkozott Lyverával. Bár nem akarja bevallani magának de igen is hiányzik neki a nőstény. Már nem tudja nélküle elképzelni életét. A tavaszi szél belekap bundájába néha és ilyenkor mindíg ő jut az eszébe. Nem tud másra gondolni. Nagyon magányos mióta nemlátta és azóta újra egyedül járja az erdőt mint akkor régen mikor még a falka nem fogadta be. Csak néz és vár. Órák hosszat hogy történjen valami és végre valami színt vigyen szürke életébe*
|
*Mereven végigméri Silvert, egyik szemét összehúzza... Fél fülét hátrahúzza egy pillanatra, jelezve, hogy minsjárt szentel egy kis időt drága kisjánya csavargásának is, csak előbb még... Megbeszél egyet s mást ezzel az érdekes betolakodóval... Rossz jel...*Szóval visszautasítod a hívásom?*szűri fogai közt, a kedves és finomító szavak mintha elsiklanának füle mellett. Elvégre ha minden kedves idegent beengedett volna... És ha Rhaido is így tett volna... Hol lennének mára? Kiették volna őket télen a zsákmánykészletből... Felvonja ínyét, röviden morrant egyet*Napnyugtakor ne találjalak itt... És jobban teszed, ha addig vissza se jössz, míg át nem gondolod, mibe kerül egy vezér szavait semmibe venni...*elvégre ő felajánlotta a gyógyulás lehetőségét. A kis gyógyító mócsing segíthetett volna minden bajon.*Gyere, kincsem...*fordít hátat az idegennek, majd besiet a fák közé...*Beszédem van veled...*motyogja immár elgondolkodva... ~Felelősség, figyelem, bizalom...~*
|
*Megköszörüli torkát aztán halkan így szól* -Nagyon édesek vagytok-*Pimaszul vigyorog*-Köszönöm ismét a meghívást de megvárom míg kicsit jobban leszek. Majd ha ugy érzem hogy hasznomat vehetitek visszajövök és megpróbálom kiérdemelni hogy veletek lehessek.Most viszont elnézéseteket kérem, megpróbálok rendbejönni.-*Lassan felkel és megfordul*-Igazán családias a hagulat. Remélem egyszer bekerülhetek a családotokba... nekem sosem volt...-*Aztán lassan elkezd kullogni de maga sem tudja hova*
|
*Behunyt szemmel, átszellemült arccal hagyja, hogy anyja mosdassa, mint egykor, kölyökkorában. Orrát befúrta anyja dús, fekete bundájába, és mélyeket lélegzett az illatából.* Elcsavarogtam... kíváncsi voltam, milyen a világ az erdőn túl... a területünkön túl... *bűnbánóan leszegte fejét, hátracsapta füleit, és várta a szidást. A köhögésre újra felkapta a fejét, és előbb Silverre, majd kérdőn anyjára nézett. Suttogni kezdett* Szerinted mi baja? *
|
*Pillantása oldalra csúszik, még félfüllel hallja Silver válaszát, majd elönti a szeretethullám teljes ereje.. Összenyalogatja kicsinyét, majd hozzádörgöli a fejét*Kincsem...*Szép finoman, óvatosan, szeretetteljesen mosdatni kezdi Nekot, az orrtól a fülig, majd még néhány nyalintás a hátára...*Hogy megnőttél... Merre jártál, édesem? Aggódtam érted...*ezt talán enyhe szemrehányással ejti ki, még egy utolsó nyalintás, majd kicsinyéhez bújva pillant vissza az idegen farkasra*Rosszul vagy?*ahogy kiejti a kérdést, már gondolatok törnek fel benne... Egy járvány... Mely elviszi a falkát... Megrázza a fejét, hogy eltüntesse a rossz gondolatokat, majd elgondolkodva elnéz a fák felé*Van egy érdekes élőlény az egyik tisztáson... Ha csatlakozol, viszek neked a barlangba. Nálunk otthonra lelhetsz, de a családért hűséget és védelmet várok el.*Borostyán pillantását Silveren tartva folytatja Neko mosdatását... Habár nem kiskölyök már, mégis erre ösztönzi a belső szeretet... Hisz olyan rég látta már kicsinyét.*
 |
*köhög párat aztán ránéz az érkező nőstényre...*-elnézést a .. betolakodásért.. nem tudtam hogy ez egy falka területe...*kicsit meghajtja fejét... tiszteletét kifejezve a vezérnek.. aztán a fiatalabb farkast nézi amint anyjához rohan.* -örülök a találkozásnak.. Silver vagyok...- *aztán mivel rosszul érzi magát... leül..* -elnézést.. mostanában kicsit rosszul vagyok.. és.. pont ez az a dolog.. ami miatt lehet hogy haszontalan lennék a falkában.. de.. kedves tőletek hogy.. adtok lehetőséget.. remélem hogy egyszer kiérdemlem- *aztán figyeli hogy az anya hogy reagál lánya közeledésére*
|
*Már majdnem hagyja magát utolérni, mikor meghallja a köhögést. Ijedten hátrafordul, fejét oldalrabillentve figyeli Silvert* Mi baj van? *kérdezi cincogó hangon. Aztán hirtelen megcsapja az orrát anyja ismerős illata. Egy pillanat alatt visszaváltozik apró kölyökké, szűkölve fut Shiro elé, majd farkát a hasa alá csapja, és szinte a földön kúszva teszi meg az utolsó pár métert. Mellső lábai elé fekszik, hangosan szűköl, és próbálja elérni anyja orrát, hogy összenyalhassa. Nem érdekli, hogy más is jelen van, Shiro az ő anyukája elsősorban, és csak másodsorban a falka vezére... legalábbis számára. Ha hagyja, akkor belefúrja a fejét a bundájába, úgy mint kiskorában.* Anya....*sírós hangon suttog* Anya...
|
*Árnyék figyel a part menti fák közül... Most valóban árnyék.. Árnyéka önmagának. Büszke tartása, hideg, mégis tűzben égő sárga szemei szeretettel figyelik Neko mozdulatait. Iszonyú rég látta utoljára... Majd orrát piszkálni kezdi az idegen szaga. Ráadásul Neko játsziadozik is vele... Meghúzgálja az orrát, egy pillanatra felszalad ínye is, de nem lép elő. A szél által védve, a fák árnyékában puszta kísértetnek tetszik csupán. Szíve kifelé húzná a tóhoz kicsinye közelébe... De az esze azt diktálja, hogy amíg ilyen gyenge, ne menjen idegen farkas közelébe. Hosszas ácsorgása közben nézi a játékot, egyre inkább érzi a húzást... Majd szíve legyőzi agyát és előlép, kísérteties lehet megjelenése, mintha hirtelen termett volna ott. Nem törődve az ideiglenes soványsággal Neko elé lép, ínyét felvonva morog a betolakodóra.*Betolakodó...*szűri fogai közt, borostyán szemei megvillannak*Vagy most rögtön távozol vagy erőszakkal tüntetlek el innen*Neko észreveheti a változást... Anyja ismét az a régi, erős, határozott falkavezér, mint hajdan születésekor. Habár egy kevéssé legyengítette a múló betegség, mégis készen áll megvédeni a területet és ezzel családját - bármi áron. Majd hirtelen felrebben egy madárka a közeli fáról. Shiro megrezzenti a fülét, támadó magatartása visszatér abba a merev nyugodtságba, mellyel mindig is fogadta az idegeneket... Lassan közeledik a tavasz, ezt minden idegszálával érzi. Talán elfér még egy farkas a falkában. Még akár jól is járhatnak vele...*De csatlakozhatsz a falkához is...*teszi hozzá rövid szünet után. A vezérnőstény legyengült, de ettől még lehet némi erőfölénye... Hisz azelőtt sem volt épp kevés ereje a farkasok között...*
|
*kicsit meglepődik Neko hevességén, de láthatólag szívesen játszik vele... amikor látja hogy elrohan, lassan elvigyorodik... és elindul utána.. fokozatosan gyorsít.. aztán elkezd játékosan nevetni... és a nőstény után kiabál.. akihez egyre közelebb ér..- jaj.. nagyon hiányzott nekem ez már... a játék. .a társaság... a vidámság.... köszönöm..- *aztán.. hirtelen elkezd lassulni.. lehajtja a fejét..köhög... aztán megáll... * -jaj ne haragudj... - *azán felnéz a lányra és lassna megint elindul felé, de láthatólag nehezére esik járni is...*
|
Jé.. csak nem vizes lettél? *pimasz vigyor..A lökéstől egy kicsit megtántorodik, de még idejében sikerül visszaszereznie kibillent egyensúlyát. Ahogy a hím megáll előtte, megnyalja saját orrát, és egyik mancsával megérinti Silvert. Majd sunyi mosolyra húzódik szája, és váratlanul a hím felé kap. Nem marja meg, a másik nyaka mellett a levegőben csattannak agyarai, majd hátracsapott fülekkel "menekülni" kezd* Lássuk azt a játékot..*hátrafordul, hogy lássa, a másik követi-e*
|
*váratlanul éri a támadás.. alig bír megállni í vízben... aztán partra szökken.. lerázza magáról a vizet... békésen kicsit végignéz a nőstényen... aztán magán.. és a tavon... lassan elindul Neko felé.. de óvatosan ellépdel mellette... * -nagyon vicces...- *aztán ha látja hogy a lány nem figyel annyira vagy azt hiszi hogy megsértődött.. játékosan meglöki... * -talán játszani szeretnél? - *elvigyorodik * -vigyázz.. gonoszan játszom- *aztán körberohanja a lányt... és vele szemben megáll...*
|
*Elvigyorodik.* Általában Nekonak szólítanak... *Kicsit hosszabban bámulja a hímet, mint illene, majd egyszercsak gondol egyet, és oldalba löki...ha nem figyel Silver, akkor könnyen a jéghideg vízben landolhat.. :P Aztán játékos ugrásokkal tisztes távolba kerül tőle, lábait dobálja, akár egy kölyök, farkát csóválja, és szemei csillognak* Csak gondoltam, feldobom a hangulatot...*kiölti piros nyelvét, hátracsapja füleit, és felkészül az esetleges "ellentámadásra" *
|
*szótlanul fekszik tovább.. figyeli a nőstény mozdulatait... aztán a szemébe néz... Kineko láthatja hogy kicsit fél valamitől.. aztán lassan ő is feláll.. odalépdel mellé... aztán úgy dönt mégis szeretne valamit mondani.. *~mit mondhatnék neki? nem is ismerem.. először látom.. és különben is miért.. miért is akarok vele beszélgetni?~ *szólásara nyitja a száját de meggondolja magát...* ~nem hiszem hogy bármi érdekeset tudnék közölni vele.. vagy bármit amivel felkelthetném az érdeklődését.. héé.. pillanat.. mitcsinálni?... *láthatóan gondolataiba merül.. és néha eléggé furcsa arcokat vág*~miért akarom én az érdeklődését?.. vagy akarom egyáltalán?~ *aztán a lányra néz... *-szép neved van Kineko...- *aztán.. elfordítja fejét.. ismét a tavat bámulja*
|
*Hallgat nagyokat majd megrázza a fejét* Eddig még mindig be tudtak illeszkedni... többé-kevésbé...*féloldalas mosoly* Persze ha nem akarsz.. *lustán feláll, elkezd nyújtózkodni, majd a víz felé sétál. A mancsai belesüppednek a tó partján a nedves talajba... majd lehajol, és inni kezd. Aztán felembeli a fejét, és a csilligó víztükröt nézi. Felsóhajt.. Mostanában nagyon sokat gondol az apjára. Szinte nem múlik el nap, hogy ne vágyna a társaságára. Hiányzik neki a vigyázó jelenléte, bölcs magyarázatai az életről. Nélküle olyan elveszettnek érzi magát a világban. És most az anyját sem találja. Pedig kereste... Visszanéz Silverre, barátságosan megcsóválja a farkát, és megereszt egy bánatos félmosolyt felé.* ~Persze.. mindenki szeret... csak éppen azok hagytak el sorban, akiket én a legjobban szerettem a világon...~
|
*végighallgatja Kinekot egy kicsit töpreng, aztán kicsit ellenkezik vele..*-tudod.. ha.. vállalják az éhezést.. akkor nem hiszem hogy csak a kilátásért teszik... -*próbál nem ellenszenves lenni bár tudja hogy ha nem őszintén beszélne a nőstényhez az érezhető lenne...* -jó neked hog yszeretnek.. már egyáltalán hogy valaki szeret az jó érzés lehet...- *aztán végül rátér a falka kérdésre amin eléggé meglepődött...*-tudod.. ha falkához csatlakozom.. tudni szeretném hogy az milyen feltételekkel jár.. hogy kikhez csatlakozom.. hogyelfogadnak e.. hogy hasznomat veszik e.. mert élősködni nem szeretnék.. szóval.. kedves vagy.. de.. mielőtt csatlakoznék, szeretnék többet tudni.. és még akkor sem biztos hogy elfgadna a falka...- *aztán Kineko szemeibe néz... láthatólag jól érzi magát *
|
*Még jobban meglepődik, hogy Silver még felállni sem hajlandó. Durcásan megráncolja az orrát, majd elszégyelli magát gyerekes viselkedéséért, és a fenekére huppan. Maga köré kanyarítja dús farkát, majd oldalra billentett fejjel figyeli a hímet.* Helyes.... helyes, hogy nem lopsz. De... ha már itt jársz, kelsz, nem akarsz csatlakozni a falkához? ~Hogy lehetsz ennyire ostoba? Még a végén te fogsz neki könyörögni??? Ostoba... ~ Egyébként... persze, hogy szeretek itt élni.. Mindenki szeret. Nem úgy, mint azok az ostobák, akik kiválltak a falkából, és felköltöztek a hegyekbe. Lassan felkopik az álluk, mert odaföntről a kilátás biztosan csodás, de élelem az nem sok akad.... *Próbál nagyon bölcsnek tűnni...*
|
*kicsit furcsálja a hirtelen hangulatváltozásokat, de nem zavarja.. inkább érdekesnek tartja*-szóval.. édesanyádé a terület.. nagyon szép... biztos szeretsz itt élni ugye?.. hümm.. nem.. köszönöm igaz hogy éhes vagyok de vadászni semmi kedvem .. és ha más területén vagyok.. és tudom hogy nem szabad akkor nem.. lopok...- *kicsit az oldalára nehezedik és a nőstény felé fordul... érdedklődve figyeli hogy vajon mit is akar...*
|
*Hátracsapja a füleit.. mintha kicsit elszégyellte volna magát... aztán újra feléled benne az apjától örökölt karakter.* Perszee... nem keresel semmit.. csak azért jöttél, hogy felzabáld az összes növényevőt.. *sziszegi a fogai között...De hirtelen meggondolja magát, játékosan megemeli mellső mancsát, majd farkát csóválva közelebb lép* Az én nevem Kineko. Anyámé ez a terület... *büszkén, talán kissé gőgösen kihúzza magát* Szóval.. mi járatban errefelé.... *földhöz lapul, fenekét az égbe emeli és megcsóválja a farkát*
|
*ránéz a nőstényre...* -szia Silver vagyok. .örülök hogy találkoztunk...- *aztán egy kis gondlkodás után válaszol* -nem keresek én semmit épp csak erre jártam... bocsánat ha olyan helyre értem ahol nem szabad lennem.. vagy nem látnak szívesen... csak megtetszett ez a táj.... -*aztán megnyalja a pofija szélét..* -ha nagyon zavarlak.. azért .. elmehetek... nem akarok betolakodni sehova...-*de mégsem mozdul.. szemeiben látszik hogy nem sok kedve van máris elmenni innen... *
|
*Kissé meglepődik az idegen merészségén, de ahogy közelebb ér, rájön, hogy egy megtermett hímről van szó, így óvatosabbá válik. Felvonja az ínyét - biztos ami biztos alapon. Tétován lép még néhányat, majd a másikra mordul* Ki vagy te? És mit keresel az anyám területén? *szemei haragosan villognak, bár az arcán látszik, hogy indulatai nem komolyak, sőt.. hangja is inkább megilletődöttséget sejtet.*
|
[824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
