|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:39 - |
A hegyeken rengeteg ösvény cikázik keresztül, de a terep nagyon nehéz, ráadásul nem tudni, melyik bokorból vetődik elénk egy éhes hiúz!
|
[295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
Akkor induljunk máris! *És elindul a hegytető irányába.* ~Juhéé! Végre egy kis móka és kacagás!~ Le ne maradj! *fordul hátra Fallenhez vigyorogva, majd meggyorsítva lépteit, meg-megcsúszkálva folytatja útját a kitűzött cél felé. Hisz a hegytetőről valószínüleg mindent látni, csodaszép hely lehet...*
|
Én imádom a havat, és benned az is fogott meg, hogy olyan szép a bundásd, mint a frissen leesett hó! És veled bárhova elmegyek, ahol ugyanolyan gyönyörű fehérség van, mint te...*Majd újra megnyalta a nőstény pofáját, és azonnal felpattan.*Tőlem bármikor indulhatunk. Én itt csak eddig három helyen voltam. Az árnyas rengetegben, a forrásnál, és itt, de kíváncsi vagyok a hegytetőre is.*Kacsint párjára.*
|
Hiúzok? Már találkoztam néhánnyal a régi falkámban. Azok gyengék voltak, egyedül jártak, könnyen elbántunk velük... Medvékkel nem igen futottam össze, de viszont azokról hallottam vándorfarkasoktól, hogy igen veszélyesek... De ettől függetlenül véleményem ugyanaz. Ez a hely szép, jó lenne itt élni. Majd valamikor fel szeretnék menni a hegytetőre is, csak még nem nagyon jártam arrafelé. Tényleg, nem mennénk fel együtt? *szeme felcsillan, várakozón pislog Fallen-ra*
|
Ez igaz... Hát, az én találkozásaim az itteniekkel nem voltak túl jók. Eléggé erősen védik a területet az itteni hímek. Bár egy jó falkánál ez nem is csoda! Remélem, hogy befogadnak ide! Olyan szép ez a vidék. És képzeld, azt a hírt hallottam, hogy errefelé medvék és hizok is járnak!*Néz a nőstényre, majd felhúzza egyik szemöldökét, mintha meg akarná tudni, hogy a nőstény visszaretten-e.*Vigyázz, le ne csússz!*Ő egy ugyan kissé kényelmetlen, de biztonságos, a földből kiálló kövön trónolt.*
|
Már találkoztam néhány ittenivel... Legalább is szerintem az itteni falkához tartoznak. Néhányan nem tűnnek nagyon barátságosnak... De volt aki nem is foglalkozott velem. Szép hely, jó lenne itt élni... De ahhoz, hogy csatlakozhassunk, véleményem szerint az egész falkának el kell fogadnia. Nem elég a vezérrel beszélni. Habár nem tudom, hogy mi szerint élnek itt a farkasok. *sóhajt.* Bonyolult dolog ez... *leheveredik a hóba, ennek hatására kicsit megcsúszik.* Azért remélem, egyszer majd befogadnak valahová.
|
*Pár percre elmeregn a gyönyörű nőstényen, majd a kérdésre észhez tér. *Akelával csak egy percre futottam össe a dombságban. Asmával pedig legelőször találkoztam az erdőben.*Mondja teljesen nyugodtan, bár még nem igazán érti, mire ez a sok kérdés, de nem akarja kérdőre vonni párját.*Csak azért kérdeztem, mert ha lenne kedved, és ha találkozunk az itteni falkavezérrel csatlakozhatnánk a falkához. Nem jó idegen területen kóborolni, és falkában biztonságosabb is az élet...
|
Ki az az Asma és Akela? *kérdezi számonkérőn.* Egyébként szép ez a hely... *A nap megcsillan fehér bundáján, így talán még szebbnek tetszik Fallen szemében:P*
|
| //Bocs, hogy ismételtem az előző reagot is!// |
Találkoztam pár idegennel. Képzeld, Silvernek új párja lett! Camilla... Aztán találkoztam Asmával, Akelával, és az itteni két idegen hímmel, és egy nősténnyel.*Nem is gyanítja, hogy Pride számára talán "zavaró" lehet a sok nőstény neve. Leül, és edves, meleg tekintettel néz párjára. Örül, hogy végre újra rátalált egyetlenére.*És mond... Tetszik ez a hely?
*A hó most sem bújt mégegyszer elő... De még akadt pár helyen a fehér jeges kristályból. A farkas édes illatot érzett. Olyan illatott, amit már régóta keresett. Párja ellenállhatatlan szaga vonzotta újra a hegyekbe. Remélte nem akad össze DarkMoonnal. Mikor végre meglátta a fehér szépséget hozzásimult, és megnyalta pofáját.*Hát itt vagy Virágszál! Oly régóta kereslek már...
|
Jé, szia Fallen! Éppen rád gondoltam! *megnyalja Fallen pofiját. * Oly régen láttalak! *megérzi Fallenen az idegen nőstények illatát* ~Noneee!~ Hát te hol jártál eddig?
|
*A hó most sem bújt mégegyszer elő... De még akadt pár helyen a fehér jeges kristályból. A farkas édes illatot érzett. Olyan illatott, amit már régóta keresett. Párja ellenállhatatlan szaga vonzotta újra a hegyekbe. Remélte nem akad össze DarkMoonnal. Mikor végre meglátta a fehér szépséget hozzásimult, és megnyalta pofáját.*Hát itt vagy Virágszál! Oly régóta kereslek már...
|
*Csönde léptei nyomán meg-megroppan a hó. Néha megcsúszik a lejtőn.* Hopsz! *bukfencezik vagy kettőt, de végül sikerül talpra állnia.* ~Vajon hol lehet Fallen?~
|
*Evil felé néz, összehúzza szemeit, majd elrohan. Ezüstös alakja hihetetlen gyorsasággal tűnik el az árnyak közt... Daemiát teljesen elbizonytalanította a tudat, hogy a Kígyó ráerőszakolja azt, ami ellen mindig is küzdött... Na nem. Soha. Megrázza a fejét, majd tovább rohan, puha léptei hallhatatlanná válnak, ő maga pedig végre ismét megtalálja a közös hangot a Kígyóval... Ezt azért nem hagyja szó nélkül...*
|
*A kiáltásokra felnéz, és megáll. Egy nőstény farkas állt fönt, az ösvény végén. Ezüst bundáján ezernyi szikraként tört meg a hold fénye, olyan volt, mintha fénykoszorú övezné alakját. Ha most kamasz lenne, tátott szájjal bámulná ezt a tüneményt, de már megtanulta, hogy érzelmeit gondosan kell védeni, farkasbundája és szívének kemény kérge alatt. Így csak állt, kívülről unott arcot mutatva, és lassan, méltóságteljesen elindult fölfelé. Egy pillanatig rezdülést érzett, olyasmit, amit még soha, nem is tudta mire vélni. Szemében egy pillanatig meglepettséget lehetett látni, de mivel többi érzéke nem jelzett veszélyt, tovább sétált magabiztosan az ezüstös fényben úszó nőstény felé*
|
*Puha lépteit ide vezette a Kígyó. Szavak, gondolatok nélkül kommunikáltak... Borzasztó hiány lüktetett szívében, mely most teljesedik csak ki igazán szívében...~Merre vagy...?~De erőtlen kérdésére csak ugyanaz a felelet... A semmi. Amint égő pillantása az ösvényre esik, megdermed. Kihúzza magát, szemébe és szívébe beleköltözik az undor, melyet minden egyes nyomorult hím iránt érez... De a Kígyó nem reagál. Sőt. Az energia mintha nyomtalanul eltűnne, csupán égető üresség marad a helyén. Az ezüst farkas nem foglalkozik tovább a környezettel vagy azzal, hogy így észreveszik....*Hol vagy?! Hová tűntél?!*kiáltása visszhangzik a fák között... Kifordulva önmagából forgolódik a tengelye körül, szíve hevesen ver, légzése zihálássá válik... Ekkor megpillantja. Más számára láthatatlanul, de Daemiának vörös derengésként mutatkozik meg... A Kígyó a hím mellett kémlelte a nőstényt sárgás pillantásával, kiöltötte nyelvét, mintha csúfolódna vele, majd a Kígyó energiája végigcirógatja a hím lelkét... A Kígyó alakja ezután elgyengül, majd teljesen eltűnik, csupán az ezüst farkasban kirobbanó energiamennyiség ad jelt arról, hogy a kóbor démon hazatért...*
 |
*Lassan egy órája ügetett már. A dombságot, a nyirkos ködöt messze maga mögött hagyta. Végre elérte a hegyekbe vezető ösvényt. Elégedett vigyor terült szét pofáján. Füleit hátracsapta, és elindult fölfelé a meredek terepen. Gondosan ügyelt lépteire, minden fa mögött nem várt meglepetéssel számolt, elvégre ő itt betolakodó. Orrába egy idegen hím bűze csapódott, valószínűleg a falka vezére jelölte ki határait. De más szagokat is érzett. Édes, fiatal nőstények illatát sodorta felé a szél. Zihálva igyekezett fölfelé, egyenesen a falka területének belseje felé*
|
*Az ösvény tetején áll. Fejét lesütve nézi az utat.. Mélyen magába szívja húga illatát, melyet sohasem fog elfelejteni. Tia örökben a szívében fog élni. S bár kettejük viszonya menthetetlen, csak érte él. Teljes szívéből szereti, de el kell mennie. Itt kel hagynia mindent. Nem való ide, nem tartozik ide. Lehunyja szemeit, remegő testét próbálva kordában tartani. Még áll és vár.. húzza az időt.. hátha.. de nem. El kell mennie, nincs mese. Még egy utolsó kép.. egy utolsó remény.. egy utolsó ima.. egy utolsó gondolat, és a magányos hím elindul utolsó útjára. Tudja jól, hogy ha elmegy innen, ígyis úgyis a halál torkába szalad.. De nem tehet mást. És most ezt is, mint mindent eddigi életében, egyetlen testvéréért tesz. Testvérszeretet.. Hát elindul. Lassú, kimért léptekkel halad lefelé. Nem siet, a halál vár. Legalább találkozni fog szüleivel, és egy sokkal jobb helyről figyelheti húgát.. De az is lehet, szerencséjére életben marad. Ezt majd a sors eldönti. Még az ösvény alján felnéz..* Ég veled, kicsi Tia.. *S ezzel elnyeli a végtelennek tűnő természet.. A sors..*
|
*Amikor ideér már másképp néz erre a helyre.Körbenéz és elgondolkodik~Hát ez már mindjárt más.Megfelel....Bár biztos nem engednek be csak úgy..Meg kell keresnem a vezérüket~Megérzi a sok farkas és hiúz szagát de nem érez köztük teljes egységet~Óh úgy érzem itt még vetélytársaink is lesznek...Egyre jobban tetszik ez a hely...Na jó most keressünk vezéreket...*Azzal elindul a farkasok szaga után*
|
*A mozgásra felkapja a fejét, majd látva, hogy megszűnik a köztük lévő zavar mázsás súlyokkal lesz könnyebb... Szíve kalapálása lassan csillapodik, majd észbe kapva maga is rohanni kezd a hím után*Hé, Sil! Ez nem járja, hogy én rohangáljak egy hím után!*kiáltja utána, majd csatolva hozzá egy nevetést beér az Árnya Rengeteg sötéten meredező fái közé..*
|
*Egy pillanatig meredten nézi a nőstényt, majd ő is lesüti a szemét. Maga is zavarban van...új neki az érzés, ami kezdi hatalmába keríteni, mióta először újra megpillantotta a kamaszodó Rorit. Tettetett magabiztossággal szökken egyet, és megiramodik előre, az Árnyas rengeteg felé*
|
[295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
