|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:24 - |
Séta a fák között, mely minden helyet körbevesz... Madarak zenebonája, zsákmány léptei... Nyugodt egyedüllét vagy kellemes beszélgetések helyszíne ez
|
[3397-3378] [3377-3358] [3357-3338] [3337-3318] [3317-3298] [3297-3278] [3277-3258] [3257-3238] [3237-3218] [3217-3198] [3197-3178] [3177-3158] [3157-3138] [3137-3118] [3117-3098] [3097-3078] [3077-3058] [3057-3038] [3037-3018] [3017-2998] [2997-2978] [2977-2958] [2957-2938] [2937-2918] [2917-2898] [2897-2878] [2877-2858] [2857-2838] [2837-2818] [2817-2798] [2797-2778] [2777-2758] [2757-2738] [2737-2718] [2717-2698] [2697-2678] [2677-2658] [2657-2638] [2637-2618] [2617-2598] [2597-2578] [2577-2558] [2557-2538] [2537-2518] [2517-2498] [2497-2478] [2477-2458] [2457-2438] [Korábbi]
| Akarnod kell, és sosem szabad feladnod! Gyere, próbálljuk meg mégegyszer, és dőlj nekem, hátha úgy nem esel vissza.*Újra |
*Nem akarja hogy hiába szenvedjen a farkas. Keményen küzd hogy úrrá legyen reszketésén és nagyon nehezen, de feláll. Remegnek a lábai, és pár másodperc után a enekére tottyan. Fáradtan sóhajt és lesüti szemeit.* Képtelen vagyok rá! nem tudok járni sem...*nyüszögi*
|
Az az átkozott dög, alaposan legyengített, de ne félj, nem hagylak magadra.*Segítőkészen néz a nőstényre.*Gyere, fel kell állnod...*Agyaraival, amelyekkel az előbb a kutyát tépte, óvatosan megfogta a nőstény grabancát, és megpróbállta felhúzni. Bár talán fájhat a nősténynek Fallen mindent meg akar tenni, hogy Asma ismét lábra tudjon állni.*Próbáld meg... Sikerülni fog!*Próbálja ösztökélni a farkast.*
|
*Hálásan rámosolyog Fallenre. Annyira le van gyengülve, hogy még azt is túl nehéznek érzi, hogy felemelje a fejét.* A..a..azt hiszem....*suttogja majd pislog egy lassút és remegve megpróbál felállni, de lábai mintha egyáltalán nem akarnának engedelmeskedni.*
|
*Igen, orra esett, de azon nyomban felugrott. A kutya után vetette magát, de sebeitől, ő is legyöngült, és elbukott egy kőben.*Fuss csak! Gyáva féreg!*Kiállt a dög után. Ám ha nem bukott volna el addig üldözte volna a dögöt, amíg valamelyikük meg nem hal. Ám végre visszajutott belé régi lelke, és visszaügetett Asmához.*Jól vagy?*Kérdi aggódva. Családjából szinte minden rokona szerény, mint ő, ám apja igazán vad farkas volt, így tőle örökölte vad, harcos énkét...*
|
KM: A kutya felnyüszít ahogy az agyarak beleméjednek a melkasába és elugrik Fallen elől, aki ha nem vigyáz hasra esik, bár igaz, hogy azzal hogy hátra ugrott, és kitépte FAllen fogait magából, alaposan felsértette a mellkhasát és hatalmas seb tátong most ott. Vicsorog és morog, majd már épp rugaszkodna megint neki a farkasnak, de belenyilall a fájdalom a mellkhasába, és megtorpan, majd nyüszítve és szűkölve futásnak ered.
|
*Elugrik a támadások elől, kicsit messzebbre a kutyától. Hátrál pár lépést, majd vad vágtába fog, egyenesen a kutya mellkasának ront, és próbállja feldönteni ő is, ha nem sikerül inkább agyarait próbállja a kutya mellkasába vágni. Eluralkodik rajta a düh, ami a végtelenségig hajtja a harcban. Tegnap a féltékenység hozta ki belőle másik énjét, de szerencsére sikerült fékeznie, ám amint meglátta, hogy egy kutya rontott rá fajtársára végtelen düh lángolt fel benne, ami a végsőkig hajtja...*
|
KM: A bernáthegyi kicsit kezd elbizonytalanodni, ez látszik is rajta, de nem hátrál meg. Nekiront Fallennek és az utolsó pillanatban elhajol Fallen harapása elől, majd vállt vállnak vetve próbálja feldönteni a farkast, közben többször, kicsi sebzéseket próbál ejteni rajta, hogy ezzel is gyengítse.
|
*Nem számított arra, hogy a kutya lehasal. Ám karmaival meg akart kapaszkodni a kutya hátában, így a nyakat célozhatná, ám magas és gyors ugrása megakadályozta ebben, és csak karma hatolt bele a húsba. De résen volt, és ugrásából nem esett el, hanem a levegőben fordult szembe a döggel, és rögtön újra nyakára rontott...*
|
KM: A bertnáthegyi gúnyosan röhög, azt hiszi a farkas meghátrál, de mikor Fallen újra a nyakának ugrik, nagyon meglepődik, mégis marad annyi lélekjelenléte, hogy a földre hasaljon, remélve, hogy kikerüli ezzel a támadást. Ha igen, rögtön nekiront Fallennek.
|
*Végül elengedi a dögöt, hisz fél, hogy összenyomja. Leugrik róla, és agyarait elővillantva, hangtalanul köröz a kutya körül, majd hirtelen futni kezd, el a fák közé. Asmának úgy tűnhet, hogy a hím végleg magára hagyta. De hirtelen apró gallyak recsegése hallatszik a távolból, majd elhalkul. A fák közül a másik irányból ugrott elő és hátulról célozta meg a bernáthegyit, újra a nyakának ugorva.*
|
//oks// KM: A kutyát nagyon hirtelen érte a támadás, és összezavarodik az új farkas láttán, aki már a nyakát marja. Dühödten morogva elengedi Asmát és szembeszáll új támadójával. Kapálózik és hentereg a földön, próbál ráfeküdni és próbálja lerázni magáról Fallent.
*Erejét vesztve hull a földre ahogy a kutya elengedi. Ahoz is képtelennek érzi magát, hogy kinyissa a szemét és körülnézzen, végül mégis sikerül résnyire kinyitnia szemeit, s bár csak elmosódottan lát, a nyakát tenné rá, hogy egy farkas a megmentője, egy hím farkas...Fekve próbál erőt gyűjteni, de mintha csak egy merő fadarab lenne a teste.*
|
~Nem, nem, nem, neeem! Így nem! Egy kutya nem végezhet velem, nem!~ Tüzeli magát belűről és erőnek erejével próbál talpra állni, de hamar belátja, hgy ez a mostani állapotban lehetetlen. A hatlmas kutya gúnyosan kuncogva, kínosan lassan mélyeszti fogait Asma nyakába...egyre beljebb és beljebb...*
|
*A vonításra egy árny bújik elő a semmiből. Szeme riadtan néz a bernáthegyire, majd a nőstény kétségbeesett támadásait, és védekezéseit nézve, előtör vadabbik énje. Agyarait kivillantva ugrik a kutyára, miden morgás, vagy jelzés nélkül a nyakat veszi célba, és próbálja belevésni a kutya nyakába hatalmas tépőfogait. Ha nem lenne vadabbik énje valószínüleg nem merne támadni...*
//Mostantól te leszel a KM és te írod le a kutya cselekvéseit velem szemben is, persze feltételes módban!//
|
*Lihegve odábbgurul a kutya újabb támadása elől, majd feláll. Lábai remegnek és érzi, ereje fogytán van. A kutya megint megrohamozza, s vállt vállnak vetve összeütköztek. Nem tartott soká, mire Asma újra a földre került. Ezt kihasználva a hatalmas dög röktön pofájába vette Asma nyakát.*
|
*Hangos morgásra, fogcsattogásra és vicsorgásra riad föl. Mikor felnéz egy hatalmas Bernáthegyi kutyát lát meg tőle úgy 20 méternyire. A kutya tombol csak a frkas látványától is a dühtől, s meg sem várja hogy Asma felkelhessen, már elindult felé, így Asmának egyetlen esélye az volt, ha el tudott gurulni előle. Sikerrel járt és vicsorogva talpra szökkent, bár tudta, kevés az esélye. A kutya újabb rohamot indított felé, de megint sikeresen kitért előle, és gyorsaságának köszönhetően meg tudta ragadni a dög nyakát. Bár nem sokat ért el vele...mivel ereje fogytán volt, épphogy felsebezte a vaskos nyakat. A kutya őrjítő dühvel rohant Amsával a nyakán, majd egyszer csak rá feküdt! Asma köhögve elengedte a nyakat, mire a kutya leszállt róla és most ő kapott Asma nyaka után. A farkas bármily fáradt is volt, épp időben húzódott odább. Úgy érzi képtelen lábra állni..*
|
*Mikor felállt, későn vette észre a két patát mely gyors iramban közeledett felé, s mire elugorhatott volna, a patá belé csapódtak, s ő hangos nyekkenéssel elkenődött egy fa tövében. Remegve állt fel, s még időben hajolt el a halált okozható agancsok elől, majd futni kezdett. Néhány méteren keresztül még a szarvas fenyegetően kergette, majd lassan elhagyta. Lihegve állt meg egy biztonságot nyújtó bokor alatt. Fájt mindkét oldala és a hátsó jobb lába. Kimerülten, szomorúan, kétségbeesve leheveredett, megeresztett egy magányos, fáradt, kétségbeesett farkasvonítást, majd elcsigázottan lehajtotta fejét és zavaros félálomba merült.*
|
*Puha léptekkel halad a csöndes erdőben. Szemei csakúgy kopognak az éhségtől! És érzi is a 2 napi éhezés hatását: bizony kezd legyengülni. Sürgősen valami ételhez kell jutnia, de nem sok sikerrel jár. Egyszer aztán egy édes illat csapja meg orrát. Minta mágnes a vasat, úgy vonzza magához a inom illat, majd meg is pillantja, mivel áll szemben: egy hatalmas, kifejlett és meglehetőleg jó kondiban levő szarvassal. Meg is lapult egy bokorban. ~Szarvas! micsoda szép példány...~ aztán tekintete hatalmas agancsaira esik. ~nem hiszem hogy egyedül végezni tudnék vele...vagy...netán mégis?~ reménykedve méregeti a jószágot, közben száját többször is megnyalja.Szinte érzi már a szarvas ízét szájában. Végigfut hátán a hideg, és érzi ahogy az étel gondolatára kezd megsokasodni ereje. Döntött. Megpróbálja. Izgatottan megfeszíti izmait és várja a megfelelő pillanatot a támadásra. Mikor a szarvas félig háttal áll neki, hopp, kiugrik a bokorból és vicsorogva veti magát a szarvasra. De ugrását elvétette, és szembetalálta magát a szarvas két hátsó patájával. Elterül a földön, és mire feláll, a hatlamas agancs vészesen közeleg felé. Szerencséje volt, így ügyesen ki tudott térni előle, de mikor megint megpróbálta, most oldalról, megrohamozni, a szarvas hirtelen odakapta fejét és kis híján felnyársalta magát az agancsokra, az volt a szerencséje, hogy megcsúszott és elesett. A szarvas rá akart rúgni, de az utolsó pillanatban sikerült elkapnia a bal hátsó lábát és jól megharapta...de a fogás nem volt erős, nem telt sok időbe és újra a földön találta magát.....*
|
*Windy felébred hosszadalmas álmából amit Loup melett töltött*Jaj,hol vagyok?*Teszi föl magának a kérdést.Végig néz szerelmén és magán*Csak arra emlékszem hogy megettem egy csomó húst.JAJ!ÁUU!Miért vagyok ilyen duci?Arra ébredtem hogy fáj a hasam.*Vissza gondol múltjába.Még a régi szerelmére*Deav...*Suttogja.Emlékszik még a régi elveszett szerelmére Deavre.Emlékszik még Deav halála elött mit csináltak.*Végre tudom mi a baj...Dolly jön.*Dolly a két szerelmes gyereke lett volna...de nem így lett...amikor Deav távozott az élők sorából Windy nem tudott gondolkodni.*Itt az idő.Valami biztonságos helyet kell találnom!*Majd szép lassan feláll és szép óvatosan sétál a barlang felé.*
 |
Soha többé, Szépség...*suttogja elérzékenyülve, lángolva tombol szerelme bensőjében, majd végül az egészre valamilyen belső nyugalom települ...*Soha többé...*motyogja félálomban, még egy utolsó simítással végigsirógatja a rózsaszín nyelv a hátat, majd visszatér a fehér fogak közé egy rövid szusszanás kíséretében... A hulló pelyheket megbolygatja a végigsöprő szél, melytől a hím finoman megremeg... De már nem fázik, hisz fűti a szerelem...*Ne haragudj Szépség... Ne haragudj...*az utolsó szavak szinte már el sem jutnak a fülbe, Agyar megtér az álmok birodalmába... Ahol együtt lehetnek egy örökké tartó boldogság kötelékében...*
|
[3397-3378] [3377-3358] [3357-3338] [3337-3318] [3317-3298] [3297-3278] [3277-3258] [3257-3238] [3237-3218] [3217-3198] [3197-3178] [3177-3158] [3157-3138] [3137-3118] [3117-3098] [3097-3078] [3077-3058] [3057-3038] [3037-3018] [3017-2998] [2997-2978] [2977-2958] [2957-2938] [2937-2918] [2917-2898] [2897-2878] [2877-2858] [2857-2838] [2837-2818] [2817-2798] [2797-2778] [2777-2758] [2757-2738] [2737-2718] [2717-2698] [2697-2678] [2677-2658] [2657-2638] [2637-2618] [2617-2598] [2597-2578] [2577-2558] [2557-2538] [2537-2518] [2517-2498] [2497-2478] [2477-2458] [2457-2438] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
