|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.13. 19:35 - |
Az Árnyas rengeteg égig érő fenyőfái közé alig férkőzhet be a napfény. Ideális terep a vadászatra, de zsákmányban nem bővelkedik, csak pockok és mókusok tévednek errefelé.
|
[896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Pontosan ezt várta... Apró előnnyel rohan Buck előtt, szándékosan rohan ilyen közel, hogy teljes mértékben feltüzelje... Hirtelen fékez le ismét, hogy újabb átbucskázást eredményezzen, majd mikor a farkas átgördül rajta hátrál néhány lépést, megpördül és folytatja a vad vágtát...*
|
*Ballag az órjás fák között.Látta Daemiáékat~De szép párocska~Elszomorodott.Ő is szeretett volna egy társat.Nem zavarta meg az édeskettest inkább továbbment*
|
*Még a seb sem zavarta, hisz Daemia teljesen elcsavarta az eszét. Elereszti fülét majd Daemia után rohan. A szerelemtől lángova fut Daemia után.*
|
*Nem fogta meg, csak odakapott, elég rendesen ahhoz, hogy sebet üssön a bundába... A fülét azért nem kockáztatja... Finoman felvinnyog jelezve, hogy a fülét azért ne... Nem rángatja, nem próbálja kihúzni... Ha gyengül a szorítás hirtelen szökken hátra, majd ismét nekiiramodik...*
|
*Meghempereg, hogy Daemia elengedje, majd játékosan elkapja a fülét, de óvatosan.*
|
*Hirtelen bevág a hím elé, majd megáll előtte úgy elvágva az útját, hogy átbucskázzon rajta... A sikeres buktatás közben még oda is kap, ha tud, az addig kevéssé látott fehér agyarak kibukkannak pofájából, élességük mértékét Buck bundája bánja...*
|
*Tetszik neki a nőstény esze. Ő is villámgyorsan megfordul, és csak fut utána. Ösztönei csak bíztatják.*
|
*Csak fut Buck elől, majd hirtelen megtorpan, játékosan megcsóválja a farkát, hátraszökken, ismét nekiiramodik... Szinte elérhetetlennek tűnik gyorsaságával... Maga a jégből faragott démon... Szemében eleven láng lobban, démoni tüze ismét visszatér, futása közben ismét lefékez, majd irányt vált, elhúz Buck mellett visszafelé...*
|
*Futása már kergetéssé válik. El akarja kapni Daemia szívét. A szerelemtől vakul kergeti a nőstényt, hátha elnyeri kegyeit.*
|
*Számára már csak ő és Daemia létezik. Csak ez volt a csengesége. Egy nőstény az orránál tudja vezetni akárhova. Daemia csalogató játéka felébresztette benne a vágyat... Mámorosan utánafut, amerre csak Daemia megy, máshova nem.*
|
*Kiélvezi a pillanatot. Erős benne az uralkodó jellem, egy hímet fogságban tartani maga volt a mámor... Hirtelen, minden átmenet nélkül elkapja tekintetét szétszakítva a kettejük közt létrejövő kapcsolathullámot, majd előreszökken, csintalan pillantást vet hátra, Buck felé, játékosan lehasal a hímmel szemben, majd ismét, futásnak ered...*
|
*Daemia pillantása valóban rabul ejti szívét. A barátság az első lépés, utána jöhet a többi. Daemia vonítása angyali dal volt fülének. Pillantása pedig angyali nézés. Ő is visszanéz rá, barátságos, és vágyakozó pillantással. Daemia számára a pokol angyala. Minden meg volt benne, ami kellett. A gyönyörűség, az okosság és a csalogató pillantás, ami megmelengeti kemény és vad szívét.*
|
*A Buck által élvezett csendet vonítás hangja töri meg... Kissé talán öntudatlan is, amint kitátja száját és torkából erőteljes, lágy vonítás tör fel... Hosszan elnyújtott vonítása betölti az erdőt, minden fájdalmát és csalódását ebbe a vonításba helyezi... Hangja a hímek számára épp oly szívmelengető, mint a nőstényeknek, habár a közelben elméletileg senki sincsen, bármi megtörténhet... Mikor kifogy a levegő tüdejéből, még egy rövid ideig a magasba tartja orrát és lehunyt szemét, majd elnéz Buck felé... Nem szerelemmel néz rá, távol áll ő attól. Barátságos pillantása megcirógatja a hímet, tekintetét még hosszú ideig rajta tartja, belevájja a másik tekintetébe... Rabul ejti... Ezt is anyjától leste el...*
|
*Kihúzza magát, és élvezi a gyengéd szelet. Próbálja egybegyűjteni a sok illatot, finom zsákmány illatát, és idegen farkasokét. Élvezte a csendet.*
|
*Hátrabámul Buckra, majd látva, hogy a hím semmi érdemlegeset nem tesz, irányt váltva, Buck előtt elügetve halad tovább. Nemsokára lépéssé mérséklődik ügetése, léptei óvatosak, halkak, egész mozgásából fennség sugárzik, talán még úgy is meglepő, hogy Shiro az anyja... Orra finoman megremeg, új illatokat hoz felé a szél... Leül, orrát a magasba tartva ücsörög, szemeit lehunyva élvezi a szagok sokaságát... ...Gondolataiba süllyedve....*
|
*Csak figyeli a szépséges nőstényt. Daemia elbűvöli Buck-ot, hisz bundája mindig gyönyörűségesen ezüstös színben virít. Buck csak ül szótlanul, és nézi a szép nőstényt.*
|
*Nem éhes, ezért mégcsak oda sem kap a mókus után... Inkább csak figyeli, ahogy a mókus felkapaszkodik a fa egy magasabb ágára, minden mozdulatában gyönyörködik... Még anyja tanította meg neki, hogy a Természetet tisztelni kell. Az életért ölnek, nem pedig szórakozásból. Elnéz Buck irányába, majd szeme ismét a fára tapad, a mókus után kutatva kissé csalódottan felnyüszít, egy beletörődő sóhajjal hagyja ott a fát.*
|
*Érzi Daemia jelenlétét, és szíve újra dobogni kezd. Csak az elsuhanó szépséges farkas után néz. Szépsége mindig elbűvöli.*
|
*A fehér árny elsuhan Buck mellett a fák között... Szeme kutatón jár körbe, keres valamit... Bármit... Bármi, a mozog, vagy legalább csak lélegzik, létezik, él... Léptei hangtalanok, széllel szemben halad, így szinte észrevétlen a kóbor szem számára. Oldalra pillant a hímre, majd tovább siet, maga sem tudja, merre... Fehér bundája csak, ami elárulhatná, de sebessége megvédi az avatatlan szemek elől... Anyjától örökölt gyorsasága eddig csak javára vált, ám mikor egy mókus szökken fel előtte a fára megtorpan, feje mozdulatával követi a kis állat útját...*
|
*Lassan és nyugodtan lépked. Tetszik neki ez a terület. Itt olyan sötétsé van mindig, hisz az óriási fák beárnyékolják a helyet. A nap sose látszódik itt. Buck elményed gondolataiban. ~Vajon maradjak még itt? Daemiát nem tudom itthagyni, de már van itt egy vezér.~ Buck hatalomvágya sosem gyökken. De ösztönei azt sugallják ne harcoljon az itteni vezérrel. De itt más a törvény, és a környezet. Itt minden más. ~Vagy... elfogadom az itteni vezért, de tisztelni azt nem fogom! Ezaz! Elfogadom, de nem tisztelem akárki is az!~ Jutott eszébe. Daemia megjelenése óta már nem annyira vérengző, de ha gúnytűznek belőle, vagy megtámadják akkor bizony támad. Nem hódol be a vezérnek, csak elfogadja. De persze, ha Daemia is csatlakozik. A többi falkatagot, pedig lenézi. DMoonnak már megmutatta vadságát. Így megmutathatta neki féktelen erejét, és a hirtelen jövő dühét. Természetét csakis a múlt változtatta meg. A szörnyű múlt. Úgy lépked, mint egy király. A kisebb csata nem sebezte meg nagyon. Voltak már sokkal nagyobb harcai és sérülései, de túlélte. Alkalmazkodó képessége meglepő, és esze is gyorsan vág. Sok farkas illata keveredik a levegőben, de most egyik sincs itt. Gondolataiból, csak egyvalami ébreszti fel. A zyákmány illata... Három mókus civakodik a makkokon. Buck a vadászatban a legjobb. Egyedül elejtett már pár medvét is, és a legvadabb szarvasokat is legyőzte. A teleket is rendkívül jól bírja, hiszen a múltévi telet kibírta pár mezei hörcsöggel is. Buck tökéletesen alkalmazkodott a természethez. 3 kis múkus elejtése nem eshet nehezére. Lopakodva közelebb megy, majd rjuk veti magát. Az egyiket hamar megfojtja éles fogával. Utána meg megfogta annak a mókus farkát, amelyik már az egyik fára fel akart mászni, majd a földre rántotta, és azt is megfolytotta. A harmadikat pedig akkor folytotta meg, mikor éppen a levegőben ugrott. Diadlmasan enni kezdi a könnyen megszerzett zsákmányát. Bár nem a leglaktatóbb, de megtanulta, hogy ínység idején minden számít. Miután megette mind a három mókust tovább sétál...*
|
[896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
