|
Témaindító hozzászólás
|
2005.11.02. 22:24 - |
Egy különlegesen tág és kényelmes sziklaodú. Otthon egy erős, és a többieken uralkodni képes farkasnak. Ezért a helyért véget nem érő harcok dúlnak, mert odabent jobb a hőszigetelés, nem esik az eső, tág és sok zsákmány becipelhető, hogy odabent kényelmesen, egyedül lehessen elfogyasztani védve a többi farkastól...
|
[96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Szuper,sikerült megfékezni a mócsingot,de akkor az nagyon kedvesen letüsszenti a mancsát...elkapja onnét a macsát és megrázza fintorogva,majd leteszi a helyére és körüljárja az idétlenül gagyogót.Először próbálja követni mit vartyog,de aztán elveszíti a türelmét.Egyik mancsával fejen koppintja Adeent.*-Lassabban és érthetőbben -_-*Ül le kicsit távolabb a nőstény kölöktől.*
|
*Hát igen..és ez egy elszánt szőrgolyó :) büszkén kihúzza magát és a fenekére huppan,mikor egy hatalmas Yetitappancs csücsül a feje búbján.Kissé összeroggyan,most még kisebb..Büdős és nehéz Yetiláb..Micsoda csoda..Majd egy kissé érdes hang hatul a fülpiszkon keresztül hallójáratába..Először csak oldalra billenti fejét,majd prüszköl egyet.Minden bizonnyal egy porszem lehetett..*Nincsen semmi..illetve mégis van valami,mert anyu szerint semmi nincs..mindíg van valami,de mégsincs semmi..Mármint nem azért mert te egy semmi vagy..mert biztos vagy valami..egy nagy valami..egy valami a bátyám..egy nagy..testes..szőrös valami igen*Apró pofájából értelmetlen hablaty árad ki,majd utánna kedvesen testvérére mosolyog.Kissé foghíjas még,de tündéri..*
|
*Nincs szerencséje,az egyik szőrgolyó már észre is vette.És ez nem elég,még meg is indult felé.Na MOST mit csináljon?Morogjon rá..?Neem,az anyja megnyúzná érte...és ha rávicsorog?Azért is...hmm..és mi lenne ha csak csattintana egyet a fogain?Á,biztosan megtépnék a fülét.Idegesen rángatja a száját ahogy Adeen egyre közelebb és közelebb tornássza magát hozzá.Feláll,kiölti skarlátpiros nyelvét és toporog egy helyben...most hozzá akar érni ez a kölyök? Még mit nem! Nade csak nem haraphatja ketté a saját vérét...amikor már épp elérné a nedves nózi amikor kipattan az isteni szikra: felemeli jobb mancsát és stílusosan ráteszi Adeen feje búbjára,majd lenéz rá.*-Mivan,töpörödött?
|
*Adeen mióta megszületett jóformán semmit sem csinált..kissé elvonult testéreitől és csak evett és aludt evett is aludt,míg végül már maga is megelégelte.Hiszen milyen élet ez?? AZ égvilágon semmilyen.Lassan megemelkedik és ekkor robban be a barlangba Lucifer..Igen hallott már róla a nagy susmutolásban és vinnyogásban.És ki is ő..igen igen..már tudja..a testvére.Dehát az lehetséges? hiszen ő már annyira nagy...Túlságosan is..De sebaj..A testvér mégis csak testvér tehát egyre megy..Lassan szaggatott ügyetlen léptekkel indul meg felé,fejét magasra emelve és bátron pislogva..Talán bátyjától egy kis segítséget is elfogadna,hogy segítsen neki..Vinnyogva tolja előre felé nóziját..*
|
*Kemény egy hónap múltával megérkezik a kóbor lélek is az odúhoz.Ideges a sok idegen miatt,unja már hogy foggal,körömmel kell harcolni a területért.Na majd ő megmondja Raidennek hogy mozgassa meg a hátsóját és tartsa szemmel ő is a terepet.Hát mi ő? Kidobófarkas? A puszta gondolatra is vicsor szökken pofájára és megrázza fejét,még el is ereszt egy halk morgást.Nincs éppen jó hangulatban.Amint belép a barlang száján megcsapja a meleg,anyja és apja szaga,meg a sok kis töpszlixé is,akiket nem látott ugyan,mégis úgy érzi ismeri őket.Jeges tekintetét az öcsikre meg hugikra szegezi...te jó ég...elég bosszantó volt számára Chie is,nemhogy még ez a...hadsereg!Tartózkodón szagol bele a levegőbe és néz anyjára,arca kifürkészhetetlen,nem lehet leolvasni róla hogy most örül,csalódott,vagy mi a bús baja van neki.Szemeit a kölkökön tartva araszol el a fal mellé ahol leül és nagyon reméli hogy nem fogják őt túlméretezett játékmacinak nézni:P*
|
*Persze Szofi mellé fekszik, elvégre ma vele élt át sok kalandot és "megpróbáltatást". A botra néz, ami talán árulkodó lehet anyucinak, dehát úgy is meg akarta kérdezni, hogy mi az a nagy zöld és sokféle más színű izé, és mi az a kicsi színes repkedő izé, amit nem lehet utánozni, csupán a szép és hazavezető álmokban... Szofinak ad egy nyalintást ő is, majd anyucihoz bújik. De szívesen elmesélné neki, hogy ők mennyit kalandoztak! És azt is elmondaná, hogy igazán nincs mitől féltenie őket, nincs kint semmi veszélyes, és egyébként is, ő, a nagy Diletto, a legbátrabb, legügyesebb, legokosabb és a leglegebb semmitől sem fél!*
|
*Valóban elszundikált bátyus puha bundijában. Észre se vette, hogy mi történik, a botot is majdnem kiejtette szájából, de tesója bögdösése megmentette a szuvenír életét. Hirtelen felébredt, és amikor tesója megtalálta az odút nagyon boldog lett. Hirtelen felélénkült, fülei előre mozdultak, és boldogan nézte, ahogyan az odú feléjük közeldnek. Mikor végre ideérnek lehuppan a földre, majd gyorsan mami puha bundjához bújik. Jaj, de jó érezni a puhaságot és a meleget. Jól beledúrja mamija hasába fejecskéjét, botocskáját mancsával szorítja, mint valami plüssállatot. Milyen jó napja volt. Azért még bátyusra tekint, és ha idejön egy nagy nyalintást kap a sok információért, a jó járékért, és a hazacipelésért. Milyen praktikus egy legjobb bátyus. :) Ha közel fekszik hozzá Diletto, akkor az ő bundájába fúrja bele fejét, és mamiján fekszik. Mennyi sok puha párna közül választhat! Milyen jó az élet... ^^*
|
*Ő is már megnövögetett ebben a 2 hónapban. Már nagy és ügyes :) Próbál az első lenni mindenben, a legszorgalmasabb, legügyesebb és a legkevésbé szófogadó... De most, látja, hogy testvérkéi rosszalkodnak. Lám, kedvenc hugicája is túl közel merészkedett a kijárathoz, és Szofi már ki is ment. Nem, ezt nem hagyhatja... Elvenné tőle a legrosszcsontabb címet? :O Így hát lekecmereg testvérkéiről, akikkel álmában kicsi a rakást jáccott (és ugyebár ő nyert ^^) Lassan, bukdácsolva megindul, még nem ébredt fel teljesen. Mikor kibámul az odúból, a fény szinte elvakítja.* De szép... *suttogja elámulva, egy pillanatra meg is áll, de már totyog is kifelé, abban az irányban, amerre testvérkéjét látta eltűnni.*
|
*A kis fekete gombóc ezalatt a 2 hónap alatt is felszedett már néhány kilót. Testvéreivel az élet az odúban számára teljesen zökkenő mentes volt. Mindenkit átengedett az emlőkhöz, ő evett utoljára, és mindig rajta feküdtek. Nem volt tolakodó, mindig mindent átengedett. De egyre jobban kezdte hívni az odakinnt tomboló napfény, és a szagok sokasága. Hol maijához bújt aludni, hol a papihoz. Egy kellemes délutáni napon hirtelen mindennél erősebben elfogta a kíváncsiság, és tett néhány bátortalan lépést a kijárat felé. Apró orra máris megérezte a temérdeknyi szagot amit a szél hozott, és elámulva tekintett a kinti tájra. Eddig nem mozgott sokat, de most úgy gondolta, hogy meg akarja mozgatni apró lábacskáit. A mami nem szólt neki, hogy nem szabad, se a papi, ígyhát bátran kilép az odúból, és hunyorogva néz a vidáman sütő napocskára. Eddig csak a szikalodúba bepréselődött fénysugarakat látta csak, a napot magát még sohasem. De nem a fényes korongott bámulta, hanem vidáman iés kíváncsian nekieredt a kinti világnak, hogy minél több dolgot fedezzen fel.*
|
*Eltelt tehát 2 hónap. Vagyis a mamija valami ilyesmit mondott. Megértette, és megszokta az odú környezetét, elfogadta hogy osztoznia kell a többi szőrös kölyökkel mamcija és papcija szeretetén* ~Felháborító..~ *Futott is mindannyiszor végig fejecskéjén, mikor esténként -legkisebb lévén- nem fért oda vacsizni, vagy a nagyobbak kitúrták a helyéről. Diletto felé mutatta a legnagyobb érdeklődést, hisz (Zsó állítása szerint:P) többször is védelmére kelt. Végre egy szövetségesre is lelt.. ketten leverik a többieket. Persze ő a hölgy, övé a több dicsőség. S így is lett. Mérhetetlen hangerejű visításával kivívott anycijánál este egy jó helyet, bár amikor csak tehette apucija vagy a nagytesók bundájába furta bele magát - hogy ezzel is felvághasson tesói előtt. És most, eltelt már lassan két hónap, az idő nagyon hűvös, és ő még semmit sem látott a kinti világból. Semmit..semmit.. Mintha egy hang szólítaná. Csalogatva őt kifelé..a tesói úgyis alvadnak, nyugodtan kilóghatna, csak egy óvatlan pillanat kéne.. Talpra kűzdi magát kedvenc helyéről, és a bejárathoz botorkál. Orrát a napfény felé dugja, melengetve, kellemes bizsergés járja át minden porcikáját. Vágyakozva lenyomja hátsóját a földre*
|
*A kis fekete gombóc először ilyedten szaglászott körbe, mikor hirtelen a hideg talajra pottyant anyja hasából. De nem volt sok idelye, hogy megismerje környezetét, máris rámászott összes kistestvére, ígyhát ki kellett kecmeregnie alóluk. Gyönge lábacskájával erőtlenül, mégis elszántan tolta oda magát anyjához. Pici orrocskája megérezte a tejcsi finom és ellenállhatatlan illatát, tehát rögtön bekapta az emlőt, és sietve szívni kezdte az édes tejet. Nem adta át senkinek sem, ameddig ő végzett. Bár ez csak egy darabig volt így, ugyanis a nagy kupacban valaki ellökte a tejforrástól. De már nem kecmergett oda vissza, már tele volt a pocija. Mivel még szeme nem nyílt ki csupán orrára hagyatkozhatott. Amikor megjelent apucija rögtön felé kezdett szimatolni. Minden szagot igyekezett emlékezetébe vésni. Amilyen kíváncsi volt, olyan gyorsan apuci felé próbált mászni a kis szőrgolyó. Csakúg, mint bátyja, ő is apjára hasonlított fekete bundájával. Eltuszkolta magát apuci mancsáig, de ott elfáradt, és a puha mancsokra tette pici fejecskéjét. Pár szusszanás a nehéz útig, majd újra felkecmereg, és apuci felé szimatol. Miután megjegyzi a szagot, annyira elálmosodik, hogy visszavonszolja magát anyucika puha hasijához, és egy jó helyet találva magának belefúrja fejecskéjét a mami puha és meleg bundájába és elnyomja az álom...*
|
*Idegen szagok,Idegen hangok,Idegen érzések,idegen világ.Ide csöppent egy kis farkaskölyök,aki elveszetnek érezte magát.Hol van a biztonságot nyújtó meleg?Ott semmit nem kellett csinálnia,minden meg volt teremtve a számára.De egyszerre kizökkent ebből az életből és meg kell erőltetnie magát.Megmozgatni izmait,megerőltetnie szaglást.Egy ideig vinnyogva vár segítségre,de erre inkább egy észheztérítő pofont kapott valamelyik testvérétől..Megszeppenve hallgat el és keresni próbál valami harapnivalót.fejét kissé megemelve szipákol a levegő,mígnem megtalálja anyja emlőit,amiből hamar szopni is kezd..*~Hm milyen finom~*Egy jó ideig nem hallani tőlle semmi mást,csak a cupákolását,s mikor tele lett pocakja,apró pofája elengedi az ételforrást és úgy helytében jönnek érte az álommanók,amik visszarepítik..vissza a mamája pocakjába.*
|
*Nyüszögve keresi az éltető anyatej forrását, majd a mamihoz bújva inni kezd. Mikor Hil belekapaszkodik bundijába, mérgesen odakap mancsijával - meg lett zavarva evés/ivás közben. Majd kicsit hátrább mászik teletömött pocakjával, és mély álomba merül...*
//Szabad lélek//Látja a mamit... De szép! És ott a papi is. De mintha ők nem látnák, ahogy már ilyen korán sétálgat, és ráadásul nagy kék szemeivel bámulja őket. Halkan felnyüsszent, várva, hogy végre észreveszik, de hiába. Tehát nem látják? Akkor kihasználja az alkalmat... Peckesen kilépked az odúból, magasra tartott fejjel. Ő már nagy, tud járni, és mindenkit lát, ő maga pedig láthatatlan, hallhatatlan! Körbepillant. De szép itt minden! Ez már az egész világ? Hirtelen a mezőn találja magát. Nem tudja, hogy került oda, kicsit megszeppenve néz körbe. A magas fűből alig lát ki, habár egy repkedő színes valamit észrevesz. Egy pillangó, de ő ezt nem tudja. Repülni akar, akár az az izé, és lám, már száll is, a lepke után, hogy megfogja, de mancsa átnyúl rajta, ahogy utánakap.//Szabad lélek//
*Ijedten felvinnyog. Szerencsére ismét érzi, hogy a mami mellette van. Nyafizva közelebb bújik, és belefúrja orrát a bundájába*
|
*Nem nagyon tudja hogy hol van, vagy hogy mi zajlik körülötte. Annyit érzékel, hogy meleg helyre fészkelte be magát. Sok nyálas, gusztustalan akármi nyomul hozzá, szám szerint négy. Nem, neki kicsi ez a hely..ki kell másznia..akármerre, de evickélnie kell. Kalimpálni is kezd mancsaival, hisztisen, türelmetlenül, ám mégiscsak egyedül marad. Mindenki elhagyta, mindenki megszökött* ~Várjatok!!~ *Visítana fel, ha tudna, s nem lenne ez az egész egy kis gondolatfoszlány. Hatalmas lökettel borul ki a hidegre, apró bukfencet vetve ér talajt. Nedves akármi szánt rajta végig, egész teste bizseregni kezd. Nem nem nem, ő inkább visszamegy! Oldalra fordítja hát gyorsan fejét, ekkor lökdösik oda tesói hátsójához. Meglepve szagolgat bele Árnyék végbelébe, de a felismerés inkább elkeserítő, mintsem lelkesítő. De hopp..tej..vagy valami, ami a gombócot a szemecskéi környékén rángatózásba hozta. Oda kell sietnie! Ellöki magát a talajtól, felkúszik a sok szőrgolyó hátára, ott kalimpál, rugdalódzik, nyöszörög, végül egy sikeres pofirataposás után már érzi is az emlőcskét, amin Árnyék falatozik. Felháborodottan dugja oda hideg nóziját, nyelvével próbál elcsenni pár cseppecskét..sikertelenül. Felsír, lendületét elvesztve ügyetlenül a hátára borul, még belemélyeszti karomszerű akármilyét Diletto hátsójába, ám nincs mese - nyikkanva landol a talajon, hol még gurul egy kicsit, egészen apcija mancsaihoz. Hisztisen bömböl tovább, s a hátán kalimpálva próbál hasra fordulni*
 |
*Kényelmesen be van fészkelődve anyucija hasában.Egészen addig,amég a túloldalról egy kis mancs nem rúg belé.Panaszosan rúg vissza,de egyik testvére helyett csak anyja hasát találja el belülről.Egy kis ösztön kezdi piszkálni belűről,bár nem tudja mi az.Aztán hirtelen csúszni kezd...CSÚSZNI?De hova?Nincs mit tenni,bármit is tesz valami húzza kifelé egy ismeretlen,hatalmas világba,ki a biztonságos otthonából.Nincs ínyére a dolog.A meleg,puha méh után valami hideg,keményre érkezik.Nem kap levegőt.Valami furcsa,nedves,meleg kezdi el leszedni ról a magzatburkot.Végigkúszik a hasán,a hátán,az orrán.Melegség járja át ahogy elindul a vérkeringése.Orrába sok sok idegen szag tolong,ahogy vesz rajta egy apró levegőt.Erre úgy meglepődik,hogy felnyüsszent.Hangja szinte olyan vékony,mint egy macskáé.Nyűgösen nyüszögve kúszik mamája bundájához.Ismerős neki ez a szag.Ez a meleg.Kordul a gyomra.ardossa az éhség...mi ez,mi történik vele?Gyengéden suttogó sztöne készteti arra,hogy kikeressen,majd rátapadjon egy emlőre.Szívni kezdi.Meleg folyékony valami folyik a szájába és csordul le a torkán.Prüszkölve engedi el,szájából tejbuborék bújik elő,majd pukkad ki.Ez finom!És már nem mardossa úgy az a valami a gyomrát..ismét nekigyürkőzik,mohón issza a tejcit,miközben mancsaival nyomkodja anyja hasát.Aztán másik kis szőrös testek préseldnek hozá.Nyafogni kezd ahgy megkapaszkodik anyucija emlőjében.Nem engedi,nem,ő volt itt előbb!Eltelik pár perc és biza alaposan elfárad.Jóllakottan engedi el anyukája emlőjét,aztán befészkeli magát a hóna alá.Kis teste összegömbölyödik,egy ideig fészkelődik még,aztán ásít egyet és elnyomja az álom.*
|
*Érzi, ahogy erőt vesz rajta a végtelen kimerültség, de nem.. Addig nem enged, amíg nem láthatta párját. A bejárat felől beszűrődő fényt egy sötét alak töri meg. Ahogy illata orrába csap, már tudja is... Anyai ösztönei szinte azonnal működésbe lépnek, felvont ínye alól rövid morgás tör fel, míg egyik lábát finoman az aludni készülő csöppségekre helyezi. Ám ahogy jött, úgy el is tűnik a féltékenység és félelem, az óvatoskodás helyébe pedig szeretetteljes csillogás költözik szemébe. A hím pofiján végignyalintva néz fel rá, mikor a hím odadugja a fejét, szinte bújik hozzá*Jól...*sóhajtja erőtlenül, de pillantásából, mozdulataiból minden kiolvasható. Ilyen csodálatosan csak akkor érezheti magát valaki, mikor anya lesz... S habár nem először, mégis boldoggá teszi a tudat... Megenyhült mozdulattal emeli félre lábát a kicsikről, mire ők újra mozgolódni kezdenek, s egymáshoz, no meg anyjukhoz bújva álomba szenderülnek...*A mi kicsikéink...
|
*Szinte alig érintik mancsai a földet, amint egyik lábával hozzáér a talajhoz, már meg is feszíti izmait, hogy újra lendüljön, és hajtsa magát előre. Egy idő után az orrába csap Karom illata, így már nincs szüksége Lucifer útbaigazítására. Félig a fenekén szánkázik le egy lejtőn, jó nagy zajt csapva...* Karom.. itt vagyok... itt vagyok már... //Néma szó// *Összpontosít párjára, közben újra elrugaszkodik, és futva közeledik. Végre megpillantja a bejáratot. Lefékez, nagy port kavarva az odú előtt. A bentről jövő aprócska nyüsszentések és az illatok igencsak árulkodóak egy többszörös apának. Bár a szíve majd' szétreped az egyre fokozódó izgalomtól, szeretethullámtól, ami átjárja, tiszteletben tartja, hogy a születés csodájánál nincs szükség hímjelenlétre, így a fenekére huppanva vár a bejárat előtt. A másik kölyköknél feleannyi idő sem telt el, míg bemehetett, így hamarosan fel-alá kezd járkálni az odú előtt. Jobb, ha most senki sem szólítja meg, mert valószínűleg bunda nélkül marad. Minden rezzenésre felkapja a fejét, körbeszimatol..majd kicsit nyugodtabban folytatja a körözést. Mikor bentről elülnek a neszek, lassan, óvatosan belép. Karom ott fekszik... egy,kettő,három, négy .. ööt? Nem tudja már titkolni döbbenetét...Öszinte elismeréssel pillant párjára. Félénken,lapított fülekkel lép közelebb. Ha Karom nem zavarja el, túlcsorduló szeretettel kezdi el mosdatni a fejét, majd engesztelően odadugja az orrát a nőstényhez* Jól vagytok, egyetlenem?
|
*Lassú, egyre kevésbé ruganyos léptekkel érkezik meg a sziklaodú sötétjébe. Nehézkes szusszanással terül el a földön, persze ügyelve a kicsikre is pocakjában... Hogy meddig lesznek még ott...? Összeszorítja szemeit, mancsát a fejére fektetve enged el egy rövid nyüszítést. Nem várta őket ilyen koránra... Még pár nap... Még van pár nap... Újabb görcs. Fél szemmel a bejárat felé pislogva rezzenti meg füleit, hallgatja a neszeket, közben a szagokra is figyel. Legalábbis igyekszik... Miért vannak még itt azok az idegenek? Hol van Raiden?*Hol vagy..?*mondja ki hangosan is, aggodalmas pillantással nyalint végig hasán újra meg újra. ~Nem lesz semmi baj... Nem lehet..~ Nehezen zihálva érzi meg az újabb, eddigieknél jóval erősebb görcsöt. Talpra kecmereg, már csak néhány perc... Megküzd, pedig nem az első almot hozza világra. S a kicsi végül mégis úgy dönt, hogy megszületik. A rozsdabarna anyafarkas szeretettel simít végig nyelvével a koromfekete csöppségen, hagyja, had találja meg útját az élet forrásához, csak míg szusszan egyet...*Árnyék...*mormogja végtelen szeretettel figyelve kicsinye mozdulatait, majd újabb görcsös fájdalom kelti fel.*De siet valaki...*A megállapítása bizony helyes, nem telik bele néhány pillanat, s máris anyai tisztogatásban részesül a második. A kis vörös-barna kölyök ugyan elsőre megtalálja az anyatej útját, mégis körbeszimatol, mintha kíváncsi lenne mindenre, ami körülötte van... Kicsit hosszabb szünet, megérzi párja illatát, így csak annyit észlel, hogy a második csöppség hím. Izgatottságában feláll, érzi, hogy nincs ideje jelezni, de örül is... Egyedül szeretne maradni, míg világra hozza őket, de aztán... Szüksége lesz rá, mindennél jobban... Megérkezik a harmadik is, s ideje sincs jobban szemügyre venni, máris utánasiet a negyedik. Kis fekete-barna kölyök... Nőstényke. Látványosan nem megy tévútra, "megfontoltan" kutat a tejecske után... Az anyafarkas büszkén csillogó szemekkel néz végig a kis mocorgó, szopizó kupacon, mikor megint érzi a jelet. ~Még egy...?~ Meglepetten készül fel a fogadására, ám a váratlan kicsike legalább akkora örömmel tölti el, mint előző négy testvérkéje.*Adeen..*suttogja a nagyobbik nőstény felé, a második hímecskére nézve egy szó jut eszébe, bár nem érti, miért, mégis kimondja*Diletto...*végül a legkisebbre néz, néhány óvatos nyalintás, a kicsi vinnyogva várja el a segítséget*Ejnye..*sóhajtja fáradtan, de azért odasegíti, sőt újabb szeretetteljes nyelvsimításokkal nevezi el*Hilaria...*Fáradtan, csatakosan dől le melléjük. Fejét mancsaira fektetve zihál még egy kicsit, tekintetét a világos foltnak tűnő bejáratra függesztve pihen... Ám közben a szeretet teljes hulláma önti el, s megtölti a szívét végtelen anyai türelemmel és ragaszkodással, féltéssel és gondoskodással... Így láthatja Raiden, mikor belép.*
|
Lezárva
//Ez azt jelenti, hogy ide már csak az új típusú karakterek írhatnak, mihelyt bevezetésre kerül az új rendszer//
|
Shannon
*Shannon már vagy 3 órája aludt , amikor felkelt.* ~Ideje elindulni az erdőbe~
 |
[96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
