|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:43 - |
Az Odú a megfáradt farkasoknak kényelmes, biztonságos menedéket nyújt. Itt nőnek fel az apróságok és itt folynak a fontosabb tanácskozások.
|
[707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
*Édeskés szagok csapják meg az orrát. Álmában a mancsai lendülnek, mintha futna éppen. Nyelvét is kiölti, beindul a nyáltermelése. Már az idejét sem tudja, mikor evett utoljára. A friss zsákmány szaga betölti az odút, ezért is álmodja azt,hogy éppen vadászik. Lábaival rúg még kettőt, mintha éppen elrugaszkodna a vadkan felé, majd hirtelen felriad. Felpattannak szemei, ő is felugrik, és ijedten pislog körbe.* ~Mi.. mi történt? Csak álmodtam volna?~ *Aztán megpillantja az ínycsiklandó hústömeget. Észreveszi, hogy Fallen ébren van, így rákérdez, honnan került ide a zsákmány* Jó reggelt... Talán te fogtad? *Bök az orrával a disznó felé...Bár a nyáltermelése elég erőteljesen beindul. Miközben várja a választ, közelebb lép a reggelihez*
|
*Minden porcikája izomlázas a tegnapi vadászattól. Nagy nehezen kinyitja a szemét, a vadkan szaga nagyon hízelgő midne farkas számára. És fél a lopástól... Felelemli a fejét, hogy megnézze ott va-e még a zsákmány, ahova Pride letette. Nagy kő estt le a szívéről amikor látta, hogy a jókora vadkan ugyan ott van, ahol tegnap. Az odú belsőbb részén, de jól látható helyen a bentlévők számára. Fallen Shadowra és Tiára tekint. Először nekik kell enniük a zsákmányból. Bár tegnap megette a kis malacot, és nem volt oylan éhes, de gondolta, hogy a többiek igen.*
|
*Rohan máris Pride után, de most ügyesen elugrik a támadás elől, mert Pride túl zajos.*Nem sikerül!!!*Nevet vidáman!*Nah, hol a zsákmány? Nekem nem jó az orrom!
|
Éhes vagyok *nyafizik* Menjünk vadászni! *majd játékosan megráncigálja Fallen fejét, és kiszökken a barlangból* Érj utol ha tuuuudsz! *kiált hátra, és már rohan is a rengetegbe. Ha Fallen nagyon lemaradt, akkor elbújik egy fa mögé, hogyha párja közeleg, majd jól ráijeszthessen. Szóval amint megérkezik, kiugrik, és kiált egyet* HÚÚÚ! *majd jót röhög Fallenen :P*
|
*Édes álom, régi vágyak képei... Majd... Egy hang szól hozzá.*Falleeeeen!*A hangra kinyitja szemét. Nem éppen ezt várta. De orra előtt egy nagy fehér pamacs jelenik meg. Pride fehér pofiját látja maga előt.*Ööö... Mi az Pride?*Kérdezi. Majd mikor meglátja, hogy Tia is it van köszön neki.*Üdv, Tia!*Biccent felé. Feltápászkodik, és kinyújtóztatja izamit, majd ásít egy hatalmasat. És barátságosa tekint Pride-ra.*
|
*Nagyot ásít, majd feltápászkodik. Fallenre pillant, majd Tia felé biccentve halkan kioson az odúból* De szépek a csillagok *ásítja, majd letelepszik a fűben. Hasa megkordul.* Vadászni kéne.. De egyedül nem jó. Fel kéne ébreszteni Fallent *gonosz vigyor, és már indulna is befelé, aztán mégiscsak visszafordul.* Neeem, nem vagyok én olyan. *rázza meg a fejét.* Vagy mégis? *vigyorogva, betrappol, és rázogatni kezdi párját.* Fallleeeeen! *suttogja, majd belefúj a fülébe*
|
*Mivel Helaku hamar továbbállt, nem időzött sokat a forrásnál. Hulla fáradtan érkezik, végigvágtázta az egész területet felmérve a határokat. De minden rendben.. minden rendben.. belépve az odúba lelassít, megcsapja a jól ismert, családias érzés. Fallen, Pride, Risszo, Shadow. Bólint egyet, amit betud egy biccentésnek is, aki észreveszi, észreveszi. Mint mindig, most is nesztelen léptekkel barangol beljebb, ám rossz érzése van. Kölykeit nem látja sehol.. főleg Zaira miatt aggódik. Shedan nagyfiú, meg tudja védeni magát.. Felsóhajt, s letelepszik a bejáratban, a messzeséget kémlelve*
|
*Kiscit később ért be. Az odúban kellemes meleg volt. Kedvesen lépett oda Pride mellé, és végre mellette aludhatott. Milyen rég feküdt már emellett a gyönyörű, fehér bunda mellett, amelynek tulajdonosa a legkedvesebb lény, melyet Fallan ismert. Nem tudta mit tenne, ha Pride nem lenne neki. Ő a támasza, és ő az egyetlen igaz barátja. Mostmár minden erejét be fogja vetni, hogy megküzdjön a gonosz énjével, mert Pride nagyon különleges személy. Nem gondolta volna, hogy létezik még egy ilyen élnéző éls kedves nőstény. Nem tudta, hogy még vannak ilyen csodák. Beledörgölte fejét Pride bundájába, óvatosan megnyaldosta a füle tövét, és ő is álomba szenderült.*
|
*Lelassít az odú előtt, majd hátrapillant, hogy hol késlekedik már Fallen.* Siess már, mindig olyan sokat kell rád várni... *viccelődik, majd körbepillant* Hmm... Vannak itt páran, de nem az egész falka... Talán beszélni kéne a vezérrel... De most *ásít* Álmos vagyok... *leheveredik a földre, majd behunyja szemeit* Jóéjt, Fallen... *és már el is szundikál*
|
*Szemei elnehezültek, és lassanként felnyílnak, és meglátja a fényt. Szembogara összeszűkűl a hirtelen betörő fény miatt. Miután tudatával felfogja hol is van, és megszakította az álomképeket feltápászkodik, és erősen megnyújtóztatja elzsibbadt testrészeit. Majd ásít egy hatalmasat, és rózsazsín nyelve után fehér agyarait is kimutatva. Miután ezt a rizuálét befejezte körbepislant. Ugyan az a kép, mint ami tegnap volt. A falka néhány tagja ugyanitt pihen, nem jöttek újjabbak, és nem ment el senki sem. Lehuppan a hideg kőre, és gondolkodik. Éhes, de nem akarja elhagyni a barlangot, mert valami különös erő itt tartja. Majd bevillannak a tegnapi eseményk, és a különös félelem is. Eszméjében az a tudat lobban fel, hogy itt kell maradnia, és megvárnia a többieket, addig, amíg midnenki itt nem lesz, és majd mindannyian, mint egy eggyüttműködő falka, felkutatják, és legyőzik azt a különös dolgok, ami a hegytetőn van, és létezik. Menni szeretne, de nem lehet, várnia kell még. Érzi, hogy nem mehet el, mert valami készülődik, és engedve ennek az érzésnek újra a kőre fekszik, és a kijárat felé néz. Várja a többieket, hogy végre eggyütt megtudják, mi lehet az a különös sötétség, amiat nem bír felmenni kedvenc helyére, a hegytetőre...*
|
*Ziháltan érkezik az odú elé, lelke félelmet érez, és ő maga is fél. De szörnyű az az érzés, hogy még nem tudja félelme okát, de itt a helye, mert egyedül nem lenne képes szembeszállnia ezzel a gonosz erővel, ami megfélemlítette. Farkasösztöne arra bíztatta, hogy csakis a falkával tudja megközelkíteni a hegytetőt. Fáradtan lép be az odúba, és körbenéz. Érzi a kölykök szagát, de csak Shadowot és Risszot látja. A földön farkasszőr, mivel mindenki vedlik. A pihenő vezér előtt halkan meghajol és egy kis eldugott helyre befészkeli magát és lefekszik, de a félelem nem hagyja, hogy elnyomja az álom, inkább csak figyeli a kinti sötétséget, és távoli társai vonítását...*
|
*Fáradtan, loncsosan érkezik. Hazafelé jövet elkapta egy vihar, és most csupa sár a bundája, még mindig csöpög belőle a víz. Betér az odúba, majd körbepislog. Odaoson Risszo mögé, és jól megrázza magát. * Hol csatangolnak ezek a mihasznák? *Pillant körbe, de sehol nem látja a kölykeit. De sem ők, se Tia nincs bent... Sóhajt egyet, majd ahol állt, csak elhagyja magát, és ledől a hűvös talajra*
|
*Risszo felé pislant, mélyvöröses íriszei nyugalmat, békességet árasztanak. Röpke farkasvigyor, elrugaszkodva helyéről lépeget a nőstény mellé* Minden rendben? *Mély hangja megnyugvást sugall, bár fogalma sincs, mitől jött ez a hirtelen csendesség.. Körbepillant az odúban. A létszám aggasztó. Sehol senki.. Oldalra dönti fejét, az árnyas erdő felé vetve egy pislantást, végül felelevenedve megindul* Nemsokára visszatérek, ha találkozol valakivel, ne engedd ki az odúból! Én körbejárom a határokat, és összeszedem a falkát, hamár a Vezér nem képes rá *Shadowra gondol, persze hogy rá. Meleg pislantás Risszo felé, biccentés, s kiszökken az odúból. Útját az Árnyas Rengeteg felé veszi..*
|
*Risszo békésen alszik az odú biztonságot nyújta melegségében,Végre kipiheni a kölyöknevelés fáradalmait,és ha meglátja Valdót mindíg büszkeséggel tölti el,a hatalmasra nőt ebatta kölyke,nem is beszélve,nevelt lánya Nieve csábosságáról..Hogy Darkmoon hol leledzik? Fogalma sincs róla..talán egy örökkévalóság óta nem látta már..Tagjait kinyújtóztatja majd tekintete megállípodik a Hegytetőn és belefagy a mélyről jövő álmosság. Tekintete elnémül ködössé válik..Fejét oldalradönti és fenekére huppan..Szinta látja, magát kívülről,ahogy végigrohan a területükön,a jól megszokott határákon egyenesen a hegy tetejéig,valameddig,ahol valami valakiknek csinálni kell..De mégis félt...Hátán felállt a szőr karmai a földbemeredtek..Most mitévő legyen?Segítségkérően nézett Tiára,mégha soha nem is kedvelte igazán..*
|
*A nap éles sugarai hősugárzóként csapnak bundájába, mi lassacskán vékonyodik, ám még így is rendesen hőzáró. És az odú üres..* Még hogy én csavargok mindig el..ceh Shadow..csak kapjalak el egyszer.. *Óvatosan talpra áll, nehogy felzargassa kicsinyeit. Nyújtózik egy nagyot, bundáját jó alaposan megrázva próbálkozik légáramlatot teremteni* Szörnyű ez a meleg.. vadászni kéne..de persze ki tartózkodik itt? Én..mintha csak én lennék a falka.. *Bosszús fejrázás, s nesztelen léptekkel az odú szájához caplat. Leül a bejáratban, a jócskán narancs korongot kémlelve. A hegytetőn bezzeg még mindig kíméletlen hideg van..még nyáron sem olvadozik túl sokat, olyan jó magasan van. Bár az erdeieknek csak rosszabb...Farkincáját maga köré csavarintja, a havas tetőt pásztázva. Rossz érzése van.. vonítás csapja meg hegyes füleit. Éles, tiszta, és ismerős..hívogató, csábító..talán az erdeiek is érzékelnek valamit..türelmesen vár, hátha erre téved valaki..*
|
[Valahol...kint, este ;) :D]
*Nem kis csatangolás után, mikor a vörös korong helyét átveszi a hold, uralma alá véve a többezer, fényesen csillogó csillagot, Tia megtorpan a csatangolásban. Egy ideig nézegeti a sajtot, végül lehunyt szemmel zendít rá a farkasok dalára, egyfajta köszönés képpen a drága fényességnek. Zaira számára idegen izéja után felnyitja szemhéjait, ha a kicsi addig még nem kószált el, mancsával próbálja meg magához vonni* Ideje hazaindulnunk..holnap reggel még kijöhetünk repülő farkasokat kergetni, de mostmár irány az Álmok Birodalma! *Ellentmondást nem várva fogja fogai közé a kicsi grabancát, elszakítva a talajtól, lassú léptekkel bandukolva az odú védelme felé. Enyhe holdfény irányítja lépteit, de szinte csukott szemmel is ismeri már az utat. Az utat, mely egészen más, mint idetévedte előtt az erdei út... ezt, amelyet Shadowwal fedezett fel, új területként, elszakítva a régi barátokról.. hirtelenjében eszmél csak fel, ahogy a lágy szellő bundájába mar. Felcsillan az odú bejárata is, a csillagok kísérteties, angyali fénnyel s árnyakkal sugározzák a pihenőhelyet. Hangtalan léptekkel bebújik a járaton, orrát megcsapja az idegen nőstény szaga. Lélektükrei megvillannak, anyai szíve azonban rögtön megolvad, amint Shedan látóterébe kerül. Elfojt egy öblös morgást, mi Shadownak szól, egyrészt a nőstény miatt, ki gondtalanul erre kószálhatott úgy, hogy a kölyke itt alszik, másrészt a kölyke miatt. Nem néz körbe, párját keresgélve, fürge léptekkel ugrik a kishím mellé, húgát melléhelyezve, míg mancsát Shedre téve fürgén tisztogatni kezdi. Nem szól, nem akarja felzavarni a békés alvásból. Majd reggel..reggel...reggel keresztülharapja Shadow nyakát és szálanként tépi ki a bundáját..reggel..Leheveredik kölykei mellé, szorosan hozzájuk simulva, míg lassan elnyomja az álom*
|
*Elalszik az odú előtt.Mikor felébred nem lát maga körül senkit.Bemerészkedik az odúba,de sehol senki.~Na jó!Amíg itt nincs senki szétnézek,hátha találkozok más farkasokkal is~Gondolta magában,és céltalanul elindult.*
|
*Akela ide téved.~Ó...Bizonyára itt laknak a falkatagok.Megpróbálok kedvesen ismerkedni és esetleg beszélni a vezérrel,hogy lehetnék-e falkatag.~Mondja és csak az odú szájáig mer menni.Jobbnak látja,ha csak kintről figyeli az eseményeket.*Hahó!Van itt valaki?*Kérdezi válaszra várva.*A vezérrel szeretnék beszélni.Nem tudja valaki,hogy hol lehet?*Kérdezi bátortalanul majd kicsit felbátorodik.* Szeretnék falkatag lenni.*Mondja az ott levőknek.*
|
Ó...*morogja, mikor a mókus elillan, de ösztönei mindennél erősebben jelzik anyja jelenlétét, ami nem sok jó érzésre ad okot... Akkor tehát ennyi volt a móka mára. Ezt jelzi az is, hogy apja grabancánál fogva indul meg az Ódú felé, egy kiadós lopakodás megpróbálásával, ami ugye tekintve hogy kölyke is szájában lógicál elég nehézkes. Ha mégis sikeresen elérik a számára létező egyetlen otthont, és megcsapja orrát az otthon illata, mindjárt jobban érzi magát. Mintha az őt övező Odú biztonságot nyújtana neki, amint apja leteszi a földre odakucorodik a lábához, lehunyja szemeit. Hosszú volt a nap, rengeteg új dologgal találkozott közben, kifáradt a rengeteg mászkálástól is... Szólásra nyitná a száját, de hogy mit szeretett volna mondani, az már örök titok marad. Nyelve kileffen szájából, szuszogva lépi álomország küszöbét..*
|
[707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
