|
Témaindító hozzászólás
|
2005.11.02. 21:51 - |
Sok kicsi lyuk, melyet talán túlzás lenne odúnak nevezni... A farkasok itt megúzhatják magukat, habár kissé szűkösen... Legalább mindenkinek akad saját. Kinek jobb, kényelmesebb, kinek rosszabb, szűkösebb..
|
[151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*Harcos most csak azért jött a fészkek felé, hogy újabb zsákmányt szeretne elejteni. Kevés itt az élelem, de finomak. Úgy gondolja keres valami hüllőt. Például egy gyíkot vagy kígyót. Végül sikeresen elkap egy nagy, és lusta gyíkot, most már nem is éhes. Ekkor eszébe jut valami.*Ki kellene bővíteni a lyukat!*De valyon hogy. Harcos megpróbálja továbbásni az üreget, egy darabig sikerül is neki, de aztán köbe ütközik. Így legalább elférne még úgy egy nöstény és 3 kölyök. Harcos most már gondolkozhat a családalapításról. De valyon hol talál egy nőstényt... A hold... Olyan mint egy társkereső... Minden farkas vonyít rá. Így talán ő is társra talál. Hangosan vonyitott, mivel neki ez a képessége, nem volt nehéz olyan hangosan vonítani, hogy minden farkas meghallja.*
 |
*Harcos arra ébredt, hogy a nap pontosan a szemébe süt,(amit még csukott szemmel is viszonylag jól lehetett látni) Lassan kinyitotta szemeit, kiment a lyukból, és megnyújtózkodott. Még mingig nem ment ki a fejéből a tegnap esti válaszvonítás.*-Vajon ki üvöltött visszanekem~Kérdezte magától. Ekkor érdekes zajt hallott. A gyomra volt az. Túl éhes volt ahoz tovább gondolkozzon, ezért felált és elindult a tó felé, ahol talán elkaphat valamit.*(Szobaváltás-Tavacska)
|
*Harcos bevonult az egyik "odúba", amelyben viszonylag kényelmesen elfért. Fejét kidugta az üregből, és a csillagokat nézte, majd boldogan, de éhesen vonított a holdra... Hallani akarta egy másik farkas hangját... Üvöltésére valamelyik farkas vissza is vonított... Harcos boldogan, tudatában azzal, hogy vannak más farkasok is a közelben, elaludt.*
|
*Akela visszaér a fészkekhez.Lerakja zsákmányát a fészkébe,majd gondolkodni kezd~Nekem vissza kell mennem!Ezt súgják a farkasösztöneim.De akkor mire várok!Egyszer élünk,vigyünk egy kis izgalmat az életbe.Visszamegyek!!!~Majd elindul vissza a hegyekbe.*
|
Gyere,én körbevezetlek a birtokon.*Mondta barátságosan.*Hogy hívnak,hány éves vagy,honnan jöttél?*Halmozta el kérdésekkel Akela az új hímet,mert nagyon kíváncsi volt,évek óta hímet keresett de csak most akadt olyan hímre akinek lehetőleg nincs párja.*
|
*Akela visszatér.~Jéé!Egy új farkas~Mondja magába,s közben felkapja a fejét.*Szia!A nevem Akela.Téged hogy hívnak?*Megy oda hozzá,és kérdezi barátságosan a hímet.*Falkát keresel?*Kérdezte.*Mert én ugyan falkatag vagyok,de szinte senkit nem ismerek.*Mondta szomorúan.*De mi tartsunk össze.* Mondta a hímnek.~Akela!Hát hím kellett nem?!Hát most van lehetőség.~Gondolta magába.*
|
*A szállingózó hópelyhek szinte teljesen befedték szürkés bundáját. Ha ismerné valaki, most szokatlanul csendesnek és letörtnek látná. Látszik rajta, hogy messzoről érkezett, a hópelyhek alatt sárfoltok rejtőznek... Leül, hogy megpihenjen kicsit, közben elgondolkozik* ~Vajh, meddig kell még vándorolnom?~ *sóhajt egyet, majd körbepillant.* ~Apró "odúk"... Talán az egyikben meghúzhatnám és kipihenhetném magam, aztán továbbmennék...~ *beleszimatol a levegőbe* ~Hmm... vannak itt más farkasok is. No, nem baj,ahol farkas van, ott élelemnek is kell lennie valahol~ *keres egy szélvédett helyet, ami ugyan nem túl kényelmes, de legalább nem fagy halálra, majd beletelepedik*
|
*Akela visszatért a fészkébe zsákmányával együtt.A nyúl egy részét megette,a másik részét meg elrakta télre.Akela fél,hogyha elfogyna a hús növényeken kéne élni,épp ezért inkább gyűjtöget.Majd visszafeküdt aludni.*
|
*Akela felébredt álmából.Felébresztette éhsége~Kéne mennem vadászni~Majd elment az erdőbe.~Most úgy ennék egy nyulat.Már olyan régen ettem.Az éléskamrámat télre csinálom~ Mondta magában.*
|
*A hegyekben tett "hiábavaló" sétája után visszatér szétnézni birodalmán. Orrába csap megannyi idegen szag, melyektől undorodva megrázza magát. Idegen hímek is jártak erre, az ő szagukra felborzolódik a szőr a nyakán. A fészkekben már nem aludt senki....szerencséjükre. Így unottan tovább ügetett. A hó elolvadt, helyette esőfelhők gyűltek, szürke volt az egész nap, és most, sötétedés után is megmaradt nyomott hangulata.* ~Bárcsak valaki keresztezné az utam...~ *Eljátszott a gondolattal, és felvont ínnyel ment tovább*
|
*Álmosan feltápászkodik. Kis ideig nézi Fallent, megpuszilja, aztán lábai ismét a hegyek felé viszik. Már nem teljesen ismeretlen számára a környék. Kicsit megszaporázza lépteit a hidegben.*
|
*Körülnéz a szűk helységben. Majd érzékeny orra azonnal jelzi az édes, felismerhetetlen illatot. Pillantása az alvó, fehér gombócra tévedt. Halk, puha léptekkel ért mellé, és lassan leereszkedett az alvó nőstény mellé.*Szeretlek Virágszál...*Lehelte halkan a fülébe. Majd kedvesen, szerelmesen pillantott rá. Fejét szorosan a nőstény feje mellé tette, és testét a nőstényhez szorította. Nem akart elszakadni tőle, még álmában sem... A rózsaszín nyelv óvatosan kinyúlt a szájból, és a nőstény fejéhez ért, majd visszahúzódott a sájba. A hím lehunyta szemhéjait, és Pride-al együtt az Álomvilágban éltek tovább egy örökkévalóságig, az élet után is...*
|
*Az éj kezdetén valami csípős belemar bőrébe. Kinyitja szemét a hideg szél szípésére, majd tágra nyílt szemmel szemléli a kinti világot... Ámélkodva kukkant ki a fészkekből, majd orrára hull egy hógömb... Az érzékeny orr azonnal reagál a hidegre, de Fallen tűri... Megtanulta mi az a csodás jelenség, ami most belepte a környéket. Csodás látvány tárult elé... Az egész táj fehér fátyolban pompázott. Az elszórt bokrokon csupán a tetejőkön érte a hó, lejjebb nem hatolt le. Így olyanok voltak a bokrok, mintha cukorral megszórták vólna... Fallen kölyökkora óta imádta a havat. Nem érti miért, de imádja a hideg, puha és könnyen olvadó fehér havat, amiben mindig belesüpped tappancsa... Ám nem tudja, hogy szüleivel is az általa imádott hó végzettt... De nem ezen járnak gondolatai, csak az örömön, hogy láthatja második szerelmét, a havat. Pride is azért is fogta meg a szivét, hisz bundája Pride-nak is gyönyörűségesen fehér, mint a frissen esett hó... Ám azt ugyan furcsának találta, hogy két nappal előbb még csak a kopasz fák álltak, most pedig már mindent belepett a hó. Ám ezzel a gondolattal sem bajlódott sokáig, inkább nekiindult a mindig imádott hónak, és vidáman urott ki a fészkekből a puha hóba. Még mindig olyan finom és puha volt mint tavaj.~Végre újra találkoztunk!~Örvendezett... Azt is szereti a hóban, hogy olyan hideg. A hidegség beleégeti magát a farkas bundája alá, és így fürgébbé teszi, és tán kitartóbbá... Vidáman vágtatva indult meg a vékony, ám csodálatos hóban...*
|
*A vad vágtából újra lassabb ügetés lett, majd lépés. Bár már nem futott a szél elől a hím, szapora lélegzetvétele elárulta, hogy sokat futhatott. Miután légzése visszaállt az eredeti tempójára, és szíve is lenyugodott szétnézett a fészkeknél, majd Pride mellé telepedett. Szorosan hozzábújt, és kellemesen szívta be a nőstény illatát. Elhelyezte fejét a földön, és mindennél méllyebb álomba szenderült...*
|
*Beér a barlangba, majd leteszi a bogyókat, és az egyszem almát Pride mellé.*Remélem nem veszed zokon Virágszál, ha csak ezt találtam neked...*Suttogja a fülébe, majd megnyalja, egy puszi gyanánt, és immár lassú léptekkel megy ki, keresni valami harapnivalót magának is. Ő nem veti meg a gyümölcsöket sem. A múlt télen is csak a megmaradt bogyókat ette, de remekül átvészelte a telet...*
|
*Nagyot ásítva hunyorogva kinyitja szemeit és kikémlel.Bundája teljesen megszáradt már, és a vacka is annyira bemelegedett, hogy szinte túl meleg is már. Kidugta az orra hegyét a friss levegőre, de vissza is húzta. Brrrrr! ~milyen hideg van ott kinn ehez a jó meleg fészekhez képest..~ Újra összegömböjödik és összeszorítja a szemeit, majd újra kinyitja őket és kisétál a szabad levegőbe. Meleg bundájának köszönhetően csak kicsit érzi a hideg levegőt, de a talpa még mindig fáj. Sántikálva elindul az erdőbe újabb felfedező utakat tenni.*
|
*Szinte eggyéválik ezzel a gonosz bestiával, a széllel. Hagyja magát arra sodorni, merre a szél akarja. Most az egyszer helyesen döntött, mert ez a különös jószág épp egy nem túl szűk, de azért mégsem tágas, pont jó fészekhez terelgette. Fáradtan be is mászott és összegömbölyödött majd lehunyta szemeit. Csakhamar be is melegedett, s elnyomta a mély álom*
|
*Hangosan ásít egyet, majd feltápászkodik. Látja, hogy Fallen már nincs mellette.* ~Éhes vagyok~ *Útját a hegytető felé veszi, hogy kicsit felélénküljön a hideg levegőn* ~Hátha összetalálkozom majd valakivel...~
|
*A hideg levegő átáramlik testén és megborzongatja bőrét. Kinyitja szemét, majd újra eszébe villan az dolog, amit már régóta keresett, és élete függhet tőle... Ígyhát kiszökkent a fészekből, és újra elindult élelemszerző körútjára...*
|
Jó éjt Fallen! *majd ő is mély álomba merül.*
|
[151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
