Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:24 - |
Séta a fák között, mely minden helyet körbevesz... Madarak zenebonája, zsákmány léptei... Nyugodt egyedüllét vagy kellemes beszélgetések helyszíne ez
|
[3397-3378] [3377-3358] [3357-3338] [3337-3318] [3317-3298] [3297-3278] [3277-3258] [3257-3238] [3237-3218] [3217-3198] [3197-3178] [3177-3158] [3157-3138] [3137-3118] [3117-3098] [3097-3078] [3077-3058] [3057-3038] [3037-3018] [3017-2998] [2997-2978] [2977-2958] [2957-2938] [2937-2918] [2917-2898] [2897-2878] [2877-2858] [2857-2838] [2837-2818] [2817-2798] [2797-2778] [2777-2758] [2757-2738] [2737-2718] [2717-2698] [2697-2678] [2677-2658] [2657-2638] [2637-2618] [2617-2598] [2597-2578] [2577-2558] [2557-2538] [2537-2518] [2517-2498] [2497-2478] [2477-2458] [2457-2438] [Korábbi]
*Óvatosan, és bátortalanul halad a lehullott levélkupacok között... Érzi a farkasok szagát, de félelmét csak az győzi le, hogy falkához szeretne tartozni... Mivel erre érzi a legtöbb fajtársa szagát erre kóborolt. Orra és füle szüntelenül figyelt, nehogy váratlan támadás érje. Léptei óvatosak, de mégis fürgén halad előre, és a kopasz fák a széltől karcsún meghajolnak a farkas előtt... Fallen minden neszre felemelte fejét, mégha az a nesz a fák susogása is volt...*
|
*Mikor a kicsi kiszabadul, megcsattogtatja kicsit fogait. Agyar ugatását hallgatva ügetni kezd a kerítés felé. Mikor odaér, gyorsan kibújik, kisegíti a kiskölyköt és Agyart is. Körbenéz, hátha megpillantja Shirot, bár igazából még a saját orráig se lát el. Agyar köszönömjét egy mosollyal lenyeli és jó mélyen elraktározza. Agyar mellé pattan, de nem túl szorosan. Még muszály aludnia egyet, és elrendezni gondolatait. Végre békésen aludhat élete párjával*
|
*A ketrec nem nagyon akar engedni... Agyar közelebb ül mellé, félrebillenti a fejét, majd ő is rágcsálni kezdi... Kettős erőre a ketrec fája megadja magát, és leválik a másik részéről... A kicsi hitetlenkedve mászik fogságának romjai közül...*Kint vagyok?*kérdi tágra nyílt szemekkel... A komor, keserű szívekben is meleg lángot nyújtva édes hangjával...*Igen, Teh... Kint vagyunk...*Felkapja a fejét, a szél ismét feltámad, Ahogy Agyar felkapja a fejét leadja a jelzőugatást. Ahogy az előbb, úgy most is bejön...*Jobb, ha most el a balfenéken...*motyogja pillantását a köd egy pontjára függesztve, majd fogai közé kapja a kölyök grabancát és elvágtat vele... A lyuknál azonban bevárja a nőstényt, majd előre engedi a kicsivel együtt kitessékelve... Mielőtt még Moon bedughatná a fejét a járatba Agyar odadugja a fejét a füléhez*Jah és Szépség...*belenyal a fülébe, mintha ennyit akart volna, de észrevétlen odasúgja még*Köszönöm...
|
Mi lenne, ha megpróbálnám leszedni az alját? Mint látom fából van, és egy erőssebb harapás során talán le is jöhet.. *Alig mondta ki a szavakat, máris próbálkozik leszedni a ketrec fa alját. Harapja, rágja ahol csak tudja. Szenved vele, talán sikeresen, talán sikertelenül..*
|
*Egy szót sem szól... Leül a ketreccel szemben, hosszú ideig nézi, de semmi ésszerű nem jut eszébe, ahogy már 3 hónapja...*Ha tudnám, Szépség, már rég túlléptem volna azon, hogy farkas... Egész idő alatt másra se vágytam, csak Rád... Talán semmi sem változott... Talán az idő megold mindent... Talán csak a többiek kellenek...*kényszeredett vigyor, de ez is leolvad... Talán még sosem volt ilyen rossz a kedve... Bár három hónap alatt könnyű volt megszokni...*Talán Te tudsz segíteni...*sóhajt, kérdőn néz a nőstényra*Ötlet?*ez már a ketrecre utal*
|
De minek kellett megváltoznia? Miért kellett mindennek megtörténnie? Miért nem bírok végre boldog lenni? *Elfordítja a fejét lenyelve könnyeit* Az lenne a legjobb ha elmennék. Jó messze innen! *Megfordul, és visszaüget a kiskölyökhöz. Körbejárja a ketrecet, próbál valami tetőt keresni, vagy bármit, amivel ki lehet nyitni. Megpróbálja elrágni a rácsokat, majd újra köröz egyet a ketrec körül* A fenébe..
|
*Csak áll ott, mint egy darab fa. Megsemmisülten... Lehajtja a fejét, majd néhány lépéssel beéri Moont és belép elé*Moon, nem várhatod el tőlem, hogy azok után, amin keresztül mentem ugyanúgy lássam a világot...*Mélyen a nőstény szemeibe néz, majd lenyalja könnyeit, de pillantása továbbra is csak a könnyes szemeket firtatja*Az akkor volt, Szépség.*kihangsúlyoz minden szót, először életében sugároz Agyar játékos sárga szeme komolyságot...*Nem sajnálhatod tőlem az első nevetést 3 hónap után...*Szabadsága pillantát megkeserítette a viszontlátás... Érezte, hogy nem lesz egyszerű...*És nem sajnálhatod a szabadságot egy ártatlan kölyöktől...*bök fejével alig észrevehetően a kicsi felé*Sok minden változott, Moon. Túl sok minden.
|
*Megtorpan. Agyar már csak annyit vehet észre az egészből, hogy Moon vágtázik felé. De mire észbekap, a hófehér agyarak Agyar nyaka felé kapnak. Még a vaknak is úgy tűnik, hogy a nőstény átharapja a hím torkát.. Ám ekkor az agyarak a nyakörvre tapadnak. Agyar már csak egy erős rántást érezhet. Ha a nyakörv ettől nem szakadt el, akkor semmitől sem fog. Még a nőstény fogai is belefájdultak. S csak ekkor tud belenézni a hím a nőstény könnytől csillogó szemeibe* Ne köszönd meg.. Felesleges.. De kiröhögni nyugodtan lehet.. Hisz én egy ostoba szuka vagyok. Ha amnéziám van, csak nyugodtan, minden szívfájdalom nélkül etesd tele a fejem zagyvaságokkal..te nagy vezér! *Kihangsúlyozza a vezér szót. Egyáltalán nem gúnyosan, nem mérgesen, sőt, még csak nem is szomorúan. Hangja kifejezéstelen, mint ahogy viselkedése is. Csak szemei árulkodnak arról, ami saját lelkében folyik. Megfordul, és újra elindul a kerítés felé. De már nem siet. Lassan, hangtalanul. Csak szeméből csöpögő könnyeit világítja meg a holdfény..*
|
Ez az Szépség!*kiált fel keserűen, felpattan, majd elkínzott pillantást vet a távozó Moon felé*Menj el! Jól teszed! Felejts el engem! Habár... 3 hónapnyi várakozás biztosan épp elég volt ahhoz, hogy ne legyek több számodra, mint egy kolonc, akit csak azért szabadítasz ki, mert Shiro azt mondta...*Az utolsó félmondat csöpög a gúnytól... Mégis talán Agyarnak fájnak legjobban saját szavai*Hagyj itt! Mond meg a többieknek, hogy már nem élek... Ami igaz is lesz már addigra... Egy szájhős, akivel a szerelem végez... Ehh...*egy keserű sóhajjal zárja monológját... Bár lenne még mit mondania, kínos hallgatásba burkolózik. Csak nézi Moont elhúzott szájjal... Keserűen... Majd hátat fordít neki, és visszatér a ketrec mellé*Akkor elmegy?*töri meg a csendet a kicsi reménytelen hangja... Agyar nem válaszol neki. Némasága mintha valami szörnyű fogadalom eredménye lenne...*
|
*Fáradtan sóhajt egyet ahogy a karó meghajlik egy kicsit. Meghallva Agyar szavait, meglepődve pislog párat. Végiggondolja a dolgokat, mérgesen felkapja a fejét és kirázza bundájában a 3 hónapja felhalmozódott koszt* Egy kössz bőven elég lett volna.. Tudod mit? Ha ilyen szépen kitaláltad, szabadítsd ki magad.. én feleslegesen erőlködök.. jóéjszakát! *Mérgesen, megbántottan indul el vissza, a kerítés felé. Lépése lassan ügetéssé terjed. Nem néz hátra, és Agyar úgy érezheti, hogy a nőstény nem viccel..Tényleg képes itthagyni..*
|
*Tágra nyílt szemekkel figyeli, ahogy a nőstény rohan a karó felé*Szépség én tudom, hogy nélkülem nem akarsz élni, de...*már épp felkiáltana, mikor végre észreveszi, mit is akar a nőstény... Megkönnyebbül. Sőt. Szinte tonnái terhek zuhannak le szívéről. A karó eleinte meg se moccan, majd szép, lassan, ráérősen meghajlik. Agyar szépen lehúzhatja róla a láncot... Ekkor a hátára göndörödik, vigyora mindennél szélesebb, mintha nevetne is hozzá...*Te Szépség... Ha lerágod a nyakörvet nem egyszerűbb?*tovább fetreng a földön, majd végül egy sóhajjal vesz ismét levegőt, a hasára fekszik, ártatlanul pislog Moonra*Meg ne egyél... Most jutott eszembe...
|
*Járkálva mászkál, mikor hirtelen megtorpan* Mit..mit..mit..lánc..karó..karó..lánc.. *Felpillant az égre. Hirtelen ugrik egyet a levegőben, és körbenéz szemeivel a karót keresve. Mikor megpillantja a nagy sötét ködben, egy hirtelen mozdulattal kezd el felé vágtázni. Agyarnak úgy tűnhet, mintha a nőstény fel akarná rá magát szúrni.. Csak fut felé egyre gyorsabban és gyorsabban, s mikor odaér, mellkassal lát neki eltolni a karót. Teljes erejével tolja előre, azzal a céllal, hogy így kifordul a földből. Vagy csak alrébbdől, s Agyar ki tudja szabadítani magát..*
|
Azóta ezen gondolkodom, hogy... De semmi... Vagy csak én nem bírtam rájönni...*reménytelen pillantása elég elszomorító lehet... Pont neki, aki annyi bolond ötlettel állt elő eddig is... Elereszt egy nyüsszentést, majd a ketrec felé néz*Ha őt ki tudtam volna hozni onnan, akkor már rég megtettem volna...
|
*Töprengve járkál a ketrec mellett. Számolgat, elmélget* Valahogy csak ki tudsz jutni.. Valami vagy valaki csak el tudja szakítani ezt a láncot..és valahogyan csak van kiút ebből a fa kalitkából.. Mi lenne ha szétrágnám ezt a fát? Vagy.. ha valahogyan leszednélek téged Agyar arról a karóró vagy mi az..hisz valahogyan csak le tudom húzni..
|
*~Ezek a nőstények...~Kissé felhúzza az orrát, de ennél tovább nem jut... Mint egykor, mikor először látta Moont szinte tapasztalatlan zöldfülüként.... Most is csak nézi... Próbál betelni a látványával... Az emlékként őrzött kép megelevenedett... A remény ismét feléledt hamvaiból... Majd a következő lépésre megcsörren a lánc... Összeomlanak álomvárai. Lehajtja a fejét.*Kerestem már kiutat. Nincs.*A lánc egészen hosszan vezet el a ház mentén, majd karóban végződik, melynek végét meghajlították, hogy a lánc le ne essen róla. A ketrec alja fából van(VUK:P)*
|
*Kissé megnyugszik, hogy csak egy kis kölökről van szó. Halványan elmosolyodik. Eltöprengve húzza fel egyik szemöldökét, mikor Agyar felé üget. Hagyja, hogy orron nyalja, hagyja, hogy a fej odaérjen hozzá. Mint régen, újra érzi a lángoló szerelmet szívében. De aztán ezt is körbeöleli a jéghideg komorság. Hátrébblép Agyartól, de továbbra is kihúzva tartja magát* Menjünk.. *Többet nem mond. Próbálja kerülni Agyar tekintetét.Odaoson a ketrechez, és azon kezd töprengeni, miként lehetne kiszabadítani a kiskölyköt és Agyart*
|
*Komor csalódottságát a jól ismert, Agyaros vigyor töri meg. Szeme huncutul megcsillan, majd odaüget a ketrechez, megnyalja a kicsi orrát*Nyugalom, Teh... Szépség az... Eljöttek értünk...*A kicsi felpattan, csillogó szemei, megszólalni sem tud a boldogságtól... Agyar visszapillant Moonra, lassan odabaktat hozzá, majd orron nyalja*Ne butáskodj, Szépség... Te tartottál életben... Ő a fogadott lányom.*bök fejével a kölyök felé, majd hozzádörgöli a fejét Moonhoz, és úgy is marad... A nőstény érezheti a légzését, szinte már a szíve lüktetését is... Majd egy sóhajt...*Borzasztóan hiányoztál, Szépség... El sem bírod képzelni, mennyire...
|
*Amikor egy ismerős szag, és egy ismerős súly nehezedik rá, csak lélegzetvisszafojtva figyel. Mikor Agyar lemászik róla, meg se bír szólalni. Már azon lenne hogy vonítva a földre teperje szívtipróját, mikor meghallja a másik hangot. Féltékenyen felkapja az orrát, és kihúzza magát* Ki mondta hogy nem felejtettünk el? Shiro..izé..Shiroval jöttem. De úgylátom egész kellemes társaságod van itt..nem akarsz maradni? *Összehúzott szemeit tisztán láthatja Agyar, hisz a két szempár mérgesen villog, mint egy szentjánosbogár*
|
*Meglepő lehet. Egy árny, mely betölti a képet, majd a Moonra nehezedő súly... Ismerős szagok az emberszag alatt. Lánc csörgése. És egy hang, mely sokféle érzést válthat ki a nőstényből...*Pszt, Szépség...*Figyelmeztető hangja után feltámad a szél, mire Agyar felugat, majd a következő kutya... A távolban kicsapódik egy ajtó, de a kutyaugatás ettől kezdve csak a távoli kutya torkából tör fel... Agyar fülel kicsit, majd lekászálódik Moonról*Ne haragudj, Szépség, csak... Ez elég hosszú... Hol voltatok??*csattan fel hirtelen, szemében csalódottség csillan*Azt hittem már rég elfelejtettetek...*A kis alak a ketrecben felkel, kissé nyafogós hangon mordul fel*Kivel beszélgetsz, Agyar?
|
*A ketrec vizslatásába kezd, bár a sötét köd gátolja a tiszta látásban. * Igen igen, persze, semmi baj..jól vagyok.. *Lép egyet a ketrec felé, és a benne levő alakot kezdi vizsgálgatni* Nem látok semmit..nincs itt semmi, csak egy ház.. és sötét van.. *Suttogja át a kerítésen túlra, de már halk, óvatos léptekkel indul is a ketrec felé. Nem törődik sem az állathangokkal, sem a rémisztő árnyakkal. Csak halad előre és előre..*
|
[3397-3378] [3377-3358] [3357-3338] [3337-3318] [3317-3298] [3297-3278] [3277-3258] [3257-3238] [3237-3218] [3217-3198] [3197-3178] [3177-3158] [3157-3138] [3137-3118] [3117-3098] [3097-3078] [3077-3058] [3057-3038] [3037-3018] [3017-2998] [2997-2978] [2977-2958] [2957-2938] [2937-2918] [2917-2898] [2897-2878] [2877-2858] [2857-2838] [2837-2818] [2817-2798] [2797-2778] [2777-2758] [2757-2738] [2737-2718] [2717-2698] [2697-2678] [2677-2658] [2657-2638] [2637-2618] [2617-2598] [2597-2578] [2577-2558] [2557-2538] [2537-2518] [2517-2498] [2497-2478] [2477-2458] [2457-2438] [Korábbi]
|