|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:35 - |
Az Árnyas rengeteg égig érő fenyőfái közé alig férkőzhet be a napfény. Ideális terep a vadászatra, de zsákmányban nem bővelkedik, csak pockok és mókusok tévednek errefelé.
|
[896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Annak az idegennek, csak megtanítottam, mire vagyok képes. Ő rajta kívül nem találkoztam más hímmel.* Nem akar haragban lenni Risszoval.* Jut eszembe, milyen udvariatlan vagyok. Buck-nak hívnak!
|
*Nem tudom shadow mit szólna hozzá...és eszébe ötlik,hogy Darkmoon beszélt egy idegen farkasról aki megverte és vicsorogni kezd...*ha be akarsz lépni a falkánkba akkor miért vered meg a hímeket???
|
*Nőstényekkel sosem szeretett harcolni. *Csak szeretnék belépni a falkátokba.* Mondja kedvesen. Majd leül, és a barátság jeléül csóválja a farkát.*
|
*Kicsit úgy érzi tartania kell tőle...Mintha csak megint Daemia emlékeibe látna bele...~ne csavarja el neked megint egy hím a fejed Risszo*mit keresel a területünkön?*kérdezi halkan
|
*Risszo balra dönti a fejét...nincs kedve most senkivel harcbaszállni..nem szólt csak csendben figyelt és biccentett.A hímeket szerette...
|
*Érzi Risszo szagát, majd meglátja a gyönyörű nőstényt. ~Vajon olyan mint Daemia? Mégegyszer nem fog az orromnál fogva vezetni egy nőstény!~ Majd óvatosan közelebb lépett, és lassan kirajzolódott a fák közül az alakja.* Üdvözöllek szép nőstény!* Köszön neki is illedelmesen. ~Hátha ő más!~ Gondolja. Még nem közeledik.*
|
*Lassan ébredezik...Daemiát nem akarja felkelteni,látja rajta,hogy kimerült...lassan emeli orrát a levegőbe és valami idegen szagot érez...
|
*Mikor leér a hegyről egészen lelassul. Vár valamit, bár nem tudja mit... Idegesen és kíváncsian néz körbe a sűrű fák között.*
|
*A fák mögül figyelte a két nőstényt. Oly szörnyű érzés vette körül. Mindkettő olyan szép volt. Daemiátúl viszont megkapta azt a halálos jelet, mitől úgy tartott. Damia őt még nem is ismeri, és csak egy másik ostoba hím miatt hagyta ott, és csapta be álnokul. Vágya egyre csak nőtt, a két nőstényre nézve. Daemia nem vágyik rá, de a másik is épp oly gyönyörű volt. Már csak reménykedhet, hogy a démoni vadló talán egyszer engedi betörni magát, de ez csak tőle függ. Követi Daemiát mindenhova, de titokban. Nem érti a nőstényt, hogy még nem is ismeri, de rögtön rajta tölti re bosszúját. Nem tudja mit tegyen. Dühét és idegességét le kellett csillapítania. Így elindult a völgy felé, mert édes illatokat hozott a szél.*
|
*Risszo hagyja,hogy átjárja újra a család érzése,és az avarba hajtja fejét és szuszogva és boldogan alszik el,ahol ismér Daeméval van és boldogan kergetik a lepkéket egy gyönyörű világban,ami csak kettőjüké...nincs más csak ők ketten és újra felhasználhatják azt az időt,amit eddig elfecséreltek...
|
*Mikor Risszo lefekszik kissé fázósan összehúzza magát, majd befekszik mellé, a hátára hajtja a fejét. Egyszerre érzi azt a szeretet, melyet egy testvér érez, és egyszerre azt, amit egy szülő iránt érez... Mintha Risszo az egész családját egybefoglalná, kedvesen végignyalja a hátát, majd ráfekteti fejét, fáradtan, és mély megkönnyebbüléssel szusszan egyet...*Köszönöm...*motyogja maga elé, ámbár szavait a felsőbb hatalomnak irányította... Érezte, hogy eljut ahhoz, akihez el kell jutnia... Lehunyja szemét, ismét átjárja a meleg, mely Risszo bundájából árad... A szeretet melengeti szívét...*
|
*risszo mosolyog soha nem állt hozzá közel az érzelgősség de ez most megváltozott -oh...istenem..*csak ennyit tudott kinyögni és megcsipkedte kedvesen Daemian fülét...aztán lefeküdt a sok izgalomtól már nem bírt állvamaradni,és az eget próbálta fürkészni..bár a fák legnagyobb része takarta mindazt,aminek hálát akart adni,hogy ma itt lehet..
|
*A csodát maga is hasonlóképp éli meg... A természet gúnyt űzött belőlük, de ők mégis túljártak az eszén... Felülkerekedtek a törvényein, és már nem szakíthatja el őket egymástól semmi... Egymásra talált lelkeik ismét egybeforrnak, Daemia csupán egy erőtlen mozdulatra képes... Orrával kedvesen megdörgöli Risszo nyakát... Olyan gyengének érzi magát ebben a visszahozhatatlan pillanatban... Ereje teljében áll Risszo ölelésében, mégis oly gyenge...*Megtaláltalak...
|
*Risszot is kellemes érzés járja át és csak Daemiahoz bújik...gyengéden kezdi tisztogatni a csodás megtestesült káprázat pofiját...akár az élete árán is megvédeni már...nem is érti,hogy mit történhetett most..egy fölülmúlhatatlan csoda...nem is kell neki már más az életben..
|
*Szinte ösztönszerűen kirobban belőle... Hozzásimul a nőstényhez, mintha testvéréhez vagy szüleihez bújna hozzá, és várja, hogy a látomás eltűnjön előle, hogy az illúzió, mely a bolondját járatja vele, tönkretegye, összetörje lelke utolsó oszlopait is... De nem történik semmi. Egy hosszú, végtelen pillanatig csak áll ott, Risszohoz bújva, és mégsem történik semmi... Érezhető megnyugvás vesz erőt rajta, lecsukott szemhéja alól könny bukkan elő, csak bólint*De ez nem akadály... Szerethetlek úgy, mintha a családom lennél...
|
*Risszo kétségbeesik...a nyüszítés hallatán...kapkodni kezdi tappancsait mintha rálépett volna a nőstényre...aztán összeszedi bátorságát és egy lépéssel közelebb lép a nőstényhez...lábai közben remegtek...a lépést csukott szemmel tette meg...mintha egy szakadékba kellene belelépnie,és most zuhan,és arra vár,hogy valami megfogja és újra szárnyalhasson azzal az érzéssel mikor meglátta Daemiát..-a természet bizarr játékot űz...*facsarta ki fogai között a szavakat..a szél hirtelen hevesen kezdett fújni,és retteget,hogy valami sátáni erő elpusztítja ezt a pillanatot,most érzi azt,hogy értelme volt idejönnie..idetartozik
|
*Szemével, feje finom fordításával követi Risszot mozgását, ő is átéli Risszo életét, lehunyja szemeit, sóhajt... Megrázza a fejét, de mikor kinyitja szemét, ismét maga előtt találja Őt. Hirtelen nem tud mit kezdeni a gondolattal, hogy lelki társára lelt. Nem kell ahhoz ellentétes neműeknek lenniük, hogy egymásra találjon a két fél, hisz lehet, hogy egy előző életben elszakított szerelmesek voltak, esetleg anya-lánya, apa-fia... Ezt senki sem mondhatja meg... Nem érez késztetést arra, hogy tovább közelítsen. Nem mer. Mintha attól rettegne, hogy egy látomást figyel percek óta, mely bármely rezzenésére eltűnhet... Végül kinyitja száját, majd visszacsukja. Tehetetlenségében halk nyüszítést hallat, bár ezzel Risszo és saját előéletének is adózik...*Hihetetlen..*tör fel belőle önkéntelenül, egy pillanatra még hagyja, hogy a megveszített pillanat elragadja érzékeit...*
|
*Risszo könnyezni kezd...-szomorú emlékek*emeli fel lehajtott fejét...eszébe jut az ő sorsa...neki muszáj volt csábítónak lennie..szülei kötelezték,hogy legyen valakije és kölykei...a kicsik édesek voltak,de túl fiatal volt még,hogy felmérje az igazi fontosságát,annak mi egy dolga egy anyának,hisz ő is kölyök volt még...*aztén megrázta fejét és körbejárta Daemiat..-félelmetes...*ismételgette magának,alig hallhatóan
|
*Őt Shiro tiltotta ki a területről... Persze Daemia is benne volt abban, hogy így járjon.. És nem zavarta. Azután könnyedén hozzácsapódott a legközelebbi falkához, külsejének, mozdulatainak, jelenlétének kevés hím tudott legalább annyira ellenállni, hogy megkedvelje... És bizony az egyik sikeresen elcsavarta az ő naív kis fejecskéjét is... Szép szavakkal, rövid udvarlással végül célt ért. Három gyönyörű kölyök lett szerelmük gyümölcse... Sajnos azonban a hímnek jobban tetszett egy idősebb nőstény, és falkástul magára hagyta egyes-egyedül... Kirázza fejéből a szörnyű emléket, jól emlékszik, milyen sorsa jutottak kölykei egy ostoba hím miatt... Akkor adta fel végleg naív szeretetét mindenki iránt. Risszo úgy érezheti, amint szemébe néz, mintha ő maga is átélné az emlékeket...*Hogy lehet ez?*motyogja alig hallhatóan, Risszo számára mégis világosan érthetően... Szeme ismét végigjér a nőstény alakján, de nem jut dűlőre...*Hogy lehet ez?*ismétli halk kérdését, kissé talán tőle szokatlan bizonytalansággal.*
|
*Risszo Kihúzza magát nem akarja lealocsonyítva érezni magát...benne is nemes vér folyik,de szüleivel nem bírt egy környezetben maradni...otthagyott mindent..a kölykeit,azt az életet és úgy érezte,hogy mindezt Daemia is átélhette...vagy valami hasonlót!barátságosan rámosolyog megint~Risszo hülye vagy te???*aztán felhúzta orrát de nem bírta sokáig és megint a nőstényre meredt...még semmit nem beszéltek,de mégis úgy érezte,hogy mindent tud róla...
|
[896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
