|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:39 - |
A hegyeken rengeteg ösvény cikázik keresztül, de a terep nagyon nehéz, ráadásul nem tudni, melyik bokorból vetődik elénk egy éhes hiúz!
|
[295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
*Hozzábújik Silhez, lehunyja szemeit, halkan nyávog egy aprót, orron nyalja a hímet, majd hirtelen, mint akibe villám csapott elugrik oldalra... Szemei a másikat pásztázzák, talán több benne egyenlőre a kíváncsiság, mint a szerelem... Hisz kölyök még... Zavartan lesüti a tekintetét, az addig oly cserfes nőstény szótlanul ácsorog a hím előtt...*
|
*Ahogy Rori súrolja oldalát, úgy érzi, mintha a gyomrába egy kavics került volna. Megnyalja orrát, és kicsit lassítva engedi, hogy a nőstény menjen elől. Gyönyörködik benne, és eszébe jut, milyen volt, mikor először egymásra találtak. Az emlékek színes, de már kissé homályos képekként szárnyalnak át tudatán, és mikor első mókusvadászatuk eszébe jut, szélesen elmosolyodik. Most itt lépked előtte, és máris kész hölgy...Ennél szebb napot kívánni se tudott volna. Megszaporázza lépteit, mikor észreveszi,hogy kicsit lemaradt, és ő is hozzásimul Aurorához*
|
*Hirtelen kap észbe ő maga is... Kicsúszott mondatának bizony igen erős jelentékenysége van... Ő maga is fülel, de érzi, ha baj közeledne, 6. érzéke jelezne neki... Sil reményei egy pillanatra beteljesedhetnek, amíg nyugtatónak szánt kedvességel egész testében súrolja a hím oldalát, majd ő is felfelé indul, erőteljesen és kecsesen... Valóban nem az a gyámoltalan kölyök már... Külsöre:P Igazság szerint annyira nem éhes, de persze egy pocok nem ér fel egy nagyobb zsákmánnyal... Az pedig, hogy kifossza a Farkasok Földjét, minden másnál nagyobb élvezetet okoz neki:P:D*
|
*Felpattan, és az utolsó mondat kibillenti a játékos idillből. Fülei radarként merednek előre, minden rezzenésre figyel. Kicsit megnyugszik, hogy az ösvényen nem hall senkit, aki veszélyt jelenthetne Rorira. Szívében újra éled a féltés...de ez már nem ugyanaz az érzés, mint mikor Aurora gyámoltalan kölyök volt.* Én is éhes vagyok...*kicsit halkabbra veszi a hangját.* Menjünk, nézzünk körbe. *Nagy ugrással indul neki az ösvénynek, majd visszafordul és bevárja a nőstényt, remélve, hogy Rori a közelében sétál majd...egészen a közelében :P*
|
*Elrúgja magát a hímről újabb nehézségeket okozva ezzel a légzésben:P, majd finom, kecses pofozómozdulatokat tesz a fejére*Ne aludj Sil, éhes vagyoook*vinnyogja kölykösre véknyított hangon, szemében ott lángol a huncut játékosság... A régi szép időket idézi fel ezzel:D*Nahát, Sil... Ha egész nap csak lustizol, a végén elkapnak a földtúró férgek...
|
*Ahogy érkezett, úgy is maradt, hanyatt fekve, fején egy levélkével. Próbál bocsánatkérően vigyorogni, de a mosoly az arcára fagy, ahogy Rori landol rajta. Tüdeje összepréselődik a súlytól, és cincogó hangon próbál valamit nyögni* Szz....le *Mancsaival hadonászni kezd, és igyekszik újra átölelni "támadóját", hogy magához szoríthassa*
|
Héééj...*mordul fel, mikor a mancsok lefogják, majd gurulni kezd lefelé két rugdaló lábbal a hátában... Ezt kölyökként is utálta, most sincs másként....:P*Engedj el, teeee....*nem tudja befejezni, a gurulás port töm a szájába, majd az út végén, kicsusszan Sil öleléséből, kirázza a bundáját, majd prüszkölve igyekszik megzsabadulni a szájába gyűlt pormennyiségtől is...*Ezt ... Ezt még megkeserülöd!*szeme gonoszul megvillan, elrúgja magát, és teljes testi erejét, súlyát beleadva repül Sil felé, hogy feldöntse... Vagy ha épp még fekszik, akkor ráérkezzen, és kipréselje belőle a szuszt:P*
|
*Ahogy meglátja Rorit, és felcsendül újra az édes nevetése, szíve egyszerre hevesen kezd verni. Füleit hátracsapva oson a pettyes bundájú mögé, s ha az nem veszi észre őt, akkor két lábra állva átöleli mellső mancsaival, magához húzza, és hátsó lábaival elkezdi rugdalni, akár a kölykök, mikor bírkóznak egymással. (még az is lehet, hogy legurulnak az Ösvények aljára :D ) *
|
*Kényelmes sétával halad felé, nevetve néz hátra*Ne nyávogj, Sil, gyere!*lépésről ugrásra vált, élvezi a kellemes sétát és azt, hogy egyenlőre egyetlen barkas sincs a közelben... Persze csa egyenlőre. Bár nem éhes, lopni mindig élvezet:P És sétálgatni egy kicsit itthagyni a nyomokat, hogy aztán a barkasok különféle következtetéseket vonjanak le... Nincs is nagyobb boldogság:P Azért bevárja a hímet, leül, mosogatni kezdi a lábiját... Egyenlőre csak azt:)*
|
*Testvére mögött lopakodik. Halvány fogalma sincs, merre tartanak, csak azt tudja, valami egetrengető hülyeségre készül bátyja, ami megszokott. A lopakodás nem jelent gondot neki. Mancsai alatt csak néha törik el egy-egy ág. Hasát a földhez nyomja, amitől kissé nehezebb a járás, de nem baj. Amikor Wolf megtorpan, a gondolkodástól ksi híján neki megy. Shadowon jár az esze. Nem akarja senkinek sem bevallani, de hiányzik neki. Rettentően aggódik érte. Megrázza a fejét, és leül* Jövök már na! *Gyorsan kifújja magát és már repül is Wolf után*
 |
Zetta halad felfele az övényen és meglátja a két farkast*Sziasztok*Köszönt kedvesen a farkasoknak*Valamelyikőtök a falakvezér*KLérdezi kedvesen*
|
*Titokzatos léptekkel battyog felfelé. Néha néha hátrapislog. Hasa súrolja a földet ahogy lopakodik. Az ösvény tetején megtorpan, és hátranéz. Unottan pislog a mögötte haladó Tiára. Szánakozó, lenéző pillantással követi szemeivel húgát* Siess már! Nem várok Újévig! *Adta ki a parancsot. Kihúzza magát és tovább szökken egyenesen a völgy felé*
|
*Sóhajt egyet. Örül, hogy valaki még kedveli. Tudja, hogy itt aztán lesz pár kaland! Reméli, hogy Risszoval nem romlik a kapcsolata, és más se lesz túl ellenséges. Elindul saját kis zugába, ahol aludni szokott. Még nem járt az odú felé, és ha megtalálta volna, akkor sem aludna ott, hisz még nem hivatalos tag. Elbandukol a rengetegbe...*
 |
*Neharagudj Hope,de mennem kell...valamit el kell intéznem*ezzel Risszo felugrott és elfutott az odú felé...
|
*Ő is pofánnyalja Risszot Örül, hogy jókedvében találta. Alig várta, hogy hivatalosan is csatlakozhasson, és megismerje az egész falkát. Risszo hitet öntött belé, hogy itt van a helye...*
|
*Risszo barátságosan pofánnyalja Hopet~de ha a kis vakarcs bármit is akar majd Darkmoontól..én...*de ezek a gondolatok megjelenésén semmit nem változtattak..ma nyugodt volt...mostmár nyugodt..
|
*Olyan, mint egy kis kölyök, aki anyjához bújik. Ez hiányzott neki... A társaság! Lelkét tiszta boldogság önti el, hogy végre talált egy ismerőst akivel jóban van. És már nem érzi magát olyan egyedül, mint mikor idejött...*
|
*Risszo nem érti,miért bújik hozzá Hope,de hagyja magát..eszébe ötlöttek a kölykei..akik nem élték túl,hogy Risszo volt az édesanyjuk...és eszébe jutott Darkmoon,aki felvette a kérdést...
|
*A szellő cirógatására Hope Risszohoz dörgölődzik. Érzi Risszo puha és illatos bundáját. Sose tudja mi a titka ennek a gyönyörű bundának, de ezt a titkot meghadja Risszonak...*
|
*Hát igen igen a fiatalság...azért én sem vagyok már mai csirke,de meg kell tenni amit tudunk...*kezdi el tisztára nyalni bundáját*szép időnk van nem?*miután ezt kimondta egy finom kedves szellő simitotta végig Risszo bundáját,mint egy finom anyai mancs ami véd és átölel
|
[295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
