|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:33 - |
A völgy zsákmányokban bővelkedik, de az éhes farkas jobb, ha éjszakára időzíti a vadászatot, mert a hatalmas nyílt terepen nincsen rejtőzködési lehetőség.
|
[546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
*A feldöntés sikerül, de cserébe fogak záródnak eme nemes szervére. Játékos morgással ráncigálja meg fülét, míg el nem eresztik*Hé, a legfontosabbakra azért vigyázz...*A másikat már nem adja. Orron nyalintja a nőstényt, majd megugrik oldalra, kis lihegéssel ölti ki nyelvét, miközben hevesen csóválja farkát*Gyere, kergess el...*vigyorog Tiára játékosan, megindul egy rövid ívű körön Tia körül, ha alkalma nyílik, újra nekiugrik, hogy a fűben végighempergetve egymást meghúzgálhassa kicsit a szőrét. Márha közben nem gondolkodik el a nőstény bosszún is..*
|
*Igen élvezeteset gurul Alectoval, szerencsére alul is köt ki. Enyhe grimasz, talpra áll, ám ő gondosan rázza ki magából a koszt. Hisz egy vezér..áhh, beleivódott, a fenébe is. Nem nagyon akart vezér lenni, de Shadow párja és akaratlanul is.. újabb jelzés, amire csak fejével ránt egyet. Az jelzi az igent. Bár hogy mit csinálnak most? Keveredik az elkergetés a játékkal, dehát.. Végiggondolni sincs ideje, már lendülettel neki is ütköznek, minek köszönhetően ügyesen elveszti az egyensúlyát. Na de neem.. csattint egyet fogsorával, megpróbálva rázárni hegyes fogait Alecto valamelyik fülecskéjére, hogy borulás gurulás vagy akár fetrengés közben, bármilyen körülmények között, de gyengén meghuzigálhassa. Ha sikerült gonosz terve, jön a másik fül, amit viszont nem kegyelmez. Mindenesetre ha olyan állapotba keveredik, azonnal feláll, s alrébbiszkol, hogy onnan nézegethesse a hímet*
|
*Lassabban fut a megszokott tempójánál a nőstény előtt, így szembesülnie kell azzal a kényelmetlen, vagy épp nem olyan kényelmetlen ténnyel, hogy Tia könnyedén beérte. Ha akarna, most kiugorhatna valamelyik irányba, majd irányt váltva elszökhetne előle, dehát... Mégiscsak egy nőstényről van szó. Egy igen helyes nőstényről. Így Tia lendülete a földhöz nyomja, elvesztíve lábai alól a biztos talajt gurul egy keveset, ha szerencséje van, a nősténnyel együtt. Mikor megállnak, talpra áll, kirázza a bundáját, márha épp nem kerül valamilyen szerencse folytán alulra.*Gyorsan futsz, angyalfarkas.*csóválja meg a farkát, majd újra kezdi a játékos hívást, hasát a földhöz nyomva csóválja meg farkát, vakkant egyet, majd arrébb szökken, ha a nőstény enged a hívásnak, lendületből "nekiugrik", és ha minden összejön, fel is dönti*
|
*Mikor Alecto belép elé, enyhén összehúzza szemeit. Jobb mellső mancsát szinte megszokásból emeli fel, s mikor a hím futásnak ered, megadó sóhajjal lendül utána. Egy vezér nem szokott ilyeneket csinálni..bár..ő nem vezér, úgyhogy most csinálhat ;) Milyen régen futott utoljára.. sosem a tempójáról volt híres, hanem a lopakodásáról. Fürgén kapkodja mancsait, a terv meg is született benne. Nem muszáj feltétlenül utolérnie a hímet, elég ha csak mögé sikerül kerülnie.. vágtat, ahogy csak tud, szinte lebeg a föld fölött, hangtalanul, s mikor úgy érzi, kellően közel került Alectohoz, lehunyja szemeit. Izmait megfeszíti, s mostmár csak megérzésére hagyatkozik. Elrugaszkodik a talajról, megpróbálva hátulról rávetődni a hímre. Ha nem sikerül..hát..megismerkedik a talajjal*
|
Értem*biccent komolyan, ő is végigköveti a nőstény mozdulatait, elismerő pillantással adózik a néma lépteknek.*Nos... Tia...*emeli ki a nevet, de továbbra is ülve marad, csak lenyalja egyszer kétszer a pofáját*Vándorlok, szétnézek... Meglehet, innen fogok élelmet szerezni is, de persze ha ez az életben maradásért történik, és maradok... Magányos farkasként... Akkor az nem lopás.*ha incselkedővé válik, feláll, majd tesz néhány lépést a terület belseje felé*Rendben... Ha ez a feladatod...*szökken be hirtelen a nőstény elé, hasát, mellkasát a földhöz nyomja, míg feneke az égnek mered, hevesen csóválja farkát*Akkor kergess el*hátrább ugrik, majd futásnak ered, persze csak olyan hévvel, hogy a nőstény még beérhesse*
|
Én vagyok, a terület ahm..a terület... *Egy pillanatra eltöpreng, ferdítsen, vagy pont ne ferdítsen. Hüm, talán jó lesz kibújni egy kicsit a mindennapok terhe alól. Büszkén kihúzza magát, mutatva, hogy azért nem olyan gyámoltalan, mint bárki hinné. Két kölyök mellett..* A terület és a falka őre. Én vigyázok a határokra, és én űzöm ki a..ahm..betolakodókat. A nevem Tia *Tekintetével követi Alecto mozdulatait, s ő amint leül, már áll is fel, hogy immáron ő tehessen egy kört a hím körül. Nesztelen, puha léptekkel indul meg, még mindig tartva a távolságot. Nagyon rossz előérzetei vannak mostanában, így jobb nem kockáztatni* Tehát Alecto, ha nem lopni jöttél, s magányos farkas vagy, mit keresel erre? .. csatlakozhatsz közénk, más esetben el kell hogy kergesselek *Megáll a hím mellett, aki érezheti, hogy az "elkergetés" kifejezés nem éppen komolysággal teli..*
|
Oh, nahát...*ámulattal figyeli a farkasangyalt, még egyet lendít farkán, inkább bátortalanul, mint magabiztosan. A nőstény szavaira aztán megreszt egy morrantást*Alecto vagyok... És megvédem magam, ha kell.*húzza ki magát büszkén, bár inkább mintha... Az erejét akarná mutatni a bájos nősténynek*Nem lopni jöttem.*teszi hozzá bizonytalanul, tétován közelebb lép egyet a nőstényhez, majd körbejárja*Én magányos farkas vagyok... Te ki vagy, szépséges farkasangyal?*teszi le a fenekét újonnan a nősténnyel szemben, úgy méregeti*
|
*A farkasangyal szóra feleszmél. Ráz egyet fejét, mosolyát levakarja magáról, és körbenéz. Farkasangyal..na, ilyet sem hallott már mióta. Mégegyszer körbenéz, de úgytűnik, biztosan róla beszélnek. Felsóhajt, oldalra billentve fejét folytatja a járást, ám érezhetően tartja a távolságot. Hisz mégiscsak ismeretlen hím..* Hisz hallottam a hívásod, természetes, hogy jövök.. *Kuncog fel enyhén, széles farkasvigyorral ül le ott,a hol van, pár lépésre a hímtől. Méregetni kezdi, szolídan nézegetni, végül megpróbálva megelőzni a további beszédet megszólal* Rossz helyen jársz, ez egy falka területe.. ha nincs semmi komolyabb szándékod, jobban teszed, ha gyorsan felkapod a nyúlcsizmát(cipőt). Ki is vagy te pontosan? Egy angyalnak ezt tudnia kell.. *Hogy honnan jönnek ezek a szavak..az már mindegy. Nincs kedve barátságtalan vadállatot játszani, egy vérengző húsevőt.. különben is, őt pár szóval le lehet kenyerezni. Ez most megtörtént..*
|
*Elmélyülten rágcsálja a fadarabot, ízlelgeti, nyelve ide-oda csúszik, még egy picit a szemét is lehunyja. Majd szájában a fával felpillant. Pislog egyet. Majd kettőt. Rögtön az jut eszébe, hogy egy farkasangyal szállt le elé a földre, hogy üdvözölje a farkasmennyországban. Még a szava is elakad, csak fekszik, agyarai közt a fadarabbal, azzal sem törődik, hogy lassú ívben csurog a nyála. Hirtelen pattan fel, kirázza a bundáját, aztán megcsóválja a farkát.*Nahát, farkasangyal, megtisztelsz, hogy lelátogatsz hozzám...*morogja kicsit hadarva, böhöm hímhez talán méltatlanul. De ő inkább egy játékos kölyökmaci, mint farkas... Ilyenkor.*
|
*Alszik.. Oldalra döntött fejjel pillant elszenderedett kölykére. Mély levegőt vesz, s lassan talpra áll. Nem akarja felébreszteni. Óvatos léptekkel elhagyja az odút. Élvezi a bundájába vágó szellőt, s egy pillanatra megáll, hogy lehunyt szemekkel emelhesse orrát az ég felé.. nyugodt minden. Ráérős léptekkel veszi útját a Völgy felé, ki tudja miért.. ha már senki sem jött, indít egy gyors körbenézegetést. Ott úgyis csendes a környék, legalább szabadon eresztheti gondolatait. Mozgása ismét nesztelen, szinte a talaj fölött lépked, kecsesen, féltve.. ügyesen átlép az útjába kerülő ágak felett, kikerüli a zajt okozható kavicsokat, úgy, hogy arra se néz, merre megy..hát,a vérében van. Például ez képességtől még nem fog úgy loholni, mint egy gepárd, vagy fára mászni, mint egy hiúzkölyök. Valamit valamiért.. orrába vág az ismeretlen, idegen illat, de nem foglalkozik vele. Túlságosan békés állapotba került ahhoz, hogy megmozdítva fejét körbenézelődjön. Határozott léptei elvezették a Völgyhöz, kiérve az árnyas rengeteg fái közül lebandukol a domboldalon, s az egyenes talajon indul meg előre. Hasát cirógatják a zöld fűszálak, mikor.. meglepve áll meg, jobb melső mancsa a levegőben dermed meg, lépésre készülve. Mélyvörös íriszei az ágat rágcsáló hímre tapadnak, és..elmosolyodik. Nem morog, nem kiáltozik, csak mosolyog..*
|
*Halk léptekkel bandukol felfelé. Már az Ösvényeknél megérezte a másik hím szagát, és ha egy hím itt van, akkor mögötte falkának is lennie kell. Ahol pedig falka van, ott élelem is akad... No ez kell most neki. Meg-megáll, hogy szimatoljon kicsit, sötétszín szemei néha körbefirtatnak, de semmi. Sehol senki. Feltámad az esti szél, és valami egészen furcsát fúj felé... ~Megkergültél, Alecto, nincs erre semmi~ A szimat is ezt igazolta. Hát tovább bandukolt, bár a nyílt terep sosem volt a kedvence. Böhöm méreteinek köszönhetően nem egy futóbajnok. Az egyik faág reccsenve zuhan be elé. Tágra nyílt szemekkel néz utána, majd hirtelen szökken egyet, ráveti magát és rágcsálni kezdi*Megvagy...
|
*A széles, tág völgy.. milyen rég is járt itt. Zöldes árnyalatokban pompázik, mint mindig. A napfény megcsillan a hosszú fűszálsorozatokon, az erdő itt ér véget. Felszabadultan gyorsít ügető tempóján, régóta vágyott már egy kis mozgásra. Léptei nesztelenek, még a fű is suttogva lapul le mancsai alatt. A vágta okozta szellő vadul tép bele bundájába. Füleit hátracsapja, szemeit lehunyja, s izmait megfeszítve rugaszkodik el a fűfélékben gazdag talajtól. Mélyvörös szemei ugyan zsákmányt nem találtak, úgy betolakodót sem. Ez a fő. Az illatok keveredve csapják meg orrát, régiek, mégis fentmaradtak..ezer meg ezer emlékkép.. kábultan baktat fel a völgyet záró, apró, ám lejtős dombon, s jókora lendülettel lendül meg a forrás felé, egy kis pihenésre*
|
*Akela ahogy a hegytetőről lefelé vágtat félúton megbotlik,és legurul a hegyoldalról a völgybe. Kisebb-nagyobb horzsolásokat szerzett,de nem törődöt vele,ment tovább.Mivel már hozászokott a magányhoz,szinte érzéketlen lett,és nem fájtak neki sebei.Elfojtotta a fájdalmat,és félelemérzet nélkül ment az idegen területen.Ahogy sétálgat meglát egy élelmet kereső verebet.A szokásos vadászmódjához hűen,lelapul,közelebb megy,majd ráveti magát áldozatára,és elharapja torkát. Majd tovább megy.*
|
*Apja szavai nem épp szívderítőek lázadó kölyökfülének. Felnéz rá, a bűnbánó kifejezésre megretten kissé. Akkor most... Apja... Ki védi meg anyjától, ha nem ő? Nyüsszent egy kicsit, majd a váratlan emelkedésre felháborodottan felmordul*De apaa...*mocorogni kezd, de nem tehet semmit sem az utaztatás ellen. Nem mintha nem lenne kényelmes... Sőt, nagyon is az, de azért mégiscsak a büszkesége, na. Ő megalkudott volna a dolog fordítottjában ;) DM előtt megy a saját lábán, és ha már a hím nem látja, akkor majd vihetik... Ringás közben a magyarázkodáson gondolkodik. ~Eltévedtem...~ Nem jó... Kénytelen apja védőszárnyaira hagyatkozni... Pontosabban védelmező szavaira. De jobb szeret inkább biztosnak lenni abban, hogy mi vár rá...*Apa... Anya szerinted nagyon haragszik?*kérdi legártatlanabb hangján, már fészkelődni sem fészkelődik.. Ha megnyeri magának apukáját, féleséllyel indul az életben maradásért ;) *
|
*Belül helyesli a dolgot és pofájára elismerő meleg mosoly csúszik, és megbiccenti fejét. Ő azonnal hazacibálta volna akar Valdót akár Nievét. Nem érdekelte volna, hogy épp miért is jának odakinn. Elnézett Einar után. Már biztos messze jár.* Én még utána járok ennek az idegennek. A szeméből látszik, hogy bármire képes.* majd eltűnt a sötétben.*
|
*Vigyorogva nézi Shedan küzdelmét a gallyakkal, majd a hóval.* Jól van, látom, hogy elég erősek már azok a fogacskák...~csak ki ne törd őket~... beszélek majd anyáddal is, hogy lassan ideje lesz valami rendes, hímhez méltó ennivalót is kapnod *büszkén kihúzza magát fiacskája láttán. Annyira szereti a kölykeit, és szíve mindannyiszor megtelik büszkeséggel, hacsak látja, mennyit fejlődnek napról napra. Ekkor felhangzik Tia hívása. Ledermed, füleit, akár a kölykök, bűnbánó pofával hátracsapja. Shedan kissé kétségbeesett kiáltására végképp elbizonytalanodik.* ~Talán még túl korai volt...hiszen alig látszik ki a hóból.~ *Mindenesetre megáll, orrát égnek emelve válaszol párjának. Hangja megnyugtató, mély, csak az avatatlan emberfüleknek hallatszik minden farkasvonítás egyformának. Végül kölykére néz* Na gyere...ideje lesz inkább hazafelé indulni. Útközben hátha akad neked valami csemege is... *pillanatra DarkMoonra néz* Hazaviszem a fiam...ahogy hallom, Tiának lesz így is néhány keresetlen szava... *bűnbánó pofát vág, de DM előtt nem szégyelli papucs voltát. Majd mielőtt Shedan bármivel is ellenkezhetne, grabancon csípi, és elindul vele az Árnyas felé. Ott szinte alig van hó, a járás sem olyan fárasztó a kölyöknek.*
|
*Kicsit elhúzza a száját, ahogy Shadow az ő kölyökkorát emlegeti, de igyekszik azt úgy tenni, hogy ne látszódjon tiszteletlendégnek, csak egy szimpla féloldalas mosolynak.~Ha az én kölyökkorom olyan egyszerű lett volna mint Shedané én is sokat törném a fejem a kalandokon.~ lehajtott fejjel üget az árnyas rengeteg felé, megdermed, amikor meghallja Tia hangját, és visszafordul. Valószínű Shedant keresheti. Visszafordul Shadowék felé az erdő szélén. Hátha Shadow mégis úgy dönt, hogy vigye haza Shedant. Acélos tekintettel bámul a hang irányába.*
|
*Felmordul, játékosan ugrik egyet, morogva ráveti magát egy hóból kiálló gallyra és bírkózni kezd vele* De apaa... Az én fogaim erősek és nagyok és élesek!
*A rágcsálás félbemarad, kissé csodálkozva apjára néz* Hogy igazi csemegéket? Milyen igazi... Mi?*Lesüti pillantását, majd igazít... Nem akar butának tűnni apja előtt*Mármint mire gondolsz?*Csemege, csemege... Egyáltalán mi az? Tippelni nem bűn... Biztos valami ennivaló...*Az én fogaim megrágnak mindenféle csemegét! Igazit is... Meg nem igazit is...*Nagyobb szökkenésekkel indul meg, úgy küzdi előre magát a hóban. Ezt kivételesen nem apja és saját büszkesége miatt teszi, hanem ösztönösen... De ez bizony hosszútávon elég fárasztó. Le is teszi a fenekét az út végefelé, mellkasa fel-le jár, de a világért se mondaná, hogy fáradt... Ekkor vonítás üti meg a fülét, kölyökszíve megdobban, hisz ez félreismerhetetlenül anyjáé*Anyaaa!!*kiált fel kissé talán ijedten is, kérdőn apjára néz... Ha le is hagyta kicsivel, erre biztos felfigyel, hacsak a vonítást magát is meg nem hallotta. Akar is hazamenni meg nem is... És inkább nem... A kaland bizony előbbre való, hisz ha visszamennek, minden bizonnyal megint beszorítják abba a kis lukba és nem engedik ki a nagyvilágba... Pedig itt olyan éérdekes....*
 |
*Újra felnevet Shedan elképzelésén, miszerint meg kéne enni a betolakodót*
Hát...szerintem még nőniük kell azoknak a fogacskáknak, hogy elbírjanak a rágós húsával...Bár, lassan már te is megkóstolhatnád az igazi csemegéket...*A kicsit sajgó lábára pislog, amit az előbb még a fia nagy hevesen marcangolgatott piciny, de annál hegyesebb fogacskáival.* Akkor menjünk is. Lassan úgyis vissza kell majd mennünk...anyád már biztosan halálra aggódta magát...* Megböki az orrával a kölykét.Lassú léptekkel elindul, figyelve, hogy a kölyök fel tudja-e venni a neki majdnem nyakig érő hóban a tempót.* Ne aggód, beljebb könnyebb a járás...*elmosolyodik*
Persze, DarkMoon...had' jöjjön...Te is voltál kölyök, emlékezz rá, hogy mennyire izgalmas volt először felfedezni a kinti világot...*kacsintott rá*
|
*Bólint egyet, majd Einar után indul. Kicsit távolabb megállt és hátratekint, Shadowékra.* Biztos hogy jó ötlet, hogy Shedan is jön? Einar biztos megragadja az alkalmat, hogy vele fenyegessen.*bár már előre sejti a választ, hogy Shadow így is úgy is meg fogja engedni Shedannak, hogy velük tartson. * De tudod, hogy én nem bánom. * teszi még hozzá tisztelettudóan, majd ismét előre megy pár lépést, orrát a földre szegezve felveszi Einar szagát.*
|
[546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
