|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:24 - |
Séta a fák között, mely minden helyet körbevesz... Madarak zenebonája, zsákmány léptei... Nyugodt egyedüllét vagy kellemes beszélgetések helyszíne ez
|
[3397-3378] [3377-3358] [3357-3338] [3337-3318] [3317-3298] [3297-3278] [3277-3258] [3257-3238] [3237-3218] [3217-3198] [3197-3178] [3177-3158] [3157-3138] [3137-3118] [3117-3098] [3097-3078] [3077-3058] [3057-3038] [3037-3018] [3017-2998] [2997-2978] [2977-2958] [2957-2938] [2937-2918] [2917-2898] [2897-2878] [2877-2858] [2857-2838] [2837-2818] [2817-2798] [2797-2778] [2777-2758] [2757-2738] [2737-2718] [2717-2698] [2697-2678] [2677-2658] [2657-2638] [2637-2618] [2617-2598] [2597-2578] [2577-2558] [2557-2538] [2537-2518] [2517-2498] [2497-2478] [2477-2458] [2457-2438] [Korábbi]
| 1. KM: *Démon akciója részben sikeres... A fogak beleállnak a kézbe, de azért ahhoz több kell, hogy a görcsös markolástól szinte fehérré váló ujjakat lefejtse a csőről... Aztán mégis.. Mivel a cső a kézben marad, valószínű, hogy Démon nem indít reménytelen támadást a nyak felé, ezért a továbbszorító fogak mégis összegyűjtenek annyi fájdalmat, hogy az ujjak magától elernyedjenek... A férfi felordít, majd ököllel indít meg támadást a farkas feje felé... Elég nagy ököl a fájdalom és düh együttes erejével... A kutya más tészta. Draw már nem éri el, hisz előbb még fel kellett kelnie... A kutya kitátja pofáját, és Kineko oldala felé kap..*Nem mentettél meg, nyamvadt vadivadék!*sziszegi eszét vesztve*Már nem ütött, mikor idetoltátok a tolvaj pofátokat!*újabb harapást indít meg a nőstény oldala felé... Persze időközben azért sejthetőleg támadást kap Drawtól is, meg Nekotól is... Ezekre felnyüszít, a harca kétségbeesetté válik...* |
*Ahogy belevájja fogait az ember húsába, a vér íze, mivel napok óta nem evett szinte teljesen megőrjíti, de az eszét nem veszi el. Az ember keze felé kap, a felé a kéz felé, amiben a cső van, hogy rácsattinthassa álkapcsait é hogy menten leharapja a kezet, ezzel megfosztva az embert a csőtől. Ha sikerül utána rögtön megcélozza a nyakat is.*
|
*Szíve összeszorul, ahogy a tompa puffanás most Draw testét éri, és megdöbbenésében csak későn észleli, hogy a kutya nekitámad. Háracsapja füleit, és próbál kitérni a kutya elől* Hálátlan dög *sziszegi, és vicsorog az "ember legjobb barátjára"* Hagyjunk kellett volna, hogy elvegye a szánalmas életed, teeee....talpnyaló! *vakkantja hisztérikusan, és egy pillanatra nem figyel oda, mert Draw érkezése eltereli a figyelmét*
|
*Draw nagyot nyüsszentve a porba csapódott hatalmas nyekkenéssel párosítva...Mostmár saját testén nem csak szívében érezte a verés fájdalmait..egy pillanatig mozdulatlanul feküdt ott,majd mikor a kutya ugrani készült Nekó felé, szakaszosan felpattant..Elősször melső mancsival támasztja meg a biztonságot nyújtó talajt,majd megemeli könnyed testét..Bordái kissé megsajogtak ekkor,de hátsó lábaival talpra segíti magát.Majd a korcs után kap,aki nem ismeri a hálát..Remélve,hogy megelőzi azt,hogy nekóhoz érjen 
|
| 1.KM: Nah... Azé... Büdös dög...*az utolsó két szó mintha valami becenév is lenne, megenyhült arccal áll a kutya fölött... És akkor a szeme sarkában megjelenik egy repülő farkas. Sőt. Nem is egy, hanem mindjárt kettő. Két hatalmas fekete repülő farkas... Mikor az agyarak elérik reflexből odavág a fémcsővel Draw-nak, de Démonra már nem jut ideje... Elzuhan, de kezében még ott szorongatja csövet... Ekkor a kutya felugat, dühös, veszett ugatás ez... Szerencsétlen állatot annyira megfélemlítette, megőrjítette a verés, hogy fel sem bírja már fogni, ki az igazi ellenség... Két ugrás, és már meg is indulnak Kineko felé a gyilkos agyarak...* |
*Mikor kiér és meglátja az embert meg a kutyát, mérhetetlen harag fogja el az ember iránt. Hiába, hogy a kutya ugyan olyan szánalmas, mint az ember...de nem is tudja hogy lehet ez....mert teljesen együttérő a kutyával....minden egyes csapás fájdalmát mintha ő is átérezné, s ezek csak még jobban hergelik a fekete farkast. Mikor meglátja, hogy Draw támadásba lendült, rögtön mögötte ő is meglódul az ember felé. Éles agyarait kivillantva veti magát a kétlábú simabőrű elé, hogy belevájhassa fogait az emberbe, és téphesse, szaggathassa, hogy megfizessen neki mindenért, amit a kutyával tett, és amit az egész emberi nemzetség tett....egy régi....nagyon nagyon régi időben...*
|
*Tátott szájjal bámulja a jelenetet, és megborzong az ember és a kutya szagára. A fémcső topma puffanásai a kutya testén olyanok, mintha a fejében hallaná csak. Minden egyes ütésre lehunyja a szemét, de a puffanást akkor is hallja. Minden idegszála feszülten figyel, és azon gondolkodik, mit kéne tennie...Ekkor Draw elrugaszkodik, ő pedig némán sikolt egyet, és a falkatársát bámulja.* Elment az eszed? *Nem tud többet ordítani, csak bámulja a jelenetet, és lesunyt fülekkel ő is készen áll a harapásra, ha magát, vagy a hímet kell védenie*
|
*Draw hirtelen nem tudja mit tegyen...szemei előtt egy ember merül fel,amint éppen egy hozzá hasonló állatot üt,úgy,hogy az szinte védtelen...Tudja,hogy egy kutya pártjára állni teljességgel őrültség,de minden ütés egy újabb ütés az ő szívében...annyiszor rázza a hideg,ahányszor az ember lesújt a fémcsővel..A kutya szagán érzi,hogy semmképpen sem egy farkasé,de villámcsapásként éri,mikor a vér szagát véli felfedezni a felé szálló levegőben..nem bírja tovább..hátsó lábai rugóként lövik el a földtől a testét egyenesen az emberre,és fogait kivallantva készen áll a harapásra... |
*Dark Moony kinyitotta szemeit,majd felállt és körülnézett*~Ideje hazanéznam,hátha ott van már Shadow~*gondolta magában, majd szeme Asmára tévedt*Nyugalom,majd visszanézek hozzád!*mondta halkan és elindult a hegyekbe vezető ösvény felé*
|
1.KM: *Kineko kilép... A hűvös szellő, mely végigsöpör az udvaron a fiatal nőstény orrába vághatja az emberszagot, és bizony... Egy kutyáét is... Egy rottweiler fekszik az udvaron közepe táján, bár a szürkén gomolygó ködben csak körvonalaiban fedezhető fel. A kutya nyüszögve hasal kínzója előtt, majd mikor a fémcső lecsap hátrébb ugrik egyet, de kissé megkésve... Az ütéstől ismét felvonyít, hason csúszva mászik be az ember lába elé, hátára fekve, farkát csóválva, fülét lesunyva próbálja meggyőzni gazdáját, hogy mostmár nem csinál semmi rosszat... Szűkölése, fájdalmas tekintete, hatalmas kutyaszemei... Szánalmas látvány... Teste tele sebekkel, de látszik, még jócskán ereje teljében van... A férfi nem figyel fel a kitévedő farkasokra, látszólag nincs nála más fegyver, csak ez a fémcsó, de ez is épp elég lehet...*
//Reagoljatok rá, remélem ma már be tudjuk fejezni... Sorrend továbbra is:KM, Draw, Kineko, Démon// |
*A szemhély lassan, lassan feljön. Az álmos szempár bambán bámul a fákra, majd mikor a farkas tudatáig eljut a szem által látott természet, ami arra ösztökéli, hogy teljsen ébredjen fel felemeli barnás árnyalatú fejét, és még joobban körülnéz, hol is tartózkodik pontosan. Nem lát mást, csak a csupasz fák és bokrok sokaságát. A hely ismeretlen... Erre a tudatra ilyedten ugrik fel, mintha egy ember lőtt volna fenekébe. Döbbenten forgatta fejét, és szemeit a tájon. Hiába erőltette meg emlékezetét, nem emlékezett arra, hogy ide jött volna aludni. A kínzó tudatlanságtól ámultan huppant le puha fenekére. Majd ismerős illat csapta meg orrát, túl ismerős... Újra felemeli hátsóját, és elindul a közeli fa felé. Megszaglássza a fa egyik közeli ágát.~Bogyó, szag...~ Villan át fején. A bogyó szaga ismerős, de egy farkas szagát érezte. Lenézett a földre, és orra előt egy leesett kis piros bogyó feküdt. Megszagolta, és újra érezte az ismerős szagot. Majd megrázta fejét. A saját szagát érezte a fán, és a bogyón is. De előtte még gyorsan bekapta az apró ételt, majd leült, és nekiállat gondolkodni, ha egy állat észjárárást, és gondolatait nevezhetjük gondolkozásnak.~Talán mégis jártam itt, de miért nem emlékszem mindenre?* A fejébe ekkor szörnyű sajgás csapott bele, és valami különös erőn át fogva a jobb oldali fa felé fordította fejét. Azon különös bemélyedés volt. Alatta a levelek össze vissza voltak, és a bemélyedés elé lelógó ág alatt hiányoztak a levelek. Közelebb ment, és jobban átgondolta a történteket. Majd hirtelen eszébe jutott minden...~Hát persze!~ Végre eszébe jutott a múltból hiányzó darabka is fejében. Végre újra emlékezett arra, mikor bogyókat keresett. Itt is járhatott... A fa elé lelógó ágról akarta lezsedni a bogyót, ám ezt nekifutásból akarta elkövetni. Megcsúszott az avaron,, így elvesztette egyensúlyát, így nem tusott lefékezni a fa előtt, így feje egyenesen az öreg, kopasz fának ütközött. Mivel a fa elég öreg volt, ezét valamennyire meglátszott a hím feje által okozott bemélyedés, és a levelek így pont a bogyó alatt voltak "arrébbsöpörve". az ágon még mindik a nagyobb bogyó lógott. A farkas mostmár nyugodt léptekkel közelített a fához, és lecsippentette azt a bogyót is. Bizonyára az ütközéstől elájult, és a földön aludt el, és így volt kissé homályos ez az eset. De mostmár belenyugodva a megfejtett "rejtvénybe" indult az ismert hely felé... Út közben viszont kissé ideges volt. Ideges volt az itt élő falka miatt, akik bármikor rávethetik magukat, és ő mégis a hegyekben szeretne élni párjával, Pride-al együtt. Amikor a fűzfához ért sóhajtott egyet. Nehéz volt itthagynia Asmát, hisz tudja, hogy bármi baja lehetett,de reméli Moony vigyáz rá, és Asma sem az a gyönge típus. Majd mégis elfordult az erdőtől, és a hegyekbe vezető ösvény felé vette az irányt, és elindult rajta választott, tán jövendő otthona felé...*
|
*Ám hirtelen meglát maga előtt egy fát, amin még mardt pár bogyó, és néhány zamatosabb gyümölcs is. Gyomra furcsa képp most legyőzi őt, és reméli, hogy Asmának nincs semmi baja... Gyorasn csipegeti le a bogyókat, és a még megmaradt gyümölcsöket a fáról. Minenképp szüksége van ételre, hogy valamennyire visszakapja végre régi energijáját, és újra mozkékony és fitt legyen. Hasa mindig kínozta az ürességgel, és ettől a szörnyű érzéstől, nem tudta élvezni az életét. Nem tudta élvezni a telet, amit mindig is imádott a hó miatt. Most fürgén ugrált az életetadó gyümölcsökért. Nem érdekelte még az sem, hogy tán kicsúfolják növényevési módszerén, csak eszik, és eszik... Tappancsai néha elhadják a talajt, miközben ugrál a bogyókért...*
|
*A sárag szempár újra kinyílt... Az állkapcs szétnyílik, és újra megmutatkozik a félelmetes agyarpár, amely oly kegyetlen, és vad tud lenni, de csak az életbenmaradás céljából. A rózsaszín nyelv is napvilágot lát. A hím jó szélesre kihúzza az álkapcsát, majd miután megnyújtóztatta becsukja száját, így újra eltakerja az agyarakat. Majd feláll, és lábait előrenyújtva meghajlik, jól meghúzva izmait. Miután ezzel is kész van, körülnéz, hogy felmérje, hol is van. Mikor látja, hogy még mindig a fűzfánál fekszik bekukkant a lehajló levelek közé, be a puha, és meleg fészekbe. Ám hirtelen hideg fut végig a hátn, és a félelmetes borzongás lessz rajta úrrá. A hely, ahol a sebes Asma feküdt most teljesen üres... A farkas kirántja fejét az ágak közül, és ilyedten néz körbe, fejét szinte dobálja.~Nyugalom, fiú! Gondolkozz tiszta ésszel!~ A tanácsot megfogadva nyugalomért gondolva szuszogott még, majd beleszimatolt a levegőbe. Esze nagy volt, és megtanulta, hogyan mérje fel a helyzetet. A levegő most is hideg és friss volt. Fallen szivéről hatalmas szikla gördült le... Mivel nem volt se vérszag, ami Asmából jöhetett volna, talán nem seett baja. És még érezte is a szagát kissé távolabbról. Ígyhát gyorsan a szag irányába lendült, és gyors léptekkel a nőstény felé vette az irányt.*
|
*Elgondolkodik az ajánlaton....igazából még sosem volt falkában..* Nos nemtudom még..nem vagyok biztos benne....*gondolkodik el még jobban*
|
Áú!!!*Mondja miután felnéz és látja hogy nősténynek igaza van.*Bocsánat csak nem néztem oda rendesen...Üdvözöllek Akma! Te is csatlakozni szeretnél a falkánkhoz?
|
*Összerezzen a hangra majd zavartan Spirit felé fordul.* Ne haragudj...de összetévesztessz valakivel...az én nevem Asma...*zavartan elmosolyodik, és látja, valószínűleg ez a hím sem lehet jobb állapotban, mint ő...ezek szerint nem csak rá hat így az ínség.*
|
*Megpillantja a közeledő Asmát aki éppen vadászni indul. Megáll és megszólal reményvesztett hangon (Akármilyen is az)*Üdvözöllek! Moon*Összetéveszti Moonnal és azt hiszi hogy már találkozott vele*Hogy vagy?
|
*Fájós lába miatt képtelen csöndben járni, nagy zajt csap mozgásával, és most a vadászatra gondolni sem mer. Út közben a bogyókat amiket talál mind lecsippenti és megeszi, (már amik ehetők) de nem sok eredményt érnek el korgó gyomrában.*
|
*Végül úgy dönt éhesen kibotorkál. Ránéz az alvó Fallenra, majd Dark Moonyra. Aztán észrevétlenül elsurran valami ennvaló után kutakodni.*
|
*Ziláltan botorkál. Nincs valami jó állapotban. Legszívesebben most rögtön széttépett volna egy embert. Csak megy-megy a lába elé se néz. De ezt meg is bánja mivel felbukik a fekvő Asmában. Egy bukfencet vet aztán feltápászkodik*Óh bocsánat! Fáj valamid?
|
[3397-3378] [3377-3358] [3357-3338] [3337-3318] [3317-3298] [3297-3278] [3277-3258] [3257-3238] [3237-3218] [3217-3198] [3197-3178] [3177-3158] [3157-3138] [3137-3118] [3117-3098] [3097-3078] [3077-3058] [3057-3038] [3037-3018] [3017-2998] [2997-2978] [2977-2958] [2957-2938] [2937-2918] [2917-2898] [2897-2878] [2877-2858] [2857-2838] [2837-2818] [2817-2798] [2797-2778] [2777-2758] [2757-2738] [2737-2718] [2717-2698] [2697-2678] [2677-2658] [2657-2638] [2637-2618] [2617-2598] [2597-2578] [2577-2558] [2557-2538] [2537-2518] [2517-2498] [2497-2478] [2477-2458] [2457-2438] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
