|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:24 - |
Séta a fák között, mely minden helyet körbevesz... Madarak zenebonája, zsákmány léptei... Nyugodt egyedüllét vagy kellemes beszélgetések helyszíne ez
|
[3397-3378] [3377-3358] [3357-3338] [3337-3318] [3317-3298] [3297-3278] [3277-3258] [3257-3238] [3237-3218] [3217-3198] [3197-3178] [3177-3158] [3157-3138] [3137-3118] [3117-3098] [3097-3078] [3077-3058] [3057-3038] [3037-3018] [3017-2998] [2997-2978] [2977-2958] [2957-2938] [2937-2918] [2917-2898] [2897-2878] [2877-2858] [2857-2838] [2837-2818] [2817-2798] [2797-2778] [2777-2758] [2757-2738] [2737-2718] [2717-2698] [2697-2678] [2677-2658] [2657-2638] [2637-2618] [2617-2598] [2597-2578] [2577-2558] [2557-2538] [2537-2518] [2517-2498] [2497-2478] [2477-2458] [2457-2438] [Korábbi]
*A hatalmas szőrcsomót meglátva elengedi Lyvera farkát, aki ha nem vigyáz könnyen a kutya orra elé eshet* Hátra..Lassan..Óvatosan.. *Suttogja, szinte csak maga elé. Aztán csoda történik. Valami féle mosoly jelenik meg a hím arcán. Lendületből szökken egyet a kutya felé, megcsattintgatja fogsorát és hátrébbszökken* Futás!!! *Kiáltja mostmár jóval hangosabban, hátratolat, és futásnak ered. Ha szerencséje van, Lyv is követi és a lánc se annyira hosszú. Ha nincs szerencséje, visszaszökken Lyv-ért és a grabancánál keresztül ráncigálja el..*
|
*Lyvera visszanéz a farkát cibáló Tasora, majd kajánul elvigyorodik.* Ez egy potyavacsora.* mondja, de szinte azonnal a mondat után felhangzik a kutya ugatása. Ahogy pofájába mászik a kutya orra után kap és megpróbál rajta egy olyan erejűt csavarni, hogyha nem is esik fel de legaláb kínok közepette ne tudjon utánuk jönni, ha felveszik a nyúlcipőt.*
|
| 3.KM: *Ez a lépés bizony igen feleslegesnek tűnhet Tasi részéről... Egyetlen apró másodperc erejéig. Akkor ugyanis a szembeszélben elrejtőzött kutya pofája iszonyú, velőig ható öblös ugatás kíséretében Lyv pofijával szemben jelenik meg... Villogó szemekkel rángatja láncait, mely nem engedi közelebb a rablóhoz... Egy gyönyörűséges, aranysárga-vörös árnyalatú bernáthegyi-kaukázusi juhász keverék... A legjobb választás... Az ugatásra mozgolódás támad a ház felől...* |
*Ahogy orrába csap az ínycsiklandó zsákmány illata, felemeli a fejét. Tudja jól, hogy ha csapda, az irhájukba is kerülhet. De ha nem csapda, és ott hagyják, nagyon nagy melléfogás. Gondolataiból Lyvera ébreszti fel, ahogy lopakodó üzemmódba kapcsolva halad a zsákmány felé. Utánna szökkeny, fogait belemélyeszti a nőstény farkincájába, és erőteljesen elkezdi visszahúzni. Inkább fogjanak mellé és szidja őket mindenki, minthogy pár ember fényes bottal falidíszek közé tegye. A nőstény akármilyen akaratos is, a hím próbálkozik olyan erőt belevetni a megállításába, hogy ne tudjon szabadulni Lyv. Fülei közben folyamatos mozgással figyelnek. Szürke szemei megvillannak figyelmeztetőleg Lyvera felé*
|
*Lassan üget a falu határában. Nem zavarja annyira az emberszag és el tud tőle következtetni, hisz nem messze az emberektől nőtt fel. Bundájából sem szellőzött még ki teljesen a szaguk így némio biztonsággal is közlekedett. Elnézett a birkák felé. Hátracsapta fülét. ~Végre valami könnyű zsákmány~ és lopakodni kezdett a fehér lábasjószágok felé.*
|
*Mikor meglátja a falut egy kis borzongó érzés fut végig rajta.Megpróbál halkan járkálni nehogy feltünést keltsen.A könnyű zsákmány szaga szédíti de elllenáll.A bosszú vágy még nem ég benne.De ha embert látna nem kegyelmezne neki.De próbál most csak Agyarra koncentrálni.Erősen vizsgál mindent és a szemével keres.Reméli nem fog kutyával találkozni*
|
3.KM:*Csendesen fújdogál a szél... Ami persze első hallásra nem tűnhet nagy dolognak... Ám ennek köszönhetően a három farkas útját heves kutyaugatás kíséri, és csak annak köszönhetik, hogy nem jönnek elő az emberek, hogy hideg és ködös az idő... Az omladozó vályogházak sora hirtelen szakad meg jelezve a falu határát. Az egyik ilyen ház fala mentén kisebb aklok vannak felépítve, mintha csak odacsapták volna őket szedet-vedetten... A rácsos kerítés mögött több ketrec halvány alakja rajzolódik ki, de az biztos, hogy a közelebb eső akol csábítóbb ajánlatot kínál... Több birka édes illata szállingózik a farkasok felé... Az egész környék ember- és kutyamentesnek tűnik, így egy kis rablás nem is rossz üzlet... Bár ki tudja...* |
*Hosszas bojongása során alaposan elmerült gondolataiban, olyannyira, hogy szinte teljesen megszűnt számára a külvilág. Amerre lépkedett, egyszer csak megreccsent egy ág, pontosan a mellette levő bokorban. Mivel teljesen el volt mélázva, erre a hirtelen hangar annyira megijedt, hogy fájós lábára sem ügyelve nyrgalt egyenesen a hegyeknek.*
|
*Belép a fák közé és égnek állított farokkal egyhangúan indul egy újabb felfedezőútra az erdőben. A levelek ahogy hozzáérnek a talpán levő sebhez, szinte égetik azt. Próbálja nem használni ezt a lábát, de így nem igazán tud kényelmesen előrehaladni. ~Buta szuka! Hányszor mondta neked anyád hogy a bokorban mindig legyen fél szemed a talajon! Tessék most megkaptad!~ Kedvét egyedül ez a fránya seb rontja*
|
*Épphogy megszárad a bundája az eső után, most hatalmas hótömeg szakad az égből. Mikor végre eláll a bundája tele lett hóval, ami miatt a hideg úgy rázta őt, mint egy rongyot a szél...borzongva kirázta a bundájából a havat. Fázott, éhes is és szomjas is volt, úgyhogy elindult a patak irányába.*
|
*Elégedetten üget le a hegyekből, amiért zavartalanul nézelődhetett.Senki nem vicsorgott rá, nem üldözte el.Ez eléggé felbátroította. Viszont igen bosszantotta ez a zuhogó eső és az ellene munkálkodó szél. Egy kis pocsojával oltja szomját, majd tovább mászkál az erdőben.*
|
*Sóhajt egyet, majd a nőstényhez üget, és beéri őt.* Ha nem baj én is odút keresek, ahol aludhatok...* Majd a nőstény mögött ő is a dombok felé üget. Bár mára már eléggé elfáradt, mégis fürgén lépked... Vágyott már egy helyre, ahol rendbeszedheti koszos bundáját, és vadásszon is valamit... Szerett volna végre pihenni is...*
|
*Megnézi magának a hímet. Koszsos bundája és fáradt képe nem igazán szívderítő látvány. Mosoly nem jön szájára, a szeme mégis mosolyog. Nem igazán tudja mit csináljon.* Nos ömm...hosszúút áll mögöttem. Azthiszem elmegyek valami fekhelyet keresni *mondja, majd sarkon fordul és ügetve megindul vissza a dombok irányába.*
|
Én is mostanság tévedtem erre... Az én nevem Fallen... Szép neved van.* Amikor látja, hogy a nőstény már nem vicsorog farkaa egyre biztosabban mozgott, és barátságos mosoly húzódott szájára. Majd felmérte a nőstényt... Szeme újból elakadt a farkas kecses tesén és szép bundáján, minduntalan végignézett rajta. A levegő most nyugodt volt, a szél is lágyan fújdogált, és játékosan megborzolta a farkasos vastag bundáját...*
|
*Mikor látja a hím reagálását szép lassan lehervad képéről a vicsor, majd ég szaggatottan morog egy ki ideig, aztán végleg megnyugszik.* Ne haragudj. Megijesztettél, nem vagyok ismerős erre. A nevem Asma. *mondja és leül, de minden egyes lépését szemmel tartja *
|
*Mikor a nőstény rámorgott bizonytalanul hátrált pár lépést... Farkát lassan elkezdte csóválni, jelezve, hogy jószándékkal jött... Nem akar vicsorogni, hisz nem sállna csak úgy harcba egy nősténnyel... Csak a végsőkben küzd...*Nem bántalak, ne félj!* Hangja barátságosan cseng, ám kissé bizonytalan, a farkas reakciója folytán. Mellső lábait felválltva emelgeti a földről idegességében...*
|
*Bizonytalanul járt kelt az erdőben, majd ahogy egyszer csak előbukkant a hím, akaratlanul is, kivillantotta éles fogait és vicsorgott. nem tudta ki ő, mi ő, saját morgásától szinte meg se hallotta a hím szavait.*
|
*Az esti szellő hirtelen idegen szagot juttat a hím orrába, ami riasztja agyát, hogy nincs egyedül. Az ismeretlen szag ösvényként vezet a tulajdonos felé, és Fallen képtelen elkerülni ezt a láthatatlan illatösvényt. Egyenes útját hirtelen lekanyarítja és lassú ügetésben megy a nőstény felé. Súlya alatt hangosabban reccsennek-ropognak a levelek és gallyak... Orra csak a szagot követi, és szemével hamarosan ráakad a nőstényre. Lépteit lelassítja lépéssé, majd megáll, és leül.* Szia! Én Fallen vagyok...* A kurta üdvözlésében még bizalmatlanság van, hisz nem ismeri az idegent, de szeme megakad a nőstény varázslatosan szép alakján...*
|
*Óvatosan belép a fák közé és puhán lépkedve megy a fák között. Lába alatt néha mégis megrezzen egy levél, vagy meggördül egy kő. Minden kis neszre figyel.*
|
*Miután szomja elmúlt újra kóborolt a sűrű erdőben... Léptei most fáradtabbak voltak, és már hallatszottak az alatta elreccsenő száraz ágat, és lehullott levelek, amikre már erősebben rálépett. Mancsa sebes volt a járástól, bundája a kosztol szürkébb lett, de nem ezzel törődött csak meleg alvóhelyet keresett minduntalan számára...*
|
[3397-3378] [3377-3358] [3357-3338] [3337-3318] [3317-3298] [3297-3278] [3277-3258] [3257-3238] [3237-3218] [3217-3198] [3197-3178] [3177-3158] [3157-3138] [3137-3118] [3117-3098] [3097-3078] [3077-3058] [3057-3038] [3037-3018] [3017-2998] [2997-2978] [2977-2958] [2957-2938] [2937-2918] [2917-2898] [2897-2878] [2877-2858] [2857-2838] [2837-2818] [2817-2798] [2797-2778] [2777-2758] [2757-2738] [2737-2718] [2717-2698] [2697-2678] [2677-2658] [2657-2638] [2637-2618] [2617-2598] [2597-2578] [2577-2558] [2557-2538] [2537-2518] [2517-2498] [2497-2478] [2477-2458] [2457-2438] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
