|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:22 - |
A sziklák igen messze esnek a barlangtól, csak tapasztalt, az erdőt jól ismerő farkasok találnak el ide. Az idősebbek ide járnak pihenni... Nem is ok nélkül. Ha kiállsz az egyik sziklára, lehunyod a szemed, a szellő belekap a bundádba, úgy érezheted magad, mintha repülnél... Alattad hosszú, végeláthatatlan kékség terül el... Az óceán.
|
[383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
Úgy szeretlek és szeretnék tőled egy utódot is.*Mondta kedvesen Dark Moony-nak*Aki ugyan olyan gyönyrű,okos,kedves és szép is*Mondta párjának kedvesen és ő is átölelte*
|
Dark Moony megkönnyebbült.~Hát erről lenne szó~Hát persze,hogy szeretnék egy kölyköt-mondta kedvesen és boldogan párjának és *megölelte*
|
Lehet hogy egyszer már átfutottuk ezt a kérédst de szeretnék gey...*És itt elcsuklott a hangja*Szóval tudod.*Mondta és lenézett a földre majd halgatja a párja reakcióját.És belefúrja orrát Dark Moony mellaksába*
|
Mit szeretnél Mika?-kérdezte aggódva párját.Miért jöttünk ide?Itt még nem is jártam.*Azzal leüllt párja mellé és megölelte*
|
*Mika kiért ide és várja párját kivel kettesben szeretne beszélni*~Valyon mit válaszol erre a kérdésre?Bár egyszer már átfutottunk rajta de...~*Mondtam agában*
|
*Lassan tűnik fel szigorú, ellentmondást nem tűrő alakja a fák sűrüjéből. Kimért, óvatos léptekkel lépdel ki egy sziklához. Leül a kődarab végére és dicsőségtelljesen kihúzza magát. Sűrű, dús bundájával mereven dacol a szél. Összehúzott szemeivel a messzeséget kémleli. Feltör belőle egy keserű sóhaj* ~Nem alakulnak jól a dolgok.. Szerencsétlen Agyar.. Kész öngyilkosság kiszabadítani. Minek? Hogy legyengüljünk és egy erre jövő kósza falka szétverjen minket..~ *Rosszalóan rázza meg fejét, ahogy szemeiben tükröződik az óceán kék vize..*
|
Értem értem, megbeszélem vele! Türelmes leszek, de csak ha ő is velem *Felhúzza orrát egy piciny időre, ezzel makacsolva meg magát, de aztán sóhajt és lefüggeszti fejét* Jól van, ígérem átadom nekik az üzenetet! És Te..*Mikor befejezné a mondatot, Rhaido alakja eltűnik szemei elől. Rémülten pislákol körbe* Ne menj el!! Ne hagyj itt!! Még annyi mindent kell megbeszélnünk! Maradj még egy kicsit! Kérlek!! *Szemeibe könny férkőzik amint körbeforog. Mint egy villámcsapás ébred fel a valóságban. Szinte rögtön felkiállt még az álom fogságában evickélve* RHAIDO!! *Hangját az óceántól kapott szellő messzire viszi, kiáltásától megrezdülnek a fák egy-egy kissebb ágai. Nem tudja álom volt, vagy valóság, de biztos volt benne hogy Rhaido ittvan. Szaporán kapkodja tüdejébe a levegőt, s miután lenyugodott és idegállapota is egyenes lett, halvány mosoly terül szét az arcán. Felpillant az égre melyen sorban jelennek meg az apró, fényes csillagok* Köszönöm, Rhaido *Suttogja maga elé, és feltápászkodik* ~Beszélnem kell Agyarral! És Nekoval meg Shiroval is~ *Azzal szapora léptekkel indul a barlang felé..*
|
*Egy pillanatra talán mintha keserűség csillanna szemében, ahogy Agyar szóba kerül lehajtja egy pillanatra a fejét... De ez nem a féltékenykedés ideje...*Moon... Tudod a veszekedés fontos része a szerelemnek... Azonban nem haragudhattok egymásra örökké... Beszéld meg vele... Kérj tőle egy kis időt, amíg rászánod magad a húsevésre... Különös természettel áldotta meg őt a természet, ezért neked is türelmesnek kell lenned vele...*sóhajt egyet... Hideg szél söpör végig a fák közt, Rhaido szomorkásan lehajtja a fejét*Üzenem Shironak és a hercegnőmnek, hogy ha kellek, csak hívjanak...*utolsó mondatát szinte hadarja, majd egy végső szélroham dönti meg a fákat, szinte kicsavarja őket a földből... A hím alakja szertefoszlik.*
|
Hogy is tudnálak téged elfelejteni?! *Képen nyalja Rhaidot és még szorosabban hozzá bújik* Akkor, ha figyelsz mindenkit, biztosan tudsz segíteni.. Nem mennek simán mostanság Agyarral a dolgok.. Mit tegyek? Mit csináljak? Te mindig olyan bölcsen és jól gondolkodsz.. segíts nekem most is! Kérlek.. *Felpillant Rhaidora s kíváncsian nézi annak arcát*
|
Figyellek... Mindenkit figyelek... De borzasztó nehéz, hogy nem lehetek ott veletek...*fejével átöleli Moont, lehunyja szemét. A szél kellemesen felborzolja a farkasok bundáját, minden olyan valóságos...*Azért örülök, hogy néha eszébe jutok még valakinek... Az emlékezés tart itt... Csak az emlékezés...
|
*Összerezzen a hangra és felugrik* Rhaido!! Te vagy az?? *Egy ideig csak áll megdermedten, de aztán összeszedi magát* Jó hogy jöttél, azt hittem már meg se hallasz! *Sóhajtva leül, lehajtja a fejét. Ha álom ez, ha nem, legalább újra láthatja Rhaidot. Egy ideig csak töpreng aztán feláll, oda szalad Rhaidohoz és hozzábújik* Úgy hiányzol!! Ugye figyelsz engem? Látod mennyire összekavarodott az életem..
|
*Az árny megdermed a hangra, majd szép lassan Moon felé fordul... Amint előüget a fák közül kibontakozik alakja a sötétségből...*Ne félj, Moon, itt vagyok veled... Hívtál.*Rhaido hangja megnyugtatóan cseng, szemei kedvesen csillognak, ahogy a nőstény alakját végigméri*Hogy megnőttél...
|
*Álmában különös helyen jár. Kényelmetlenül mocorog egyet. Felül fekvő helyzetéből és idegesen körbenéz. Kellemelten álomba csöppent, mégse akar felébredni. Valami vagy valaki nem engedi* Hol vagyok? Van itt valaki??
|
*Moon érdekes helyre álmodja magát... Ugyanott van. A sziklák alatt elterülő óceán azonban sötéten és dühösen csapkodja a sziklák oldalát. A nőstény igazán furcsán érezheti magát... Egy árny fut végig a fák közt, de nem hoz semmilyen illatot... Mint valami szellem, mely nyugtalanságba süllyedve bolyong a valóságban...*
|
*Pár költöző madár lebben fel hangos csicsergéssel. Alakjukat elnyeli a hold fénye. A nőstény felemeli fejét, egy halvány mosollyal követi csillogó szemeivel a madarakat, melyek nemsokára eltűnnek szemei elől. Újra az óceánra néz mely most békésen, tükörként simul el az örökkévalóságig. A bársonyos tükörpáncélon kirajzolódnak a hold, s a sok ezer csillag alakja, mely visszaköszön a felhőtlen égboltnak. A természet alváshoz készülődik, de a nagy messzeségből még érkezik egy röpke szellő a nőstényhez. Finoman beleborzol bundájába, megcirógatja arcát, csontig behatol kellemes melegségével majd tovább lebben egy kényelmes nyughelyet keresve. A nőstény is kihúzza magát. Mancsait óvatosan előre léptetve lehasal a sziklára. Gondolkozó buksiját ráfekteti kényelmesen mancsaira, s lehunyja szempilláit. Élvezi a magányt.. A szomorú magányt, mely most betakarja* Agyar.. *Hagyja el utosó mondatként száját e suttogó név. Az álmok kapui kinyíllnak s utat engednek a megtért farkasnak..*
|
*Hangos ágcsörrenések és megjelenik a ,,kölyök,,. Szomorúan császkál mancsával egy kavicsot rugdosva. Mérgesen belerúg így a kődarab hangosan zörögve lezuhan a mélybe. A nőstény kiáll az egyik kimagasló szikla szélére, és a holdra mered, mely már ilyenkor is látható. Tekintetében ott fénylik a kerek sajt. Megrázza a fejét és lehajtja a fejét* ~Túl ostoba vagyok.. végre van valaki aki vigyáz rám, akki aggódik értem én erre megleszedem a fejét.. Ezt jól elszúrtam.. Leshetem hogy legközelebb akár csak rám is nézne.. Még az is lehet hogy a végén követem Hopet a hegyekbe. Ki tudja?~ *Mély, szomorkás sóhaj tör fel belőle. Lehunyja szemeit, ahogy egy arra jövő tengeri fuvallat belekap a bundájába, melyen néha-néha megcsillannak a hold sugarai. Leül, s szemét újra a holdra mereszti* Na mi van, miért nem segítesz?? Ha már a te nevedről kaptam az én nevem, és ha már téged láttalak meg legelőször, most miért csak lustálkodsz ott?? Nem vagy hajlandó segíteni?? Áhh, szóval némasági fogadalmat kötöttél.. teeee... Trapista sajt! *Újjab mély sóhaj a szemrehányó szavak után. Lehunyja szemeit, és gondolkozik. Miután kinyitja szemeit, az óceán lágy játékát kezdi figyelni, azt, ahogy a habok összecsapnak alatta, s a szikla oldalát kezdik mosni, mint egy fürdőkefe az emberi testet. Felpillant az égre* Na és te Rhaido?? Te is biztosan csak lustálkodsz odafönt.. Miért nem akartok nekem segíteni? Biztos összebeszéltetek a holldal! Pedig most pont te kellenél.. egy szigorú apai tanács.. jól hallottad, te olyan vagy nekem mintha az apám lennél.. *Egy ideig csak töpreng, de aztán kihúzza magát és hangjába újra szemrehányást bújtat* Úgyhogy miért nem segítesz?!?! Egyáltalán miért hagytál itt mindenkit?!?!?!?!?! *Reménytelenül lesüti fejét. Szemeit lehunyva töpreng, minek kellett megszületnie..*
|
*Lesüti a fejét. Szemében sorban jelennek meg a könnycseppek* Igaza van.. *A könnycsepek lassan sírássá fajulnak. Csak ül pár percig, lesütött fejjel, sírva a bak mellett, de aztán összeszedi magát. Egy utolsó szipogással erőt vesz magán* Gyere.. *Fogait belemélyeszti a bak nyakába. Minden erejét beleadva elkezdi húzni a barlang felé. Néha egy egy potya könnycsepp rácsöppen az állat nyakára. Rendíthetetlenül vonszolja be a fák közé..*
|
Ja, értelek...*hiába a megelőző kedveskedés, ha utána... Elhúzza a száját, majd elfordul Moontól, elindul a fák felé*Te teszel szívességet nekem azzal, hogy eszel belőle? Azért gondolkodj el, meddig könyörögjön neked valaki...*még hátrapillant, szemében nem sértődöttség csillan... Inkább keserűség...*Ha úgy gondolod, hogy inkább lennél bak, akkor én inkább lennék kutya. Azért gondolkodj el ezen, Szépség, és szólj, ha eljutottál az életedig...*mérgesen beveti magát a fák közé, majd eltűnik...*
|
*Megnyalogatja Agyar pofiját és a közelebbtolt bakra néz* Ha leharapom a füled nem leszel ilyen akaratos? *Mormogja Agyarnak szinte magában. A bak fölé hajol. Erős hányinger fogja el, kis híján rosszul is lesz. Gyorsan kitép egy aprócska darabot a bakból és rágás nélkül lenyeli* Megfelel?
|
Te is ügyes voltál*viszonozza dörgöli hozzá a fejét, majd makacsul közelebb húzza a bakot*Egyél belőle.*határozott hangja mögött megérezhető az aggodalom, féltés...*Amíg nem eszel belőle, addig nem engedem innen elvinni. Gyerünk, Szépség. Ha éhen mersz halni, akkor levetem magam a sziklákról...*szemében is komoly csillogás játszik, makacsul ragaszkodik az igazához*
 |
[383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
