|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:20 - |
Kis patak csörgedezik előttesd, a felfelé úszó pisztrángok ki-ki ugranak a víz fölé, hogy aztán visszacsobbanva folytassák útjukat vagy egy farkas gyomrában...:) A patak nem messze esik a barlangtól, a fák között egy keskeny, kijárt ösvény vezet a patak partjára.
|
[1111-1092] [1091-1072] [1071-1052] [1051-1032] [1031-1012] [1011-992] [991-972] [971-952] [951-932] [931-912] [911-892] [891-872] [871-852] [851-832] [831-812] [811-792] [791-772] [771-752] [751-732] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [Korábbi]
*Kb. 2 napig feküdt halott testvére alatt.Nylogatta, bökdöste és remélte, hogy egyszer felébred. De csalódnia kellett. A kölyök meglepetésére nem ment el. Végül a szomorúság helyet ad a végtelen haragnak és dühnek. Remegve feláll, beleborzong ahogy öccse mancsa puffanva érkezik a földön. Ránéz a kölyökre. Majd se szó, se beszéd, gyengéden fogja, szájába veszi, és felemeli, majd elkezd sétálni vele az erdőbe. Közben óvatosan beszél.* A halál látványa még nem neked való, jobb lesz, ha egy ideig nem jössz vissza erre a helyre, és ne követsz az erdőben. *Majd leteszi az erdő szélén, és mielőtt Tehya kérdezhetne tőle bármit is, eltűnik a bokrok között. Bosszúvágy fűti.*
|
*Ahogy hozzáér a kölyök, hirtelen csattint egyet az állkapcsán.De mikor látja,hogy csak egy kölyök az, újra visszafekszik.Egy darabig hiába vár tőle választ Tahya, ő csak ott nyüszít, mint akit meglőttek, néha reménykedve megbökdösi Fantom élettelen testét, ami lassan kezdett kihűlni.* Fantom....*nyögi ki, majd belefúrja orrát öccse szőrébe...*el...el...*olyan halkan beszél, hogy talán a kölyöknek érthetetlenek is a szavak.*elment...*suttogja, majd szemeiből újra könnycseppek szöknek elő, elég ilyesztő látvány, ahogy egy böhömnagy farkas úgy sír,mint egy másnapos kölyök*
|
*Vígan szökdécselve halad a fák között. Bár látta Agyarékat a folyónál, nem akarta őket zavarni. Élvezi a fák közelségét, a biztonságos magányt..Míg nem kiabálás üti meg fülecskéit. Hátracsapott fülekkel, hasra feküdve kúszik ki egészen az utolsó kopasz fáig, mely még takarhatja. Megpillantja Démont, s erre mégjobban a földhöz lapul. Észrevétlenül figyel* ~Ennek meg mi baja? Valyon miért sír egy másik bácsi mellett?~ *Végül úgy dönt, megnézi ő miért sírhat egy életerős felnőtt. Felemelkedik és odaszökken Démonhoz. Mancsával megbökdösi miközben tekintetét a másik farkasra emeli, ki körül minden csupa piros..* ~Csak nem piros eső esett?~ *Kíváncsian bökdösi meg újra Démon hasát* Miért tetszik sírni, mint egy magamkorú kölyök?
|
*Majd egércincogást hall. Mikor odanéz, öccsén ott mászkál egy egér.Eszeveszett dühvel rohan oda.* HAGYD ŐT BÉKÉN! *és mancsával lecsapja a szegény kis cicncogit.* FANTOM! Ébredj! ÉBREDJ ÉBREDJ ÉBREDJ! *Sírva borul rá fivérére, fejét hozzádörgöli szőréhez. Nyaldossa a nyakát, mintha fel tudná támasztani, kétségbeesetten bökdösi orrával oldalát...mind hiába.Fantom ott fekszik...élettelenül...akár a kő...Démon pedig fölötte van.Végül szipogva, nyöszörgve bebújik Fantom mancsa alá, megnyaldossa halott öccse pofiját, majd rázkódva a sírástól csak fekszik ott.*
|
*Csendesen szuszogott a patak mellett.A víz lágy csobogása kellemesebbé ringatja álmát.Régi emlékét a falkáról már kezdi megszokni.Nem tör rá mindig a sírás,ha eszébe jutnak.Hajnalodik.Köd száll a környékre.Démn álmát lódobogás, harsogó röhögés, és kutyák...meg egy farkas csaholása töri meg.Mint akit kötélen rántanak fel,úgy szökkent talpra.Rögtön felismerte a lovon ülő férfit.* Vadász!*suttogta. Szeme meggyűlt gyűlölettel. A kutyák gúnyosan morogtak és ugattak. Démon már ugrott volna a sebhelyes arcú férfinak, hogy leszedje a lóról,de akkor meglátja a farkast.Kikerekedik a szeme és leesik az álla.Egyszerre a gyűlöletet átvette az öröm heve.* FANTOM! FIVÉREM! Hát te élsz?! *És már ugrott volna, hogy játéosan leteperje és összenyaldossa testvére képét, de az mogorván nézett csak Démonra.* F.: Igen, élek, bátyám! De nem te tettél róla! Ott hagytál engem a holtak között! Nem vetted észre, hogy én még lélegzem! Cserben hagytál! És most ezért megfizetsz! *Démon megtorpan. Hüledezve néz bátyjára.A másik fekete farkas borzalmas állapotban nézett ki. Girhes volt és tele sebekkel. Bal szeme és jobb füle hiányzott.Egyetlen szemében düh villogott...de ez valami tébolyult düh volt. Szájából csorgott a habos nyál, ahogy beszélt. Hangja mély volt és tébolyult, szinte hörgött, ahogy beszélt.* D.: Fa..Fantom...één..nem láttam, hogy életben vagy...Nem...nem tudtam...mi történt veled?.. *Majd mielőtt Fantom válaszolhatott volna, Vadász harsogó kacarászása törte meg a csendet. Démon vicsorogva nézett fel az emberre.Csak most látta, hogy fél szemét fekete kendő takarta, arcán hatalmas sebek voltak.* V.: A báhtyád nem tudja mit csinál! *és hahotázik* V.: Megmérgeztem egy anyaggal, és most azt hiszi, az ellensége vagy! Kénytelen leszel megküzdeni ellene, vagy meghalsz! Gyerüünk Fantom, mutasd meg mit tudsz! *És hahotázva elvágtázott. Már csak a két farkas maradt ott, egymással faraszemet nézve.* D.: Fantom..hallgass rám...a testvéred vagyok...küzdj a méreg ellen...fivérem..*Fantom lehajtja fejét és vicsorgott Démonra.* F.: Most meghalsz, te utolsó kis senkiházi! MEGÖLLEK! *És vicsorogva rávetette magát Démonra. Tépni, marcangolni kezdte saját bátyja halálát.* D.: FANTOM! NE! *Kiáltotta el magát, és lelökte testvérét, menekülni próbált,de az elkapta Démon hátsólábát és elesett.Démon pofájára vicsor csúszott másik lábával erőteljesen belerúgott Fantom pofájába. Egy pillanat alatt megértette: Most az életéért küzd....a saját...testvére...ellen...Könnyes szemmel rávetette magát Fantomra, aki eszeveszetten vicsorgott és vergődött alatta.Démon szaporán vette a levegőt.Pofája ott volt Fantom nyaka fölött.De nem bírta megtenni...Végül fantomnak sikerült beleharapnia Démon lábába, és hamarosan, ha nem cselekszik, újra fivére alatt találja magát.Összeszorítja szemét, ezzel néhány könnycsepp szertehullott.* D.: BOCSÁSS MEG, FANTOM! *Majd nagy levegőt véve, pofájába veszi a fekete farkas nyakát, és keresztülharapja a torkát, de még ez sem végez a farkassal.Megmerevedve feküdt csak ott.Szemében újra a régi Fantom volt látható.Démon azonnal letakarodott róla.*F.: Démon.....*Démon odament hozzá.Szeméből patakzottak a könnyek,szipogott és nyüszített.* F.: Bo..bo..bo.. D.: Mit mondasz? Nem hallak..túl halkan beszélsz..*sírva lehajolt Fantomhoz, egész a farkas szájáig, s fülelt.*F.: Bo...bocsáss meehhhhhg... *Majd a fekete farkas tekintete hirtelen üvegessé válik, és légzése abbamarad. Démon megmerevedve nézi öccsét, aki immár végképp halott. Egy darabig csak nézi...még könnyek se hullottak szeméből...* NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEeeeeeEEEEm! NEEEEEEM! *Hirtelen tört ki belőle az ordítás. Torkából feltörő vonítása tán még a barlangig is elhallatszik,tán a hegyekig is.Vonítása megborzongat minden fület,aki hallja. Szeméből újra megerednek a könnyek, eszeveszett irámban rohanni kezd Vadász után.* miattad! Miattad! MIATTAD! MIATTAD! *Újabb borzasztó vonítást ereszt meg.Ebben benne van a borzasztó bánat,a keserű düh,kétségbeesés...a világ összes borzadája...* FANTOM! FANTOM FAHANTOM! *Elbukik egy kőben, de nem áll fel. Rázza a sírás, keserű kínjában csak a földet tudja kaparni.* Fahantohom...Miért? Chmiérth? *És csak ott feküdt, rászkódva a sírástól, úgy 200 méterre halott testvére holttestétől....*
|
Ahogy gondolod, nyuszifül. Ahogy gondolod.*azzal fogta magát és a barlang felé vette az irányt. Bár még egyszer sem volt benn remélte csak nem fogja semmisem felfalni odabent.*
|
Elhiszem. *Mondja újra idegesítő stílusban. Akaratlanul is,de az. Szavaiban talán egy kis gúny is volt.Megnyalja orra hegyét,majd újra iszik a vízből,mintha az ki tudná mosni belőle a rossz emlékeket.Pofájára újra vigyort erőltet,de csak egy kis fintorra futotta.*
|
Ha úgy gondolod.*tudja le puffogva a témát.* Hiába vagyok fital, mégis már túl sokat megéltem a szerelemből. Túlságosan is sokat! *és kivallantak fehér agyarai. Az a mélységes szeretet, amit egykor Taza iránt érzett gyűlöletté fajul. Maga sem értette miért történt ez az érzelmi változás benne. Lehet Spirit az oka. De ha benne is csalódnia kell, az összes hímet ki fogja nyiffantani a közelében. ~Megbízhatatlan hazug fráter az össze!~ fülét megrezegteti. ~Na jó majdnem mind~ azzal lehajol a vízhez és végre eljutott odáig, amiért elindult, hogy korgó gyomrát legalább néhány korty vízzel enyhítse.*
|
Valóban vágyódom valaki után,ez nem szégyen. De ő elérhetetlen már mindörökre...már vagy 2 évre. *Belenéz a nőstény szemébe. Legalábbis a fél szemébe. Démon szemében szinte ijesztő az üresség.* De te nagyon sok mindenről nem tudsz! Hát ne is bolygasd! Eleget üzent nekem Ő. *Majd újra kortyolt néhányat a vízből és leült.*
|
*Érzi, hogy érzékeny területre tapintott. A vigyor erőteljesebbé válik a pofáján, majd egy gondolat siklik végig. ~Ez nem tiszteséges!~ szorítja össze a szemeit. ~Nem tehetem meg vele!~ újra felnéz Démonra. ~Hisz ő is farkas! Nekünk elméletileg össze kéne tartanunk.~ megnyalja a szája szélét. ~Na de kit érdekel!~* Tényleg úgy gondolod? *és egy rövid felszisszenős nevetés hagyja el torkát.* A szemeid másról árulkodnak. Biztos te is vágysz valakire! Csak nyuszi vagy megmondani neki! * a szája egyik sarka akaratlanul is felfelé görbül.*
|
*Büszkén kihúzza magát* Ki mondta, hogy azt akarom szétkapkodjanak a csajok? *De a vigyor lecsúszik pofájáról.Beleborzong, ahogy mint valami figyelmeztetés, úgy siklik be emlékeibe Evíl fájdalmas nyüszítése a halála óráján.Mikor újra megszólal,hangja rekedtes és gondterhelt.Igen furcsa lehet a nősténynek ez a hirtelen hangulatváltozás.*És nem is akarom hogy valah egy nőstény is közelebb kerüljön.
|
*Halovány hangok jutnak el tudatáig. Szemét összeszűkítette, majd lefelé lógatott fejét felemelte fülét hegyezve. Próbált visszaemlékezni a szavakra amit Démon odavetett neki. Miután összerakta magában a mondatot egy láthatatlan vicsor csúszott képére.* Drága! Ez a jövőévi divat! Te meg le vagy maradva a magad unalmas kinézeteddel! Ne is csodálkozz ha nem kapkodnak szét a csajok. És ezzel a hozzáállássa... nos... jobb ha le is mondassz róluk.*vicsora gúnyos vigyorba folyt át.*
|
*Jókedvűen, nyelvlógatva üget ki a fák közül. Valójában még mindig nyomasztja Vadász közelgése,de elhatározta,hogy igenis túlteszi magát rajta,úgysem tud mit csinálni. Mikor meglátja Lyvera szép mintás bundáját elvigyorodik, odaüget a patakhoz és kortyolgat belőle, majd vigyorogva felnéz Lyvre.* Lám-lám-lám! Új divat ez a minta? *kuncog*
|
*Szemében csillog a fájdalom, ami a sebeiből árad. Nem tud koncentrálni most a körülötte lévő világra. Minden koncentrációját lefoglalja az, hogy lépése egyenletesek legyenek és lehetőleg ne rúgjon bele semmibe. De mégsem a hátán és oldalán végigfutó mély karmolásnyomok fájtak neki, hanem az az egy seb ami homlokától indul keresztül a jobb szemén és orra közepéig tart. Szerencsére a hiúz az érzékeny fekete orrot nem sebezte meg. Elég neki ez az egy fájdalmas heg is. Már nem vörösesen izzott a seb helye, már csak mattbordó és barnás színt öltött, ahogy teste próbálkozott a test gyógyításával. Egyben teljesen biztos volt, ahogy közeledett a vízhez. Hogy még egy harcot a közeljövőben nem vállal, amíg újra meg nem erősödik.*
|
Na jól van kölyök. * tápászkodott fel.* Nekem most mennem kell. *szólt amikor egy közeli társa szagát hozta felé a szél.* Vigyázz magadra Tehya és maradj Agyar közelében. ~Bár lehet hogy Tehy fog Agyarra vigyázni~ mosolyodott el, majd elügetett.*
|
~Biztos a faluból került ide.~ sóhajtott fel.~Lehet hogy kutyakölyök.~ ~ Na nem az biztos nem két és fél év után már csak felismerem a farkaskölykök és kutyakölykök közti külömbséget.~ ~De szörnyű sorsod volt szegénykém~ Ahogy Tehya rágurul, hatalmas lapátnyelvével megnyalja a kölyök buksiját.*
|
Jóbarátod? Tényleg? De jóó! *Felcsillannak a szemei, de még mindig bizonytalanul nézegeti a nőstényt. Mikor Lyv megkérdezi, honnan került ide, eltöpreng* Egy apró fa ketrec volt ott..meg lánccsörgés..és sok kétlábú..meg hatalmas ugató kutyákat is hallottam! Azon kívül fogalmam sincs.. *Ahogy Lyv megcsóválja a farkát, elvigyorodik. Lehasal a nőstény elé, fejét odadugja hozzá és rágurul bírkózás gyanánt*
|
*Amikor a kölyök magabisztossága aláhagy, lehasal mellé, hogy ne lássa olyan nagynak.* Figyusz rám Kincsem. Nem foglak megenni, és Agyar engem nem fog bántani mert Agyarpapád egyik jóbarátom. ~Ez egy kicsit nagyon abszurd! Agyarnak kölyke van! Kitől? Moontól? Azt nem hiszem! Hisz 3 hónapja nem is látták egymást és ez a kölyök még alig van kb 1 hónapos! Hacsak nem Agyar szülte meg. Na de a hímek nem szoktak kölyköket szülni. Jaj kezdek belezavarodni.~ˇlemondott saját zavartságáról, majd mosolyogva a kölyökre nézett.* Én meg nem vagyok az a kölyökevő zsarnokboszorkány. És honnan kerültél ide Tehya? Hm? *kérdezi lágy cirógató hangon.* Ne félj. Itt görbüljek meg ha bántani akarnálak.* majd tőle igen szokatlan dolog sül ki. Megcsóválja fárkát. Ez a reflex belőle körübelül egy éve tört ki utoljára. Meleg érzéssel Töltötte el Lyt és valószínű a kölyköt is.*
|
*Megszeppen a sok kérdéstől. Apró szemeivel a nőstényt kezdi méregetni. Remegő hangon megszólal* Agyar azt mondta, ne álljak szóba idegenekkel! *Jelenti ki félénken, de határozattan. Elhátrál és leül a nőstény elé* Teh..A nevem Tehya. És Agyar az apukám! És ha megtudja hogy bántasz, akkor jól elnáspángol mint azt a sok ronda kutyát! *Büszkén húzza ki magát, de legbelül már rég elszaladt volna. Nagyon fél a nősténytől amit próbál leplezni határozottságával. Remegve húzza össze magát* És..és..és ugye nem tetszik megenni? Nagyon rágós húsom van..nem hiszem hogy ízlene a néninek.. És és különben is apu nagyon mérges lenne és önt is meg tetszene enni Szépséggel együtt! *Szókincse alapján Lyvnek feltűnhet, hogy sokáig együtt élt Agyarral..:)*
|
*Felfigyel a hangos csörgésre és a nyűszítésre. Csak fejét fordítja hátra, amikor megpillantja a kis Tehyát. A kölyök épp menekülőre akarta fogni. Lyv hirtelen megijedt, hogy a kölyök ennyire fél tőle. Feltápászkodott és elé ugrott, hogy megállásra késztesse a szőrgombócot.* Mégis hova szaladsz? *kérdezte kedves hangon és lágyan elmosolyodott. Tudatáig ekkor jutott el a lábai által közölt információ, hogy még mindig fájdalmas dolog ha ugrál vele. Hogy az érzést csillapítsa és hogy a kölyök előtt ne vágjon fancsali képet lehuppan hátsójára.* És csak így köszönés nélkül? ~Hm két nap alatt két ismeretlen kölyök.~ töprengett magában. Hogy a kölyök ne vegye észre felé szimatolt. ~Tehát Agyarral már találkozott.~ magába mélyedt egy pillanatra. ~Nem is tudom, ez most jó vagy rossz?~ Hogy havnak kölyök? *nem is számolt azzal hogy a kis Tehyt megriaszthatja a sok kérdés.*
|
[1111-1092] [1091-1072] [1071-1052] [1051-1032] [1031-1012] [1011-992] [991-972] [971-952] [951-932] [931-912] [911-892] [891-872] [871-852] [851-832] [831-812] [811-792] [791-772] [771-752] [751-732] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
