|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:43 - |
Az Odú a megfáradt farkasoknak kényelmes, biztonságos menedéket nyújt. Itt nőnek fel az apróságok és itt folynak a fontosabb tanácskozások.
|
[707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
*Fut, fut igeeen... Elrugaszkodik, és ez aaz... Szinte érzi már a falatot a szájában, jól meg is rágcsálja, ekkor nyílik csak ki a csipája. Egy láb. Jól megcsócsálta, de egyértelműen egy lábat harapgál. Ami...*Apa!*pattan fel meglepetten, bocsánatkérő pillantásokkal nyalja végig néhányszor az illetékes testrészt, majd üdvözlőn hozzádörgöli a fejét*Rég láttalak*jelenti ki, de ebben sem szemrehányás, sem meglepődés nem cseng. Elfogadta, hogyha akar valamit apjától, akkor hívja. Vagy megkeresi, ami ugya eleinte kicsit problémásabb volt ;)*Történt itt néhány furcsa... Dolog...*morogja elgondolkodva, hogyan is fejezhetné ki ezt a legjobban...*
|
*Mikor Valdó már úgy nyávog,mint amikor újszölött volt,összehúzza szemecskéit..Füleit lelapítja,mintha csak őt szidnák..aztán jönnek azok a boci szemek..*
~Enye nem ér anyut lekenyerezni...~
*Valdó jobban is teszi,hogy nem szól a maciról,mert nyaka bizton leválnna édes erős kis nyakától.Szóval tovább nyalogatja azt a kis fejet,míg már az egész pofája tiszta nyál a megalázkodó hímnek.Mikor Risszo mami édes kicsi szíve mócsingja megigéri,hogy többet nem kószál el,hevesen bólogat nagy fejével és engedi,hogy bebújjanak melső mancsai alá és fogaival megvakargássza a buksit..*
|
*Sokáig kereste a két kölyköt, majd a mikor rábukkant friss nyomaikra, melyek az odú biztonsága felé vezettek, apai szíve mérhetetlenül megkönnyebbült. Megállt az odú bejáratánál, kicsit eltakarva a fényt a bent lévők elől... és végignézett kis családján. Csak állt ott, hosszú percekig, és nézte párját, ahogy fiával összebújva fekszenek, és lányát, Zairát, aki az imént telepedett melléjük. Szíve húzta volna már közéjük, de félt is egyben, hogy ez az idilli pillanat elillanhat.Elérzékenyülten nézte, hogyan mosdatja Tia Shedant... Mostanában gyakran féltette őket. A kölykök már majdnem felnőttek, állandóan csavarognak, az anyai szigor sem szabhat többé gátat kíváncsiságuknak. Mennyivel egyszerűbb volt az élet, míg apró tipegőként csak az odú biztonságos falai közti életet ismerték!Tia pedig óvó tekintettel felügyelhette minden rezdülésüket. Bezzeg most... Milyen régen látta őket! Lassan beljebb lép. Megpróbál odaférni a családjához, leheveredni közéjük. *
|
*Az öblös morgásra ismét elkezd nyüszülni, szűkölni, de már olyan hangosan, hogy szinte fájhat az érzékeny fülnek..Leheverik Risszo mellé, szorosan, nézve rá azokkal a hatalmas boci szemekkel. Igen igen..a vadállatról, ami majdnem letépte csibész fejét, inkább nem mesél. Jólesik neki a tisztogatás..nagyon..csak Shadowal ne fussanak össze..még neeee... * Szeretlek mami és esküszöm hogy soha de soha de soha többé nem kószálok el az engedélyed nélkül és nem hagyom el a falka területét..bocsáts meeg * Fejét Risszo mancsa alá próbálja begyömöszölni, mintha csak egy nyaklevest várna, közben farkincája idegesítő hangot hallatva jár jobbra-ballra a földön alaposan felverve a port. Hát ő ilyen..megbánta, de azért..jó volt ]:)*
|
*Mikor úgy látja,hogy Valdó eleget kapott a megdorgálából.igaz,hogy ez nem volt megdorgálás,akkor leheveredik a földre és végignyal mancsai,majd pofáját is körbenyalja..*
-Miért nem lepődök meg,hogy te kerested a bajt..olyan vagy,mint anyád..-
*Mosolyodik el egy pillanatban,de mikor megtudja,hogy kimentek a falka területére,egy kisebb vicsor jelenik meg pofáján..*
-De ugye tudod milyen ostobaságot csináltál??Nem így kell udvarolni!Meghaltatok volna mind a ketten,még jó,hogy nem talált meg benneteket valami vadállat és nem tépte szét azt a csibész fejedet..-
*Mondja egy öblös morgással fűszerezve,majd elkezdi nyalogatni a kölyke fejét..Habár a hímnek már nincs szüksége az anyukájára,mégis annyira jólesik neki,hogy végignyalhat azon az édes fejen és hozzádughatja nagy fekete orrát..*
|
*A mély pillantásra összehúzza magát, olyan picire, amilyenre csak tudja. Szemeit lesüti, s a hátonfekvésből oldalára fordul, végül lassan, nagyon lassan ismét felül* Hát..mi.. az ösvények mentén mászkáltunk..felfedezőutat..téve.. *Minden egyes szava után egyre inkább süllyed a föld alá, talán tényleg rossz ötlet volt, és tényleg nem kellett volna. De ő kereste a bajt..* De az én ötletem volt, nem Zairáé! Én vagyok a hibás, nem ő.. *Lehajtja fejét, olyan mélyen, mintha meghajolni akarna anyja mellett. Végül ismét odabújik anyucijához, fejét az álla alá dugva. Mostmár az sem érdekli, ha Risszo alrébbmászik - mászik ő is. Ha feláll - feláll ő is. De nem tágít a jóleső, biztonságot nyújtó, szeretett anyujától* Sajnálom, anya..többé nem fordul elő, ígérem! *Lehunyja szemeit. Mostmár meg lehet kérdőjelezni, hogy valóban túllépte-e a kölyökkort..*
|
*A mami gőgösen nézi a kölkét,hogy mit csinál...Mikor nyakába fúrja a fejét egyetlen szerelmetes kisfia,anyai szíve nagyot dobban,de nem adja meg magát,sőt elhúzza nagy fejét és el is fordítja..A pofánnyalásra sem reagál,sem semmi férfias praktikára..Jahj hányszor csinálta ezt Darkmoon..hányszor..Szeméből egy könycsepp hullik a földre,Valdó érezheti,hogy anyuját megint gyötrik az emlékek..Tarkóján még a szőr is feláll,habár nem direkt..Végül tekintetét fiacskájára emeli és mélyen a szemébe néz..*
-Hol jártál Zairával?-
*Kérdezi meg nem megdorgálva,inkább csalódottan és szomorúan...Fejét megrázza,mintha ezzel kirázzhatna belőle minden rossz emléket.*
|
Ou.. *Tör fel belőle, amint megérzi anyja jelenlétét. Mégjobban felemeli fejét, várva a tisztogatást, amit kölyökkorában utált. De megtanulta, hogy a bundának mindig szépen kell csillognia, hogy elbűvölhesse a farkaslányokat. Bár ő csak egyet akar lenyűgözni.. illetve, mostmár kettőt. Elpillant a nőstény felé, ki családjánál fekszik, majd visszafordítja kobakját Risszohoz, ki csak ha egy pillanatra is, de szemeibe néz, látni fogja az érzést.. Felül, orrát belefúrja anyja nyakszőrzetébe, szűkölve, nyüsszögve, mint egy hisztis kölyök aki nem kapta meg kedvenc játékát karácsonykor. Fejével megbökdösi gyengéden anyja fejét, végignyalva a pofiját, de érzi, hogy ez nem lesz elég. Bűnbánóan hátracsapja füleit, hangosabban nyüszül, végül a hátára vetődik, s mellső mancsait felhúzva, fejét oldalra döntve, farkát hevesen csóválva nézi Risszot, egy megbocsájtó dögönyözést várva..*
|
*Zai odavánszorog anyjához és bátyjához...és leheveredik...De viszont Valdó háta mögül egy morgás hallható és a kis lüke már csak azt érezheti,ahogy egy mancs tapos végig a leselkedő fején,kivétel,ha el nem húzza...Risszo nem kiabál,nem vicsorog csupán hisztisen leteszi fenekét fia mellé és végignyal fényes bundáján,és tisztogatja magát,mit ilyenkor Valdón szokott végezni,de ő bizony most nem fog hozzászólni a fiához..esze ágában sincsen..Nem szólt neki,hogy elmegy ráadásul elrángatott magával egy másik farkast is..Anyai szíve messze sajog.Valdó érezheti is,hogy mennyire csalódott benne az anyja..hiszen nem erre tanította..Pont olyan,mint az apja volt..Ő is csak elcsatangolt Nievével és többé nem látta..Risszo azt sem tudja élnek e még.és most a tulajdon fia,akivel estéket sírt át a fogyó holddal ugyanezt teszi..*
|
*Ásít egy kicsit..kicsit nagyot.. mikor aztán Zai bomba módjára beront, benne akad a levegő. Köhög egyet, egy gyilkos pillantás az idegesítő nőstény felé. Na, ennyit a "csendben belopódzunk mintha mi sem történt volna" tervről. Dehát, feje ígyse úgyse lesz, szóval..* Jhahj.. *Megcsóválja fejét, hangtalan léptekkel bandukolva beljebb. Leheveredik egy átmelegített helyen, ahol általában szokott feküdni, onnan figyelve Zait. Irónikus sóhajt ereszt meg, s lehunyja szemeit. Most emészt. Fejében végigjárnak a történtek, a forrásnál, a kopár fánál, majd a maci, és most.. Óvatosan nyitja fel egyik szemhéját, kikukucskálva a nagyvilágba* Anyu? *Halkan suttog maga elé, miközben jó alaposan körbekémlel az odúban, merre csatangolhat szíve egyik csücske..*
|
*A két kósza kölyök lassan érkezik,az út végére már Zai is jól van,csupán oldala fáj egy kicsit,de Valdó teljesen észhez térítette..igen pont ő :) Még az odú előtt szorosan hozzábújok mint egy vadóc kiscica és végignyallint a hím fején..tudja mit fog kapni,bár nem akarta anyukáját megbántani..esze ágában sem volt,hiszen nincsen neki fontosabb mint a családja..Mikor még kinn ácsorognak ő indul be előbb,elszökkenve Valdó mellett.Hiszen milyen ciki,hogy összeszűrte a levet egy ilyen kis ,,korccsal'' :) -megjöttem!- Ront be,mintha semmisem történt volna..pedig semmi sincsen rendben..*
|
*Szempillái lassan nyitódnak fel, ahogy a néma csendbe belevág a halk suttogás. Homályos pillantással méri végig az angyalként belépőt, mintha csak egy utolsó kívánságként csengene fülében a mindennél többet érő szó..anya.. de a történelem megismétli önmagát 8). Kiszakítva magát a kábult álomvilágból billenti oldalra fejét, mikor megnyugvást hozva lelkére hozzásimul a test. Kölyke teste.. Minden zápor elmúlik egyszer. Napfényként szakad ki belőle egy sóhaj, orrát mélyen belefúrja a dús bundába, felnyüsszenve keresve menedéket Shedan mellett. Érezni akarja..érezni fia közelségét, örökké. Hagyja repülni a perceket, mostmár nem számít semmi, csak hogy itt van.. mint korlát a szakadék szélén..* Shedan.. *Suttogva emeli fel fejét, szeretetteljes pillantással mérve végig a hímet. Felcseperedett.. mostmár nincs szüksége az anyai támogatásra, az intő szavakra, hisz lassan átvéve apja helyét lép a falka élére.. a gondolattengerből lassan partot ér, amint rózsaszínes nyelvét kiöltve tisztogatni kezdi kölyke pofiját, gondosan, ráérősen*
|
*Rossz érzésekkel tér vissza a barlangba. Valahol elmaradt Zaira mögött, és azóta sem találta meg sehol sem... Azonban kötelességének érzi, hogy leges legelőször ide jöjjön be. Talán legbelül szívében remélte is, hogy itt találja elveszett kishúgát... De nem... Szinte megdermed az Odú bejáratánál, testének árnyéka hosszan elnyúlik előtte a lemenő nap fényében. Csak bámul maga elé, mintha valami csodát látna... De ez sokkal másabb, mint egy csoda. Szinte katasztrófaként vág szívébe, felnyüszög, majd lassú léptekkel beljebb halad, s nemsokára már bunda a bundáhozm test a testhez simul.*Anya...*morogja alig hallhatóan, nyalogatni kezdi a pofiját, hogy letörölje könnyeit, s közben továbbra is nyüszít, mintha tudná, hogy megbocsáthatatlan bűnt követett el... Pedig... Azt tette csak, mit ösztöne diktált. Kint járta a terület lankáit, hogy ellenőrizze azt. Tanult és megfigyelt, hogy később jó vezérré válhasson apja helyét átvéve...*Anya...*ismétli alig hallhatóan, fejét a hátára téve fekszik le mellé, majd szusszan egyet. Nem szól többet. Mintha a csend ezerszer többet súghatna a két farkasnak, anyjának és fiának... Egy ne haragudj, egy szeretlek, egy mindig számíthatsz rám, egy sosem hagylak el... S a csönd a barlangban végre melengetővé válik egy pillanatra*
|
*Könnyek. Mint a szemerkélő eső, hangtalan pottyanásokkal verődnek a talajhoz, végiggurulva a szőrös pofin. Sok kérdés merült fel azzal kapcsolatban, hogy a farkasok képesek-e sírni. Hát a nőstény képes. Az odú kisebb vackában kuporog, feje mellső mancsain pihennek. Mélyvörös lélektükrei viharfelhőként ömlesztik a sós vizet, mely kibluggyanva a mederből végigcsordul a bundán, s talajt ér. Kivételesen, s utoljára, nem tudja érdekelni, hogy a vezér "párja". Amiben már kezd nagyon elbizonytalanodni.. nem tudja érdekelni, hogy két kölyköt hozott a világra. Nem hallgatnak a szavára, s nem fontos nekik, ha a saját anyjuknak nem szólnak arról, hogy elhagyják a falka területét. Mert ő érezte Zairát és Valdot..bizony.. egyáltalán nem érti. Mi a fenét csinált rosszul? A hónapok alatt nem bizonyította be, hogy tartja a hátát? Hogy a kölykök mellett áll, és falaz nekik? Hogy óvja, szereti, védelmezi őket, mégis szoros barátságot akar kialakítani köztük? Nem. Ezek szerint.. nem bíznak meg benne, hogy beavassák az ilyen dolgokba, hisz úgyis csak leordibálja a fejüket. Igen. Hisz ő maga a megtestesült béke, sosem várt el semmit. Illetve, régen talán..de forog a Föld, változik a világ. De mit is számít, hisz csak a Vezér párja. Risszo sem becsülte nagyra, mikor Shadowwal kavart. Na és a fehér hím sem maradt örökkön mellette.. elhomályosult tekintettel pillant a távozó két hím után, ő már ott levegő. Árnyék, köd csupán. Egy felhő, mely tovább hullajtja áldását. Az ő szava már semmit sem ér ebben a falkában. Összeszorítja a szemeit. Mindenki életében van egy bizonyos pohár, s az élet folyamatos hasraesésekkel tölti ezt meg. És ez a bizonyos italtároló egy idő után kiborul. Hogy minek hatására.. de Tia számára _most_ borult ki. Nem vágyik másra, csak egy kis odafigyelésre a falkától..a kölykeitől.. a..párjától.. nem reagál a külvilágra, sőt, oda sem figyel. Pocakja is méretes, no nem kövér, de meghalni nem fog az éhségtől, így esze ágában sincs enni. Nem. Egyelőre csak bámul bele a vak világba, senkivel és semmivel nem foglalkozva. Ő is átélte ezt, pár óráig a többiek is át fogják. Bár, észre sem fogják venni.. nem baj.. mostmár semmi sem baj. Kiborult a pohár, de egy új felállt. Megfordult a kocka, eddigi élete és a jövő között egy piros vonal került. A hisztis, nyafogós, nagyra törekedő Tia megsemmisült. A falkatagok mostmár egy békés, teljesen nyugodt, csendes, zárkózott Tiát kaphatnak, aki soha semmin sem húzza fel magát, aki nem hoz nagy döntéseket, és aki nem mutat ki túl nagy szeretet semmi felé. Ha egyáltalán észreveszik a változást..*
/Uff, önsajnálat vége, köffönöm hogy user kiírhatta lelke kavargását ;) //
|
*Újra Pride mellett feküdt, és most is azért nyittota ki a szemét, hogy ellenőrizze a zsákmányokat. Büszkén tekint az odú belsejébe, ahol a vadkan mellett ott volt az őz megmaradt húsa.*~Jó sok zsákmányt gyűjtöttünk Pride-al! Így mostmár biztosan nem éhezik a falka! Csak el ne lopják! De majd én vigyázok rájuk!~*Majd a kijárat felé nézett.*~Shadow még nem tért vissza... Remélem nincs semmi gond...~*Aztán egy kényelmes nyújtózást követően mancsaira fektette fejét, és hol a kijáratra, hol pedig a két ínycsikalndozó zsákmányra tekintgetett. Büszke volt magára, hogy Pride-al már két zsákmány is az odúba került, bár az őzt nem ők fogták, de ügyenes ellopták, a lopótól. :) Vagyis nem is lopták el tőle mert ő lopott tőlük, vagyis visszalopták. :D Aztán pihentette szemhélyát, és a multkori eseményeken járt az sze, amikor a két idegennek találkoztak...*
|
Rendben. Hát, igen... Nehéz a kölykökkel, főleg, ha még vezér is vagy, de szerintem tudnak magukra vigyázni. De persze nem árt, ha tudjuk hová tűntek.*És ő is Shadow után fut az árnyas rengetegbe. örül, hogy végre éledeznek falkatársai:D Vidáman követi Shadowot.*
|
Szerintem először nézzünk körbe a rengetegben... *Fallen mellé áll, és beleszimatol a szélbe.* Valóban, felfedezőkedvük nem nagyon ismer határokat... Az anyjuk meg nem győzi visszaterelni őket. *Lemondóan megcsóválja a fejét* Én már letettem róla, hogy valaha meg lehet őket nevelni. *Elmosolyodik, majd kilép az odúból, egyenesen az árnyas felé veszi az irányt*
|
Örülök, hogy jól esett!*Majd felkel a földről.*Rendben szivesen segítek. Hát, a fiatalok már csak ilyenek. Mindent fel akarnak fedezni, amit csak lehet.*Mosolygott, és barlang kijáratához lépett. Az idő hűvös volt, de ő csak élvezte a beáramlő hűvös szelet. A madarak csicseregtek, és az erdő nyugodt volt. Bár nem sütött oylan nagyon a nap, de legalább nem esett, és nem volt oyaln nagyon meleg.*
|
Köszönöm... Rendkívül hálás vagyok... Már azt hittem,éhen pusztulok.. *Még közelebb lép a vadkanhoz, elismerően néz Fallenre* Nagyon derék munka! *Majd mohón hozzálát a húshoz. Mikor befejezte az evést, lenyalja pofáját, és körbenéz* Csak tudnám, merre kódorognak a kölykök.. Annyira elővigyázatlanok...*sóhajt, és az alvó falkára néz* Nincs kedved körbejárni a területet velem? Hátha a nyomukra akadunk....
|
*Örömmel tekint Shadowra, hogy végre felébredt. Ő is felkel, ám csak leül a földre.*Nem egészen én fogtam. Eggyütt vadásztunk Pride-al, és eggyütt kaptuk el, de nagyrészt az ő érdeme.*Néz hálásan az alvó nőstényre.*Ezt a falkának fogtuk, mi ketten két malacot megettünk. Remélem jól esik majd a húsa.
|
[707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
