|
Témaindító hozzászólás
|
2005.08.12. 00:23 - |
Egy hatalmas tó, melyben a patak végződik. Csupán a patak útját kell követned a barlangtól, hogy ide eltalálj. A nagy és kisvadak kedvelt ivőhelye ez, nagy vadászatok helye...
|
[824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
*hallja a zajokat de nem figyel oda.. fél tőle hogy megint csak a képzelete játszik vele.. de ha valódiak is a léptek.. akkor sincs mitől, kitől tartania.. továbbra is csak a tó felszínét nézi.. szinte megbabonázza a víz csillogása... aztán a levegőbe szimatol.. igy.. akaratlanul is de megérzi a közeledő nőstény illatát.. ismét arra gondol hogy az érzékszervei hagyták cserben.. de.. aztán úgy dönt hogy hisz magának... elmosolyodik, de ne mnéz hátra.. kicsit melső lábait előre nyújtja.. aztán ásítva leheveredik*
 |
*Kilép a fák közül, viszonylag nagy zajjal, de túl fáradt volt ahhoz, hogy léptei neszét elnyomja némi lopakodással. Az utóbbi időben messzire csalogatta a szél. Fiatal volt, és kíváncsi természet, így hagyta, hogy arra vigyék lábai, amerre csak a szél fúj. Aztán egyszercsak haza húzta a szíve... Haza, az anyjához, és társaihoz. Az erdőbe, ahol született, és ezidáig élt. A fák között pihent, mikor meghallotta, hogy idegen kószál a területen. Kíváncsisága és feléledő területvédő ösztöne hajtotta, hogy utánajárjon a hang forrásának. Mióta elment, alaposan meg is változott. Kölyök bundáját levedlette, és helyette a téli, ezüstös színében pompázott. Csak mozgásán és szemének csillogásán látszott, hogy alig múlt egy éves...*
|
*lassan vánszorog a patak mellett.. néha néha felpillant.. de mivel nem lát senkit többnyire maga elé néz... az utóbbi időben mintha csal aludt volna.. ébren sem csinált semmit.. az emlékei egyre homályosulnak.. nem kis örömére. most nagyon sok idő után először érezte hogy szeretne tenn ivalamit... legalább egy kicsit mozogni... aztán a mozgás lassan eszébe juttatta hogy éhes.. és szomjas.. így megállt. beleszimatolt a levegőbe, aztán irányt váltott és a patakhoz lépdelt. csak pár kortyot ivott.. hidegnek találta a vizet. aztán leült és mivel nem volt jobb dolga csak nézte a vizet*
|
*Felnéz Moonra. Hatásszünet. Enyhén félrebillenti fejét, ahogy érzi, mérge kezd elpárologni... Dehát nem tud mit csinálni. Ez így van. Teh-re se tud vigyázni, pedig a kicsinek szüksége lenne valami apapótlékra. Főképp, hogy ő is az emberektől szabadult... Biztos éhes már... Moon szavai koppannak. Eltátja a száját, szemei kitágulnak, majd elvigyorodik. Az az igazi, idegesítő, agyaros-telipofás vigyor. Kiéhezett pillantással bámul az elringó fenékre, majd maga is utánaindul. Vigyora letörölhetetlen...*
|
*Agyar szavaira egyre hisztisebben kezdi el elfetyelni a vizet. Csak akkor hagyja abba, mikor már úgy érzi, nem tud megszólalni. Torkát mardosó fájdalmát felülmúlja a düh, melyet az hozott elő, hogy Agyarnak igaza van..Keresi a szavakat, amivel nagyot tudna visszavágni. Gondolkozik, mit is tudna felelni a jól leplezett igazságra.. Valami hatásosat..* Bunkó tahó! *Vágja oda végül Agyar fejeihez a szerelmes szavakat. Orrát az ég felé emeli, testtartása büszke /al/vezérré változik, s faképnél hagyva Agyart üget be a fák közé úticélba venni a barlangot..*
|
Nem kell megértened.*felkel, kirázza bundájából a leveleket, majd odasétál Moon mellé és ő maga is inni kezd. Egy szót sem szól többet. Sárga szemei elárulják érzelmeti, de nem néz Moonra, így talán mégsem... Egész lényéből árad a méreg. Végül mégis felmordul*Én tudom, hogy neked Teh feleannyira sem fontos! De nem kell a hiszti. Nem kell megértened. Én közöltem a tényeket. És tudtommal nem adtam okot arra, hogy ezt csináld.*Az éhség türelmetlenné tette. Meglátszik...*Tudod mit! Legyen száz kölykünk! De ne csodálkozz, ha ÉN nem tudom majd, mi a frászt kell velük csinálni!*Bizony fél. Szeretne kölyköket persze. De amíg nincs kész arra, hogy nevelje őket, nem akarja elsietni. Fél... Mert sok mindent tud magáról. Túl sok mindent.*
|
Azért óvatossan azzal a kacajjal mert könnyen eltűnhet a bundád.. *Gurul le Agyar mellé figyelmeztetőleg. Elszomorodva hallgatja a hím szavait. Hasára fordul, fejét mancsaira hajtja és onnan figyeli a tó csillogó víztükrét* Igazad van..Nem kellenek még kölykök.. *Hangjából süt a csalódottság amibe talán belevegyült egy kis durci* Ne aggódj, Tehya valahol az erdő körül csavaroghat..felfedezi a környezetet.. *Mormogja maga elé. Szemeiben tükröződik a sok aprón csillogó vízcsepp. Szomorúsága egyre inkább kezd durcázásba fajulni, mely nála egy jellemző hisztikitörés. Talpra kűzdi magát, odabaktat a vízhez, s nem törődve az apró jégréteg darabokkal melyek Agyar ugrása után maradtak meg, s nem törődve fájó torkának mely nem vágyik zsibbadásra, mohón lefetyelni kezd. Lehunyt szemeit egy pillanatra, még véletlenül sem, mereszti Agyarra. Elkezdődött a hiszti..*
|
*Kissé gyanakodva néz rá*Érzed... Lehet hogy elmentek onnan, hogy elfoglalhassam méltó helyemet a falka élén...*vigyorogva néz Moonra majd elgondolkodik*Tia... Tia... De ismerős... Héj, hát én tudom ki az! Shadow...*ismét kicsire húzza magát*Arról is tudom, ki. De akkor gyenge voltam... Most pedig én vagyok a legerősebb farkas a földön! Persze nem fogom bántani*visszakoz kicsit, majd gyengéden hagyja, hogy Moon feldöntse. mint eddig sohasem, most sem védekezik ellene...*Ehetőt.. Igen, az már jól jönne*elég hangosan megkordul pocija, mivel már jóideje nem evett egy falatot sem... Mióta az emberektől szabadult, képtelen volt levadászni bármit is. Eddig szerzet tapasztalatai, mozdulatai szinte teljesen kivesztek belőle, hisz nem volt szüksége rájuk...*Nagyszerű volna! És rávigyorognék, ez már nem a ti földetek, NAGYVEZÉR...*ördögi kacaj hagyja el száját, teljesen beleéli magát, szinte már látja maga előtt.... És akkor jön a kérdés. Mint valami hideg zuhany, úgy hat rá, ördögi vigyora eltűnik pofijáról, rábámul Moonra, egy hosszúra sikeredett pillanatig megszólalni sem bír a meglepetéstől*Hogy... Kölyköket? Én nem vagyok jó apa, Szépség...*rázza meg a fejét elkomorodva*Teh is eltűnt... Már ezer éve nem láttam, iszonyúan aggódom érte... Képzeld mi lenne egy saját kölyökkel...*megnyalintja Moon orrát*Én tudom, hogy te jó anya lennél... De biztos, hogy úgy érzed, én lennék a legjobb apa, akit választhatsz?*kihallatszik a kétely a hangjából, életében nem sok alkalom fordult elő, hogy nem magát éltette... Hát ez most egy olyan pillanat.*
|
Hátö..valami történt odafent..érzem.. különben is, ha Tia meglát minket, nem hiszem hogy megtépne..akkor kell meghúznunk magunkat, ha Shadowwal futunk össze.. *Egy pillanatra elpillant a hegyek felé. Szemeiben huncut fény csillan és megpróbálja lenyomni Agyart a földre* De ez nem akadály! Összeszedünk még pár farkast és hozunk valami ehetőt a falkának..Igaza volt Shironak..mostmár nem számít barát, vagy ellenség. Már csak a zsákmány a lényeg! Na meg a szórakozás.. Gondolj bele, milyen arcot vágna Shadow ha meglátná hogy hurcibálunk lefelé egy nagy állatot! *Felszabadult vigyorral pofiján helyezkedik el kényelmesen Agyaron, márha sikerült földre döntenie* Kölyköket szeretnék..mikor lesznek nekünk? *Teszi fel a számára egyszerűnek tűnő kérdést halál nyugalomban*
|
Hogy baj-e? Katasztrófa!*de visszatérő vigyorán látszik, hogy nem gondolja komolyan... Talán mintha kis elábrándozás jelenne meg szemében...*Akkor sármos vagyok, Szépség*vigyorog rá szerelmesen, végignyalja az orrát, majd továbbnyalogatja, le a szájhoz, majd a fülhöz... Mikor Moon olyan furcsa lesz abbahagyja, kezdi érezni, hogy a helyzet mennyire komoly... Legalábbis kedvese számára. Elhúzódik kissé, hogy pont rálásson Moonra, majd pofija figyelmessé válik, ami elképesztő ritka alkalom*Hiúzok... Hiúzok...*ismételgeti, majd bólint, hogy mostmár tudja melyik alsóbbrendű állatfajról van szó:D*Rendben!*pattan fel vigyorogva, nem várta volna ezt Moontól épp ezért elismerő pillantása:P*Menjünk!*majd összehúzz magát*De gondolod hogy felengednek minket szó nélkül garázdálkodni...?*ártatlanul pitylog Moonra, hátha hozzáteszi esetleg, hogy a jó kapcsolatainak hála nem kell félteniük a bundijukat:D*
|
Miért, ha vemhes lennék, baj lenne? *Tettetet megsértődéssel ül le. Orrát a magasba emeli és csak hallgatja Agyar találgatásait. Széles vigyor szökik pofijára és egy mancsmozdulattal fejbekólintja -legalábbis olyasmit csinál- párját.* Méghogy te sármos? Akor én.. *Elgondolkozik, milyen jelzőt adjon magára* Királykisasszony! *Húzza ki magát büszkén. Egy pillanatra elfeledkezik mondandójáról, de mikor újra végiggondolja, hogy biztos elmondja-e Agyarnak, lehervad vigyora arcáról. Szemeit a földre csúsztatja mintha valami nagyon érdekes lenne rajta* Szóval..itt lent vészesen fogy az élelem..amire rásegítenek a hiúzok is.. *Utolsó kijelentését fogai között sziszegi. Emlékképként megsajdul a hátán levő szántóföld, de gondolatait újra visszatekeri mondandójához* Azon járt az agyam, hogy fel kéne menni a hegyiekhez. Egyszer ők is lejöttek hozzán lopni, mi is felmehetnénk körülnézni van e valami élelem náluk.. *Furcsa lehet ez a mondat tőle..Igenis furcsán..*
|
Méghogy mit keresek itt... Képzeld én itt lakom*motyogja, de nem szemrehányással, inkább azzal a telipofis vigyorral, meg azzal andalgó pillantással, mellyel Moont méri végig... Sosem fog tudni betelni a látvánnyal, ezt már tudja... Amikor az orra az orrához kidogja a nyelvét, hogy végignyalja, majd a mozdulat félbemarad. Meglepetésében elfelejti visszahúzni, így elég érdekes látványt, amint a kis rószaszín kikandikál...*Fontos dolog?*lejjebb csusszan vigyora, felvonja cemöldökét, majd komoly pofit vág*Ne ijesztgess... Még túl fiatal vagyok a halálhoz! Mond hogy nem vagy vemhes!*elvigyorodik, majd elgondolkodik*Vagy... Vagy van valakid?*mélyen Moon szemébe néz, majd megrázza a fejét*Azt nem hiszem... Ilyen sármos és délceg farkas nincs még egy...*kihúzza magát, ám girhes "verébalkata" így sem lesz az a nagytestű farkas látványa...*Hm... Akkor mit szeretnél mondani?
|
*Maga előtt látja, milyen kényelmes, puhára fog esni. Ahogy a levelek szálnak össze vissza..Ebbe a képbe hirtelen belekerül Agyar. Szinte ugyanakkor kiált fel* Wááá!! *Repülés közben még sikerül a hátára fordulnia, így ha Agyarból ki is nyomta a szuszt, legalább ő nem ütötte meg magát :P.. annyira..* Te meg mit keresel itt?! *Hangja épp oly számonkérő, mintha egy hegyi farkast kapott volna rajta lopáson. A képen nyalás után gyorsan kiszökken a levélkupácból kirázva bundájából a sok falevelet.* De jó is hogy ittvagy.. *Teszi hozzá szelídebb hangnemben és orrát Agyaréhoz dugja* Beszélni szerettem volna veled egy dologról. Nagyon fontos! *Mondandójából csöpög a határozottlanság és a tehetetlenség*
|
*Egy gyönyörűszép mezőn áll. Nyála kicsorog a rengeteg zsákmány láttán, lenyalja pofáját, majd összehúzza szemeit. Hirtelen Shiro is a képbe kerül. És esni kezd a hó... Enyhén szólva összezavarodik, Shiro pofátlanul befalja előle az összes zsákmányt, aztán szembefordul vele és... Brr... Az álom bukfencet vet és köd van. Felhők közt jár, Moon besétál az álomba, melléhúzódik, majd végigsiklik az oldala mentén... Kedveskedve megcsípkedi Agyar garabancát, majd a fülét, végül épp eljutna a szájhoz, mikor...*ÁÁÁÁááááá Nem én voltam, ő mondta!*kiabálja önkívületben, mikor Moon rázuhan a valóságban, és a kinyomott szusszal ezek a szavak törnek fel belőle, szemei kitágulnak, felnéz a rajta fekvő tömegre, majd elvigyorodik*Szépség.. Én mindigis tudtam, hogy szeretsz... De egy kölyök elég a nyakamra*huncut csillanás a szemében amellett az idegesítő vigyor mellett... Majd pofin nyalja Moont, fel a nyaktól a szájon át az orrig. Olyan igazi teliképes nyalintás*Hiányoztál...
|
*Nyújtott, boldog szökkenésekkel érkezik. Nem az orra, de mégcsak nem is a füle hozta erre, hanem a szíve. Már messziről érezte, hogy Agyar itt kószál valahol. Izgatottan kapkodja a levegőt, sárga szemeit türelmetlenül legelteti a tájon. Véres bundája és gyógyulásba induló sebei jelt adnak a suta elejtésének, és a cicc elkergetésének napjára. Soványka alakja törékenyebb mint volt ami az élelemhiányra utal. Fáradt szemei álmatlanságot tükröznek. Mégis jól érzi magát. Maga a tudat, hogy láthatja Agyart jobb kedvre deríti. Csalódott sóhajjal foglal helyet a víz mellett* És még én tűnök el napokra.. Heh.. *A fejét rázogatva pillant meg egy szép nagy levélkupacot, mely kitűnően takarja áldozatát. Ördögi vigyor terül szét pofiján. Feltápászkodik, jó erősen kirázza bundájából az út során szerzett koszt. Boldogan ugrik vágtába egyenesen a kupac felé melyben Agyar pihen a levelek takarásában. Mikor kellő távolságba ért, elrugaszkodik hogy kölykösen belevesse magát a sok levél közé, nem sejtve, hogy már valaki megtette ezt helyette..*
|
*Lassú léptekkel haladt a fák között. Idegennek érezte magát ezen a helyen. idegenebbnek, mint mikor először járt erre... Próbálta kihúzni magát, de sandán vissza-visszapillantott arra, amerre a falut tudta. Bár gyűlölte az embert, mégis hiányzott neki. Az ember enni adott neki. Az erdő pedig nem. Sárga szemeivel valami mozgó után kutatott, de túl hangos volt, és az a maradék zsákmány is, mely az éhínség idején levadászható volt, még az is elillant előle. A folyóhoz ért. Vékony jégréteg húzódott hártyaként a tó felületére. Hozzáéirntette orrát, majd nyalogatni kezdte a jeget. Hirtelen valami megmoccant előtte. Nem gondolkodott, nem tétovázott, mint egy őrült a mozgó valami után vetette magát. A jéghideg víz ezernyi tűvel vágott bőrébe, lesüllyedt, majd kapálózva próbált fennmaradni a felszínen, mázlija volt, hogy a jég nem vastagodott meg a tél elején, és így nem zárta be őt a vízbörtönbe fulladásra ítélve fiatalon egy kölyökkel meg egy hiszits, kiismerhetetlen párral a nyakán...;) Kikapálózott a vízből, majd berzenkedve kirázta bundájából a jéghideg vizet, teljesen átfagyott. Elhúzta a száját, villámló szemmel nézett a víztűkörre.*Még találkozunk*morogta a fogai közt, majd egy ugrással belehancúrozott a legközelebbi levélkupacba, és szusszanva elhelyezkedett az alján. Csak az orra meg a sárga szemei látszottak ki a száraz levelek közül, majd lassan-lassan már csak az orra. Szemei lecsukódtak, egy ásítással elfújt maga elől egy kisebb levélcsomót, majd elszunnyadt. Orrán finom érintéssel pihent meg egy apró levélke, majd a következő szusszanásnál felrebbent és visszaérkezett. Mint valami ugráló levél...*
 |
*Kóborlása során a tó felé tévedt... A víz láttán megkönnyebbül egy kicsit, hisz torka már teljesen kiszáradt. De mielőtt kilépne a takaró fák közül éberen körülnéz, és felméri a telepet. Folytonos figyelése, ébersége tán furcsa lehet, de szülei megtanították rá, hogyha idegen falka területére tévedt mindig figyeljen... Egyáltalán nem akarta, hogy a semmiből hirtelen támadáson kapja magát. Óvatos, hangtalan léptekkel közelíti meg a sima víz felületét. Még egyszer jobbra, majd balra fordítja fejét és a vízhez hajol. Kdugja rózsaszín nyelvét és szaporán lefetyeli a jéghideg, mégis frissítő folyadékot. Amikor torka már nem égett a szárazságtól felemelte szemét és lassú, komótos léptekkel sétált be újra a sűrű fák közé, majd elnyelték a kopasz fák sűrűsége...*
|
*Megvirradt a tónál.A nagy fekete felhők úsztak az égen de a nap sugarai erősebbenek bizonyulnak s lassacskán a sötétséget felváltja a fény.A tó partján, a vízhz közel hever egy meggyötört farkas kinek a lelke hamuvá égett és nem maradt más csak kopár fájdalom és kín.A nap fénye álmából felébreszti.Mikor feltápászkodik vidám de mikor megérzi Dark halvány szagát újra elhaggya magát*
|
*Darkness kiszállt a testéből és Kineko után nézett...futni kezdett utánna,mint a szél..igen,talán pont csak az is volt...mikor utolérte volna megnyílt előtte egy kapu hatalmas fénnyel...egyenesen beleszaladt...annyit még tudott kiálltani.....-Veled leszek....*ezután köddé vált..de talán egyszer...valahol..újra találkoznak...és Darkness vigyázhat Nekora...De a jövő még a halál után is rejtély
|
Dark? DARK? *óvatosan megbökdöste a hím fejét...Majd várt. De a szíve már tudta, hogy válasz sose fog többé jönni. Ahogy az apjától sem. Korán megtanulta, mit jelent a halál. Felült, és csak nézte Darknesst. Majd tüdeje megtelt levegővel* Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee...*kiálltása még sokáig visszhangzott az erdőben. Majd futásnak eredt, maga se tudta hová, de reménykedett benne, hogy talán most az egyszer leelőzheti gondolatait*
|
[824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [724-705] [704-685] [684-665] [664-645] [644-625] [624-605] [604-585] [584-565] [564-545] [544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
