|
Témaindító hozzászólás
|
2005.11.02. 22:20 - |
Az ejtőzni kívánó farkasok itt süttethetik a hasukat, esetleg melegedhetnek télen a nap által... És persze ennek aljában található a Sziklaodú is...
|
[91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
*Orrcimpája megremeg néha-néha, mikor ellenőrzi a szelet, ám egyebet nem tesz. A napon sütkérezve gondtalan pihenéssel tölti utolsó békés napjait... Érzi, hogy nemsokára ismét anyai örömök elé néz, kis lurkók fogják körbeugrálni, cibálni a bundáját... Újabb szusszanással fordul enyhén az oldalára, néhány rövid nyalintással végighúzza nyelvét a hasán, s mikor a vonítás a fülébe üt felkapja a fejét. Füle mereven egyenesbe áll, a hang helyét kutatva mered egy pontra. Az orra előtt kibukkanó "kölyökre" megcsóválja a farkát, csak úgy jelzésképp, majd feltápászkodik. Hát bizony... Mióta Lucifer is elcsavargott, ahogy egykoron testvérkéi, anyukája és apukája úgy döntött, hogy megint családot alapít. Ez bizony meg is látszik... Közelebb lép fiához, lábát a hátára téve olyan "átkarolóféle" mozdulatot tesz, ezzel ránehezedve - és ha úgy adódik, lenyomva a büdös kölköt :P *Túl rég... Merre jártál? Nőstényfarkat kergettél, hüm?*Lucifer fülét nyalogatva húzza vigyorra száját, majd kicsit arrébb lépve szemléli meg a hímet*Hát... Nőttél egy keveset.*orrát enyhe szag lepi meg, amire akaratlanul is felszalad ínye egy pillanatra*Érzed...?
|
*Puha, kecses léptek; a narancssárga színvilág megtörik a vézna alakon. Valaha dús, hófehér bundáját sárfoltok tarkítják. Valaha irigylésre méltó alakján még a bordák is kilátszanak. Rózsaszín nyelve szájából kidugva pihen, mintha csak vizet próbálna szűrni a levegőből..mind hiába. Nem érzi erre ugyan még a jelöléseket, de bizonyára jár erre pár lélek. Vonítás.. Összerezzen a hangra, még meg is torpan. Kíváncsian hegyezi füleit, s ha már miért is ne?, elindul a hang irányába. Lábait mohón kapkodja, sebes ügetéssel halad előre, a lágyan feltámadó szél csupán különös illatát kaphatja fel, lebegő lépteinek mégcsak apró nesze sincs. Szemei éberen figyelik a tájat, és igen.. mondatfoszlány.. végeláthatatlan vándorlása során szinte a beszéd minden forrását is elfelejtette. Hisz kinek magyarázzon? A fák ugyan hű hallgatók, a tavak örömmel fogadják meséit, az mégiscsak más.. Lefékez. Ki tudja, mennyien vannak erre? Túl sok ereje nincs a kúszáshoz, ha meg is kockáztatná a közelebb menést, biztosan észrevennék. Fejében gondolatok ezrei harcolnak egymással, a szellő már nem is érdekli. Akárhova keveredett, a lényeg, hogy közel jár. Mély levegőt szippant, tüdeje megtelik az életet adó lökettel. Lassan tovább indul, a szürkés sziklák szinte elnyelik alakját..*
 |
*Ügyes léptekkel halad erre-arra a sziklatetőn.Farkát az ég felé tartja,füleit előre szegezi.Körmei halkan kopognak a sziklákon ahogy jár,de nem zavarja.Egy sziklán megpihen.A levegőbe szimatol és majd' leesik a szikláról.Karom,az anyja szagát érzi a levegőben.Ismét beleszagol a levegőbe,hogy biztos legyen benne,valóban Karom szagát érzi.Belebámul a lemenő napba,aztán kivillantja fogait,pofáját az égnek emeli és torkát lassan feltörő,messzire hallatszódó vonítás hagyja el.Az a jól ismert üvöltés,mely úgy cikázk végig a tájon,mintha visszhangzana,s egyik pillanatban úgy érezni közvetlen a farkas füle mellett szól,a másikban pedig hogy kilóméternyi távolságra hangzott fel eme különös,lüktető üvöltés.Mikor elfogy a levegője elhalkítja hangját,aztán futva indul a szag irányába.Karomnak nem kell sokat várnia,hogy Lucifer kisvártatva nem messze előtte előszökkenjen egy szikla mögül.A szürke hím ránéz a nőstényre,füleit enyhén hátrahúzza.*-Üdv anyám...rég láttuk egymást,nemde?*Hangja még mindig a megszokott rideg merevségével hangzik,mint 3 hónappal ezelőtt,amikoris vadászat közben gondolt egyet és csakúgy eltűnt.Épp ezért kissé irónikusnak hathat kérdése,mely talán kiválthatja azt a jól ismert fülcibálást,melyben már annyiszor volt része.*
|
*Óvatos, mégis nyugodt léptekkel közelít a nőstény farkas, felkapaszkodik a sziklás kiugrásokon, orrát a magasba lökve szagol bele a levegőbe. Párja bizonnyal még mindig a terület határait keresgélni, jelöli... Fiacskája pedig kóborol valamerrre. Szusszanva lehuppan a sziklatető füvére, persze úgy fekszik, hogy a kicsikék is kényelmesen legyenek a "hasában". Nagyok lehetnek már, meg is látszik, úgy kell vonszolnia magát... Érzi is, hogy sürgeti az idő, jobban mint eddig bármikor... Fülei megrebbennek, hagyja, hogy a vénasszonyok nyara utolsó meleg napsugaraival melengesse rozsdabarna bundáját.*
|
Lezárva
//Ez azt jelenti, hogy ide már csak az új típusú karakterek írhatnak, mihelyt bevezetésre kerül az új rendszer//
|
| *Még sose járt erre,tudta bármi megtörténhet,de élelmet kellett találnia,érezte egy másik farkas szagát,tudta megelőzték.Bár a környék még ismeretlen volt lépései gyorsak voltak.Hamar egy pocok esett áldozatául,de ez nem csillapította éhségét. ~ Másfele kell mennem,itt nincs elég táplálék ~ Érezte a másik szagát,de utánna eredt az erdőbe.* |
| *Óvatosan, lassan járt a rokonszenves, ám még szinte teljesen ismeretlen környéken. Enyhe, hűvös szél fújt, ám mégis erősen sütött a nap, de viszont egy farkas számára, ez az idő, épp megfelelő volt. Nem várt semmi jót, tudta, akár el is pusztulhat, hogyha nem talál élelmet, társakat, akik segítik. Elővigyázatosan sétált a sziklatető mentén, de miután, már biztonságban érezte magát, gyorsított léptein, viszont a biztonság kedvéért néha háta mögé tekintgetett. ~Csak óvatosan...~ Megállt, s lefeküdt a hideg sziklára, és onnan kémlelte tovább a tájat. A nap melege sütötte a bundáját, ami nagyon kellemes érzés volt. ~Biztos vannak itt más farkasok is, lehetetlen, hogy egyedül legyek ezen a hatalmas területen!~ Majd feltápászkodott, körülnézett, megjegyezte, hogy hol van az a sziklatető ahol épp volt, s újra elindult felderíteni a környéket. Lefutott a meredek sziklatetőről, majd az erdő felé vette az irányt, rohant, de léptei mégis alig csaptak valami zajt.* |
*Sotet ejszakaban feher fakja kent jart a Sziklateton.Bundajat borzolta a szel,A hold es csillagok fenye pedig ezustosen verodtek vissza bundajarol.MIvel mereven elore nez,a laba ele szinte semmi kepp,mikor a Sziklateto vegere er,kishijan lebucskazik a lejton.Felnyusszent ijedteben es kis kavicsokat szorva maga ele tornassza vissza maga ele.Mikor vegre ujra megall a negy laban,letekint a melybe.Nem lat le a vegebe a sotet miatt,de gondolja,hogy alul is csupa szikla minden...ha leesik baj lett volna...Kirazza a hideg.~Legy ovatosabb,Luna!~Maga ele nez...~Ha barmi bajod tortenik senki se lessz,hogy segitsen...~Szontyolodik el.Tekintete megakad a tavolban valami hatalmas nagy sotet folton...ugy nez ki,mint egy erdo...mogotte meg...vagy kozepen..nem latja pontosan...olyan,mintha egy hegy emelkedne a magasba...A szel pedig fele farkasok szagat hordozza,mire nagyot dobbana szive..talan vege szakad a maganynak...remenykedve Emeli tekintetet a holdra,szemeit behunyja,kitatja szajat,s torkabol magas,lagy,maganyos vonitas tor fel,melyet a szel messze hord...Majd utana megindul nagy ovatosan lefele.Amint leer,s megerze talpa alatt a puha fuvet,futni kezd az erdo fele...*
|
*Megtetszett neki a hely. És tapasztalta, hogy itt még este is kellemesen fel lehet melegedni... Lehasalt a sziklatetőre. Olyan volt, mintha erre a helyre, erre a kis részre a világon mindig melegítene a nap, habár nem mindig süt. Kellemesen letette fejét a sziklára, és a holdat nézte. Visszagondolt mindenre, ami történt vele... Mikor találkozott élete párjával, és más idegen farkasokkal, és a mai napra, mikor a hegyeknél járt... Bár nem tudta jól felfedezni a területet, de azt képzelte el, hogy talán Pride-nak is tetszeni fog az a hely, ha a vezér befogadja őket... Rég volt már olyan helyeken, ahol hiúzok vagy medvék is járnak... De épp ezért találta érdekesnek a hegyeket, a sok kaland miatt, és a megpróbáltatások miatt, amiket át kell majd ugornia. Itt a dombságban nincsenek veszélyes helyek, izgalmas kalandok, és ellenségek, de a legfőbb ami hiányzik, az egy falka... És itt még zsákmány sincs, ezért nincs túl sok értelme sokáig itt élnie Pride-al. Eltervezi, hogy mikor párja felébred, ő ott lessz, és kikérdezi, hol szeretné tölteni az élete további nagy részét. Az ő döntése a legfőbb... Ezeken a gondolatokon töprengett a hím... Jól esett ellazulnia, és átgondolni a múltat, és a jövőt. Szeretett elmerengeni a dolgokról, egyedül, egy békés kis helyen... Majd a hideg esti fuvallat belekapott bundájába, és végigfutott hátán a szőr, a hideget érezve.~Na, ide is eljutottál...~Mondta gondolataiban a szélnek. Majd feltápászkodott kényelmes helyéről, és lassan bandukolva a fészkek felé indult párjához. A lassú léptek egyre ütemesebbek és sietősebbek lettek, majd ügetéssé vált. Majd már vágtázott a farkas. Mintha a szél elől menekülne, amely minden télen elkapja, és a fagyhalál, vagy az éhenhalás küszöbére kergette...*
|
*Kíváncsian merészkedik a sziklatetőre. Érzi, hogy itt még mindig akad egy kis meleg. De nem napozni jött. Sokkal fontosabb dolga van. Pride-n jár az esze.~Biztosan ő is éhes. De mivel nincs már zsákmány remélem nem veszi rossz néven Pride, ha mást hozk neki...~Az egyik fához bandukolt. Még volt rajta pár levél, de más is... Fallen, miután alaposan szemügyre vette a fát meg is találta rajta, amit keresett. Szájába fogott pár nem mérgező bogyót, és egy almát is talált a földön.~Inkább legyünk növényevők, minthogy éhenhaljunk! Ha van még ehető, minek haljunk éhen?~ Majd miután elegendő bocsót szedett szájába vette minden, és az almát is, és úgy vágtatott vissza a fészkekhez.*
|
Az ejtőzni kívánó farkasok itt süttethetik a hasukat, esetleg melegedhetnek télen a nap által... És persze ennek aljában található a Sziklaodú is...
|
[91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
