|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:24 - |
Séta a fák között, mely minden helyet körbevesz... Madarak zenebonája, zsákmány léptei... Nyugodt egyedüllét vagy kellemes beszélgetések helyszíne ez
|
[3397-3378] [3377-3358] [3357-3338] [3337-3318] [3317-3298] [3297-3278] [3277-3258] [3257-3238] [3237-3218] [3217-3198] [3197-3178] [3177-3158] [3157-3138] [3137-3118] [3117-3098] [3097-3078] [3077-3058] [3057-3038] [3037-3018] [3017-2998] [2997-2978] [2977-2958] [2957-2938] [2937-2918] [2917-2898] [2897-2878] [2877-2858] [2857-2838] [2837-2818] [2817-2798] [2797-2778] [2777-2758] [2757-2738] [2737-2718] [2717-2698] [2697-2678] [2677-2658] [2657-2638] [2637-2618] [2617-2598] [2597-2578] [2577-2558] [2557-2538] [2537-2518] [2517-2498] [2497-2478] [2477-2458] [2457-2438] [Korábbi]
*Az éjjel folyamán békésen tudott aludni, s így ereje nagy részét is visszanyerte, de most, hogy a nappal felé közeledtek már egy különös álom kezdte gyötörni....különös.....de mégis olyan mintha valós lenne...~Gyilkos! Gyilkos!~ Szája megvető fintorra húzódik és átfordul a máik oldalára. ~Sosem foglak szeretni. Átkozott gyilkos!~ Most a hátára fordul. ~NE!~ Felnyüsszent és újra átfordul a másik oldalára, két melső lábával mintha tehetetlenül kapálózna...~Alattomos gyilkos!~ Hirtelen kipattannak szemhélyai és olyan erővel harap rá egy kiálló gyökérre, hogy az menten ketté törik. PEdig teljesen ép gyökér volt. De valóban, bele is fájdult egy kicsit a foga. Hangosan zihált és forrt benne a düh, a gyűlölet és a félelem egyszerre.KI akart rohanni, hogy megkeresse a bernáthegyit és most rögtön végezzen vele. Vicsorogva felállt és nagy lendülettel szaladt volna amikor észbe kapott hogy milyen állapotban van. Fújtatva leült, majd visszafeküdt, fejét két melső mancsára fekteti és búsan néz maga elé. ~Rama...~*
|
Köszönöm, hogy figyelsz Asmára. Szegény nagyon ki van merülve. Ha nm veszed zokon, én most elalszom, hisz eléggé elfáradtam már.*Majd a hím mellé üget, és letelepszik mellé.*Igazad van, nem túl szerencsés dolog, ha álmunkban ront ránk az itteni falka... Végül is, mi itt betolakodók vagyunk! *Kissé megborzong a gondolatra, hogy két fiatal hím, és egy legyengült nőstény hogy menekülhetne meg egy egész falka elől, akiket tapasztalt vezér vezet... De az a remény megnyugtatta, hogy a fekete hím figyelmezteti őket veszély esetén, és talán időben elmenülhetnek Asma-val együtt. Majd a végső kimerültségtől álomra hajtotta fejét. Jól összekuporodott, és békés álomba zuhant...*
|
Értem.Én nem szólok Róla Pride-nak,de reménykedj,hogy ne történjen semmi gond belőle.Ha akarod akkor maradok és segítek örködni.*mondja kedvesen Fallennek,majd odamegy mellé és leül*Aludj nyugodtan én most nem vagyok álmos és addig tudok örködni.Aztán óvakodnunk kell az itt élő falkától is*mondta a hímnek és figyelte az éjszakai tájat*
|
Asmát megtámadta egy átkozott dög. Szegényt jól kifárasztotta a dög. Szerencsére nekem sikerült elűznöm, de Asma alig tudott felállni, de csak elhoztam ebbe a kis fészekbe.*Mutat fejével a fűzfa által védett kis menedékre.*Pride nem tudom merre van...*Sóhajt szomorúan.*Olyan, mint a hó. Egyszer előjön, majd nyom nélkül eltűnik...*Kapargatja a földet, amin már csak olvadt massza található, ami a kevéske havat jelezte...*
|
Fallen mit keresel itt és hol van Pride?*kérdezte Fallent,majd megérzett egy másik farkast is*Ki van még itt?*érdeklődve nézte a hímet és várta válaszát*
|
*Kissé váralanul érte a hím jelenléte. Felpattant helyéről, és szembefordul Moony-val. De mikor látja az ismerős arcot kedves mosoly húzódik szájára, és kedves tekintettel néz le a fekete hímre.*Jóéjt Moony! Jó újra látni.*Hangja nyugodtan, és barátságosan szól, mint általában...*
|
*Egyre közelebb érkezett Fallenhez*~Már nincs messze.Vajon mit keres ezen a vidéken?És mi lehet Pride-dal?~*A gondolatok keringtek a fejében amikor meglátott egy árnyat mozogni.*~Fallen hát itt vagy!~*Óvatosan közelíti meg a farkas nehogy más legyen az illető és odamegy hozzá*Jó estét,Fallen!?*köszönt a farkasnak*
|
*Az immár lenyugodott esti szellő Moony szagát hozta Fallen felé. Körülnézett, ám a sötétben nem látta meg a fekete bundájú farkast. Szeme kutatóan nézett néz körbe, de mind hiába. Ígyhát visszahajtotta fejét. Benézett a puha fészkbe. Mikor látta, hogy Asma nyugodtan, és békésen alszik mosolyogva húzta vissza fejét. A szellő kellemesen felborzolta vastag bundáját, és kellemesen megcsiklandozta az érzékeny bőrt, de a farkas élvezte ezt a lágy, játékos kis szellőt...*
|
*Amikor felébredt nyújtózott egy nagyot.A tüdejét egtöltötte friss levegővel.*~Ma merre nézzek körül?Nem árt ha ismerem a tájat~*gondolkodott egy kicsit majd felállt és elindult.Mikor észbekapott egy erdőben találta magát.Feleszagol a levegőbe.~Hol járok éppen?Ez a szag ismerős,pont olyan,mint Fallen-nek~Körbenéz,de még nem látja sehol.Elindul a szag irányába.A bundájába belekap a szél.*
|
*Az táj most korom feketébe bújt. A hold sugarai próbáltak a földre törni, és megvilágítani a tájat, de a szél fújta felhők nem engedték a hold sugarait a földre jutni. Az erdő csöndbe burkolózva sötéten aludt... Ám a nagy fűzfa védő fészke előtt halk szuszogást lehet hallani. Majd a hang abbamarad. Hirtelen kinyílik a hím szempára, amely mereven a sötétbe bámul. Majd a pupillák kitágulnak, és a farkas felébred álmából. Merázza fejét, és körülnéz. Szeme épp a sötéthez alkalmazkodott, mégha a hold fénye nem is jut el a földre. A szempár az egyik fát figyeli. A farkas egy nyögés kíséretében feltápászkodik, és közelebb lép. Szeme összehúzódik az illatra. Nem épp a legédesebb illat, de nem tétovázik sokáig. Állkapcsa kinyílik, és agyaraival lecsippenti az 5 bogyót. Majd rágás nélkül a gyomrba küldi őket. Az íz nem épp édes, mint a vér, de nem lehet válogatós. Hasa örül bármilyen ételnek, így az egész fát körbejárja és minden elérhető részlőr lecsippenti a bogyókat. Még fel is ugrik, ahol magasabban vannak a bogyók. Végre érzett valamilyen étel ízét, és a hasa sem sírt már vacsoráért. De remélei, hogy bogyókon kívül tán még lessz valami élő vad préda is. Majd szeme megakad egy kerek, piros gyümölcsön. Bár kissé föntebb van, elég nagy, és épp ez kell az éhező hímnek. Összehúzza izmait a földön, szeme pedig az almát nézi, majd mint a puskagolyó, kilőtte testét, és elkapta az almát. A gyümölcs a földön landolt, de a farkas rögtön rávetette magát, és hamar, hangos csámcsogág közepette elfogyasztotta a gyümölcsöt. Az íze nem volt se jó, se rossz, de hasa nem érezte az ízeket. Immár nem volt az éhenhalás szélén, de persze jól sem lakott. Visszalépett őrhelyére, és mostmár árgus szemekkel kémlelte a sötét tájat...*
|
*Hálásan a farkas után hunyorog. Szerette volna megköszönni neki a segítségét, de arra is képtelen volt, hogy csak mosolyt csaljon szájára. Hangosan fújtat, de nem is sokára megérzi ahogy átmelegedik a fészek és ez a meleg az ő testét is átjárja. Elernyednek izmai és mint egy parancsszóra méj álomba merül.*
|
Büszke vagyok rád Asma, hogy ilyen sokáig bírtad...*Majd újra megfogja a nőstény grabancát, és teli erőből húzni kezdi. Bár fél, hogy fájdalmat okoz a nősténynek, de mindent megtesz azért, hogy a puha levelekkel kibélelt szélcsendes helyre vigye sérült bajtársát. A fehér agyarak elengedik a barna szőrzetet. Asmához libben egy vékony fűzfa ág, ami kedvesen megcirógatja a nőstény pofáját. Fallen elégedetten néz le, majd kilép a kis fészekből, hisz ketten túl zsúfoltan voltak.*Aludj Asma, én kint őrködök, és ígérem semmi sem zavarja meg az álmod...*Szól be, majd kihúzza fejét a fa lehajló ágai közül, egyedül hagyva Asmát a védő ágak közt. Letelepszik a függönyszerű ágak elé, és szemével őrszemként nézi a tájat. Nem hagyja cserben barátját...*
|
*Ahogy felnéz a menedékre nagyon meginog és előbb kis híán nekiesik a hímnek, majd hátsó lábai meghajlanak és majdhogy nem elesik. Karmaival azonban megkapaszkodik a földben és összeszorítja a szemeit, kétségbeeseve próbál talpon maradni. Morogva újra felegyenesedik, majd tesz egy remegő lépést a cél felé, de most is majd" elesik. A fűzfától 1 méterre aztán nem bírja tovább és ott esik össze. Morogva próbál felállni, de sajnos nem megy. Hangosan zihál és remeg, majd morogva újra nekigyűrkőzik, majd egy fáradt sóhajjal elernyed és bocsánatkérően néz Fallenra.*
|
*Az említett kis fészek, amit egy fűzfa védelmező ágai és még megmaradt leveli vesznek körbe, ott volt már előttük. A fűzfa ágai olyanok voltak, mintha függöny lenne. Két oldalról két bokor áll, amelyeken még akadnak levelek. A szél most enyhít kissé a farkasok dolgán, hisz most végre megpihent egy kicsit, így a fűzfa is békésen áll. Bár pár ág a fa mellett hever, jelezve, hogy a szél alaposan megcibálta a fát.*Már ott is van. Csak egy-két méter, és pihenhetsz!*Próbállja bíztatni Asmát. Bár Fallen is pár nap múlva úgy fog menni mint a mellette bicegő nőstény, hisz amióta erre a területre jött csupán egyetlen pisztrángot evett, és azelőtt sem evett sokat. Eltervezi, hogy holnap muszály legalább pár bogyót ennie, hisz bordái már keyetlenül kilátszottak.*
|
*Leszegi fejét, majd morogva előreindul. Remeg mint a nyárfalevél és minden nagyobb széllökésre kis híján elesik. De valahányszor rá gondol, hogy idő előtt újra meglássa Őt, kirázza a hideg és újult erő fut át rajta. Fújtat és úgy érzi menten ájultan esik össze, ilyenkor néha nekitámaszkodik a hímnek.*
|
*Elismerően néz a nőstényre.*Ezaz Asma! Ne add fel... Nem szabad áadnod magad...*A nőstény mellé lép, hogyha véletlenül összeesne ne a földre zuhanjon.*Gyere... Az úton láttam egy kisebb odút. Ott pihenhetsz...*Néz kedvesen Asmára. Csodállja a nőstény kitartását...~Tán még tanulhatok tőle...~ Gondolja magában...*
|
*Elkezd vicsorogni, s mostmár nem a fáradtságtól, nagyrészt a dühtől remeg. ~Még nem! Nem érdekelsz! Még nem szólíthatsz magadhoz! Nem!~ Remegve tesz pár lépést kicsit távolabb a hímtől. Nagyon keményen küzd, hogy össze ne essen, összeszorítja fogait és úgy vicsorog, lehajtja fejét hogy meg tudjon állni a négy lábán, majd elszántan Fallenra néz, mintha csak azt mondaná szemeivel: Menjünk és keressünk menedéket! *
|
Asma!*Kezdi teljesen elveszteni reményét a nőstény állapota miatt. ~Asma mindhárt meghal, és semmi nincs a környéken, amit egyedül elkaphatnék, más pedig nincs a közelben!~Már talán több mind 3 hete nem érezte a vér ízét. Erejét ő is kezdi elveszteni az ínség, és a kutya elleni harc miatt. A szél erősen süvít, a fák pedig kénytelenek behódolni a szélnek, és karcsún elhajlanak a szél előtt. Fallen kétségbeesetten néz fel a holdra, aminek csak egy kis darabja látszik a szél hozta felhők miatt. Felvonít, hátha meghallja valaki, de reménye kezd szertefoszlani...*Tarts ki Asma...*Szól a nőstényhez, ám hangja eléggé kétségbeesett immár...*
|
*Rátámaszkodva a hímre újra feláll, de ahogy próbál önnállóan is megmaradni a saját lábain vészesen remegni kezd. A 2 napi éhség, a szarvas, és most ráadásnak a kutya is, alaposan elvették az erejét. Reménytelennek látta életét, ebből a helyzetből csak úgy gyógyulhat fel, ha élelemhez jut...márpedig ilyen állapotban még egy egeret sem tudna elkapni.*
|
Akarnod kell, és sosem szabad feladnod! Gyere, próbálljuk meg mégegyszer, és dőlj nekem, hátha úgy nem esel vissza.*Újra húzni kezdi a nőstényt, minden erejéből...*
|
[3397-3378] [3377-3358] [3357-3338] [3337-3318] [3317-3298] [3297-3278] [3277-3258] [3257-3238] [3237-3218] [3217-3198] [3197-3178] [3177-3158] [3157-3138] [3137-3118] [3117-3098] [3097-3078] [3077-3058] [3057-3038] [3037-3018] [3017-2998] [2997-2978] [2977-2958] [2957-2938] [2937-2918] [2917-2898] [2897-2878] [2877-2858] [2857-2838] [2837-2818] [2817-2798] [2797-2778] [2777-2758] [2757-2738] [2737-2718] [2717-2698] [2697-2678] [2677-2658] [2657-2638] [2637-2618] [2617-2598] [2597-2578] [2577-2558] [2557-2538] [2537-2518] [2517-2498] [2497-2478] [2477-2458] [2457-2438] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
